Beporzó rovarok a környezetünkben – A beporzó rovarok köre, hasznosságuk, veszélyeztetésük okai

A beporzás a magtermő növények megtermékenyülésének kulcsfontosságú lépése, amelynek során a hímivarú virágpor a nőivarú bibére kerül. A virágport szállíthatja szél vagy víz is, a megporzás történhet önbeporzás által is, de mind közül az állati, azaz a beporzó rovarok által végzett beporzás a legfontosabb, amely fontosságában messze kiemelkedik a többi közül.

A beporzó rovarok tárgyalásának az első mondatában le kell szögeznünk, hogy a „beporzók” alatt nem kizárólag a házi vagy mézelő méhek értendők! Gyakorta találkozni azzal, hogy a téma említésekor beporzó szervezetként kizárólag e fajra korlátozódik a figyelem. Ez pedig olyan téves következtetésekhez vezethet, amelyek rontják a beporzók összességének védelmében tett lépéseink eredményességét.

A beporzó rovarok köre igen széles, közöttük megtalálhatók:

• lepkék
• molylepkék
• bogarak
• legyek (főként zengőlegyek)
• darazsak (főként pollengyűjtő darazsak)
• tripszek
• méhek

A beporzó rovarok legnépesebb csoportját a méhek vagy méhalkatúak alkotják. Fajgazdagságukat mutatja, hogy Európában több mint 2000 fajuk ismert, amelyből mintegy 790 fordul elő szűkebb környezetünkben, a Kárpát-medencében. Ezek között 587 faj pollengyűjtő, amelyek táplálkozásuk vagy az utódgondozáshoz kapcsolódó gyűjtésük során vesznek részt növényeink megtermékenyítésében. Közöttük találhatjuk például a magányos méheket, a karcsúméheket, a földiméheket, valamint a sokak által kedvelt poszméheket is. De a csoport tagjai közé sorolhatjuk azokat a fürkészdarazsakat is, amelyek préda után kutatva „szállítják” a virágport az egyes növények között.

Hirdetés

A fenti felsorolásból kiemelésre érdemes még a molylepkék csoportja, amelyek megporzásban való fontos szerepét egyre több új kutatás támasztja alá. A leginkább éjjel aktív fajok a növények sokkal szélesebb körét látogatják, mint a méhek vagy a darazsak, ennek köszönhetően jól kiegészítik a nappali beporzók tevékenységét.

A növények beporzásában sok rovarfaj vesz részt, az nem korlátozódik csupán a házi méhek tevékenységére.

A beporzás haszna

A beporzó rovarok fontossága akkor mérhető fel igazán, ha számba vesszük tevékenységük „hasznát”. Ez alatt nem csupán és nem elsősorban gazdasági hasznot kell érteni, hanem környezetünk egészségét, a biodiverzitás, a növényi fajgazdagság támogatását. Vadon élő virágos növényeink szaporodásában 5 fajból 4 esetében játszik szerepet az állati beporzás, tevékenységükkel tehát a változatos, egyben stabil növényvilág fennmaradását is segítik. Ezzel pedig szerepet vállalnak az emberiség számára is egészségesebb környezeti körülmények fenntartásában.

A beporzó rovarok tevékenységükkel azonban közvetlenül is hozzájárulnak az emberiség élelmiszerrel való biztonságos ellátásához. A mezőgazdasági termeléshez való hozzájárulásuk alapja, hogy termesztett növényeink 85 százalékának termékenyülése és termésképzése függ a beporzó szervezetek munkájától. Ennek hiányában táplálkozásunk mennyiségi és minőségi szempontból is szegényesebbé válna. A beporzásból származó közvetlen gazdasági haszon kiszámítása nem könnyű feladat, azonban a becslések azt mindenképpen sok százmilliárd dollárban határozzák meg.

Bárhonnan is közelítjük meg a beporzó rovarok jelentőségét, arra juthatunk, hogy alacsony számuk vagy hiányuk markánsan negatív hatással lenne az emberiségre. Márpedig az utóbbi évtizedekben számuk egyértelműen csökkenő tendenciát mutat, ami ugyanúgy igaz az egyedszámra, mint a fajok számára. Ennek mértéke az európai kontinensen akár már drasztikusnak is nevezhető. Milyen tényezők vezettek ehhez, melyek veszélyeztetik leginkább a beporzó szervezeteket?

A beporzó rovarok számának drasztikus csökkenése veszélybe sodorja az emberiség élelmiszerellátásának biztonságát!

Veszélyben a beporzók

A beporzó szervezetek számának és fajgazdagságának csökkenéséért egyaránt felelősek egyes környezeti változások és az emberi tevékenység.

Az első helyen az éghajlatunk változása áll, amely a rendelkezésre álló táplálék mennyiségének és változatosságának csökkentésén keresztül közvetlenül hat a beporzó rovarokra. Az emelkedő hőmérséklet és csökkenő csapadékmennyiség hatással van a növényvilágra, romlik annak fajgazdagsága, csökken a virágos növények aránya. A megváltozott környezeti körülmények a virágzás dinamikáját is befolyásolják, ami gyorsabb levirágzással, egyúttal csökkenő virágpor- és nektártermeléssel jár. Ennek következtében a virágporral és nektárral táplálkozó, vagy azt utódnevelés céljából gyűjtő fajok táplálékszegény időszakokkal, sőt, gyakorta táplálékhiánnyal szembesülnek. Amikor vagy nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű táplálék, vagy annak változatossága nem megfelelő.

