Munkák a tél elmúltával az őszi káposztarepcében

Hiába sorakoztatjuk fel az őszi káposztarepce előnyeit – az őszi kalászosok kitűnő, korán lekerülő előveteménye (például az őszi búza jelentősen beszűkült jó előveteményeinek körét gazdagítja), termesztése a kalászosok gépeire alapozható, mélyre hatoló, szerteágazó gyökérzete jó drénező hatású, gyökérváladékai a fonálférgekre repellens hatásúak, szervesanyag-pótló stb. –, a 2022. év rendkívüli aszálya törést jelentett, azt követően rohamosan csökkent a vetésterülete, egészen a 2014-es értékek alá (1. ábra).

A termőterület drasztikus csökkenése tapasztalható (forrás: KSH)

Az országos termőterülettel együtt a termésátlag is lassú, de folyamatos csökkenést mutatott, termesztésének jövedelmezősége romlott (2. ábra). Érthető, hiszen az őszi káposztarepce éghajlatigényének hazánk nem minden térsége megfelelő. Nem szereti a forró, száraz időjárást, az őszi, hosszan tartó, túlzott meleg hatására nagyon megerősödik, ami a kifagyás veszélyét növeli, a virágzáskori alacsony páratartalom a terméskötésnek nem kedvez.

A termésátlagok is lassú csökkenést mutatnak (forrás: KSH)

A repce termesztése csak intenzív technológia mellett hozza meg az elvárt eredményt.

Hirdetés

A tavaszi munkák elé

Azért vannak területek, amelyek még mindig alkalmasak a repcének, és azokon a tájakon sikeres is a termesztése. Az idei tél eddig még nagy hideget nem hozott (a cikk 2025. december közepén készült el – a szerk.) és a repceállományoknak nagy megpróbáltatást nem okozott, ezért remélve a zavartalan áttelelést, nézzük meg a kora tavaszi igényeket és teendőket!

A mostani állományok szép, kiegyenlített, fejlett képet mutatnak, de még hátravan a tél majdnem fele, jöhet olyan időjárás, amely próbára teszi a növényeket. Az őszi ápolási munkák (trágyázás, növényvédelem, regulátorozás) megtörténtek, viszont elég hosszú ez a 3-4 hónap, így a növények meggyengülve fogadják a tavaszt.

Tél végével-tavasz kezdetével két dologra mindenképpen érdemes odafigyelnünk. Az első a tápanyagellátás: a repce nagy tápanyagigényű növény, fajlagos tápanyagigénye 5-5,5 kg nitrogén, 3-3,5 kg foszfor és 4,-4,5 kg kálium 100 kg terméshez és a hozzá tartozó vegetatív részekhez. Ki kell emelni kénigényét is, 60-80 kg-ot is felvesz a talajból hektáronként tenyészideje során.

Tápanyagról tápanyagra

A tápanyagokból főképp a tavaszi időszakban igényel többet, hiszen ősszel „csak” a csírázáshoz-kezdeti fejlődéshez és a tőlevélrózsás állapot eléréséhez szükséges számára táplálóanyag. A foszfor és kálium teljes mennyiségét már ősszel megkapta, ami jó is a gyökeresedéshez (foszfor) és a télállóság erősítéséhez (kálium). A nitrogénből ősszel a teljes adag 20-30 százalékát igényli a talajvizsgálati eredmények és az elővetemény függvényében, a túlfejlődést érdemes kerülni. A termést elsősorban a nitrogén határozza meg, hiányában a levelek sárgulnak, először az alsóbb szinteken, súlyosabb hiány esetén a teljes növényen, és a fejlődés is lassul. Kétszeri adagban érdemes nitrogéntrágyázni: az elsőt tél végén-tavasz kezdetén az állomány gyors induló fejlődésének segítése, regenerálódása érdekében. A tavaszra szánt nitrogénmennyiség nagyobbik fele ez, körülbelül 60-70 százaléka, a fennmaradó mennyiséget pedig a szárnövekedés megindulása után, zöldbimbós állapotig juttassuk ki, amíg bele tudunk menni károkozás nélkül az állományba.

