Fajtahasználati aktualitások a napraforgó-termesztésben – Oly nehéz a választás

A növénynemesítésben az elmúlt években meghatározó előrehaladás ment végbe. 
Ez jelentős mértékben átalakította Magyarországon a nagy szántóföldi kultúrák 
államilag elismert fajtáinak, hibridjeinek használatát.

A napraforgó-termesztésben a hibridek száma az elmúlt két évtizedben ingadozott, azonban a mennyiségi mellett sokkal fontosabbak a minőségi változások. Általánosan elterjedtté váltak a hagyományostól eltérő agrotechnikai reakciójú hibridek (például Clearfield Plus-hibridek), és külön említést érdemelnek a speciális felhasználási célokat szolgáló nemesítési eljárások eredményeként létrejött hibridek (például HO-hibridek).

Extenzívből intenzív

Az 1950-es évekig a napraforgó-termesztésben a tájfajták termesztése volt meghatározó. A napraforgó-nemesítői tevékenység eredményeképpen a hatvanas években megjelentek a köztermesztésben a nemesített tájfajták (például iregi szürke csíkos) és a hetvenes években a magas olajtartalmú fajták. Az igazi áttörést a napraforgó-nemesítésben a hibridizáció jelentette. A nyolcvanas éveket követően először a génikus, majd a citoplazmás hímsterilitás napraforgó-nemesítésben történő alkalmazása tette lehetővé nagy termőképességű hibridek előállítását. A hibridek termőképessége, termésminősége és kaszattulajdonságai is kedvezőbbeké váltak. A tájfajtákhoz képest a hibridek potenciális termőképessége 2-4 t/ha-ról 6-8 t/ha-ra nőtt, a kaszatok olajtartalma pedig a tájfajtákra jellemző 30-35 százalékról 50 százalék fölé emelkedett.

Szerző: Szabó András adjunktus