Az emberi tevékenység ezt az éghajlati okok miatti táplálékhiányt tovább erősíti. Ez alatt azonban nem csupán az élelmiszer-előállításhoz kapcsolódó káros hatásokat kell érteni! Az emberi tevékenység összességében csökkenti azon élőhelyek kiterjedését – sőt szünteti meg azokat –  ahol a beporzó rovarok megtalálják a számukra megfelelő mennyiségű és összetételű táplálékot, amely segíti stabil populációjuk fennmaradását.

Hirdetés

Természetesen a mezőgazdasági tevékenység közvetlenül is hat a beporzó rovarokra. Ez az összetett hatás elsősorban a földhasználat mai rendszerén, a birtok- és termelési viszonyok alakulásán keresztül érvényesül. A néhány növényre korlátozódó, azokat nagy felületen termelő, beszűkülő vetésszerkezet már önmagában is csökkenti az elérhető táplálék mennyiségét és annak változatosságát, valamint szűkíti azt az időszakot, amikor a táplálék egyáltalán a rendelkezésre áll. A talajművelési és növényápolási szokások, a virágzó gyomnövények számának csökkenése ugyancsak csökkenti a rendelkezésre álló táplálék mennyiségét. A sorból természetesen nem maradhat ki a növényvédelmi tevékenység sem, a nem szakszerűen alkalmazott rovarölő szerek súlyos és közvetlen veszélyt jelentenek a beporzó rovarokra.

Az emberi tevékenység más módon is hat a beporzó szervezetekre. A környezetszennyezés önmagában is veszélyt jelent, legyen az valamely ipari tevékenységből, közlekedésből, vagy bármely emberi tevékenységből származó vegyi szennyezés. De ide sorolható a távközlésből, vagy a manapság oly fontos kommunikációs csatornákból származó rádióhullám-szennyezés is. Ez utóbbiról egyre több tanulmány bizonyítja be, hogy például a házi méhek esetében megzavarja a tájékozódást, de a kaptáron belüli viselkedést, sőt akár a peterakást, ezen keresztül pedig a méhcsalád sikerességét is.

Ezen hatások összessége gyakran vezet a populáció legyengüléséhez, ami miatt az fogékonyabbá válik egyes megbetegedések kialakulására. Egy legyengült állomány pedig kevésbé tud védekezni a távoli földrészekről behurcolt idegenhonos kártevőkkel vagy kórokozókkal szemben is.

Európában a méhek és lepkék 10 százaléka veszélyeztetett, amelyek esetében a folyamat akár a kihalásukhoz is elvezethet.

Ezek az összetett, természetes és emberi tevékenységből egyaránt származó hatások mára oda vezettek, hogy drasztikusan csökken a beporzó rovarok száma és fajgazdagsága. Ez számokban kifejezve azt jelenti, hogy Európában a méhek és lepkék 10 százaléka veszélyeztetett, amelyek esetében a folyamat akár a kihalásukhoz is elvezethet.

Hirdetés

A beporzó rovarok megkerülhetetlen szereplői az élelmiszer-előállításnak, ezen belül a szántóföldön zajló mezőgazdasági árutermelésnek. Cikksorozatunk következő része ezzel a témával, valamint a védelmüket szolgáló lépésekkel foglalkozik.

Agrármérnök, növényorvos, méhész

Sipos József sokoldalú szakembert az országban sokan Sipos Gazdaként ismerik. Agrármérnökként, növényorvosként széleskörű külföldi és hazai tapasztalatokra tett szert, ezek birtokában segíti gazdatársait növénytermesztési és növényvédelmi kérdésekben. A Hódmezővásárhely határában található családi gazdaságában gyakorló gazdaként minőségi árutermeléssel foglalkozik, valamint a legújabb technológiák gyakorlatba állításával kísérletezik.

A családi hagyományokat követve méhészeti szakvizsgát tett, ennek birtokában működteti a családi méhészetét. Kiemelkedő fontosságú számára a méhek és a vadon élő beporzó rovarok védelme, e területen megszerzett ismeretei mára az ország egyik legfelkészültebb szakemberévé tették.

Több hazai egyetemen, főiskolán (MATE, SZTE) növényvédelmi állattant tanít, a Szegedi Tudományegyetem címzetes egyetemi docense. A felsőoktatáson kívül gyakori vendég óvodákban, iskolákban is, szívesen tart kisgyermekek részére gyakorlatorientált, ismeretterjesztő foglalkozásokat. Szívügye, hogy a jövő nemzedékével is minél korábban megismertesse a rovarok, a beporzó rovarok, a madarak és vizek világát. Hitvallása a „tegyél, érezd, tanulj, tapasztalj, kóstold meg” elv.

Sipos Gazdaként laikusok számára is befogadható méhészeti ismeretekkel, továbbá gyógynövényekkel, növénygondozással, valamint a károsítók elleni védekezési lehetőségekkel foglalkozó szakmai írásaival segíti az egészséges és vegyszermentes élelmiszer előállítására törekvők munkáját. A „termőföldtől az asztalig” szemlélet jegyében egy szakmai közösség felépítésére törekszik, amelynek eredménye egy népszerű weboldal (siposgazda.hu), valamint egy mára már 7400 aktív követővel rendelkező és egyre gyarapodó Facebook-csoport (facebook.com/siposgazda).

Munkásságának elismeréseképpen 2020-ban egyidejűleg nyerte el az Év Agrárembere díjat Növényvédelmi kategóriában, valamint lett az év Közönségdíjjal kitüntetett agrár szakembere.

Szerző: Somos Ferenc – Sipos József