Kalászos gabonáink rozsdabetegségei

Kalászos gabonáinkat kórokozók széles köre képes betegíteni, így több rozsdabetegség is, amelyek fertőzéséből a tavalyi évben ízelítőt kaphattunk. Nézzük, milyen fajokra számíthatunk őszi árpában és búzában.

Az elmúlt évben több rozsdabetegség is komoly fertőzést produkált a gabonaállományokban. A jelentős mennyiségben képződött fertőző anyag minden bizonnyal elérte és fertőzte az új vetésű állományokat is. Az, hogy ebből az idei évben milyen mértékű fertőzési hullám alakulhat ki, függ a téli, valamint a kora tavaszi időjárási körülményektől. Az óvatosság azonban nem árt, ezért már a kora tavaszi időszaktól kezdve érdemes figyelemmel kísérnünk a kórokozók megjelenését, fertőzésük mértékének alakulását.

Az őszi árpa rozsdabetegségei

Az őszi árpa legnagyobb gyakorisággal előforduló rozsdabetegsége az árpa-törperozsda. Bátran kijelenthetjük, hogy ez a kórokozó minden egyes évjáratban megjelenik az árpaállományokban. Mindez akár már a tél során is megtörténhet, különösen, ha az évszak az utóbbi években egyre gyakrabban előforduló csapadékos, az erős és hosszan tartó lehűléseket nélkülöző, enyhe. A betegség sikeres áttelelése esetén kitavaszodáskor a leveleken már kis számban megjelenhetnek a tünetei (1. kép), amelyek a legtöbb évjáratban lent maradnak az állományban, csupán az alsó leveleket betegítik meg. Mérsékelten meleg és csapadékos években azonban a fertőzés átterjed a felső levélemeletekre, sőt akár a zászlóslevélre is.

1. kép: Árpa-törperozsda tünetei áttelelő árpanövényeken

Ehhez természetesen szükség van a növényvédelmi beavatkozások elmaradására is. A kórokozó tünetei jellegzetes rozsdatünetek, narancsos, barnás színű uredotelepek, amelyek felett a bőrszövet felszakad. A fertőzött részeken azonban, különösen a tenyészidőszak végéhez közeledve, apró, fekete foltokat is láthatunk (2. kép), amelyek a kórokozó teleutotelepei.

2. kép: Árpa-törperozsda fekete, tömegesen megjelenő teleutotelepei

Ritkán ugyan, de megtörténhet, hogy az árpatáblákon megjelenik az a vörösrozsda (3. kép) is, amelyet leginkább a búza betegségeként tartunk számon. Ez a kórokozó számára kedvező, nem túl meleg, ám nem is hűvös, egyúttal csapadékos, nedves körülmények között fertőz. jó példa az előző év, amikor országszerte több árpatáblán is megjelentek a tünetei.

3. kép: Vörösrozsda tünetei árpanövények zászlóslevelein

A kalászos gabonák rozsdabetegségeinek járványos fellépése egyaránt okoz mennyiségi és minőségi kárt.

Az őszi búza rozsdabetegségei

Az őszi búzát három rozsdabetegség fertőzheti, így a fekete- vagy szárrozsda, a vörös- vagy levélrozsda, valamint a sárga- vagy pelyvarozsda. E kórokozók környezeti igényei markánsan eltérnek, ami leginkább a hőmérsékletigényükben mutatkozik meg. A leginkább melegkedvelő a feketerozsda, amely szerencsére meglehetősen ritkán lép fel erős fertőzéssel hazánkban. Hőigény szempontjából a vörösrozsda a következő, amely a mérsékelten meleg időjárási körülményeket kedveli. A legalacsonyabb hőigényű a sárgarozsda, amelynek járványszerű fellépése leginkább a hűvösebb évjáratokban történhet meg. Az előző évben a sárga- és a vörösrozsda fertőzésével kellett megküzdeniük a gabonatermesztőknek.

A nagyobb veszélyt jelentő sárgarozsda esetében a fertőző anyag két forrásból származhat, a kórokozó enyhébb teleken a hazai búzatáblákon is sikeresen telelhet át, de a fertőzését elindító spórák érkezhetnek az északi, északnyugati légáramlatokkal is. Sikeres áttelelés esetén tünetei már korán megtalálhatók a búzatáblákon, de ilyenkor gyakori, hogy nem a klasszikus, „gépöltésszerűen” elhelyezkedő telepek láthatók a leveleken, hanem azok szórtan, csoportokba rendeződve jelennek meg. A későbbiekben azonban a tünetek a kórokozóra jellemző módon jelentkeznek, apró, sárga színű spóratömeget tartalmazó telepei csíkokba rendeződve fejlődnek a levélfelületen. A lombozaton túl a sárgarozsda a pelyvaleveleken és magukon a magokon is megjelenhet (4. kép), innen ered a kórokozó pelyvarozsda elnevezése.

