Hatóanyag-kivonások: eddig és ne tovább? – Kényes az egyensúly a biztonság és a hatékonyság között

Jelenleg is több hatóanyag szerepel azok között, melyek engedélyének megújítása kérdéses. A hatóanyagok sorsát az évek alatt elvégzett tesztek és az azokból gyűjtött adatok határozzák meg. Adott hatóanyagok kivonásában a fő szempont a környezeti és emberi egészségi kockázatok minimalizálása, ami elvitathatatlanul a Föld és lakóinak első számú érdeke. Persze, mint ahogy az életben semmi, így ez sem fekete-fehér.

Élelmiszer-biztonság vs. termésbiztonság

A hatóanyag-kivonásokkal kapcsolatos huzavonában a legnagyobb figyelmet talán a glifozát ügye váltotta ki, ami, – úgy látom, ma már lefutott ügy – bocsátotta előre Notterpek T. Jácint élelmiszerminőség-biztosító agrármérnök, növényvédelmi szakmérnök-növényorvos, PhD-hallgató. – A glifozát újraengedélyeztetését és a hatóanyag-értékelést most négy EU-tagállam végzi, Magyarország, Franciaország, Svédország és Hollandia. A folyamat nemrég lezárult, és nem találtak olyan okot, amely kizárná a hatóanyag használatát. Az év végéig tehát biztosan alkalmazható a szer, addigra újabb adatok futnak be, de ezek, azt gondolom, nagy fordulatot már nem hoznak az ügyben. Ez azt is jelentheti akár, hogy azt követően lecseng a glifozátvita.

Én ezeket a hatóanyag-kivonásokat egyébként mintha egy kényelmes karosszékből nézném végig, mert Bécs mellett egy bio-mezőgazdasági cég, a Biohof Anzböck GmbH üzemvezetőjeként dolgozom, amely egyebek közt bioburgonyát, bio-édesburgonyát és különböző biohagymaféléket termel vegyszermentesen, így aztán egy-egy ilyen intézkedés minket nem érint annyira fájdalmasan, mint a hagyományos módon termelőket. Ez azért lehet így, mert mi pontosan tudjuk, hogy mivel jár az az integrált növénytermesztés, melynek során tiltott bizonyos növényvédő szerek használata. Tehát ahogy mondani szokták, mi már tudunk zsákban táncolni. Meg kell jegyeznem, hogy bár jelentős károsító faktorok jelenléte esetén kivételesen számunkra is engedélyezettek bizonyos, nem a szó szoros értelemben vett biotermelési rendszerben alkalmazott készítmények, ezeket külön engedélyeztetni kell a használatuk előtt, és ha ezek számát is megtizedelik, úgy tovább csökken az eddig is rizikós termésbiztonság.

A biotermesztés vonatkozásában az egész Európai Unióban – így egyébként Magyarországon is – borzasztóan éles, szigorú előírások vannak – és ez rendben is van. Csak halkan jegyzem meg, hogy Magyarországon az integrált növényvédelem jó 60 éves múltra tekint vissza, s mint ilyen, hazánk a komplex eljárás eminensei közé tartozik, azaz ha valamelyik tagállam maradéktalanul betartja ezeket az előírásokat, akkor esetünkben ez minimum tízszeres szorzót jelent a többi uniós tagállamhoz képest. Hogy miért mondom ezt? Magyarországon egyes hatóanyagok csak növényorvosi végzettség birtokában vagy annak a közreműködésével vásárolhatók meg, miközben Ausztriában nincs ilyen korlátozás. Ha valakinek az I-es vagy a II-es kategóriába tartozó készítményre van szüksége, bemegy bármelyik növényvédőszer- vagy agrárkereskedésbe, szabadon megveheti és mindenféle komolyabb ellenőrzés nélkül kijuttathatja. Ennek következtében nem annyira nyomon követhető, hogy ki, mit és hova permetez. Meg kell jegyezni, hogy Ausztriában a termelők egyre növekvő része már a biotermesztést és a biodiverzitást, valamint a fenntarthatóságot szem előtt tartva termel.

Magyarországon egyes hatóanyagok csak növényorvosi végzettség birtokában, vagy annak a közreműködésével vásárolhatók meg, miközben Ausztriában nincs ilyen korlátozás.

