Aszály a természetben, aszály az agráriumban
Növénytermesztés - 2024.10.26
Hazánk időjárásában nem ritkák a csapadékban szegény időszakok, azonban az elmúlt évek történései ismételten felhívták a figyelmet a természeti környezetünket, valamint az agráriumot egyaránt sújtó vízhiányra. A témával kapcsolatban Molnár Ábel Péter ökológust kérdeztük.
A természeti környezet változásai
Molnár Ábel Péter agrármérnök, ökológus, aki botanikusként foglalkozik a hazai természetvédelmet támogató programokkal. Munkája során nyomon követi egyes tájegységek növényzetének változásait, egyúttal az élőhelyek megőrzésének lehetőségeit is kutatja. A Kiskunságban, valamint a Körös-Maros Nemzeti Park területén végzett megfigyelései során jelentős tapasztalatokra tett szert a természetes növénytársulásokat érő rendszeres és egyre súlyosbodó vízhiány, valamint a mind melegebbé váló időjárás terén. Az átlaghőmérséklet emelkedésének káros hatása mára egyértelműen látható, amely egyaránt megmutatkozhat az őshonos fafajokat is érintő erdőpusztulásban, valamint a löszgyepek növénytakarójában a csenkeszszövet pusztulásában. Ezek olyan új jelenségek, amelyek felhívják a figyelmet a folyamat súlyosságára.
Milyen következményei lehetnek mindennek a természeti tájakban? A löszgyepek példájánál maradva, a csenkeszszövet pusztulását követően a területen felszaporodnak bizonyos gyomok, amilyen például a bogáncs. Ez azt is jelenti, hogy a terület nem hasznosítható az addigi formában, mivel annak biomassza-produktuma elmarad a korábbiaktól. Amennyiben a száraz időszakot csapadékosabb követi, a gyepszövet regenerálódhat, ha azonban a terület kiszáradása folytatódik, a növényzet sztyeppesedik. Ilyen − Európában jelenleg Románia keleti, illetve Bulgária északi részén elhelyezkedő Dobrudzsában fellelhető − körülmények között a mezőgazdasági termelés lehetőségei jóval korlátozottabbak a jelenlegi hazai viszonyainknál.
A mostani aszály más, mint a korábbiak
Hazánk egyes régióinak időjárásában egyáltalán nem tekinthető ritkának, hogy a megszokottnál kevesebb csapadék hullik. Ilyenre korábban is volt már példa, ilyen időszaknak tekinthetjük az 1983 és 1995 közötti éveket. Az akkori vízhiányt is megszenvedte az agrárium, azonban olyan lényeges változások történtek azóta, amelyek tovább súlyosbították az aszály okozta gondokat. Melyek ezek?
A mérési adatok mára egyértelműen mutatják éghajlatunk melegedését, a meteorológiai mérések kezdete, 1901 óta a 10 legmelegebb évből 9 a 2000-es évekre esik. A korábban említett aszályos periódushoz képest az elmúlt tíz évben 2,5 °C-al volt magasabb a nyári hónapok átlaghőmérséklete, ami leegyszerűsítve azt jelenti, hogy egyre „forróbb aszályokat” élünk meg. Ez intenzívebb párologtatást, talajaink nagyobb vízvesztését jelenti. A problémát tovább súlyosbítja, hogy az év egésze is melegebb, egy általánosan melegedő időszakban érkeznek az aszályos évek. Óriási különbség a korábbi és a mai aszályos időszak között, hogy mostanra jelentősen lecsökkentek a talajok víztartalékai, ami a talajvízszint állapotában mérhetően megmutatkozik. Az elmúlt évszázad hetvenes-nyolcvanas éveiben komoly beruházások történtek hazánk mezőgazdaságában, nagy területeken történtek a művelhetőséget megkönnyítő meliorációs munkák. Sok esetben ennek része volt a belvíz elvezetését lehetővé tevő csatornahálózat kiépítése is, amelyek még napjainkban is hozzájárulnak a terület kiszáradásához. Részben ennek, a „tájaink alóli vízkivezetésnek” tulajdonítható a talajok víztartalékának folyamatos csökkenése, de ebben szerepe van a csapadékviszonyoknak, a talaj felső rétegeiben kialakult vízhiánynak is. Ez utóbbira szolgálnak például az ország déli-délkeleti részén látottak. Az egyik ilyen, hogy az elmúlt tél során a téli csapadék nem tudott emelni Békéscsaba körzetében a talajvízszinten, egyszerűen nem ért le odáig, míg a másik példa az idén nyáron Szeged körzetében volt tapasztalható, amikor a felső 100 cm-es talajréteg vízhiánya rekordot döntött, meghaladta a 200 millimétert. Mindezek intő jeleknek tekinthetők, azt mutatják, hogy komoly és egyre súlyosbodó problémával állunk szemben. Azt azonban fontos látnunk, hogy e jelenség nem a helyi viszonyokon alapul, alapvetően globális klimatikus folyamatok következménye. Mindezek a változások az agráriumban is éreztetik hatásukat, ahol jelenleg korlátozott lehetőségek vannak csupán a károk mérséklésére. Melyek ezek?
