A zöldítés nem kényszer – Lehetőségek a biológiai sokszínűség és a talajvédelem javítására

– Az előírás úgy szól, hogy a közvetlen támogatások meghatározott hányadát – harminc százalékát – az éghajlat és a környezet szempontjából előnyös mezőgazdasági gyakorlatokra, ún. zöldítésre kell fordítani. Valóban előnyös a zöldítés az éghajlat és a környezet szempontjából?
– Az Európai Unió a következő támogatási ciklusában új elemmel, a zöldítéssel azt tűzte ki célul, hogy a mezőgazdasági művelésű földterületeken növelje a növények és állatok sokszínűségét – ezt hívjuk diverzifikációnak. Az éghajlatváltozásra ez még nem lesz hatással, azonban az éghajlati változékonyság kedvezőtlen mezőgazdasági hatásait a zöldítés tudja csökkenteni. Például növelhetjük a talaj csapadékvíz-befogadását vagy a takarónövényekkel mérsékelhetjük a talaj kiszáradását. A változatosabb növényállomány kedvez majd a talaj szerkezetességének és élővilágának, ami a termőföld minőségét javítja. A kedvező talajhatások mellett a zöldítés újabb élettereket nyit a természetes állatfajoknak is. Az ötszázalékos zöldítés már mérhető biodiverzitás-növekedést eredményez majd. Mi az elmúlt hat évben saját programunkban mértük a biodiverzitás növekedését, és igen meggyőzőek az eredmények.

Sorközvetés beporzó rovarok számára gyümölcsösben. A beporzás javítása mellett talajvédelmi szerepe is van

Rengeteg a kérdés
– Zöldítenie minden gazdálkodónak kell, aki területalapú támogatást igényel. A gazdák mennyire tájékozottak, tudják, mi a teendő? Melyek a leggyakoribb kérdések?
– Rengeteg a kérdés, hiszen minden gazdaságot egyedileg kell értékelni és kiválasztani az ott legmegfelelőbb módszereket. Ez egy hosszú tanulási és alkalmazási folyamat lesz, elsősorban azért, mert az egyes jogcímek elnyerésére körültekintően fel kell készülni, és nem szabad azokból sablonszerűen választani. A termelőnek érdemes átgondolnia, hogy a zöldítő támogatással milyen újabb környezeti értékeket teremtene a területén. A tapasztalatok a gazdák mellett fontosak lesznek a jogalkotók és a jogalkalmazók számára is. Talán az a legfontosabb, hogy a szaktanácsadás üzemi szintű legyen, és működjenek majd fórumok a tapasztalatok kicserélésére.
– A gazdák szerint ha mindent betartanak a zöldítésnél, az terméskieséssel, többletköltséggel, pluszmunkával jár. Mi okozza a legnagyobb nehézséget?
– Valóban, a zöldítés terméskieséssel jár, hiszen öt százalékkal csökkenti a növénytermesztés területét. Várható az is, hogy a következő támogatási ciklusokban tovább emelkedik a környezetvédelemre fordított területek aránya. Az alkalmazott zöldítő megoldások többletmunkával és költséggel is járnak. Kérdés, hogy mi lehet az a zöldítő megoldás, amely a legkisebb hátrányt okozza.
– Mi lehet ez a megoldás?
– Jó tervezéssel akár több célra is hasznosítók a zöldítésre elkülönített területek. Ezek általában a hosszabb távra ugyanazon a területen fenntartott környezeti elemek lesznek. Szükséges a szemléletváltás is: a termelőnek meg kell értenie, hogy a zöldítés természeti értéket képvisel, és általa javul a gazdálkodás színvonala vagy éppen nő a termőföld értéke, például a magasabb talajtermékenység eredményeképpen. Fontos, hogy az eredmények széles körben terjedjenek és a természeti változásokat szinte számszerűen is követni lehessen. Az Európai Unió azért adja a támogatást, hogy a környezetvédelmi előrelépés mellett fenntartható maradjon a termelés eredményessége. A zöldítő elemek szakszerű megválasztása nem csökkenti az üzemi eredményeket.
Zöldítő rovarok
– Milyen javaslatokat tesznek a gazdáknak: hogyan oldható meg költségtakarékosan, a vetésszerkezetbe leginkább beilleszthető módon a zöldítés?
– A zöldítéshez közvetlenül kapcsolódó programunkon 2009 óta dolgozunk. Eredményeinket folyamatosan megosztottuk a termelőkkel. Kétszáz termelőüzemmel, gazdasággal működünk együtt a biodiverzitás-növelő táblaszegélyek kialakításában, 700 hektárnyi zöldítőterületet hoztunk létre az elmúlt hat évben. Programunk eredeti célja a természetes beporzó rovarok számára optimális életterek kialakítása volt, amelyek javítják a rovarbeporzással termékenyülő növények terméshozamát. A rovarok egyedszámának és faji összetételének folyamatos követése bizonyította, hogy nagy biológiai értékű szegélyek alakíthatók ki az egysíkú (alacsony növényszámú) művelésű területeken is. 
A korábbi támogatási rendszer káros következménye, hogy beszűkültek a természetes élőhelyek, hiányoznak a virágos mezsgyék, fás szárú sövények, amelyek életteret adtak a rovaroknak, apró vadaknak, madaraknak. A táblaszegélyekben kialakított, négy évre telepített, sokféle virágos növényből álló vetőmagkeverék vonzza a beporzó rovarokat, amelyek több évre be is költöznek a bolygatatlan területre és ott felszaporodnak.
– A rovarokon kívül a több évre telepített szegélyek az élővilág más szereplőire is hatással lehetnek.
– Valóban, lejtős területeken a vízösszefolyásokba vagy a lejtő aljába telepített szegélyeknek a talajerózió fékezésében is szerepük van, és így csökkentik a vízgyűjtők szennyezését a heves esőzések okozta talajlehordás által, védve a felszíni vizeket a mezőgazdasági talaj- és agrárkemikália-szennyezéstől. Felhasználási lehetőség például a széna-, szenázstakarmány-ellátás is. A szegélyeknek a vadkárelhárításban is szerepük lehet, mert a vaddisznó, őz, nyúl szívesen táplálkozik bennük, és nem megy be a vetett állományba. Ahol nagy a vadkár, vagy éppen vadgazdálkodással is foglalkoznak, ideális növényi összetételű vadlegelőként is szolgálnak a bevetett nagyobb területek.

