Műveld a talajodat köztesekkel! – A zöldtrágyázás szerepe, hatásai a talaj termőképességének szempontjából

A zöldtrágyázás módszere régi időkre vezethető vissza. A vetésforgó évezredek óta alkalmazott eljárásában már helye volt, vagy említhetjük a háborúk alatti vagy a harcokat követő éveket, amikor kevés jószág járta a földeket, csökkent az állati szervestrágyázás lehetősége, így jutott főszerephez ez a módszer. Manapság több okot is találunk a mögött, hogy a teljes talajművelési rendszere nézve pozitív hatással lehet ez az eljárás. Ilyenek a műtrágya és a növényvédő szerek mérésekkel igazolt túlhasználatának problémái. De ott találjuk az állatállomány alacsony létszámát, ezen keresztül az istállótrágya mennyiségének csökkenését is.

A nyári, egyéves pillangósnövények nitrogénkötő képessége jól ismert. Nagyjából 1 tonna pillangós biomassza megközelítőleg 30 kg nitrogént tartalmaz.

Szegletes lednek (Lathyrus sativus) remek tulajdonságai miatt (pld. jól tűri a szárazságot és a szélsőséges körülményeket) intenzíven kutatott növény manapság

A zöldtrágyázásra használt növényfajok eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek. Előnyeik a legjobban akkor érvényesülnek, ha zöldtrágyanövény-keverékeket használnak a gazdálkodók, ezekből nagyon sokféle összetételűt, komponensűt kínál a hazai vetőmagpiac. A keverékek kiválasztásánál fontos meghatároznia a gazdálkodónak, hogy milyen előnyöket vár a takarónövénytől (például elsősorban talajtakarás vagy magasabb szervesanyagképzés stb.), és ehhez szorosan kapcsolódik, hogy tisztában kell lennie a saját termőhelyének adottságaival (talajtípus, domborzat, klimatikus viszonyok). Többféle magkeverék kapható a piacon, ezek lényegében két nagyobb csoportot alkotnak: áttelelő és kifagyó keverékek. Előbbi főbb „bevetési területei” azok, ahol extrém nyárral, kevés csapadékkal lehet számolni, és ahol a talaj gyenge vízellátottsága miatt nem lehet korai vetést alkalmazni. Illetve, ahol plusz a téli talajtakarás és a tavaszi korai gyomelnyomás is fontos szempont. Vetési idejük általánosságban július közepe−szeptember vége, beforgatásuk kora tavasszal történik. Az áttelelő típusú fajoknál/keverékeknél a tavaszi beforgatás miatt lényeges a termőhelyekre tekintve, hogy ne legyen túl csapadékos a kora tavasz azért, hogy a beforgatást el lehessen végezni. Ezekkel a fajtákkal/keverékekkel magasabb nitrogénfixáció és szervesanyagképzés, kedvezőbb talajszerkezet-javulás érhető el, mint a kifagyók esetében (különösen a nyári, egyéves pillangósnövények nitrogénkötő képessége jól ismert. Nagyjából 1 tonna pillangós biomassza megközelítőleg 30 kg nitrogént tartalmaz). A keverékekben leggyakrabban használt fajták között (lásd a táblázatot) számos talajfertőtlenítő hatású fajtát is találni (fehér mustár, olajretek), „a kifagyó keverékek elfagyott komponenseit a talaj felszínén hagyva, azok mulcsként védik a talajt, hozzájárulnak a talaj nedvességtartalmának megőrzéséhez, lehetővé teszik a téli csapadék jobb hasznosulását” (Aranyi, 2018). A zöldtrágyázással fizikai, kémiai és biológiai folyamatok indulnak el a talajban. Ugyanakkor, hogy ez valóban pozitív végeredményt hozzon, érdemes körültekintően eljárni.

Magas nitrogénkötő képessége miatt a herefélék alapvető komponensei a magkeverékeknek

Fizikai, kémiai, biológiai változások a talajban

A zöldtrágyázással az egybefüggő növényállomány föld feletti részei és a gyökérzete megvédik a talajt az eróziótól és a gyomok elszaporodásától. Majd a képződött maradványok által termelt szervesanyag javítja a talaj szerkezetét és növeli a szervesanyagkészletét (ez serkenti a talajéletet, a humuszképződést); megakadályozza a szerves- és ásványi anyagok kimosódását (például lejtőkön ez különösen fontos szempont). A kifejlett köztesnövény életteret nyújt többek között a rovaroknak (a virágzás után lezúzhatók pollenforrást jelentenek a beporzóknak, pld. facélia, fehér mustár, pohálka). A nitrogénfixációval kapcsolatban fontos megjegyeznünk, hogy a keverékválasztás befolyással lesz a szén/nitrogén (C:N) arányra. Szűkebb C:N arány esetében (<15, 15−25) a bedolgozott zöld növényi részekből jelenős mennyiségű nitrogén szabadul fel a talajból, és minél zsengébb a bedolgozandó növény, annál jobban hasznosítható a tápanyagtartalma. A magas C:N arányú maradványok esetében (pld kalászosok szalmája) lassú bomlásra lehet számítani, a bomlási folyamat során kevesebb nitrogén marad az utóvetemény számára (pentozánhatás), ami a nitrogénigényes utóvetemény esetében problémákat okoz. Vagyis a növénymaradványok (vagyis már a magkeverék kiválasztása) C:N aránya hatással lesz a talaj szervesanyag-készletére, az utóvetemény minőségére. A zöldtrágyázás a talaj felszíni és mélyebb rétegeiben a szén megkötését is elősegíti. A megkötésen túl hozzá kell tennünk, hogy a növények bomlásakor (szintén a C:N arány függvényében) dinitrogén-oxid (közkeletű nevén kéjgáz) is keletkezik.

