Növénytermesztés - 2019.10.23
Direkt vetéssel és takarónövényekkel óriási változás érhető el Augusztusban a Szent István Egyetemen tartott exkluzív előadást Ray Weil, a Maryland Egyetem professzora. A talajspecialista szerint egyértelmű, hogy a forgatásos talajművelésnél előnyösebb a direkt vetéses művelés, amelyben a főnövények mellett a talajminőség fenntartására és javítására is takarónövényeket alkalmazunk a főszezonon kívül.
„Amikor néhány éve először jártam Magyarországon, igencsak megdöbbentem a rengeteg szántáson. Nálunk, Marylandben ez már szinte teljes mértékben múlt időnek számít” – kezdte a Talajreform és a Kertészettudományi Kar Talajtan és Vízgazdálkodás Tanszék közös szervezésében megvalósuló budapesti előadását az amerikai professzor, aki a takarónövényekre és a talaj szervesanyag-tartalmára irányuló kutatások egyik legjelentősebb képviselője az Egyesült Államokban. Ray Weil a nálunk még csak igen kevéssé elterjedt irányzat, a „no-till” (direkt vetéses) gazdálkodás fő előnyeit ismertette, tudományos kutatások eredményeivel alátámasztva.
Ray Weil professzor
Azt, hogy a talajok földi ökoszisztémában betöltött szerepéről és a szénkörforgalomról még három évtizeddel ezelőtt is csak viszonylag szerény ismereteink voltak, Ray Weil az 1991 szeptemberében indult Bioszféra 2 elnevezésű projekt kudarcával illusztrálta. A nagyszabású kísérletben arra keresték a választ, hogy fenntartható lehet-e egy olyan zárt ökológiai rendszer, amelyet az ökoszisztémák törvényei szerint alakítottak ki, és képes lesz-e a megfelelő szinten élelemmel ellátni a benne lakókat. A projektet ökológusok tervezték meg, ám nem olyan talajt használtak, amely az adott rendszerrel ökológiai egyensúlyban volt, hanem sokkal magasabb szervesanyag-tartalmút. Emiatt a talajbaktériumok gyors ütemben kezdték bontani a talajok szerves anyagait, a légkör szén-dioxid-tartalma az elvártnál magasabbra növekedett, az oxigén pedig alacsonyabbra. „A kísérlet második évére az oxigénkoncentráció olyan mértékben csökkent, hogy a bent lakóknál a magashegyi betegség tünetei kezdtek megjelenni, így szükséges volt kívülről oxigént juttatni a rendszerbe. A kísérlet egyik legkomolyabb tanulsága, hogy a talaj élő, lélegző rendszer, szerepét nem választhatjuk el a földi szénkörforgás, valamint a légköri anyag- és energiafolyamatoktól” – hangsúlyozta a professzor.
A szántás levegőt visz a talajba, és a vízellátottság is általában javul. Megvalósul a talajrétegek cseréje, keveredése és a gyommentesítés is. A forgatás következtében azonban olyan oxidációs folyamatok indulnak el, melyek a mikrobiális élet intenzívebbé válásával egy időben a talaj szerves anyagát nagyobb mértékben használják, bontják. Ez a szervesanyag-vesztés sok esetben meghaladhatja azt a mennyiséget, ami a szántás során a talajba kerül. Az állati trágyák hiányában történő szántással ezért a talaj évszázadok, évezredek alatt kialakult eredeti szervesanyag-készlete is fokozatosan csökken(het). Márpedig azzal mindenki egyetért, hogy a talaj fenntarthatóságát és folyamatos megújulóképességét is a talajba vitt vagy került szerves anyagok biztosítják.
A cél tehát a termőtalajok szervesanyag-tartalmának megőrzése, illetve lehetőség szerint gyarapítása, karbongazdag talaj kialakítása. „Erre több lehetőség is adódik. A talajművelés elhagyásával vagy csökkentésével is már fokozatosan kezd feldúsulni a szén a talajban. Az eróziós talajvesztés megállítása érdekében is érdemes takarónövényeket használnunk, hogy mindig legyen élő gyökér a talajban. Takarónövényként a minél nagyobb biomassza termelésére képes növények kiválasztására kell törekedni, mivel ezek több szerves szenet tudnak a talajba juttatni. Tovább növelhető a talaj széntartalma, ha állatállománnyal is rendelkezünk, amelynek trágyájával a takarónövényeinket és a talajt is tápláljuk” – említett néhány példát Ray Weil.
A forgatás nélküli, direkt vetéses talajművelés és a takarónövények alkalmazása Magyarországon még alig terjedt el, holott ennek a módszernek számos előnye van. Takarónövények alkalmazásával egész évben élővé tehető a talaj, csökkenthető továbbá a tápanyag-kimosódás mértéke, javítható a talaj szerkezete és a levegő-, illetve a víztartó képesség is, amire a talaj morzsaállékonyságának (az aggregátumstabilitásnak) a méréséből következtethetünk.
