Repcevetés, árvakelés

Kevés dologban lehetnek annyira biztosak a repcetermesztők, mint abban, hogy ha a vetésforgóban kalászos gabona után kerül a repcéjük, abban meg fog jelenni a gabona árvakelés. Nem lesz ez másként az idei évben sem. Sőt!

A kalászos gabonák árvakelése évről évre visszatérő probléma a repcevetésekben, annak mértéke azonban több tényezőtől függ. A meghatározó a betakarítási veszteségként a tarlóra hulló szemek mennyisége, ami a modern betakarítóeszközök használatával ma már főként nem a rossz kombájbeállítás miatti betakarítási veszteséget jelent, ennek oka főként az állományok megdőlése. A megdőlt, földön fekvő vagy a zivatarok által összekuszált állományok aratásakor a leggondosabb munkavégzés mellett is maradnak a tarlón olyan kalászok (1. kép), amelyeket a vágóasztal már nem tudott felszedni. Az ezekben lévő magokat a talajmunkák szétterítik, talajjal takarják, így csírázásuk legkésőbb az őszi esők hatására meg is fog történni.

1. kép: A megdőlt gabonaállományok magukban hordozzák az erős árvakelés megjelenésének veszélyét

Baljós jelek

A talajra kerülő gabonamagvak mennyiségére az időjárási tényezők is hatással vannak, az erős széllel, sőt jégveréssel járó zivataros időjárás hatására az akár a tömeges mértéket is elérheti. Gondoljunk csak arra, hogy egy betakarításra kész, már érett állományban mennyi szemet képes „kiverni” a jégverés a kalászokból, vagy intenzitásától függően milyen sok kalászt szakíthat le a szárról.

A repcevetésekben megjelenő gabona árvakelés mennyisége szempontjából meghatározó, hogy milyen sikerrel tudjuk a tarlóra kerülő szemeket „kikeltetni”. Ezt főként a talaj nedvességviszonyai fogják meghatározni, ami egyaránt függ a nyár csapadékviszonyaitól, valamint a tarlón végzett talajmunkáktól.

Látva az idei évben történteket, amikor a szokásosnál több a megdőlt gabonaállomány, intenzív a zivatartevékenység, a szokásosnál is több gabonamag kerülhet a tarlóra, ezért az árvakelés erőteljes megjelenésére számíthatunk.

A gabona árvakelés elleni védekezés nem hagyható ki a repce termesztéstechnológiájából.

A gabona árvakelés veszélyei

A repcében megjelenő gabona árvakelés legnagyobb problémája, hogy az őszi esők hatására az a repcével együtt fog megcsírázni és kelni, ami azt is jelenti, hogy már az első pillanattól kezdve konkurenciát jelent a vízért és tápanyagokért folytatott versengésben (2. kép).

2. kép: A tömegesen megjelenő gabona árvakelés erős konkurenciát jelent a repce számára

Ráadásul a repcenövényke egyedfejlődésének kezdeti szakaszában igencsak gyámoltalan, lassan fejlődik, így a sokszor tömegesen megjelenő árvakelés fizikailag is képes elnyomni (3. kép).

3. kép: A gabona árvakelés a fiatal repcenövényeket fizikailag is képes elnyomni

Ez szélsőséges esetben a kultúrnövény pusztulásához is vezethet, ami kiritkult állományt jelent annak összes, később megjelenő problémájával együtt. Ha a kipusztulás nem is következik be, a repce fejlődése lelassul, vontatottá válik, ami miatt fennáll a veszélye annak, hogy nem éri el a biztonságos átteleléshez szükséges fejlettségi állapotot. Éghajlatunk változásával ugyan a kifagyás kockázata egyre mérséklődik, azonban a veszélye mindig fennáll annak, hogy akár csak rövid időre is, de olyan téli időjárási körülmények alakuljanak ki, amelyek a nem kellően fejlett állományokat megritkítják. Ezért arra a két kérdésre, hogy veszélyt jelenthet-e a gabona árvakelés a repcénkre és kötelező-e ellene védekezni, egyértelműen igen a válasz.

