burgonya

Lehet több a magyar burgonya!

Remek fajtáinkkal és öntözéssel jövedelmezővé válna a termesztés

A burgonya egyik alapélelmiszerünk, melyet több száz éve termesztünk és fogyasztunk, 
az utóbbi években viszont aggasztó mértékben csökkent a vetésterülete hazánkban. 
Mi ennek az oka, és mit lehet tenni ellene?

A burgonyáról köztudott, hogy Amerikából származik, ott az ős­­lakosságnak a kukorica mellett a legfőbb táplálékát jelentette. A burgonya 1650-ben került be hozzánk Németországból, termesztése lassan terjedt el, közel 200 év kellett, hogy nagyobb teret nyerjen. A burgonyát vegetatív úton, gumóról szaporítjuk, és a vegetatív részét használjuk, elsősorban étkezési célra. Termesztése és fogyasztása azért terjedt lassan, mert a valódi paradicsomra hasonlító bogyóját próbálták étkezésre használni, termése viszont sok mérgező alkaloidát (solanint) tartalmaz, ami megbetegedést okozott.

Európában leggyorsabban Írországban szerették meg, mert ott kevés a gabonatermő terület, így hamar a lakosság kedvelt élelmiszernövényévé vált. Termesztésének első szakasza igazi sikertörténet volt, azonban 1845–47-ben megjelent a burgonyavész, a fitoftóra (Phytophthora infestans) gomba, amely egész Európában elpusztította a burgonyát. Ez a betegség napjainkban is komoly problémát okoz, minden eső vagy öntözés után azonnal vegyszeres védekezés szükséges, mert különben elszárad 
a burgonya levele, szára, sőt a fitoftóra a száron át képes lehatolni a gumóba, és ott tárolás alatt is rothadást okoz.

Nemesítés hazánkban

Az első hazai burgonyafajtát Agnelli József Nyitrán nemesítette (magyar kincs), később (1814-től) Erdélyben, Csík és Háromszék megyékben kezdődött el a nagyobb mértékű termesztése. Magyarországon világhírű nemesítői voltak: Teichmann Vilmos 1920–1930 között állította elő a kisvárdai rózsát, a Gülbabát, az Ellát és a Margitot. Barsy Sarolta 1950-ben Keszthelyen a somogyi sárga, somogyi korai, somogyi sárga kifli, somogy gyöngye stb. fajtákat nemesítette. A kisvárdai rózsa és a Gülbaba fajtáknak – melyek rózsaszín héjuk és a fehér húsuk miatt voltak különösen kedveltek – az 1965–70-es évekre olyan nagymértékűvé vált a levéltetvek (levélsodró vírus, Y vírus stb.) terjesztette vírusos leromlásuk, hogy már csak 5 t/ha körüli termést adtak. Lengyelországból, NDK-ból hozhattunk volna be olcsón burgonyát, de hazai területeken ezeket a fajtákat nem termesztettük, mert sárga héjúak voltak. Hollandiából hoztuk be drága valutáért 
az ültetőgumót és az étkezési burgonyafajtákat is. Sokáig 
a Desirée volt az uralkodó fajta, majd nyári burgonyaként 
a Cleopátra stb.
Az 1970-es években Keszthelyen Sárvári István vadfajokat felhasználva (magoncokkal) előállította a szignál és a magyar rózsa fajtákat, melyek vírustoleránsak, illetve -rezisztensek voltak. Azonban nem vették figyelembe, hogy a téli tárolásra előállított fajták szárazanyag-tartalmának legalább 23-24%-nak kell lennie, ennek a két említett fajtának (a nemesítésben használat vadfajok miatt) viszont 15%-ra csökkent, így tárolásra alkalmatlanok voltak. Később, 1980-ban Sárvári István folytatta a burgonyafajták előállítási programját, most már ügyelve arra, hogy a vírusos leromlással szemben toleránsak legyenek a fajták, de a szárazanyag-tartalmuk is megfelelő legyen (hópehely, góliát, white lady). Összességében megállapítható, hogy ezeknek az értékes magyar nemesítésű fajtáknak lassú a vírusos leromlásuk.

