Első tavaszi repcekártevőink, a szárat károsító ormányosok – Repceszár-ormányos és repceormányos: életmódjuk, kártételeik, védekezés ellenük

Szárat károsító ormányosok

A repce tavaszi rovarkártevői közül a szárat károsító ormányosbogarak az elsők, amelyek megjelennek a növényeken. Bár sokszor csak egyszerűen szárormányosokként emlegetjük őket, valójában két fajról van szó, amelyek ugyan sok szempontból kezelhetők egy kalap alatt, például mindkettő esetében a károkozó a lárva, azonban léteznek olyan lényeges különbségek közöttük, amelyek a védekezés szempontjából is fontosak. Az említett fajok egyike a repceszár-ormányos, amely az ország teljes területén jelen van, a legnagyobb számban és valószínűséggel ezzel találkozhatnak a repcetermesztők. Ettől kisebb egyedszámban és inkább egyes körzetekre jellemzően lehet jelen a nagy repceormányos. A két kártevő közül az utóbbi rendelkezik nagyobb kártételi potenciállal.

A repceszár-ormányosról

A repceszár-ormányos (1. kép) kifejlett imágóként elsősorban a ligetes, bokros, gyepes táblaszéleken telel az avarszinten, ahol a tavasz érkeztével, jellemzően 10-12 °C-ot meghaladó léghőmérséklet esetén válik aktívvá.

1. kép:  Repceszár-ormányos

A nyugalmi állapotból való „előjövetele” azonban nem csupán a léghőmérséklet függvénye, hatással van rá a talajhőmérséklet alakulása, a szél- és csapadékviszonyok, valamint a napsütéses órák száma. Ezért a széltől védett, délies fekvésű, gyorsabban melegedő részeken megjelenése korábban várható. A kártevő táblára történő tömeges betelepedése 15 °C feletti hőmérsékleten kezdődik meg, ami annál intenzívebb, minél melegebb az időjárás. Kezdetben a növények lombozatán hámozgat, majd a párzást és érési táplálkozást követően kezdődik meg a tojásrakás. Azokat a levélnyelekbe, 2-4 db tojást tartalmazó kisebb csoportokban helyezi el. A kikelő lárvák eleinte a levélnyelekben táplálkoznak, majd a későbbiekben berágnak a növény szárába, ott fejezik be fejlődésüket, de bábozódásuk már a talajban történik meg. A növény szöveteit érintő, időnként katasztrofális károkozáson túl nagyon gyakori, hogy a lárvák által a szár felszínére rágott járatain keresztül az a fómás levélfoltosság és szárrák kórokozójával fertőződik (2. kép).

2. kép: Szárormányosok kártétele és fómás fertőzés tünetei a repceszárban

A nagy repceormányosról

A nagy repceormányos (3. kép) jellemzően az előző évi repcetáblák talajában, kifejlett imágóként telel. A repceszár-ormányoshoz képest korábban válik aktívvá, ez már 5 °C-os talajhőmérsékletnél megkezdődhet.

3. kép: Nagy repceormányos

Ennek folyamatát azonban e kártevő esetében is befolyásolják a fentiekben felsorolt környezeti körülmények. Telelőhelyükről 10-12 °C-os hőmérséklet elérésekor jönnek elő, 12 °C felett már tömegesen jelennek meg az új vetésű repceállományokban. A kártevő a növények lombozatán folytat érési táplálkozást, amely azonban a repceszár-ormányosénál rövidebb ideig tart, ezért a tojásrakása korábban megkezdődik. A nőstények a tojásokat közvetlenül a hajtásokba, a hajtáscsúcs alatti szárrészbe, egyesével helyezik el. A tojásrakás révén keletkezett sérüléseket a növény igyekszik gyorsan lezárni, ami azonban a szár torzulásához vezet, ezért jellemzik a nagy repceormányos kártételét a torzult, akár „S-betűt” formázó repceszárak (4. kép). E torzulások egyúttal gyengítik is a szárat, ami el is törhet, ami jelentősebb terméskieséshez vezethet, valamint a nyílt sérüléseken keresztül ez esetben is megtörténhet a fómás fertőződés.

4. kép: Nagy repceormányos kártételét mutató, torzult szárú növények

A kártevők előrejelzése, a hatékony védekezés kulcskérdése

Az említett kártevők elleni eredményes védekezés nem képzelhető el a táblára történő betelepülésükre vonatkozó információk nélkül, amelyek beszerzéséhez csapdák kihelyezésére van szükség. Ezek többféle típusúak is lehetnek, de általában sárga tálcsapdák, valamint ragacsos sárga fogólapok kerülnek felhasználásra. Mindkettőnek vannak előnyei, de léteznek hátrányai is.

A tálcsapda használata problémás lehet nagyvadak által látogatott táblákon, mert azok ivóvízként kezelhetik a csapdában lévő folyadékot, így feldönthetik a kihelyezett eszközöket. A tavaszi időszak fagyos reggelein a víz belefagyhat a tálba, ami torzíthatja a fogási eredményeket. Ezt konyhasó, vagy fagyálló használatával egyszerűen meg lehet akadályozni, mint ahogyan néhány csepp mosogatószerrel a víz felületi feszültsége is csökkenthető, így a bepottyanó kártevők nem tudnak abból kimászni.