4. kép: Sárgarozsda tünetei búza pelyvalevelén és a fejlődő magon

A tenyészidőszak végéhez közeledve a fertőzött növényi részeken kialakulnak a fekete teleutotelepek is (5. kép).

5. kép: Sárgarozsda sárga uredo- és fekete teleutotelepei búzalevélen

A kórokozó számára kedvező környezeti körülmények között, járványossá váló felszaporodásakor nehéz eredményesen védekezni a sárgarozsda károkozásával szemben. Az kizárólag akkor kontrollálható érdemben, ha a védekezés megelőző jelleggel kezdődik. Járványszerű fellépésekor a nemzedékek 8-10 naponként követhetik egymást, így egyidejűleg több, eltérő fejlődési stádiumban lévő nemzedék is jelen lehet egy területen, ezért még az egyébként hatékony gombaölő készítmények is csak részleges hatást tudnak elérni. Ilyen esetekben a levélfelület csökkenését (6. kép) már nem lehet elkerülni. A védekezés időzítésének ezért legalább akkora a jelentősége, mint a szerválasztásnak.

6. Sárgarozsda fertőzése miatt bekövetkező, nagymértékű levélelhalás

A vörösrozsda (7. kép) gyakrabban fellépő, ám a sárgarozsdához képest kisebb károkat okozó gombabetegség, amelynek jelenlétére kerek vagy ovális, vörös színű spóratömeget tartalmazó telepei utalnak.

7.  Vörösrozsda tünetei búzalevélen

Magasabb hőigénye miatt a mérsékelten meleg, egyben nedves és párás körülmények között lehet számítani járványszerű fellépésére, amikor egyes generációi 6-7 naponta képződhetnek. Erős fertőzésekor a lombozat jelentős mértékű pusztulása is bekövetkezhet (8. kép).

8. Vörösrozsda fertőzése miatti tömeges levélelhalás őszi búzában

Mérsékelten hideg téli időjárás mellett sikeresen telelhet át az állományokban, de a fertőző anyag déli légáramlatokkal is érkezhet hazánk területére. A környezeti körülményeken túl egyes agronómiai tényezők is segíthetik fertőzését. Ilyen az egyoldalú, nitrogéntúlsúlyos tápanyagellátás, a nagy adagú, későn kijuttatott nitrogénfejtrágya növeli a növények fogékonyságát a kórokozóval szemben.

Az előző évben tapasztalt erős fertőzésük miatt az idei évben a kalászosok rozsdabetegségeivel szembeni védekezés a szokásosnál nagyobb figyelmet igényel.

A rozsdabetegségek károkozása, a védekezés lehetőségei

Az őszi árpát és búzát betegítő rozsdabetegségek egyes esetekben a száron és a kalászon is megjelenhetnek ugyan, azonban a leggyakrabban a leveleken jelentkeznek tüneteikkel. Fertőzésük a lombozat elhalásához vezet, ami jelentős mértékben csökkentheti az asszimilációs felület nagyságát. Ezzel egyidejűleg fokozódik a megbetegített növény légzése, a telepek felett felszakadó bőrszövet pedig tovább fokozza a szövetek vízvesztését. Mindez kihat a termés mennyiségére és minőségére.

A védekezés első lépése a fajtaválasztás, a fajták rozsdabetegségekkel szembeni fogékonysága között ugyanis jelentős különbségek vannak. Ugyancsak fontos a fertőzési források számának csökkentése, ezért a szakszerű tarlóápolás, az árvakelésű állományok időben történő felszámolása jelentős mértékben képes csökkenteni az új vetések őszi fertőződését. Ugyanilyen jelentősége van a korai vetések elkerülésének, amivel szintén mérsékelhető az állományok őszi megbetegedésének mértéke. A kémia védekezés során a hangsúly a szerválasztáson túl az időzítésen, a kezelés időben, megelőző jellegű elvégzésén van. Ennek érdekében rendszeresen szemléznünk kell az állományunkat, tudnunk kell, hogy mi történik, megjelentek-e már a tünetek, esetleg a fertőzött gócok.

Szerző: AgrárUnió