Facélia/mézontófű (Phacelia argentea) kiváló méhcsalogató és jelentősen javítja a talaj szerkezetét

Fontos kiemelnünk, hogy ez az eljárás javítja a talaj vízgazdálkodását is, ugyanakkor a fejlődő köztesnövény a saját fejlődéséhez vizet von el a talajból, ami bizonyos esetekben hátrányos lehet az utóveteményre.

A sikert befolyásoló tényezők

Fontos kiemelnünk, hogy ez az eljárás javítja a talaj vízgazdálkodását is, ugyanakkor a fejlődő köztesnövény a saját fejlődéséhez vizet von el a talajból, ami bizonyos esetekben hátrányos lehet az utóveteményre.  2021 szeptember és 2022. szeptember között (vetéstől a bedolgozás utáni talajmintavételig) a Nyíregyházi Egyetem Bemutatókertjében a TillageMix Álmos és TillageMix Előd takarónövény-keverékekkel végzett kísérlet éppen erre világított rá. A két keverék aszálytűrése, szervesanyag-képzése, nitrogénmegkötése eltérést mutatott, a következtetés ugyanakkor összességében azt mutatta meg, hogy a „zöldtrágyázás sikerét befolyásoló egyik legfőbb tényező az évjárathatás” (Uri et al., 2022), ezen belül a csapadék mennyisége, az aszályos időszak ideje, hossza.  

A zöldtrágyanövényekre vonatkozó bedolgozási-kisokosok az alábbiakat hangsúlyozzák:

• a talajba való bedolgozás függ a választott köztesnövénytől és az utóveteménytől
• a talajba való bedolgozás és az utóvetemény magvetése között legalább 3 hetet kell hagyni
• a talajba történő bedolgozás időpontja a köztesnövény fejlettségéhez igazodjon (leggyakrabban még a virágzás vagy a kalászolás eleje)
• nedves talajba nem érdemes beforgatni (talajtömörítő hatás), és lehetőleg sekélyen kell bedolgozni a zöldnövénytömeget (melyebb beforgatás = sok nitrogén-dioxid szabadul fel)
• az erózióra hajlamos területeken alapvető, hogy minél hosszabb ideig maradjon a talaj felszínén a zöldnövénytömeg. Ugyanakkor ebben kockázat is van, mert a késleltetett talajfeltörés (de önmagában a sekély bedolgozás is) a drótférgek kártételét növelheti
• a terminálás (kifejlett köztesnövény-állomány megsemmisítése vetés előtt vagy direktvetés után) eszköze ideálisan a késes aprítóhenger – ezzel egyenletesen aprított állomány érhető el
• Lényeges megakadályozni, hogy a köztesnövények a magjukat elpergessék (főleg a bő magtermésűekre jellemző ez)

Az itt leírtak csupán áttekintést adnak a zöldtrágyázás módszerében. A zöldtrágyázás abban az esetben növelheti a talaj termelékenységét, ha a megfelelő zöldtrágyázási módot és fajokat/keverékeket alkalmazzuk. Ebben az alábbi források további segítséget nyújtanak. 

Hirdetés
 

Felhasznált források:

• Uri Zsuzsanna – Asztalos Anna – Szűcs Bence Ágoston: Zöldtrágyázás hatása a talaj fizikai és kémiai jellemzőire. In: (Irinyiné Dr. Oláh – Kosztyuné Krajnyák – Dr. Szabó szerk.): Fenntartható tápanyag-gazdálkodási tudományos műhely konferenciája, Nyíregyháza, 2022. november 16., 126–133. old.) https://agrtud.nye.hu/sites/agrtud.nye.hu/files/users/user4/kiadisbn.pdf
• Dr. Aranyi Nikolett Réka: A zöldtrágyázás jelentősége a gyakorlatban. In: Mezőhír (2018. 12. 27.)
• Borbélyné Dr. Hunyadi Éva (szerk.): Zöldtrágyázás a szántóföldön és a zöldségtermesztésben. ÖMKi, Budapest, 2024

Szerző: AgrárUnió