Őszi repcekártevők

A rovarkártételről általában

Azt, hogy egy adott repcetáblán mely kártevő okoz problémát nehéz megmondani, mert az több tényezőtől is függ. Ilyen az évjárati hatás, amely egyeseket segít, míg másokat korlátoz fejlődésükben vagy felszaporodásukban. Egy meleg és száraz évben például nagyobb problémát jelentenek a földibolha-fajok, míg egy hűvösebb és csapadékosabb a kis káposztalégy nyüveinek kártételét erősítheti. De ilyen hatással lehet egy adott terület rovarkártételére a táblaszomszédságban lévő elhanyagolt repce- vagy gabonatarló is, amelyen egyes kártevők (például földibolhák, repcedarázs) állománya fennmarad, sőt akár még fel is szaporodik a táplálékban szegény nyári időszakban. A keresztes növényekből álló zöldítés ugyancsak veszélyes szomszédság, amely, ha a vetési időszakban is díszlik, netán virágzik, külön figyelmet érdemel.

Gyakori és veszélyes kártevők

Annak ellenére, hogy nem tudható, egy adott évben mely kártevő okoz majd problémát, az kijelenthető, hogy a legnagyobb veszélyt földibolha-fajok, valamint a repcedarázs jelentik.

A bolhakártevők közé több faj tartozik, így a keresztesek földibolhái, valamint a nagy repcebolha (1. kép). E kártevők nagyon korán megjelenhetnek a repceállományban, akár már a szikleveles fejlettségű növényeken is, amikor rendkívül rövid időn belül képesek hatalmas károkat okozni.

1. kép: Nagy repcebolhák súlyos kártétele

Károsításuk során a leveleket hámozgatják, ami eleinte nem jár a levélfelület teljes átrágásával, az egyik epidermisz jellemzően megmarad. Ez kiszáradva látványosan mutatja a kártételt, azonban a későbbiekben átszakad, a levél lyuggatottá válik. A kártétel hatására jelentős asszimiláló levélfelület veszthet el, a sebzéseken a növény nagy mennyiségű vizet veszíthet, ami összességében akár a teljes pusztulásához is vezethet. A földibolhák esetében a legnagyobb nehézséget a számuk, valamint a táblára történő folyamatos betelepedésük jelenti. Kártételük jellemzően a táblaszél, füves terület, esetleg repce- vagy gabonatarló irányából frontálisan éri az új vetésű repcét (2. kép). Ennek hatására a szegélybe vetett növények kipusztulhatnak, jobb esetben fejlődésükben elmaradnak, de a kártétel a tábla belső részeit is érintheti. Hűvösebb és csapadékosabb évjáratban a földibolhák károsítása akár el is maradhat, azonban nem egy példa van arra, hogy egy újbóli őszi felmelegedés hatására tömegesen jelennek meg és károsítanak.

2. kép: Földibolhák támadása miatt pusztuló repceállomány a táblaszélen

A másik tipikus, szinte minden évben megjelenő őszi repcekártevő a repcedarázs, amelynek lárvája, az „álhernyó” (3. kép) károsít.

3. kép: Repcedarázs álhernyói és kártételük

A leveleken látható kiterjedt folt- és karéjozó rágások az esetek többségében e kártevőnek tulajdoníthatók, bár a károsítása ettől kevésbé látványos módon, a levélfonákon történő hámozgatással kezdődik (4. kép). Ez az egyik oka annak, hogy kártételtől mentesnek tűnő állományok napok alatt képesek levélfelületük nagy részét elveszteni!

4. kép: Repcedarázs fiatal lárvája hámozgat a levélfonákon

Amikor a kevéssé feltűnő módon, a fonákon növekedő lárvák elérnek egy bizonyos fejlettségi szintet – ekkor már szürkés-feketés színűek – az étvágyuk ugrásszerűen megnő, így nagy egyedszám esetén napok alatt tarrágásig is eljutva károsíthatják a repcét. Ezért is érdemes rendszeresen szemlézni a kora őszi időszakban a repcetáblákat, részben a jellegzetes színű kifejlett egyedeket (5. kép), részben pedig a lárvákat és azok kártételének nyomait keresve.

5. kép:  Repcedarázs jellegzetes színű kifejlett egyede

Annak ellenére, hogy nem tudható, egy adott évben mely kártevő okoz majd problémát, az kijelenthető, hogy a legnagyobb veszélyt földibolha-fajok, valamint a repcedarázs jelentik.

Gyakori, kevésbé veszélyes kártevők

A repceállományokban gyakran találhatunk olyan kártevőkre, amelyek bár jelen vannak, azonban gazdasági szintű kárt ritkán okoznak. Ezek közé tartoznak a levéltetvek (6. kép), amelyek több faja is károsíthatja a repcét. Kisebb nagyobb számban ugyan minden ősszel megjelennek, azonban ritka, hogy komolyan, akár tőpusztulásig is eljutó módon károsítsák a növényeket. Ez alkalmi ugyan, de nem példa nélküli, a kártétel következménye függ annak mértékétől, valamint attól, hogy milyen a téli időjárás, a kártétel miatt legyengült növények képesek-e azt átvészelni.

