Mi történik télen a repcetáblákon?

Őszi rovarkártétel nyomai a repcetáblán

Az őszi repceállományokat több, tőpusztulást okozó rovarkártevő is támadhatja. Ezek nyomai a téli repcetáblákon is megtalálhatók, a ritkás állomány vagy a csupasz foltok sok esetben erről árulkodnak. Mivel egyes agrotechnikai beavatkozásoknak vagy termesztési hibának is lehet ez a következménye, a pontos okok a tábla előéletének ismeretében deríthetők csak fel. Melyek azok a kártevők, amelyek kártétele az állomány kiritkulásához vezethet?

A kártétel gyakorisága alapján elsőként a földibolhákat, a keresztesek földibolháit, valamint a nagy repcebolhát kell említeni. Ezek kártétele „agyonrágott” növények formájában jelentkezik, amely kifejezetten gyakran vezethet növénypusztuláshoz. Az őszi kártételnél több fajról beszélünk, azonban van egy, amely a téli repcetáblában is folyamatosan károsít. Ez a nagy repcebolha, amely tojásait a levélnyelekbe rakja, a lárvák abban telelnek és fejlődnek, jól látható és egyértelmű tüneteket (1. kép) produkálva ezzel.

1. kép: Nagy repcebolha lárvájának kártételére utaló tünetek a levélnyélen

Az őszi repcetáblák rendszeresen megjelenő kártevője a repcedarázs is, amelynek lárvája, az álhernyó nagy egyedszám esetén rendkívül gyorsan képes tarra rágni a növényeket. Mivel azonban a lárvával szemben nem nehéz hatékonyan védekezni, ritka, amikor a repcedarázs álhernyójának károsítása miatt ritkul ki egy tábla állománya. Tőpusztuláshoz a mocskospajor, a vetési bagolylepke lárvájának kártétele is elvezethet, azonban az általában csupán kisebb területre korlátozódhat.

A fent felsoroltakon kívül a levéltetvek is okozhatnak gondot az őszi repceállományban. Kártételük csak extrém fertőzés (2. kép) esetén vezet közvetlen növénypusztuláshoz, azonban a legyengült növények télállósága csökken, ezért megtörténhet, hogy a keményebb téli időjárást nem élik túl és tavaszra elpusztulnak.

2. kép:  Nagy repcebolha lárvájának kártételére utaló tünetek a levélnyélen

Egyes termőtájakon a kis vagy tavaszi káposztalégy is jelentős károsítója a repcének. E kártevő lárvái, nyüvei a gyökérzetet pusztítják, amely gyengíti a növényeket, ezért azok télállósága csökken − bár kifejezetten gyakori, amikor járulékos gyökerek képzésével igyekeznek pótolni a kártétel miatt elveszített gyökértömegüket. A kártétel tüneteinek egyike a megtámadott növény színeződése, antociánosodása, amelyet azonban több más tényező is okozhat!

Hirdetés

Színesedő foltok az állományban

Kifejezetten gyakori látványt nyújtanak a színesedő, liluló, antociános növényekből (3. kép) álló foltok a telelő repcetáblákban. Ezek kialakulásához több tényező is vezethet, ilyen a talaj általános tömörödöttsége, levegőtlensége, amely a forgatás nélküli talajművelés terjedésével mind gyakrabban jelentkezik. A levegőtlenség természetesen vízállásból, vagy pangóvíz hatására is kialakulhat.

3. kép: Extrém levéltetű-fertőzés miatt gyengén fejlett növények

Az antociánosodás igen gyakran utal tápanyaghiányra. Ebben az esetben azonban nem csupán valamely tápanyag valós vagy relatív hiányára kell gondolni, hanem arra, hogy az alacsony talajhőmérséklet mellett a növények tápanyagfelvételi képessége alacsony, amely elsősorban túlfejlett állomány estén vezethet el a tünetek megjelenéséhez.

A növények elszíneződése növényvédelmi okokra is visszavezethető, amelyek közül csupán az egyik a kis káposztalégy gyökérkártétele, a másik a tarlórépa sárgaság vírusának fertőzése.

A téli repcetáblán szerzett tapasztalatok segítenek a tavasszal jelentkező növényvédelmi problémák kezelésére való felkészülésben.

Gombabetegségek a repcetáblán

A repce gombabetegségei közül a fómás levélfoltosság és szárrák az, amely minden évben megjelenik az állományokban. E kórokozó már az őszi időszakban is fertőz, sőt a legtöbb évjáratban éppen az őszi gombaölőszeres-beavatkozásnak van nagyobb jelentősége károkozásának megelőzése szempontjából. A tünetek levélfoltok, valamint az abban található apró fekete pontok (piknídiumok) formájában a tél során folyamatosan megtalálhatók (4. kép). Amennyiben ilyen tünet nagy számban fordul elő egy területen, akkor a tavaszi időszakban, még a szárbaindulást megelőzően szükség van egy célzott védekezésre, amellyel mérsékelhető a betegség szárra való átterjedése és az ennek következtében kialakuló terméskiesés.

