Alternatív hüvelyesek (4. rész) – A csicseriborsó termesztése

A csicseriborsó távol-keleti növény, (India, Pakisztán, Irán), már Krisztus előtt 3000-4000 évvel is ismerték, de manapság már termesztik Ausztráliában, Észak-, Közép- és Dél-Amerikában, Spanyolországban, Oroszországban is. Előfordulása a termesztésben Magyarországon egészen a középkorig követhető vissza. Magtermését használják, főként emberi táplálkozásra, de takarmányozásra is kiváló, mert nagyon jó beltartalmi paraméterekkel rendelkezik. Kiváló rost- és fehérjeforrás (a nyers mag fehérjetartalma 20-22 %), emellett vitaminokban (A, B1, B6, B9, E) és ásványi anyagokban (vas, cink és magnézium) is gazdag. Glikémiás indexe alacsony, így cukorbetegek is fogyaszthatják. Főzve főzelékként, levesekben, köretként, sőt még pörköltnek is elkészíthető, de létezik csicseriborsó fehérjepor (fehérjetartalma akár 41% is lehet!).

Hő-, víz-, talajigény

Igénytelenebb növény, mint a zöldborsó, így gyengébb adottságú területeken felválthatja azt. Víz- és tápanyaghasznosító képessége a szegletes lednek után a második legjobb, a hüvelyesek közül a legkiterjedtebb gyökérzettel rendelkezik.

Kifejezetten melegigényes, hőösszegigénye – összevetve rövid tenyészidejével – igen nagy (1700-2400 °C, – a kukoricáé 1100-1200 °C!), ezért az északi országokban nem termeszthető. Szárazságtűrése kiváló, a párás, csapadékos időjárás nem kedvez fejlődésének, a betegségek is könnyebben fertőzik. Nálunk inkább az ország déli részei a legalkalmasabb termesztéséhez.

Hirdetés

Talajra nem igényes, de kerülni kell a nehezen felmelegedő, kötött talajokat, illetve a nagyon gyenge termőhelyeket (pld. sovány homoktalajok). Középkötött talajokon, barna erdőtalajokon, humuszos homoktalajon érzi a legjobban magát. Olyan területekre való, ahol még szeretnénk hüvelyes növényt termeszteni, de a többi ismert faj termesztése már nem gazdaságos.

Kalászos gabonák a legjobb előveteményei. Önmaga után még egyszer termeszthető, de ha lehetséges, inkább kerüljük ezt a megoldást! Jó előveteményei még a mák, olajlen, őszi káposztarepce és a kender is. Nagy vízigényű, vagy a talajt nagyon kiszárítani képes, illetve sok szármaradványt hagyó növények azonban ne legyenek előtte: így a cirok, napraforgó, kukorica rossz előveteményeknek számítanak! Érdemes ügyelnünk az előveteményünkben használt vegyszerekre, mert a szermaradványokra igen érzékeny.

A csicseriborsó maga jó elővetemény: korán lekerül, szára könnyen bomlik, így őszi kalászosoknak kiváló magágy készíthető utána, időben.

   A növény tenyészideje 3-4 hónap, fajtától, időjárástól függően, betakarítását július közepén végezhetjük

Talajmunkái, tápanyagszükséglete

A talaj forgatását igényli, főként a kötöttebb talajokon, azonban elegendő egy sekély-középmély szántás ősszel, előtte kiszórhatjuk a foszfor és kálium műtrágyát is. Nyár közepén lekerülő előveteményei után azonban a vízmegőrzés nagyon fontos, vagy tarlóhántás, – ápolás és zárás – szükséges, vagy – ha megoldható – a talaj takarására kell törekednünk. Az őszi szántást is – a talajnedvesség függvényében – érdemes elmunkálnunk, lezárnunk (a szántással megnyitjuk a talajt a csapadék mélyebb beszivárgásához, azonban a lezárt felszín nem engedi a nagyobb mértékű párolgást).

Hirdetés

Kora tavasszal következhet a magágykészítés. Fehérjenövényként nitrogénigénye elég magas (4,5-5 kg/100 kg fő- és melléktermék), de ennek nagy részét a gümőiben meg is köti a levegőből, így a nitrogénműtrágyát tavasszal, vetés előtt kell csak kijuttatnunk, kombinátorral bedolgoznunk, a dózis 50-60 kg hatóanyag/hektár. Foszforból és káliumból többet igényel, előbbiből 80-90 kg, utóbbiból 100-120 kg hatóanyagot hektáronként. Mészigényes növény, annál is inkább, mert fentebb említettük, hogy barna erdőtalajokon vetik, amelyekre jellemző a savanyúbb kémhatás, így itt meszezésre szükség van.