Az egyre gyakoribbá váló aszályos évek globális klimatikus folyamatok következményei, amit a helyi viszonyok tovább súlyosbítanak
Mit tehetünk a vízhiány mérséklésére
Ha csapadékhiányról, aszályról van szó, sokaknak azonnal az öntözéses gazdálkodás jut eszébe megoldásként. Ez helyileg segítséget jelenthet ugyan, de összességében, ágazati szinten rendkívül korlátozott hatással bír. A művelés alatt álló terület csupán kis hányada öntözhető, de a kijuttatott vízmennyiség hasznosulása is kérdéses. Annak egy részét a növények rövid időn belül elhasználják, más része pedig gyorsan elpárolog, így a kijuttatott öntözővíz nem jut el a mélyebb talajrétegekbe.
Rendkívül fontos lenne a hazánkba beérkező vízmennyiség minél nagyobb hányadának a visszatartása. Ezalatt nem elsősorban a tározókban elhelyezett, akár közvetlen öntözési célra felhasználható vizet kell érteni, hanem a táj mélyebb fekvésű területeire, az egykori mocsaras részekre történő vízkivezetést. Ezek a vízzel borított területek részben a talajvízszintre gyakorolt hatásukkal, részben pedig a felületükről a légkörbe jutó, a zivatarképződést elősegítő többletpára segítségével javítanák tájaink aszállyal szembeni ellenállóképességét.
A teendők között azonban az agrárium számára is van feladat. Ezek egyike, hogy a gazdálkodóknak újra kell gondolniuk a belvízhez való viszonyukat. Azokban az években, amikor területük belvizessé válik, annak gyors elvezetése helyett törekedniük kell a plusz víz megtartására. Ennek következtében elképzelhető, hogy területük egy része műveletlenül marad abban az évben, azonban a talajba jutó többlet víz összességében javítja a körzetben a gazdálkodás biztonságát. Az eke- vagy tárcsatalpon kialakuló − sokszor gyorsan levezetett vagy hamar elpárolgó − belvízzel szembeni hatékony védekezési mód a rendszeresen végzet altalajlazítás, amikor a művelés miatt tömörödött, víz által átjárhatatlan talajréteget áttörve lehetőséget adunk a lehullott csapadék mélyebb rétegekbe történő lejutására.
Ezzel együtt természetesen készülnie is kell az agrárium egészének azokra a környezeti változásokra, amelyeket a jelenlegi klímamodellek mutatnak. Szükség esetén felül kell vizsgálniuk a termesztett növények körét, a fajtaszerkezetet a várható kihívásoknak jobban ellenálló fajták felé kell eltolniuk. Ebben jelentős segítséget jelenthet számukra azon területek gazdálkodásának a tanulmányozása, ahol már jelenleg is hasonló viszonyok mellett történik a mezőgazdasági termelés.
Azonban a nagy területeket érintő aszály elleni védekezés nem csupán az agrárium szereplői számára ad feladatot, a károk enyhítése, elkerülése nagyobb léptékű gondolkodást kíván!
Az agráriumban és a természeti környezetben kialakuló aszálykárok csak több szakterület összefogásával és együttműködésével mérsékelhetők
Összefogással az aszálykárok enyhítéséért
A kiterjedt, az ország nagy területét érintő aszály elleni védekezésben fontos szerep jutna a lehullott csapadék helyben történő megtartásának, valamint a hazánkon átfolyó víz egy részének visszatartásának. Ez szükségessé teszi vízgazdálkodásunk újragondolását, a jelenlegi „belvizes” gondolkodásról az „aszályos” gondolkodásra történő váltást. El kell fogadnunk, hogy a XX. század vízelvezetésen alapuló gyakorlata a változó viszonyok közepette nem tartható fent már rövid távon sem, ezért változásra van szükség. Nem vitás, ez egy rendkívül összetett feladat, amely több tudományterületet, szakágat és érdekcsoportot érint. Nagyon fontos lenne az érintettek, a mezőgazdászok, a vízgazdálkodók, a természetvédelmi és erdészeti szakemberek közötti kommunikáció, a meglévő ismeretek és tapasztalatok megosztása. Kizárólag a közös tudásalkotás vezethet oda, hogy megoldás születhessen a tájainkat kiszárító vízhiány kezelésére. Ez egyszerre szolgálná a természetes élőhelyek fennmaradását, valamint az agrárium érdekeit.
Szerző: AgrárUnió
Címkék: aszályA Corteva új üzleti megközelítése javítja a gazdák ...
Lépjen szintet egy új Monosem vetőgéppel
A vörös hús a betegségek okozója. Vagy mégsem?
Az őstermelők már saját maguk is létrehozhatják hatósági ...
A pálma téliesítése lépésről lépésre
Új AKG- és ÖKO-program, DIMOP-pályázatok
Már véleményezhető a „Mezőgazdasági kisüzemek beruházási ...
Aflatoxin szennyeződés – a Helyes Mezőgazdasági Gyakorlat ...
A vetőmagkezelés jelentősége az egészséges termés biztosítása ...
Aszály a természetben, aszály az agráriumban