4. kép: Táblaszinten jelentkező antociános tünetek

Gyomnövények a repcetáblán

Az őszi gyomosodás, legyen szó a melegkedvelő T4-es, vagy az ősszel kelő és áttelelő T1-T2-es életformájú gyomokról, a repcénél is problémás lehet. A gyomosodás miatt gyengén fejlődő kultúrnövény kifagyásától az egyre enyhébb téli időjárás miatt kevésbé kell már tartani: egyre inkább a repcével együtt áttelelő gyomnövények hosszan fennálló konkurenciája kerül az előtérbe, amelyet a vízért és a tápanyagokért folytatott versengésben jelentenek a kultúrnövény számára. Ez az oka annak, hogy a gyomirtás ma már nem maradhat ki az intenzív repcetermesztés őszi teendői közül. Ennek elhagyása vagy rossz hatékonysága miatt az állományban telelő gyomnövények tavaszra már olyan fejlettségi állapotba kerülhetnek, amelyben már problémás lehet az irtásuk. Ezen túl a repce fejlődése során egyre nagyobb levélfelületet képez, amely megnehezítheti, de akár lehetetlenné is teheti a megfelelő permetléfedettség elérését a gyomnövények lombozatán.

Hirdetés

Állati kártevők

A telelő repcetáblán jelentős károkat okozhatnak egyes állati kártevők is. Ezek közül ki kell emelni a mezei pockot, amely a téli időszakban folyamatosan táplálkozik, így tavaszra a járat körül nagy területen pusztíthatja el a növényeket. Ezért már a vetést követően érdemes elkezdeni a járatkezelést és azt nem a nedves téli időszakra halasztani, amikor a vizes talaj komolyan lerontja a járatokba helyezett irtószer hatékonyágát. Amikor a repcetáblán téli időszakban ejtett károkozásról beszélünk, nem hallgatható el a vadkár kérdése sem. Az, hogy milyen vad okoz gondot a repcében, jórészt attól függ, mely termőtájról beszélünk. Azonban az mindenképpen igaz, hogy a vadak, főként a nagyvadak, táplálkozásukkal (5. kép), valamint a taposással egyaránt kárt okoznak. A taposott, legelt növények a fagyra is érzékenyebbek lesznek, ha magát a károkozást túl is élik, egy komolyabb lehűlés fokozottan károsíthatja őket.

5. kép: Súlyos, a tenyészőcsúcsok elvesztésével járó vadkár

Fagykár

A téli időjárástól függően a repcetáblák kisebb-nagyobb fagykárt is elszenvedhetnek, amelynek tüneteivel leginkább a tél végén szembesülhetünk. Ez az utóbbi években ritkán jelent tőpusztulást, inkább csupán a lombozat sérülését okozza. E jelenség tüneteivel gyakran egy korai felmelegedés után találkozhatunk, amikor a kedvező körülmények miatt a növények intenzív növekedésbe, levélképzésbe kezdenek, amit egy erőteljes, akár csupán rövid ideig tartó lehűlés követ, amely a frissen képzett szöveteket károsítja (6. kép).

6. kép: Fagyhatás tünetei a lombozaton

A telelő repcetáblán jelentős károkat okozhatnak egyes állati kártevők is.

Hirdetés

Amire a tél végén kell figyelni

Az egyre kiszámíthatatlanabbá váló időjárás meglepő helyzeteket teremthet, akár a téli időszakban is okozhat olyan felmelegedést, amely a repce korai rovarkártevőit kimozdítja nyugalmi állapotukból, így azok aktívvá válnak. Ezért árgus szemekkel kell minden ilyen felmelegedés során figyelni a szárat károsító ormányosok, a nagy repceormányos, valamint a repceszár-ormányos (7. kép) egyedeinek megjelenését. Több olyan példa is adódik az utóbbi évekből, amikor nagyon korán, akár már február közepén-végén megkezdődik a kártevők táblára való betelepedése, amely ellen a korai dátum miatt kezelés nem történt, ami a későbbiekben rosszabb időjárás miatt lehetetlenné váló védekezéssel együttesen erős kártételhez vezetett. Ezért már a tél végén keresni kell az ormányosokat a repcében és akár a többszöri védekezést is bevállalva korán megkezdeni az ellenük való védekezést.

7. kép: Repceszár-ormányos a lombozaton 2023. január 2-án

A repce kizárólag intenzív körülmények között képes magas jövedelmet termelni. Ehhez azonban arra van szükség, hogy a repcetermesztők mindig, így a tél során is tudják, mi történik a tábláikon, mert csupán ezen információk birtokában tudnak megalapozott döntést hozni a tavaszi induláskor.

A repce kizárólag intenzív körülmények között képes magas jövedelmet termelni. Ehhez azonban arra van szükség, hogy a repcetermesztők mindig, így a tél során is tudják, mi történik a tábláikon.

Szerző: AgrárUnió