Visszatekintés, avagy növényvédelmi kihívások 2021 – Cukorrépa

Az elmúlt évek világpiaci folyamatai nem kedveztek a hazai cukorrépa-termesztésnek, mára ennek a valaha volt nagy szántóföldi növénykultúránknak a vetésterülete néhány ezer hektárra zsugorodott. Azonban nem lehet kizárni, hogy a jelenleg zajló folyamatok felértékelik a cukorrépát, még az is előfordulhat, hogy a jelentősége újra növekedni fog. Érdemes tehát ismereteinket szinten tartani, amihez remélhetőleg ez a rövid összefoglaló is hozzájárul.

Gyomosodás

A sorozat előző részeiben, amelyek a kukorica- és napraforgó-termesztésről szóltak, már említettük a tavaszi időszakban tapasztalt erős gyomosodást, amely a cukorrépát sem kerülte el. Ráadásul ez a kiugró gyomprobléma a libatopfajok, ezen belül a kiemelten veszélyes fehér libatop hatalmas egyedszáma miatt alakult ki (1. kép), amely a cukorrépatermesztés egyik legnehezebben irtható gyomnövénye. Sajnos emiatt az egész vegetációs időszak alatt találkozhattunk erősen felgyomosodott területekkel, ahol az erős gyomnyomás szinte biztosan káros hatással volt a termés mennyiségére.

1. kép: Tömeges libatopkelés egy cukorrépa-állományban

A cukorrépa-termesztés a szántóföldi növénytermesztés „nehézipara”, amely növényvédelmi szempontból is kiemelt figyelmet érdemel.

Rovarkártevők

A tavalyi cukorrépaszezon egészét nézve kijelenthető, hogy komolyabb, a terméseredményre közvetlen hatást gyakorló rovarkártétellel nem lehetett találkozni. Az engedélyező hatóság, tekintettel a cukorrépára a korai időszakban leselkedő rovarkártételre, szükséghelyzeti engedély kiadásával lehetővé tette, hogy a drazsírba neonikotinoid típusú rovarölő hatóanyag kerüljön. A technológia hatékonyan védte a kelőfélben lévő, majd később a fiatal növényeket a földibolháktól és barkóktól. E kártevők támadása a hűvös és helyenként csapadékos tavaszi körülmények miatt amúgy sem bizonyult túlságosan erősnek, így a gyökérzeten keresztül felszívódó rovarölő hatóanyag kellő védelmet biztosított (2. kép).

2. kép: A drazsírban lévő rovarölő hatóanyag a fiatal növényt is megvédi a barkó kártevőktől

A talajlakó kártevők esetében sem beszélhettünk kiugró kártételről. A legnagyobb veszélyt jelentő drótférgek ellen a fentiekben már említett rovarölő kezelés elegendő volt, tőpusztulással járó kártétel így nem alakulhatott ki.

Vannak azonban olyan fiatalkori és talajlakó kártevők, amelyek ellen a drazsírba kerülő rovarölő hatóanyag nem tud kellő védelmet biztosítani. Ezek a kártevők a cserebogár- és a mocskospajorok (3. kép), amelyek kisebb, néhány tőre kiterjedő kártételével találkozhattak ugyan a cukorrépa-termesztők, azonban ennek hatása a majdani termés mennyiségére elhanyagolható volt.

3. kép: Mocskospajor és kártétele

A rovarkártevők között volt azonban olyan, amelynek esetében a vegetációs időszak elején a fertőzés ugrásszerű növekedését tapasztalhattuk. A levéltetvek számára a májusi csapadékos időjárás nyomán kialakult párás, majd júniusi melegedő viszonyok kedvező körülményeket biztosítottak, így tömegesen találhattuk meg kolóniáikat a répaleveleken (4. kép). Bár történtek célzott rovarölő kezelések is a kártételük megelőzésére, felszaporodásuknak végül az időjárási körülmények alakulása vetett véget. A június második felétől kibontakozó csapadékhiány és alacsony páratartalom kedvezőtlen állapotokat teremtett e kártevők számára, így egyedszámuk növekedése megállt, a gradáció összeomlott.

4. kép: Erős levéltetű-fertőzés a cukorrépa levelein

Gombabetegségek

A cukorrépa-termesztés során a gombabetegségek közül a legnagyobb veszélyt a cerkospórás levélfoltosság kórokozója jelenti, amelynek kártétele ellen általában többszöri védekezésre van szükség. A tavalyi évben ez a gombabetegség csupán mérsékelt fertőzési nyomással jelentkezett, mivel a meleg és száraz körülmények kedvezőtlenek voltak a fertőzéséhez. Azokon a területeken azonban, ahol szerencsés módon hullott némi csapadék, vagy rendszeres öntözésben részesült a cukorrépa, tüneti szinten kisebb foltokban megjelent (5. kép), ami növényvédelmi beavatkozást tett szükségessé. Összességében azonban lényegesen mérsékeltebb volt a cerkospórás levélfoltosság által jelentett veszély a megszokottnál, az elvégzett gombaölő kezelések sok esetben inkább óvatosságból történtek meg, kissé túlbiztosítva a kártétel megelőzését.

5. kép: Cerkospórás levélfoltosság tüneteit mutató növények

Az előző év tartósan csapadékmentes és meleg nyári időjárása súlyosan veszélyeztette a cukorrépa-termesztés eredményességét.

Időjárási körülmények

A megelőző év cukorrépa-termesztését a legnagyobb mértékben az időjárási körülmények alakulása befolyásolta. A nyár során kialakult csapadékmentes időszak komolyan hátráltatta a növények fejlődését, növekedését. Ennek következtében az öntözetlen területeken a lombozat fejlődése elmaradt a megszokottól, kifejezetten alacsony, kis lombtömeget fejlesztő állományok alakultak ki, amelyeken hervadás formájában a vízhiány tünetei is megmutatkoztak (6. kép).

6. kép: Vízhiány miatt lankadó lombozat

A kis lombtömeg hatással volt a répatestek növekedésére is, amelyek végül annyira kisméretűvé és súlyúvá fejlődtek (7. kép), amire hosszú évek óta nem volt példa. Ettől eltérő tapasztalatokról csak azok a cukorrépatermesztők számolhattak be, akik rendszeresen és nagy vízadagokkal öntözték meg a területüket.

7. kép: Kisméretű, elaprózódott répatestek a prizmában

Összegzésként megállapíthatjuk, hogy országos szinten nem alakult jól a megelőző év a cukorrépatermesztők számára. A terméseredmények sok helyen messze elmaradtak a megszokottól és az elvárttól.

Sorozatunk cukorrépával foglalkozó részével végére értünk a legfontosabb szántóföldi növénykultúráinkban tavaly történt növényvédelmi, növénytermesztési problémák bemutatásának. Bízunk abban, hogy a leírtak segítséget nyújtanak ahhoz, hogy ez az év eredményesebb lehessen. Mi továbbra is járjuk a szántóföldeket, gyűjtjük a tapasztalatokat és a legfontosabb történéseket bemutató fényképeket, hogy jövőre ismételten megmutathassuk olvasóinknak, mi történt 2022-ben. Addig is, eredményes gazdálkodást kívánunk mindenkinek!

Szerző: AgrárUnió