A hibrid kukorica bölcsője

Martonvásár nemcsak a hazai, hanem 
az európai kukoricanemesítés bölcsője is, hiszen 1953-ban egész Európát tekintve itt született meg az első hibrid. Az MTA ATK MGI Kukoricanemesítési Osztályán több mint 250 hibrid részesült állami elismerésben. Közülük 80 szerepel jelenleg is az EU-fajtalistán, emellett számos EU-n kívüli országban, például Ukrajnában, Oroszországban, Kazahsztánban, Iránban vagy Törökországban minősítettek martonvásári nemesítésű hibridet. Az osztály olyan kukoricahibrideket és -szülővonalakat nemesít, melyeket kiemelkedő termőképességük mellett kiváló alkalmazkodóképesség, stressztűrés, kórokozók és kártevők elleni rezisztencia és a speciális felhasználási igényeknek megfelelő beltartalmi minőség jellemez.

A klímaváltozás korlátozó hatásaira 
a ku­­­­­koricatermesztőknek is fel kell készülniük – mondta Petőházi Tamás, a Gabonatermesztők Országos Szövetségének (GOSZ) elnöke, aki a kukoricatermesztés versenyképességének alakulásáról beszélt. A szakember szerint a kukorica jövedelemtermelő képessége jó, a hazai termésátlagok folyamatosan emelkednek. A GOSZ-nál idén országosan közepes hozamokra számíthatnak, várhatóan nyolcmillió tonnányi kukoricát takaríthatnak be a gazdák – tette hozzá.

Az évtizedek óta sikeres Kukoricanemesítési Osztály vezetője, Marton L. Csaba a legújabb eredményekről, az idei termést befolyásoló paraméterekről, így a csapadék eloszlásáról, a hőösszeg- és hőmérsékleti adatokról számolt be.

Bemutatkoznak a hibridek

A martonvásári, állami minősítésben ré­­­­­­­­­szesült hibrid kukoricák licencének magyarországi és külföldi hasznosítását 1991 óta a Bázismag Kft. végzi. Oross Dénes ügyvezető igazgató a cég legsikeresebb, legkedveltebb és legújabb hibridjeit is bemutatta. Az Mv Tarján például 
a költséghatékonyságra törekvő gazdálkodók egyik legkiválóbb választása. Tenyész­idejéből adódóan az ország fő kukoricatermő területein biztonsággal termelhető. Az Mv Tarján az etanolgyártásnak is kiváló alapanyaga, mint ahogy az egyik legnépszerűbb középérésű, az MV Koppány is. 
Az utóbbit azokba a körzetekbe ajánlják, ahol a korai FAO 400-as hibridek biztonsággal termeszthetők.A kiemelkedően magas terméspotenciál mellett gyors érésdinamikával rendelkezik a ne­­mesítőház új Mv 204-es hibridje, amelyet kiváló gyökérerősség és betegségekkel szembeni tolerancia, hidegtűrő képesség és erős kezdeti fejlődés jellemez.

A silókukorica termesztésében kompromisszummentes megoldást kínálnak a Leafy hibridek, azaz a leveles típusú silókukoricák. Ezek a hagyományos kukoricához képest a csőkötés felett jóval magasabb levélszámmal rendelkeznek. A siló- és biogáz-hasznosításra is alkalmas Lactosil a gyengébb területeken is kiemelkedően szerepel, magas szemhányadának köszönhetően pedig kiváló szilázs készíthető belőle. A Siloking viszont igényli az intenzív tápanyag- és csapadékellátást, ezek biztosításával kiemelkedő termésre képes. Koncentrált, magas energiahozamú szilázs készíthető belőle, így intenzív tejelőgazdaságok számára különösen ajánlott.

Tartamkísérletek eredményei

A kukoricatermesztés sikerességét alapvetően meghatározza az optimális vetésidő, vetésmélység és növényszám. Árendás Tamás, a Növénytermesztési Osztály tudományos főmunkatársa előadásában a martonvásári tartamkísérleteket mutatta be. Martonvásáron már több mint másfél évtizedes hagyománya van annak 
a ku­­­koricavetésidő-kísérletnek, amelyben minden évben négy időpontban, öt eltérő N-trágya-adaggal (0, 60, 120, 180, 240 kg/ha) vizsgálják a hatásokat öt különböző érésidejű (FAO 300–450) hibrid teljesítménye alapján. 17 év eredményeinek átlagában a legtöbb termés az esetek közel kétharmadában (9 évben) az április 20. táján történt vetéseknél született.

Az egyes vetésidők szerint vizsgálják 
a N-trágya-reakciókat is. A megfigyelésekből az derült ki, hogy ha a tradicionálisan is optimálisnak tekinthető április 20-án történik a vetés, például 9,62 t/ha eléréséhez 161 kg/ha N-hatóanyagra van szükség. A szakember arra is felhívta a gazdálkodók figyelmét, hogy amennyiben később történik meg a vetés, a nagyobb betakarításkori szemnedvességet, a terméscsökkenést nem lehet a szükségesnél nagyobb N-adagok kijuttatásával ellensúlyozni. A túltrágyázás ráadásul nemcsak többletkiadást jelent a termelő számára, de a jövedelmezőséget is rontja.

Szerző: AgrárUnió