6. kép: Levéltetvekkel súlyosan fertőzött repcenövény

Gyakori, ám általában kisebb károkat okozó kártevő a kis − vagy tavaszi − káposztalégy, amelynek lárvái, nyüvei a gyökérzet károsításával okoznak problémát. A faj fellépésére inkább a hűvösebb, csapadékosabb termőtájakon − bár az alföldi repcékben is rendszeresen megjelenik −, vagy ilyen időjárást hozó évjáratokban lehet számítani. A lávák kártétele (7. kép) nyomán a növények gyökérzetük jelentős részét elveszíthetik, ami víz- és tápanyagfelvételi zavarokhoz vezet. Ennek jelei a károsított tövek lombozatán lilulás, antociános elszíneződés formájában mutatkoznak. Kemény téli időjárás következtében ezek a legyengült tövek elpusztulhatnak, ami az állomány kiritkulásához vezethet, azonban mégis az a gyakoribb, amikor a gyökérzet regenerálódása miatt tőpusztulás nem, csupán terméscsökkenés következik be.

7. kép: Kis káposztalégy lárvája és kártétele

A repce teljes tenyészidőszakát végigkísérő kártevő a káposztamoly, amely már ősszel is megjelenhet az állományokban. Nem túl nagy méretű lárvái (8. kép) főként a levélfonákon hámozgatnak, amire a levél színén megmaradó bőrszövet eleinte ezüstös, majd beszáradása miatt barnuló színe utal. Nagyon ritka, hogy e kártevő a gazdasági kárt elérő mértékben károsítson, de ez nem is zárható ki, nagy egyedszám esetén az „agyonlyuggatott” leveleken az elveszített asszimilációs felület jelentős lehet.

8. kép: Káposztamoly lárvái a levélfonákon

A repceállományokban gyakran találhatunk olyan kártevőkre, amelyek bár jelen vannak, azonban gazdasági szintű kárt ritkán okoznak.

Ritkábban megjelenő kártevők

A repcében csak esetenként megjelenő kártevő a vetési bagolylepke lárvája, a mocskospajor. Ez a nagyméretű, „zsíros hatású” hernyó a talaj felső rétegeiben fejlődik, a repcetöveket is ezen a szinten, jellemzően a gyökérnyaki részen károsítja. Megjelenésére a táblák szegélyében, a felgyomosodott, virágzó gyomnövényekkel borított tarló, vagy zöldítés után kerülő állományokban van esély, az azokban uralkodó állapotok ugyanis kedvezőek a kifejlett egyed táplálkozásához és tojásrakásához. A repcetáblákon általában foltszerűen jelentkező kártétele az esetek többségében állományritkulással, a károsított növények pusztulásával jár.

A gyepi hangyára azt mondhatnánk, hogy csupán kivételesen megjelenő kártevő, azonban a szárazabb termőtájakon károsítása egyre gyakoribb. Alapvetően nem éri el a gazdasági károkozás szintjét annak ellenére, hogy a kártétel nyomán elhámozgatott gyökérnyak, vagy átrágott gyökér miatt a károsított növények túlnyomó része elpusztul. A soron haladó kártétel jellemzően foltszerűen jelentkezik a repceállományban.

Rendszeres őszi repcekártevő a káposztalepke hernyója, de a majd’ mindegyik szántóföldi növényünket károsító gyapottok-bagolylepke is megjelenhet az őszi repcetáblákon. Ez jellemzően azokon az alföldi termőtájakon történhet meg, amelyeken a kártevő felszaporodása tömeges mértéket ért el az év során. Lárváit az őszi táplálékhiány kényszeríti a repcetáblákra, ahol a lombozat rágásával, az asszimilációs felület csökkentésével okoznak kárt.

A védekezésről általában

A repceállomány őszi védelme szempontjából a legfontosabb teendő a vetések gyakori bejárása, ellenőrzése. Több olyan kártevő is támadhatja ebben az időszakban a repcét − így a földibolhák vagy a repcedarázs − amely rövid idő alatt is súlyos károkat okozhat. Abban az esetben sem szabad elhagyni a repcetáblák rendszeres szemlézését, ha a vetett mag rovarölő hatású csávázó szerrel kezelt. Elhúzódó, vontatott kelésnél megtörténhet, hogy mire az állomány kikel és megjelennek a kártevők, a csávázó készítmények hatékonysága gyengül. Ezért nem szabad a hamis biztonság illúziójába ringatnunk magunkat ilyen esetben sem! A rovarölő állománykezeléseknél a rövid hatású készítményekkel szemben a hosszabb hatású, a kontakt hatáskifejtésen túl gyomorméregként is dolgozó hatóanyagokat, készítményeket kell előnyben részesíteni. A repce lombozatának viaszossága miatt pedig nem maradhat ki a permetléből a tapadást elősegítő adalékanyag sem!

A repceállomány őszi védelme szempontjából a legfontosabb teendő a vetések gyakori bejárása, ellenőrzése.

Az intenzív repcetermesztés nagy költségigényű tevékenység, amely esetében csak magas terméskor számíthatunk befektetésünk biztos megtérülésére. Ezt nem szabad már a kezdetekkor kockáztatnunk, meg kell védeni állományunkat az őszi kártevőktől!

Szerző: AgrárUnió