Hirdetés

A ragacsos sárga fogólap használata száraz és szeles tavaszokon lehet problémás, mivel a felkavart por és egyéb szennyeződések olyan mértékben feddhetik le annak felületét, olyannyira csökkenthetik a ragadós rész „fogósságát”, hogy a fogási eredmények nem fognak reális képet mutatni. Másik probléma a sárga színű felülettel, hogy az nem csupán a célkártevőket, hanem más rovarokat is vonz. Ilyenek pl. egyes légyfajok, vagy zengőlegyek, amelyek olyan tömegben képesek ellepni a fogólapokat, ami már jelentősen befolyásolhatja a fogott kártevők számát. Ez azonban a mászó rovarok − így az ormányosok − fogására kifejlesztett, ún. „kalap-csapda” használatával elkerülhető.

A kártevők csapdázással történő monitorozása azonban önmagában nem mindig ad megbízható információt a kártevők táblára történő betelepüléséről. Gyakori jelenség, hogy miközben a csapdákban a kártevők nem mutatkoznak, a növényvizsgálat során rájuk bukkanhatunk. Ezért ezt a vizsgálati módszert sem szabad elvetni, a csapdázás mellett ezt is alkalmazni kell.

Szempontok a csapdák kihelyezéséhez

Ahhoz, hogy a csapdák valós képet mutassanak a kártevők aktivitásáról, be kell tartani néhány, a kihelyezésükre vonatkozó szabályt. Fontos, hogy lehetőség szerint ne csupán egy csapda kerüljön elhelyezésre a táblán, ami annál lényegesebb, minél nagyobb a táblaméret. A csapdákból lehetőleg kerüljön a táblaszélre − legalább 20 méterre a szegélytől −, valamint a tábla belsejébe is. Fontos, hogy ha a táblaszomszédságban az előző évben volt repce, akkor abba az irányba feltétlenül kerüljön csapda kihelyezésre. Ha ilyen közvetlen szomszédság nem volt, akkor a gyorsabban melegedő táblaszegélyekbe, a füves, fás terület felől legyenek felállítva. A kihelyezés magassága igazodjon a növényállomány magasságához, néhány centiméterrel kerüljenek feljebb, abba a zónába, ahol a kártevők mozognak. A túlzottan magasra kihelyezett csapdák torz képet fognak mutatni.

A védekezést szükségessé tevő fogási eredmények

A csapdák megfelelő kihelyezésén túl nagyon fontos azok rendszeres ellenőrzése, mert csak ilyen módon szerezhető be a védekezés szempontjából fontos információ: a fogott egyedek száma. A veszélyességi küszöb a két említett kártevő esetében más és más. Míg a repceszár-ormányos esetében ez kb. 5 darab naponta csapdánként, addig ez a szám a nagy repceormányos esetén kb. 3 db. Amennyiben a növényvizsgálat módszerét alkalmazzuk, ott a veszélyességi küszöbérték 2 db kifejlett egyed négyzetméterenként.

Hirdetés

A védekezésről

A két kártevő közül a nagy repceormányos jelent nagyobb veszélyt a repceállományra, amely alacsonyabb hőmérsékleten, korábban jelenik meg a táblákon, érési táplálkozása rövidebb, ezért a tojásrakása korábban megkezdődik. Mivel a csapdákba kerülő kártevők (5. kép) meghatározása nem mindig könnyű, érdemes úgy tervezni a védekezést, mintha e kárevő ellen kellene történnie (hacsak nem rendelkezünk pontos információkkal a területen lévő ormányosok faji összetételéről).

5. kép: Repceszár-ormányosok és repce-fénybogarak a fogólapon

Ez azt jelenti, hogy ha a csapdákban a fentiekben leírt veszélyességi küszöbnek (3 db/nap/csapda) megfelelő fogott egyedet találunk, 3-5 napon belül el kell végezni a beavatkozást! A szerválasztásnál figyelembe kell venni a kijuttatáskori, majd az azt követő napok időjárását. Hűvös időjárás esetén az alacsonyabb hőmérsékleten is hatékony piretroid-típusú készítményeket, lehetőleg azok mikrokapszulázott (CS) formulációját tanácsos alkalmazni. Amennyiben tartósan kedvező, melegedő időjárás várható, akkor a tartamhatást biztosító felszívódó hatóanyagú (acetamiprid) készítmények jelentik a jobb választást. Jelenleg több olyan rovarölő szer is forgalomban van, amely gyári kombinációban tartalmazza a két hatóanyagtípust, érdemes ezek használatában gondolkodni.

Az elmúlt évek tapasztalata, hogy a kártevők egyébként is több csúcsot mutató betelepedése a hektikus kora tavaszi időjárásnak köszönhetően kiszámíthatatlanná vált. Ezért nem szabad az állomány védelmét a naptárhoz igazítva megtervezni, amennyiben tartós és erőteljes felmelegedés érkezik akár már februárban, a betelepedés ütemét figyelve el kell kezdeni a kártevők elleni védekezést. Ami azt is jelentheti, hogy akár több beavatkozásra is szükség lehet a kártétel megakadályozására.

A repceszárat károsító kártevőivel szemben nem könnyű a védekezés, azt a kiszámíthatatlan tavaszi időjárás és talajviszonyok, valamint a védekezésre használható hatóanyagok szűkülő választéka egyaránt megnehezíti. Azonban a kártételük megakadályozása nélkül nem érhető el olyan terméseredmény, amely kellő jövedelmet termel, ezért mindent meg kell tenni annak elkerülésére.

Szerző: AgrárUnió