Ez utóbbit egy egyszerű kísérlettel szemléltette Ray Weil. Az eliszapolási („slake”) tesztet légszáraz talajjal lehet elvégezni egy hosszú üvegcsőben (vagy befőttesüvegben is), amelybe vizet töltünk, de a tetejét sűrű szövésű hálóval kötjük le, és ebbe a hálóba teszünk a kiszárított talajmintáinkból. Ezután figyeljük a talajrögök szétmállását, iszapolódását. A forgatás nélkül és a hagyományos szántással művelt, azonos típusú hazai talajminták összehasonlításakor az előbbinél a talaj nem mállott szét, a víz tiszta maradt. A hagyományos művelés mellett a talaj porosodott szerkezete miatt azonban a víz az üvegcső aljára mosta az egymáshoz csak gyengén kötődő, ezért könnyebben szétiszapolódó talajrészecskéket. Érdemes lehet tehát a saját talajokat is ilyen tesztelés alá vetni.
Ray Weil előadását a Kertészettudományi Kar Talajtan és Vízgazdálkodás Tanszék munkatársainak az előadásai követték. Biró Borbála a talajlakó élőlények (a talajbióta, az edafon) szerepét, fontosságát hangsúlyozta. Kiemelte, hogy a modern genetikai vizsgálatoknak köszönhetően egyre több olyan, a talajban élő organizmusról sikerül tudomást szerezni és beazonosítani, amelyek kapcsolatban vannak a talaj szerves anyagainak, illetve a makro-, mezo- és mikroelemek körforgalmával. A talajélőlények szerepének minél jobb megértése azért is lényeges, mert a talajok szervesanyag-tartalmát elsősorban a talaj táplálékháló-szervezetei és a hozzájuk kapcsolódó mikrobiológiai folyamatok határozzák meg. A mikroorganizmusok a már említett aggregátumstabilitás növelésében is jelentős szerepet játszanak: részt vesznek a különálló talajrészecskék összetartásában, ez a mikroaggregáció folyamata. Ebben a talajok gombáinak is fontos szerepe van, mi több, a gombaszám növelése előmozdítja és jelzi a talajoknak az idővel történő ére(de)ttségét is. A talajélet a humuszképződéshez és a humuszfelhasználáshoz is szükséges, ahhoz a folyamathoz, hogy a talaj szervesanyag-tartalma a növények által ismét felvehető szervetlen anyagokká alakuljon.
Biró Borbála a saját kutatási témáján keresztül is megvilágította a talajbiológiai ismeretek mezőgazdasági jelentőségét. Felmerült, hogy a kukoricát és a búzát műtrágya alkalmazása nélkül is lehetne termeszteni úgy, hogy a növényt a trópusi cukornádültetvényeknél ismert Azospirillum-oltással kezeljük (a növényi gyökérrendszerben élő nitrogénkötő baktériumfaj, amely képes a növénynek akár 60 kg/ha nitrogént is biológiai úton biztosítani). A kutatások azonban kiderítették, hogy a hazai talajokban inkább a Pseudomonas baktériumok az egyeduralkodók. Ezek az őshonos, hazai rhizobaktériumok is segíthetik a növénynövekedést és növényvédelmet a talajeredetű kórokozó gombák távoltartásával. A talajok ilyen jótékony hatású (mikro)szervezeteinek szerepét és működőképességét nem használjuk ki kellőképpen, pedig mind a műtrágyák, mind pedig a peszticidek felhasználása is csökkenthető általuk.
Baktériumok a talajban
Juhos Katalin a szerves anyagoknak a tápanyag-gazdálkodásban betöltött szerepét foglalta össze, a takarónövények agrokémiai hatásait is részletezve. Ezek közé tartozik például az a vizsgálat, amelyben a forgatással, valamint a forgatás nélkül, takarónövényekkel művelt talajoknál hasonlították össze a talajból kivonható, könnyen hidrolizáló szervesnitrogén-mennyiségeket. A vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy ez a könnyebben mobilizálódó szervesnitrogén-frakció minden talajminta esetében a forgatás nélkül művelt talajoknál bizonyult magasabbnak. Ez arra utal, hogy a takarónövényes technológia hozzájárulhat az ásványi nitrogénkészletek stabilizálásához, tehát a műtrágyaveszteségek csökkentéséhez.
A szakmai eseményt Ray Weil professzor korábbi marylandi diákja, Baranyai Vitália zárta, aki jelenleg a Kertészettudományi Doktori Iskola hallgatója. Doktori munkájának egyik kiemelt témája a takarónövényeket alkalmazó, forgatás nélküli művelés talajbiológiai vizsgálata, ezért két gazdaság talajának összehasonlító mikrobiológiai eredményeit mutatta be. A víztartó képességet, a gyökérfejlődést és az erózióvédelmet is javító aggregátumstabilitás, valamint a talajok mikrobiológiai sokfélesége is jobb értékeket mutat takarónövények alkalmazása és forgatás nélküli művelés esetén a hagyományos, szántással művelt talajokhoz viszonyítva.
Szerző: AgrárUnió
LEGOLVASOTTABB HÍREK