Változott az engedélyeztetési eljárás

De kanyarodjunk vissza az eredeti témánkhoz, 2030-ra a jelenleg létező növényvédő szerek körülbelül felét kivonják, és nem feltétlenül azért, mert bármelyikkel valamilyen gond lenne, mondjuk egészségügyi problémát okozna, hanem mert az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal 2011-ben változtatott az engedélyezési eljárás rendszerén, annak elvein, aminek eredményeként ma már nem azokat a vizsgálati pontokat veszik figyelembe elsősorban, amelyeket korábban, és amelyeken alapulnia kellene az engedélyeztetésnek. Ennek következtében a kötelező tízéves felülvizsgálatokon sorra buknak el azok a készítmények, amelyek egyébként nagyon hatékonyak, emiatt közkedveltek voltak, még akkor is, ha semmilyen egészségkárosító hatásuk nincs. Ezek egyszerűen az uniós bürokrácia áldozataivá váltak. Hogy ennek hosszú távon milyen negatív hatásai lesznek az agráriumra, az már most beláthatatlan. Az élelmiszerárakon bizonyosan meglátszik majd, s ez az egyik szegmens csupán, de ezt érzik meg legjobban az emberek. Hogy mi az összefüggés a két dolog között? Drágulnak majd a termelési rendszerek, több energiát kell fektetni abba, hogy ugyanakkora területről le tudjuk hozni ugyanazt a termésmennyiséget, amit eddig. Példaként a repcét említeném, amelynek esetében ha nem kellő precizitással és hatékonysággal végezzük el a növényvédelmet, akkor előfordulhat, hogy tavasszal tárcsázhatjuk ki az állományt, mert már nem tudunk lehozni róla hektáronként 4-4,5 tonnát, és onnét kezdve gazdaságtalan a termesztése.

Notterpek T. Jácint hozzátette: a legnagyobb baj, hogy a kivont hatóanyagoknak nagy többségében nincs alternatívájuk (most még). Ugyanakkor a növényvédőszer-gyártó cégek nagy hangsúlyt fektetnek olyan, új és már a biológiai termesztésrendszerekben is alkalmazható készítmények fejlesztésére, amelyekkel biztosíthatják a piaci kereslet-kínálat kényes egyensúlyát. A továbbiakban nagy erőkkel kutatnak új, bizonyos kórokozók és kártevők ellen rezisztens fajták után, azok nemesítésén. Mindezek tekintetében elengedhetetlen egy olyan felkészült, szakmailag kellő ismeretekkel rendelkező személyzet, amely a modern precíziós gazdálkodási rendszereket nemcsak irányítani, de kontrollálni is képes.

Következmények

Amennyiben már nem tudunk előállítani olyan mennyiségben és minőségben élelmiszereket, ahogyan az elvárt lenne, akkor az igencsak negatív hatással járhat az unió gazdaságára nézve – folytatta a szakember, aki azt is megjegyezte, hogy a világon az Európai Unióban fogyaszthatjuk a legegészségesebb élelmiszereket, köszönhetően a szigorú felügyeleti rendszernek, tehát valóban nem arról van szó, hogy a kivont hatóanyagok veszélyt jelentenének az emberekre. Másrészt felmerül az a kérdés is, hogy a harmadik országból pótolt hiányzó élelmiszerek vagy alapanyagok minősége teljesíti-e majd az említett magas minőségi követelményeket. A továbbiakban van még egy harmadik, de egyáltalán nem mellékes hatás: borítékolható, hogy az illegális növényvédőszer-kereskedelem fellendül. A gazdák nagy valószínűséggel akár a világ másik végén is fel fogják kutatni az eddig megbízhatóan működő hatóanyagokat. Ennek már élelmiszer-biztonsági és jogi következményei is lesznek. Ha ilyesmi kiderül, minden támogatást elvehetnek a gazdálkodótól. Könnyen lehet tehát, hogy újabb termelők fordítanak hátat a hivatásuknak, ami még tovább szűkíti az agrárium amúgy sem túl széles szegmensét.

A világon az Európai Unióban fogyaszthatjuk a legegészségesebb élelmiszereket, köszönhetően a szigorú felügyeleti rendszernek.

Notterpek T. Jácint beszélt még egy további vetületről is: rendben van, hogy a vásárlók mind jobban elvárják a növényvédő szerektől mentes zöldségek és gyümölcsök termelését, de a kérdés az, hogy ennek az árát meg tudják-e, meg akarják-e majd fizetni. Ez is azon kérdések egyike, amelyek még nem tisztázottak.

Szerző: AgrárUnió