A kén a fehérjék felépítésében, egyes nélkülözhetetlen aminosavak alkotóelemeként nagyon fontos tápelem. Az olajképződést is segíti, ami termesztésünk egyik fő célja. A repce tavaszi trágyázásánál elengedhetetlen erre gondolnunk. Ha a talajunk kellő mennyiséget tartalmaz, nincs okunk aggodalomra, azonban a gyárak, erőművek által kibocsájtott kéngázok mára a környezetvédelmi előírások szigorodásával lecsökkentek, így a kén kiülepedése, levegőből talajba való beépülése is elmarad, ezért egyre több a kénhiányos terület. Egyes összetett műtrágyák már célzottan ként is tartalmaznak 6-8 százalékban, illetve már jó ideje létezik a kénes pétisó is, egész magas, 12 százalékos kéntartalommal, így egyszerre kiszórható a nitrogén és a kén is. Főként a tavasz kezdetének időszaka az, amikor indokolt kijuttatni, mert segíti a növények gyors növekedését, a nitrogén minél kedvezőbb hasznosulását. Hiányában a levélerek sárgulnak, a levelek fonákja vörösesen színeződik, súlyosabb esetben a virágok sziromlevelei elvesztik élénksárga színüket, fakóvá válnak, kifehérednek. Azonban ezek a hiánytünetek már nem orvosolhatók, a terméscsökkenés már borítékolható, mert a virágzáskori kénhiány termékenyülési zavarokhoz vezethet, emellett a magvak olajtartalma is csökkenhet. A nagyobb mésztartalmú talajokon fokozottabban érdemes ügyelnünk a trágyázására. Savanyú talajokon viszont figyeljünk a mennyiségére, mert a túl sok kén már terméscsökkenéshez vezethet.

A sikeres repcetermesztés alapja a növényenkénti elágazások számának növelése, hiszen nem a főszár tetején, hanem az elágazódásokon képződik a termés jelentős hányada.

A meszezés fontossága

Ha már a mészről van szó, a repce igen kalcium- és magnéziumigényes is, így savanyú talajokon a meszezés is fontos. A meszező anyag kiszórása ősszel, de kora tavasszal is elvégezhető, adagja 50 kg tervezett termés/tonna. A kalcium nemcsak a kémhatás beállítása miatt fontos a repcének, hanem lényegi tápanyag is, közel akkora mennyiséget igényel, mint káliumból. Részt vesz a többi tápelem felvételének segítésében, a növény tápanyagforgalmában. Hiányában már a fiatal növények gyökerei barnulnak, elhalnak, a levelek deformálódnak, kanalasan felhajlanak, barna foltok, elhalások jelentkeznek. A fejlettebb növényeknél a szár szöveteinek gyengülése következtében megdőlés tapasztalható, főként, ha ez túlzott nitrogénellátással párosul, a növények könnyebben betegszenek, a betakarítás is nehézkesebbé válik, megnőhet a pergési veszteség.

Növekedés-szabályozás

A tápanyagellátás mellett fontos az állomány növekedésének szabályozása is: a regulátor használata. Az őszi regulátorozás a télbe nyúló melegebb időjárás miatt szinte kötelező, nem szabad a 8-10 leveles tőlevélrózsás állapottól fejlettebb növényeket a télbe engedni, mert megnő a kifagyás lehetősége. A repce intenzív termesztéstechnológiája azonban a tavaszi regulátoros kezelést is megkívánja. Általában a növények 35-55 cm-es magasságuk elérésekor regulátorozhatók. Hatására a föld feletti vegetatív tömeg fejlődését kissé visszafogjuk, így a gyökerek fejlődése kerül előtérbe, hatásaként javul a növények szárazságtűrése, tápanyagfelvétele, a rövidebb szár vastagabb lesz, csökken a megdőlési hajlam, és nem utolsósorban a szárat elágazások képzésére késztetjük. A sikeres repcetermesztés alapja pedig a növényenkénti elágazások számának növelése, hiszen nem a főszár tetején, hanem az elágazódásokon képződik a termés jelentős hányada. Regulátorként általában fungicideket alkalmaznak, amelyek – amellett, hogy a föld feletti és alatti növényi részek fejlődési ütemét szabályozza, gombaölő hatással is bír, így egymenetben a kora tavaszi növényvédelem is megoldott, megelőző jelleggel. A repcenövény annyi oldalágat képes fejleszteni, amennyihez megfelelő víz és tápanyag áll a rendelkezésére, ez akár 10-12 darab is lehet, ezért fontos a fenti technológiai elemekre odafigyelni.

Az őszi káposztarepce termesztése napjainkban mind az időjárás, mind a piaci nehézségek miatt egyre nehezebb. A növény termesztése csak intenzív technológia mellett hozza meg az elvárt eredményt, ebből most csak egy rövid időszakot mutattunk be, sokrétűbb, sokkal több műveletet tartalmazó termesztéstechnológiája van, ahol az időzítés, az egyes elemek harmonizálása elengedhetetlen. 

Szerző: AgrárUnió