Vetése, fajtái

Vetését korán, március második felében, esetleg április elején végezzük. Ha a területen még nem volt előtte csicseriborsó, akkor vetés előtt a vetőmagot be kell oltanunk, azaz a felületére fel kell vigyük a Rhizobium baktériumkészítményt. Fontos: nem telhet el sok idő a magkezelés és a mag talajba kerülése között!

Fajták viszonylag nagyobb számban találhatóak a 2026. évi Nemzeti Fajtajegyzékben, köztük sok a magyar nemesítésű: Boglárka, Bori, Dora, Dónia, Ireg 22, Katalin, Tápiói barna, Tápiói fekete.

Hirdetés

A vetés mélysége 3–7 cm, kötött talajon sekélyebbre, homoktalajon mélyebbre helyezzük a magokat. A sortávolság dupla, illetve tripla gabonasortáv, ami 24–36 cm, de előfordul a 12,5–15 cm sortávra történő vetés is. A csíraszám 450-500 ezer hektáronként, amelyből 10 százalékos pusztulással még számolhatunk, azaz körülbelül 400-450 ezer tő/hektár a termőnövényszám. Vetőmagmennyiségben ez 200-220 kg/hektárt jelent.

Gyengébb adottságú területeken felválthatja a borsót.

  Aszkohitás foltosság tünetei csicseriborsón. (a) Kör alakú, barna léziók (foltok) a leveleken és a hüvelyeken, valamint megnyúlt, ovális alakú nekrotikus (elhalt) foltok a száron. (b) A levélen lévő foltok nagyított nézete. (c) Súlyos tünetek a száron. (d) A léziók körülölelik (gyűrűzik) a szárat, a gyűrű feletti növényi rész letörik és leesik. (Forrás: Scientific Figure on ResearchGate)

Növényvédelemtől a betakarításig

Legfőbb veszélyeztetői a gombás fertőzések. A legsúlyosabb az aszkohitás fertőzés (Ascochyta blight), leginkább csapadékos, nyirkos időjárás esetén jelentkezik: megbetegíti a leveleket, a szárat és a hüvelyeket is, igen jelentős termésveszteséget idézhet elő. Apró, barna foltok formájában jelentkezik, később a növényi részek elhalnak, a magok töppedtek lesznek. Másik veszélyes kórokozója a fuzárium: a tövek hervadnak, elpusztulnak. A csávázással hatékonyan védekezhetünk ellene. Emellett lehet még lisztharmat, gyökérfekély is, valamint a A Didymella rabiei is okozhat levélfoltosságot, hervadást. Melegkedvelő növény lévén, a hamuszürke szárkorhadás (Macrophomina phaseolina) is fertőzheti. Hüvelyfejlődés idején, ugyancsak csapadékos időben fertőz a szürkepenész is: a tövek, a hüvelyek rothadnak. A párás környezetet kedvelik a rozsdabetegségek, elhatalmasodva komoly levélpusztulást okozhatnak. A megelőzéssel sok kártól menthetjük meg az állományt: a vetésváltás szigorú betartásával, például a kukorica kerülésével, valamint a harmonikus, nitrogénben szegényebb trágyázással megfelelő kondícióban tarthatjuk az állományt; az aszkohitás fertőzés megjelenésekor réztartalmú szerekkel védekezhetünk.

Kártevői kevesen vannak a levelek mirigyszőreinek alma-, és oxálecetsav-tartalma miatt. Amelyek mégis, azok jellemzően a „többgazdás”, főként borsókártevők, például a tripszek, levéltetvek, molyok (akácmoly, borsómoly, gyapottok-bagolylepke). Kelő csíráját szeretik a madarak, a fiatal növényeket a mezei nyulak fogyasztják szívesen.

Gyomirtására a vegetáció első hónapjában érdemes odafigyelni, később jó gyomelnyomó-képességgel rendelkezik.

A növény tenyészideje 3-4 hónap, fajtától, időjárástól függően, így betakarítását július második dekádjában végezhetjük, gabonakombájnnal. A borsóhoz hasonlóan alacsonyabb dobfordulat, nagyobb dobhézag szükséges azért, hogy megelőzzük a nagyobb mértékű szemtörést. Termése 1,5-3,5 tonna/hektár között várható, évjárattól, termőhelytől függően. Szára erőteljes, feláll, hüvelytermése pedig éréskor nem pereg, így könnyebben betakarítható, mint a borsó vagy más hüvelyes. Azonban a túléréssel vigyázzunk, mert ezt a jó tulajdonságát akkorra elveszti. A magvak tárolása pedig 14 százalékos nedvességtartalommal lehetséges. 

Alternatív hüvelyesek (4. rész) – A csicseriborsó termesztése

TOVÁBB OLVASOM

Szerző: AgrárUnió