Tarlóápolással az árvakelés ellen

A gabona árvakelés elleni védekezés első lépése a szakszerű tarlóápolás, minél több gabonamagot sikerül a tarlón csírázásra bírnunk, annál kevesebbel lesz gondunk ősszel a repcében. Ebben természetesen meghatározóak a nyári csapadékviszonyok, csapadékosabb időjárás mellett könnyebb a dolgunk, szárazabb mellett pedig nehezebb. Azonban a sekélyen végzett, többször is megismételt tarlóhántás, amit a talajnedvesség megőrzése érdekében le is zárunk, sok magot hoz csírázási pozícióba, egyben serkent csírázásra. Nem szabad elfelejteni, hogy ez nem csupán a gabona-, hanem az egyéb gyommagokra is igaz, így ilyen módon eljárva a talaj gyommagkészletét is csökkentjük. A következő talajmunka vagy a glifozát gyomirtó hatóanyaggal történő tarlókezelés ugyanis a kikelt növényeket elpusztítja.

 A gabona árvakelés komoly konkurenciát jelent a repcenövényeknek a vízért és tápanyagokért folytatott versengésben.

Állománykezeléssel az árvakelés ellen

Az sajnos nagyon ritka, hogy a tarlóápolással teljes mértékben kizárhatnánk a gabona árvakelés repcében történő megjelenését, ezért érdemes felkészülni az ellene állományban végzett védekezésre (4. kép). Erre a célra ma már számtalan szelektív egyszikűirtó készítmény áll a rendelkezésünkre, azonban a jó hatékonyság elérése szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy azokat milyen módon használjuk.

4. kép: Szelektív egyszikűirtó szer hatástünetei az árvakelésen

Az egyik legfontosabb kérdés a védekezés végrehajtásának időzítése. Annak a kérdésnek, hogy ősszel vagy tavasszal védekezzünk-e, fel sem szabad merülnie! A gabona árvakelés elleni védekezésnek ősszel van az ideje, tavaszra gyakorlatilag az összes káros hatása érvényre jut, valamint akkor már csak a gyomirtó készítmények lényegesen magasabb dózisával érhetünk el eredményt. Az őszi védekezésnél is érdemes úgy készülnünk, hogy inkább két alkalommal korán, mintsem egy alkalommal későn védekezzünk. Mivel a cél a gyomkonkurencia mielőbbi kikapcsolása, érdemes a gabona gyökérváltásának idejére időzíteni a beavatkozást, egyrészt annak repceállományunkra gyakorolt káros hatását így mérsékelhetjük a leghatékonyabban, másrészt ekkor a felhasznált gyomirtó készítmény dózisa is alacsonyan tartható. Mivel az évek nagy részében az árvakelés nem egyszerre, hanem több hullámban jelenik meg, a védekezést is ennek megfelelően kell elvégezni.

A gabona árvakelés elleni hatékony védekezés másik fontos kérdése az alkalmazott dózis. A készítmények engedélyokiratában a legtöbb esetben megtalálható a kifejezetten erre a célra ajánlott szermennyiség. Azt azonban érdemes tudni, hogy ezek a javaslatok csupán a gabona gyökérváltásáig, körülbelül annak háromleveles állapotáig hatékonyak. Amint ennél fejlettebb árvakelést kell kezelnünk, azonnal emelnünk kell a felhasznált mennyiségen, egészen a magról kelő gyomok ellen javasolt általános dózisig. Ugyancsak a magasabb mennyiség mellett szól az, ha rendkívül sűrű árvakelést kell kezelnünk, ahol a növények olyan mértékben takarják egymást, hogy csupán kis lombfelületük vonható be a permetlével. Ilyen esetekben a permetlé mennyiségének megemelésére is szükség lehet.

A repce őszi növényvédelmi kezeléseinél örök kérdés, hogy a menetszám csökkentése érdekében a felhasznált egyszikűirtó szereket keverhetjük-e a más célra bevetett készítményekkel. A gyártói ajánlások a legtöbb szelektív egyszikűirtó szernél az önmagában történő kijuttatást javasolják, de a gyakorlat ezt a javaslatot többnyire alaposan felülírja, ami az esetek nagy részében nem is okoz problémát. Általánosságban ezzel kapcsolatban annyit lehet csupán javasolni, hogy más gyomirtó készítménnyel ne kerüljenek tankkeverék formájában kijuttatásra, de kerüljük a nitrogéntartalmú lombtrágyákkal történő együttes használatukat is. Célszerű minimalizálni ilyenkor a permetlébe kerülő komponensek számát, azokat különösen kerülni kell, amelyek formulációja oldószeres (EC) vagy olajos (EW).

Szerző: AgrárUnió