Állományszárítás napraforgóban

Vannak, akik kötelező elemként tekintenek rá, vannak, akik inkább hagyják „lábon száradni” az állományt, és vannak, akik a „majd meglátjuk, döntünk majd, ha eljön az ideje” pártján állnak. Talán ez utóbbi tekinthető a leginkább szakmai hozzáállásnak, hiszen változékony időjárásunkban nehéz előre jól választani. Néhány szemponttal szolgálnánk 
a döntéshez.

Döntő érv a gyomosodás

Az állományszárítás kötelező elvégzését nagyon sokszor a terület erős gyomosodása teszi elkerülhetetlenné. Az állomány fölé növő, sűrű gyomtengerben a napraforgó természetes vízleadása olyan mértékben lelassul, hogy túlzottan nagy kockázatot jelent megvárni a betakarítással a még elfogadható kaszatnedvességet. Egy ilyen gyomos terület betakarításakor a munka rendkívüli módon elhúzódhat, a nagy zöldtömeg miatt a betakarítási veszteség magas lesz, a betakarított kaszat visszanedvesedik. Az idei évben ez a kérdés különösen érdekes lehet, ugyanis a nagymértékű tavaszi gyomosodás, a megkésett állománykezelések, összességében az időnként nem kellően hatékony gyomirtás miatt országszerte a szokásosnál gyomosabb napraforgótáblákat látni.

Mi lesz az utóvetemény?

Az állományszárítás elvégzése sokszor azért válik megkerülhetetlenné, mert őszi kalászos kerül a területre. Ahhoz, hogy megfelelő talajmunkát végezhessünk, jó magágyba kerülhessen a mag, időre van szükségünk, így nincs lehetőség kivárni, míg az állomány természetes úton jut el a betakarításra alkalmas állapotig. Ebben természetesen fontos szerepe van a ter­mesztett fajtának, a tenyészidejének, vízleadása gyorsaságának. Sajnos tudomásul kell vennünk, hogy vannak olyan fajták, amelyeknél nem oldható meg az időben és jó minőségben elvégzett betakarítás állományszárítás nélkül. Különösen egyes étkezési céllal termesztett fajták szolgálnak elrettentő példaként.

Munkaszervezési, 
növényvédelmi okok

A fentiekben említett indokokon túl nagy területméret esetén felmerülhet a betakarítás ütemezése, amiben segíthet az állományszárítás. Jól ismerjük már az erre a célra felhasznált hatóanyagokat, tudjuk, hogy kijuttatásukat követően mennyi időn belül kerül betakarítható állapotba a kezelt állomány. Jól ütemezett állományszárítással elérhetjük, hogy közel optimális időben tudjuk elvégezni a betakarítást, ezzel időt és szárítási költséget takaríthatunk meg. Sajnos az is előfordulhat, hogy növénykórtani okok teszik elkerülhetetlenné az állományszárítás elvégzését. 
A tányért érintő megbetegedések – mint a szürke- és fehérpenészes fertőzés – egyes, extrém fertőzést produkáló évjáratokban indokolttá tehetnek egy ilyen beavatkozást, megakadályozva további kártételüket. De ez ritkán, sőt egyre ritkábban fordul elő.

Hatóanyagok állományszárításra

Sajnos az állományszárításra felhasználható hatóanyagok terén komoly veszélyeket tartogat a jövő, és bár láthatók törekvések új hatóanyagok ilyen célra való bevonására, a meghatározó még mindig a dikvát, valamint a glifozát. A régóta használt, sokak által már jól ismert dikvát hatóanyag európai szinten kivonásra került, ezért felhasználása kizárólag szükséghelyzeti engedéllyel lehetséges, amelyet nemzeti hatáskörben az idei évben is megadott egyes termékekre az engedélyező hatóság. Az ugyancsak régóta alkalmazott glifozát felhasználása még nincs veszélyben, azonban zajlik a hatóanyag felülvizsgálata, aminek eredménye pillanatnyilag nem látható. A két hatóanyag eltérő tulajdonságokkal bír, ezért felhasználásuk más és más körülmények között ajánlott. Az egyik nagy különbség, hogy amíg a dikvát kijuttatása gyors (5-7 nap) eredményre vezet, addig a glifozát hatáskifejtése hosszabb (10-14 nap). A másik fontos eltérés, és ezzel jutottunk el a címben jelzett gondolatig, a hosszabb távon kifejtett gyomirtó hatásban rejlik.

