Virág- és becőkárosító kártevők a repcetáblákon – Kártételeik és azok módosulásai az időjárásváltozás miatt, védekezés ellenük

A repcetáblákon a repce-fénybogár (1. kép) az elsőként megjelenő bimbót károsító kártevő, azonban az, hogy ez időben mikor történik meg, átalakulóban van.

1. kép: Fénybogarak a bimbók között

Bő egy évtizeddel ezelőtt még azt mondhattuk, hogy az első egyedek általában márciusban mutatkoznak először, a táblaszéli telelőhelyükről akkor kezdenek el betelepülni a táblákba, ami áprilisban válik tömegessé. Éghajlatunk átalakulásával azonban ez a menetrend változóban van, akár már február végén rábukkanhatunk az első egyedekre, és az is előfordulhat, hogy védett fekvésben már március első napjaiban repce-fénybogaraktól sötétlik a sárga fogólap (2. kép). Ez a korán megkezdődő, a gyors tavaszi felmelegedési hullámokhoz igazodó betelepedés komolyan megnehezíti a kártevővel szembeni sikeres védekezést.

2.kép: Repce-fénybogarak sokasága a fogólapon (2024.03.01.)

Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy teljesen elmarad a károsítása, vannak évjáratok, amikor csupán minimális egyedszám és kártétel található a növényeken. Mindezek miatt a rutinszerű megközelítés ma már nem szerencsés, vagy megkésik a kezelés, vagy éppen felesleges, egyben költséges beavatkozás történik, ezért a kártevő elleni védekezést mindenképpen előrejelzés alapján kell elvégezni. De, miért fontos a repce-fénybogár elleni hatékony védekezés?

A repce-fénybogár pollenfogyasztó kártevő, amely virágport keresve berág a repcebimbóba. Ennek során elpusztíthatja a bibét, vagy ha ez nem is történik meg, azt olyan szintű károsodás érheti, ami miatt a terméskötés elmarad, a bimbók elszáradnak, lehullanak, a virágzati tengely felkopaszodik, a becők száma és így a termés mennyisége csökken. Amennyiben a nagy egyedszámhoz lassú kitavaszodás társul, amikor a repceállomány bevirágzása vontatott, a kártétel rendkívül súlyos is lehet. Amint azonban az első virágok megjelennek, a bimbók károsítása abbamarad, a kártevő attól kezdve a könnyen elérhető pollenforrást, a virágot fogja felkeresni. A bibe károsodása természetesen ilyenkor is megtörténhet, sőt azt a virágban fejlődő lárvák is károsíthatják, azonban a legnagyobb veszélyt a kifejlett egyedek tömeges jelenléte, valamint a tartós bimbós állapot jelenti.

A virágzatot károsító kártevők közül a repce-fénybogár kártételének megelőzése igényli a legnagyobb figyelmet.

Hirdetés

A későbben érkező virágkárosítók

Maradva még a virágzatot érő kártételnél, a hőmérséklet emelkedésével újabb kártevők érkeznek a repcetáblákba. Ezek egyike a minden évben megjelenő repcebecő-ormányos (3. kép), amely annak ellenére, hogy a fő károkozása a becőhöz kapcsolódik, a virágzaton is okozhat problémát. Érési táplálkozása során ugyanis a bimbókat és a virágokat fogyasztja, így a repce-fénybogárral együtt már jelentős kárt okozhat.

3. kép: Repcebecő-ormányosok

Ezen a ponton kell megemlíteni a bundásbogarat (4. kép) is, mint a virágokat károsító kártevőt, amelynek károkozása a biberágás miatti sérülésén, pusztulásán alapul. A közvélekedés szegélykártevőként tartja számon, ami azt feltételezné, hogy csupán a táblaszél néhány méteres sávjában van jelen.

4.kép: Bundásbogarak tömege a virágzó repcén

Ez azonban nem minden esetben van így! Egyes régiókban egyértelműen érzékelhető a bundásbogár felszaporodása, így fokozódó kártétele is, ami nem korlátozódik csupán a táblaszélre. Nagy táblaméret esetén ez nem feltétlenül fog megmutatkozni a termés mennyiségében, ellenben kis parcella esetén károkozása már elérheti a gazdasági kár szintjét (5. kép).

5. kép: Kis táblaméretnél a bundásbogarak virágkártétele érzékelhető veszteséget okozhat

Nagyon gyakori, hogy a repce virágzatán egyszerre van jelen az összes fentiekben említett kártevő, így károkozásuk összeadódhat.