Sok a veszélyes betegség

Az utóbbi időben megjelent egy újabb baktériumos betegség, a ralsztónia (Ralstonia solanacearum), mely jelentős növényvédelmi problémákat okoz a termesztőknek. A betegséget egy baktérium okozza. A baktérium a talajban könnyedén terjed, és hosszú ideig életképes marad a gyökereken és a növényi maradványokon. A baktérium a fonálférgek táplálkozása, az ültetés és a művelés okozta sérüléseken keresztül fertőz. A baktériumok az öntözővízzel, a beteg palántákkal és a művelőeszközökkel mozgatott talaj által is képesek további területeket fertőzni. 
A védekezés leghatékonyabb módja, hogy a fertőzött területeket elkerüljük, kerüljük a gazdanövények termesztését, ám ez a gyakorlatban a burgonyatermesztésre berendezkedett termelőknél nem vagy csak nagyon nehezen kivitelezhető.

A termesztett szántóföldi növények közül a burgonyának van a legtöbb betegsége. A ví­­rusos, baktériumos és gombás betegségei mind veszélyesek, kifejezetten nagy terméscsökkenést okozhatnak, ezenfelül nagyon sok élettani betegsége is van.

A termesztés és a nemesítés történetében jött egy újabb korszak Keszthelyen, Polgár Zsolt vezetésével nagyon sok kiváló tulajdonsággal rendelkező, rózsaszín vagy vörös héjú fajtát állítottak elő (balatoni rózsa, démon, katica, basa stb.). Ezek a fajták már jobban megfelelnek a fogyasztói elvárásoknak és a hazai fogyasztók igényeinek. A hazai nemesítők közül Kruppa József Kisvárdán előállította a Pannónia fajtát, mely a kisvárdai burgonyanemesítés alapjaira támaszkodva tovább javította a hazai fajtaellátottságot.

A fajtaellátottság tekintetében a bőség zavarában vagyunk, igen sok kiváló minőségű és termőképességű fajtával rendelkezünk, de közben a burgonya vetésterülete mindösszesen 
8 ezer hektárra csökkent, és jelenleg a termelésben az önellátást, a hazai fogyasztás szintjét sem tudjuk biztosítani, ami szégyen (1. ábra).

burgonya

Az utóbbi időben ez az oka annak, hogy a kereskedelmi láncok, áruházak polcain egyre gyakrabban találkozunk külföldről importált burgonyatételekkel, melyek nem minden esetben érik el a hazai fajták minőségét.

Klímaérzékeny növény

A burgonyának a növényvédelmi problémáin túl igen nagy 
az ökológiai érzékenysége is. Az 1. ábrán látható, hogy míg korábban csak 23% volt a termésingadozás, addig napjainkban ez eléri a 65%-ot. Természetesen ennek nagyon sok oka van, de a legnagyobb problémát a klímaváltozás miatti időjárási szélsőségek okozzák, melyekkel hazánkban is megnőtt a nyári fél év hőmérséklete, a hőségnapok száma, és egyre gyakrabban alakulnak ki hosszú csapadékmentes periódusok. A burgonya a hűvösebb, csapadékos éghajlatot kedveli. Jelentős a vízigénye (550 mm), de különösen érzékeny és igényli az egyenletes vízellátást.

A csapadékmentes periódus korábban maximum 22-23 nap volt, napjainkban pedig eléri a 40-45 napot, a burgonya ezt nagyon nehezen vészeli át. Ezért a legbiztosabb megoldás 
az öntözéses termesztés lenne, de köztudott, hogy Magyarországon a szántóterület maximum 2%-án juttatunk ki vizet, és ebben a 2%-ban a burgonya nem foglal el jelentős területet, mert elsősorban a zöldborsót, csemegekukoricát és a vetőmagnak termesztett kukoricát öntözik, valamint néhány zöldségfélét.

A klímaváltozás miatt a burgonya öntözésére mondhatjuk, hogy létkérdés. A burgonyának csak járulékos gyökere van (nincs főgyökér), azért a talajnedvességet is csak maximum a talaj 100 cm-es rétegéig képes megfelelően hasznosítani. További probléma, hogy nincsenek vagy kevés a korszerű burgonyatároló. 
A burgonya dormanciája (csíranyugvás) 6 hét, ha ez letelik, és a hőmérséklet 6 ˚C feletti, a gumó folyamatosan csírázik. A burgonya felületén szemek vannak, ebben pedig a rügyek hármasával találhatók. Először a középső rügy hajt ki, ha ezt letörjük, akkor a két szélső rügy indul csírázásnak. Nagyobb burgonyatermesztő országokban csírázásgátlót használnak (például Hollandia, Németország stb.). Magyarországon jelenleg a Neostop csírázásgátló van forgalomban (általában csak a nagyüzemekben használják).