Gyomirtsunk is, ne csak szárítsunk!

Elérkeztünk végre a címben megfogalmazott gondolathoz: ha már el kell végeznünk a napraforgó állományszárítását, használjuk ki a lehetőséget arra, hogy más területen előnyhöz juttassuk magunkat. Előre kell bocsátani, hogy mindkét, részletesen tárgyalt hatóanyag tökéletesen képes betölteni funkcióját, de minkettőnek vannak előnyei és hátrányai. Azonban hosszabb távon megmutatkozó hatások tekintetében a glifozátos állományszárítás mellett több érv szól. Pillanatnyilag sajnos ilyen az a bizonytalanság is, amely a hatóanyag jövőjével kapcsolatos, nincs most olyan felelős szakember, aki erről teljes bizonyossággal nyilatkozhatna. Az előjelek azonban kedvezőtlenek, így arra kell készülnünk, hogy már nem lesz sokáig velünk a glifozát, vagy ha mégis, korlátozott felhasználási lehetőséggel. Ezért is érdemes minden olyan alkalmat megragadnunk, amikor alacsony hektárköltség mellett tudjuk nagy hatékonysággal irtani az évelő gyomnövényeket. Mert ez az a terület, ahol ez a hatóanyag verhetetlen! Legyen akár mezei acat a területen, legyen bár évelő fenyércirokkal erősen fertőzött, vagy legyen jelen akár mindkettő, glifozáttal hatékony, több évre kiható gyomirtást tudunk elérni mintegy „mellékhatásként”, az állományszárítással együttesen. A nyár végi időszakban az évelő gyomnövényben fokozódik a föld alatti részekbe történő tápanyagáramlás, ami egyben azt is jelenti, hogy a legnagyobb hatóanyag-mennyiség ebben az időszakban tud lejutni ezekhez a részekhez. Ahol hatására a tarackokon és/vagy rizómákon lévő rügyek elpusztulnak, mérsékelve vagy akár meg is akadályozva a következő évi újrahajtást. A helyzetet látva nem tudhatjuk, meddig tehetjük ezt meg, érdemes az évelő gyomnövények gyérítését időben elkezdeni.

Az állományszárítás elvégzése mellett számos érv szól, de a döntést mindig az aktuális állapotot látva, szakmai alapon kell meghoznunk.

A glifozáthasználat korlátai

Természetesen nem minden állomány alkalmas a glifozáttal történő szárításra. Az étkezési céllal vagy a vetőmag-előállításra termesztett napraforgóban ez a hatóanyag felszívódó tulajdonsága miatt nem használható. 
A kijuttatás terén is nagyobb figyelmet igényel, fokozottan kell ügyelnünk az elsodródására, mert minden növényi kultúrában jelentős károkat okozhat. Ezért a glifozát hatóanyag légi kijuttatásra korlátozottan, csak meghatározott feltételekkel alkalmazható, cseppnehezítő hatóanyag kötelező felhasználása mellett. Ugyanez a szabály vonatkozik a 150 cm-nél nagyobb hasmagasságú hidas permetezővel való kijuttatásra is, a cseppnehezítést ott is kötelezően végre kell hajtanunk.

Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy az előző év hasonló időszakához képes egyes glifozát hatóanyagú készítmények engedélyokirata megváltozott! Egyeseknél az állományszárítás helyett betakarítás előtti gyomirtás szerepel a felhasználási engedélyben, de olyan készítmény is akad, amelynek okiratából kikerült a napraforgóban való alkalmazás vagy a légi úton való kijuttatás lehetősége. Érdemes tehát a kiválasztott termék beszerzése előtt tájékozódni az esetleges változásokról.

Ha tetszett a cikk regisztráljon az AgrárUnió hírlevélre: https://www.agrarunio.hu/regisztracio

Szerző: AgrárUnió