Szántóföldi termesztés szegélyébe telepített beporzószegély nyári képe a herefélékkel

Hasznosítási előnyök
– A táblaszegélyeken kívül hol érdemes még a zöldítésre összeállított vetőmagkeverékeket használni?
– A táblák és közutak, árkok között gyakran vannak olyan sávok, amelyek főképp ruderális gyomokkal jellemezhetőek. Ide vetve a négyéves fenntartású, zömmel pillangós virágokat tartalmazó növénykeveréket több évre megoldjuk például a parlagfűmentességet. Vannak táblarészek, amelyek gyenge termőképességűek vagy gépekkel nehezen művelhetőek, ide is célszerű a telepítés. Ökológiai fókuszterületen (EFA) – például vízvédelmi sáv, kis kiterjedésű tó, vizesárok, erdőszélek mentén – alkalmazva magasabb súlyozási tényezőt érhetünk el. Tehát a zöldítés nem kényszerű rossz, hanem lehetőség arra, hogy az EU természeti erőforrások védelmére kialakított új támogatási rendszerét maximálisan az üzemi igényekhez és lehetőségekhez alkalmazzuk, és abból lehetőleg többféle hasznosítási előnyt nyerjünk. És amikor majd magunkénak érezzük e célokat, felfedezzük, hogy a körülöttünk levő mezőgazdasági táj esztétikailag is egyre vonzóbb.

Biodiverzitás-szegélyt az alábbi helyekre, illetve céllal ajánlott telepíteni:

• 
Két mezőgazdasági tábla közé, táblát kerítve, a tábla nehezen művelhető sarkába, egyéb részeire.
• 
Rossz termőképességű vagy nehezen művelhető vagy rossz adottságú, illetve vadkárnak kitett területekre.
• 
Természetes növénytársulások mellé, pufferzónaként.
• 
Lejtő aljába, oldalába, a talajerózió csökkentésére.
• 
Gazdasági utak mellé, fasorok által leárnyékolt táblaszegélyekre.
• 
Gyümölcsösök sorába vagy az ültetvény szélére.
• 
Zöldségeskultúrák közelébe.
• 
Méhészetek mellé, méhek gyűjtését, táplálkozását segítve.
• 
Vadföldnek, apró- és nagyvadas területekre egyaránt.
• 
Tömegtakarmány-termesztési céllal (széna, szenázs).
• 
Visszagyepesítési céllal.
• 
Természetvédelmi területeken rekultivációs céllal.

Sorközvetés beporzó rovarok számára gyümölcsösben. A beporzás javítása mellett talajvédelmi szerepe is van
Szántóföldi termesztés szegélyébe telepített beporzószegély nyári képe a herefélékkel

Szerző: AgrárUnió ©