A becőt károsító kártevők

A repcebecőt több kártevő is károsíthatja, így a repcebecő-ormányos és repcebecő-gubacsszúnyog, a kártételért mindkettő esetében a becőben fejlődő lárvák a felelősek. A repcebecő-ormányos a fiatal becőkbe egyesével helyezi el a tojásait, az abból kikelő lárva a fejlődő magokat (1-2 db) fogyasztja, amivel közvetlen kárt okoz. Ennél azonban jelentősebb probléma, hogy a kártétel miatt a becő felnyílhat, a benne lévő magok kiperegnek, ezért ez a közvetett károkozás tekinthető a fontosabbnak.

A repcebecő-gubacsszúnyog lárvái (6. kép) is a becőben fejlődnek, azonban az előbb említett kártevővel szemben egy-egy becőben nem csupán egy, hanem akár tucatnyi, vagy még nagyobb számú is jelen lehet.

6. kép:  Repcebecő-gubacsszúnyog lárvái a becőben

Azok a becőfalat károsítva látványos torzulást okoznak, ami a becő felnyílásához és komoly pergési veszteséghez vezet. Itt kell megjegyezni, hogy a felnyíló becő jelensége mögött nem minden esetben áll rovarkártétel, azt gombabetegségek fertőzése és élettani okok is kiválthatják. Az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a repcebecő-gubacsszúnyog kártételének jelentősége növekszik. Míg a veszélyesebbként számontartott repcebecő-ormányos által károsított becőkből általában csak keveset találhatunk, addig a repcebecő-gubacsszúnyog által károsítottból annál többet.

A bundásbogarat megemlíthetjük a becőkárosítók között is, a felszaporodásában érintett körzetekben száraz évjáratokban előfordulhat az ilyen jellegű kártétele is. Bár az kiterjedt és látványos sérülést okoz, szerencsére gazdasági kárt ilyen módon csak extrém esetben okozhat.

Ugyancsak a száraz évjáratokban fordul elő, hogy a fejlődő becőkön megjelennek az egyébként szárat károsító ormányosok: a repceszár-ormányos és a nagy repceormányos kifejlett egyedeinek a kártétele (7. kép), amely elsősorban a táblaszélekre korlátozódik.

7. kép: Szárormányosok és mezei poloskák kártétele a becőkön

E kártevőkhöz gyakran csatlakoznak mezeipoloska-fajok is, látványos, kifehéredő nyomokat hagyó szívogatásukkal. Mindez nagy valószínűséggel összefügg a nyári csapadékhiány miatt csökkenő táplálékkínálattal, de a kártétel mértéke szerencsére nem túl nagy.

A repce-fénybogár elleni védekezés sikeressége a kezelés időpontjának helyes megválasztásán múlik.

Hirdetés

Védekezés a kártevők ellen

A virágzatot és becőt károsító kártevőkkel szembeni védekezés nem minden esetben egyszerű. Célzott beavatkozás főként a repce-fénybogár kártételével szemben szükséges, amit azonban a gyakran több hullámban történő betelepedés megnehezít. A védekezés szükségességét a kártevő egyedszámának csapdázással történő monitorozásával, valamint az azzal egyidejűleg végzett növényvizsgálattal határozhatjuk meg. Amennyiben növényenként 3-5 db repce-fénybogarat találunk, a védekezést el kell végezni. Azonban, ha a repce fejlődése lassú, a bimbós állapot tartós, már növényenként 1-2 darab fénybogár is érzékelhető kárt okozhat. A felhasználható rovarölő hatóanyagok szűkülő választéka is megnehezíti a kártevővel szembeni védekezést, amit tovább bonyolít a ma már hazánk területén is fellelhető piretroid-rezisztencia. Az ebben érintett populációk egyedeivel szemben az ilyen típusú rovarölő hatóanyagok hatékonysága rossz, ezért eredmény más csoportba tartozó – leginkább felszívódó, tartós hatású, gyomorméregként is ható − készítményekkel érhető csak el. Ugyancsak megnehezíti a védekezést, ha a területen megjelennek az első virágzó növények, azok ugyanis vonzzák a beporzó rovarokat, amelyek védelme minden gazdálkodó elemi kötelessége. Ezért olyan készítményt, termékkombinációt, vagy kijuttatási időt kell választani, amely biztonságos a beporzó szervezetek szempontjából. A repce-fénybogárral szembeni védekezéskor − ami hatással lehet a többi, fentiekben említett kártevőre is − érdemes többszöri beavatkozással számolni, az évjáratok többségében ez hozza meg az elvárt eredményt.

A virágzatot és becőt károsító kártevők egyértelmű veszélyt jelentenek a termés mennyiségére, így a repcetermesztés jövedelmezőségére. Kártételük azonban kellő odafigyeléssel, jól időzített és a célnak leginkább megfelelő növényvédő szerrel elvégzett beavatkozással megelőzhető.

Szerző: AgrárUnió