Állami beavatkozás kellene

Magyarországon igen gyors a burgonya vírusos leromlása (ha 
ez 90%-os, akkor már csak 40% termésre számíthatunk), ezért több Elit szaporítási fokú gumót kellene előállítani a termésbiztonság érdekében. Magyarországon az Elit gumó magas költségei miatt gyakori, hogy az áruburgonyából kiválogatott szabványon kívüli (40 mm alatti) gumót ültetik vissza, ami már önmagában is nagy növénytermesztési és növényvédelmi problémát jelent. A burgonyának magas a termesztési költsége is, főleg az anyag- és növényvédelmi költségek következtében, és elérheti az 1,3-1,5 millió forint/ha-t. Ugyanakkor nehéz a megtermelt étkezési gumó biztonságos és kiszámítható értékesítése, mert nagymértékben ingadozik az ára.

Még több agrotechnikai kutatást kell folytatni – a klímaváltozással összefüggésben is –, meghatározni, számszerűsíteni, hogy miképpen növelhető a burgonya termése mellett a termésbiztonság. Az öntözéses termesztés, az öntözésfejlesztés biztosítása elkerülhetetlen a jövőben. Az öntözés fejlesztésében a SZIE Szarvasi Campusa jár az élen. Az öntözéses termesztés talán nagyobb támogatást érdemelne, még akkor is, ha tudjuk, hogy drága agrotechnikai beavatkozás.
Jelenleg úgy látszik, hogy a hazai burgonyaágazat megmentése állami beavatkozást, ha szükséges, állami támogatást igényel. A jobb minőségű, ízű, zamatú, kedvezőbb konyhatechnikai tulajdonságokkal rendelkező hazai fajták olyan magyar hungarikumok is, melyek termesztését nem szabad feladni, még a termesztés nagyon sok bizonytalansága mellett sem. Hiszen 
a magyar burgonya hungarikum.

Az agrotechnikai tényezők között egyre szorosabb az interakció, amit a klímaváltozás indukál. Az ökológiai, biológiai és agrotechnikai tényezők együtt határozzák meg a termesztés biztonságát. Nagyon sok kiváló tulajdonsággal rendelkező fajta van a köztermesztésben, de néhány dolgot sürgősen meg kell oldania az ágazati minisztériumnak:

1. 
A burgonya vetésterületét legalább 20 000 hektár fölé kell növelni (2007–2010 között még 20–25 ezer hektár volt).
2. 
Korszerű burgonyatárolókat kell építeni.
3. 
A burgonya öntözését biztosítani kell.

2018-ban nem a burgonya termésátlaga volt alacsony, hiszen az elmúlt években 20–24,5 t/ha körül alakult. 2018-ban 24 t/ha volt, de a vetésterülete 20–25 ezer ha-ról 8 ezer ha-ra csökkent.

Magyarországon a burgonyatermesztést két dolog jellemezte: ha jó termés volt, lement az ára olyan mértékben, hogy még az önköltséget sem adta vissza; ha kevés volt a termés, akkor az értékesítési ára magasba szökött. Ezért is szükséges a vetésterület növelése és az öntözés megoldása mellett korszerű burgonyatárolók építése.

Termesztéstechnológia

Természetesen az agrotechnikai tényezőket fejleszteni szükséges. A burgonya számára harmonikus N-P-K tápanyagellátást kell biztosítani. 100 kg fő- és mellékterméshez 0,5 kg N, 0,2 kg P₂O₅ és 0,8-1,0 kg K₂O hatóanyag szükséges. A tápanyagfelvételi dinamikáján is látható, hogy a káliumigénye ötször nagyobb 
a foszforigényénél (2. ábra). Legnagyobb tápanyagfelvétel 
a virágzás, gumókötés idején van.

burgonya

Túl kell lépni a fitoftórára fogékony holland fajták termesztésén (például Desirée), hiszen vannak korszerű, vírusos leromlással szemben toleráns vagy rezisztens magyar fajtáink.

Reméljük, hogy a burgonyatermesztésben gyors intézkedések születnek, amelyek között akár állami támogatást is el tudunk képzelni.

 

Dr. Sárvári Mihály egyetemi tanár, Debreceni Egyetem MÉK Növénytudományi Intézet,
Dr. Futó Zoltán egyetemi docens, Szent István Egyetem Tessedik Campus, Agrártudományi és Vidékfejlesztési Intézet

Tags: burgonya, nemesítés, burgonyatermesztés

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom