Átalakuló erősorrend a napraforgó gombabetegségeinél – Megfelelő technológia és készítmény, valamint az időzítés fontossága

Régi-új megbetegedések

A napraforgó gombabetegségeinél zajló változásnál fontos kiemelnünk, nem arról van szó, hogy valamilyen új megbetegedés jelent volna meg hazánkban. Régóta itt lévő, régóta jól ismert betegségek súlya kezd növekedni, ahogy kedvezőbbé válnak számukra a környezeti viszonyok, úgy károkozásuk és jelentőségük is nő.

E megbetegedések közül magasan kiemelkedik a hamuszürke szárkorhadás, avagy makrofominás megbetegedés. E kórokozó évtizedek óta jelen van már hazánkban, károkozása régóta ismert, de csak az általa 2023-ban több növénykultúrában okozott sokmilliárdos kár irányította rá – végre – a kellő figyelmet. A megbetegedésről bátran kijelenthetjük, hogy az alighanem hazánk minden egyes szántóföldi művelés alatt álló tábláján jelen van, a különbség csupán az, hogy több vagy kevesebb fertőzőanyag van a talajban. Mindez részben annak is köszönhető, hogy százas nagyságrendű tápnövénykörrel rendelkezik, ezen túl tömegével képzett mikroszkleróciumai évekig életképesek maradnak a talajban. A kórokozó számára kedvezőek a meleg, sőt forró, egyben száraz időjárási körülmények, gyakran egy nyári hőhullámot követően jelennek meg kezdeti, hervadásos tünetei (1. kép), amelyet gyors, sokkszerű növényelhalás követhet.

1. kép: Makrofominás fertőzés miatt hervadó állomány

Ezeket a jeleket sok esetben hajlamosak vagyunk csupán aszálytünetként kezelni, mivel először többnyire a rosszabb vízgazdálkodású, gyorsabban melegedő táblákon, táblarészeken jelennek meg. Azonban, ha a későbbiekben a tünetes növények szárát a talajszint felett megvágva szürke, apró fekete pontocskákkal – mikroszkleróciumokkal – teli bélszövetet (2. kép) látunk, biztosak lehetünk abban, hogy a növény elhalásáért a makrofominás megbetegedés a felelős. Tudomásul kell vennünk, hogy e kórokozó fertőzése bárhol megjelenhet a napraforgónkban, ez szinte csupán a környezeti körülményeken múlik, azonban tömeges előfordulására egy hűvösebb és csapadékosabb évjáratban lényegesen kisebb az esély.

2. kép: A makrofominás fertőzés biztos jele, fekete mikroszkleróciumok a bélszövetben

Az egyre melegebbé váló időjárásunknak van egy másik, napraforgót betegítő haszonélvezője, a rizópuszos tányérrothadás. E kórokozó sokszor a nyári hőhullámok után jelentkezik a tányérokon, valamint a felső levelek levélnyelén sajátos, semmi mással össze nem téveszthető tüneteivel. A levélnyélből, valamint a tányérból csorgó édeskés illatú, ragacsos, gyakran „habos pamacsot” képező váladék (3. kép) biztos jele a fertőzésének.

3. kép: Rizópuszos megbetegedés jellegzetes tünetei a levélnyeleken

A többnyire sebzéseken, például rovarrágáson keresztül fertőződő növényeken a tányérok részben, de akár egészben elhalnak (4. kép), üres vagy csökkent értékű kaszatokat nevelve.

4. kép Rizópuszos fertőzés miatt pusztuló napraforgótányér

Bár a rizópuszos tányérrothadás kissé még kívül esik a gazdálkodók figyelmén, az elmúlt évjáratok tapasztalata azt mutatja, hogy már több tányér elvesztéséért felel, mint a jól ismert fehérpenészes tányérrothadás.

Időjárásunk átalakulása miatt változóban van a napraforgó gombabetegségeinek fontossági sorrendje.

Ismert, állandóan jelen lévő gombabetegségek

A napraforgónak több olyan gombás megbetegedése is van, amelyek szinte minden egyes évjáratban jelen vannak az állományokban. Károkozása miatt elsőként a tányért betegítő szürkepenészes tányérrothadás (5. kép) kórokozóját kell kiemelni, amely a legnagyobb gondot ugyan a nedvesebb és hűvösebb évjáratokban okozhatja, de a szárazabb években is fertőz. Mivel nagy számú tápnövénnyel rendelkezik, úgy kell rá tekinteni, mint ami állandóan jelen van, így fertőzésének veszélye a virágzás végéig folyamatosan fennáll. Ennek kockázata ezt követően mérséklődik, kivéve, ha valamilyen ok miatt tömegesen keletkeznek sebzések a tányérokon, amelyeken keresztül fertőződhetnek.

5. kép: Szürkepenészes rothadás tünetei a tányéron

A napraforgó gombás betegségei közül hosszú időn át a fehérpenészes szár- és tányérrothadás kapta a legnagyobb figyelmet. Ez nem volt véletlen, hiszen a kórokozó számára kedvező évjáratokban és termesztési körülmények között jelentős terméskiesésért volt felelős. Mára ez a kép árnyaltabb, az egyre szárazabbá váló körülmények között fertőzésének mértéke csökken. Ez egyben azt is jelenti, hogy egyre fogynak a talajokból szkleróciumok, a gomba hosszú időn át (6−8 év) történő fennmaradásáért felelős kitartóképletek. Mindez oda vezet, hogy a legfontosabb termőtájakon már csökkenő tendenciát mutat e kórokozó jelentősége. Primer, talajból történő fertőzését mutató, lankadó, pusztuló töveket (6. kép) találhatunk ugyan, de a szárközépi részen, vagy tányéron történő másodlagos fertőzésének tünetei nem túl gyakoriak. Mindezek ellenére nem szabad félvállról venni a fehérpenészes fertőzés veszélyét, nem szabad lazítani az ugyanazon területen négyévenként történő napraforgóvetés szabályán, mert a kórokozó komoly kártételi potenciállal rendelkezik.

6. kép: Fehérpenészes tőfertőzés miatt hervadó növények

Az állományokban igen gyakran jelennek meg egyes „szárfoltbetegségek”, így a fómás szárfoltosság, valamint az alternáriás levél- és szárfoltosság (7. kép) tünetei. Ezek a többnyire a levelek ízesülésénél kialakuló, fajtól függően a száron hosszanti irányban növekvő szürkés-barnás (alternária), vagy szárölelő módon fejlődő, feketés (fóma) színű foltok. E kórokozók főként a szár bélszövetének károsításával okozhatnak víz- és tápanyagforgalmi zavarokat, amelyek megmutatkozhatnak a termés mennyiségének és minőségének alakulásában is.

7. kép: Alternáriás szárfertőzés tömegesen megjelenő tünetei

Ritkábban megjelenő, kisebb jelentőségű megbetegedések

A napraforgó „gombás” növény, a nagyobb jelentőséggel bíró kórokozók mellett vannak kisebb károkat okozó, vagy ritkábban fertőzők is. Ezek egyike a napraforgó peronoszpórás betegsége, amely egyes évjáratokban és területeken akár nagyobb számú növény megbetegedéséért is felelős lehet. A növekedésében elmaradt, rövidebb ízközök miatt torzultan fejlődő növény, amelynek levélfonákján erek mentén haladó fehér bevonat látható, e kórokozó fertőzését mutatja. A betegséggel szembeni védekezés ezúttal nem a szántóföldi növényvédelem dolga, azt a rezisztencia kialakításán keresztül a fajtanemesítésnek, valamint a vetőmag gondos előállításának és a kaszat kórokozóval szemben hatással bíró gombaölő szerrel történő precíz csávázásának kell megoldania. Megjelenése általában fogékony fajtára, annak a peronoszpóra területen jelen lévő változatával szembeni rezisztenciájának hiányára, vagy az elvetett mag fertőzöttségére utal, ezért érdemes megjegyezni, hogy melyekben jelent meg több megbetegedés és azokat kerülni a jövőben.

A napraforgót betegítő gombabetegségek között meg kell említeni a diaportés szárfoltosságot, amely ugyan évtizedekkel ezelőtt járványszerű fellépésével komoly fenyegetést jelentett a napraforgó számára, azonban időjárásunk átalakulásával jelentősége mára minimálisra csökkent. Az állományokban jelen lehet, tüneteit mutató növényeket elvétve találhatunk, de tömeges megbetegedést hosszú idő óta nem okozott.

Az utóbbi években gyakoribbá váló megjelenése miatt meg kell említeni a napraforgórozsdát is. Ez a megbetegedés általában a tenyészidőszak végén jelentkezik a lombozaton, valamint a tányér csészelevelein kialakuló apró, barna, esetenként fekete rozsdafoltjaival. Azonban ez korábban is megtörténhet, a tavalyi évben már arra is volt példa, hogy tünetei a nyár közepén megjelentek a leveleken. Az érintett táblákon korai fertőzése a levélfelület csökkenéséhez is vezethetett, amely már megmutatkozhatott a termés mennyiségében is.

A napraforgót a tenyészidőszak egészében támadhatják gombabetegségek, azonban azok legtöbbje esetében kiforrott technológia, valamint hatékony készítmények garmadája áll rendelkezésre a védekezésre. Ezért „csupán” döntés, egyúttal alapos gazdaságossági számítás kérdése, hogy az milyen készítménnyel, hányszor és milyen időzítéssel történjen. Egy azonban biztos, nem szabad figyelmen kívül hagyni a felsorolt kórokozók által jelentett kockázatot!

A napraforgó gombás betegségei, és az ellenük való hatékony védekezés

A napraforgónak számos veszélyes gombás betegsége van, mint például a fehérpenész, szürkepenész, alternária, fóma, de meg lehet említeni a korábban nagy járványokat okozó diaportét is. Mivel az állomány nagy zöldtömeget fejleszt, és hosszú ideig kitett a fertőzéseknek, ezért csak két permetezéssel védhető meg hatékonyan. A szárat és az alsó leveleket támadó alternária, fóma és a szárat fertőző szklerotínia ellen 8−12 leveles korban kell védekezni, amikor a levelek között még a szárat is el tudja érni a permetszer. A tányért elrothasztó penészgombák: a tányér szklerotínia és a botritisz (valamint a diaporténak és az alternáriának a tányéron megjelenő formája) ellen viszont csak virágzástól tudunk hatékonyan védekezni, amikor a tányér már kifejlődött, és úgy áll, hogy a hátulját is le tudjuk permetezni, ahonnan legtöbbször a fertőzés kiindul. A sokak által preferált ún. „csillagbimbó”, amikor a bimbó kezd a levelek fölé emelkedni, de még nem nyílt ki, sajnos nem a legszerencsésebb időpont. A szár védelmével ekkorra már elkéstünk. A tányér pedig még ki sem fejlődött. Hogyan védhetnénk hát hatékonyan.

Szögezzük le azt is, hogy a napraforgóban preventíven kell védekezni. Itt kevésbé jellemző a gyógyító hatás, mivel a gombák elleni védelmet az a védőbevonat adja, melyet a szer a növény felületén képez. Ha a szár szállító edénynyalábjai elhalnak, vagy a termést hozó tányér elrothad, már nincs lehetőség ezeknek a növényi „testrészeknek” az újrafejlesztésére.

Érdemes erős élettani hatással rendelkező szert választani! Ezek a növény élettani folyamataira is hatnak, és több életfolyamaton keresztül is a nagyobb termésképzésre ösztönzik a növényt. Tehát a preventíven kijuttatott szer költsége a terméstöbbletnek köszönhetően akkor is megtérül, ha a gombás fertőzések terméscsökkentő hatása az adott évjáratban kisebb.

A BASF termékei között több olyan is van, mely gombák elleni hatékonysága mellett erős növényélettani hatással is rendelkezik. Ilyen például a Pictor^®

Active, mely egy tenyészidőszakon belül is mindkét kezelésre használható. De a korai kezelés kiváltható akár az Architect^® növekedésszabályozóval is, melynek szintén van gombaölő, és pozitív növényélettani hatása is. Ráadásul csökkenti a növénymagasságot, a megdőlés kockázatát, növeli a szárszilárdságot és a stressztűrést.

Benkő András 
BASF Hungária Kft.
napraforgó termékmenedzser

Szerző: AgrárUnió