Miért veszítettek almaexport-piacokat meghatározó termelő országok?

A frisspiaci alma világkereskedelme az elmúlt években szűkülő pályára került, ami elkerülhetetlenül átrendezte az exportőr országok közötti erőviszonyokat. Míg egyes szereplők növelni tudták piaci részesedésüket, mások jelentős pozíciókat veszítettek. A 2016-2018-as és a 2023-2025-ös időszakok átlagos exportadatait összehasonlítva a vesztesek között négy igen jelentős ország említhető: Kína, Chile, Franciaország és Lengyelország. Ez a négy állam együttesen évente közel 896 ezer tonnával kevesebb friss almát exportált a vizsgált időszak végére. Bár a csökkenés aránya hasonló, a visszaesés okai országonként jelentősen eltérnek.

Kína esetében a frissalma-export az átlagos 1,26 millió tonnáról 913 ezer tonnára csökkent, ami 346 ezer tonnás, vagyis 27,5%-os visszaesést jelent. A világ legnagyobb almatermelője évente saját becslései szerint 47-49 millió tonna termést takarít be, így az export a teljes termésének továbbra is csak kis hányadát képviseli. A kínai almaágazatot egyre inkább emelkedő munkaerőköltségek, a vidéki népesség elöregedése és a nemzetközi piacok szigorodó minőségi követelményei terhelik. A globális importőrök ma már nemcsak megfelelő méretű és színű gyümölcsöt várnak el, hanem új fajtákat, hosszabb eltarthatóságot és állandó, kiszámítható szállításokat is. Mivel a hatalmas belföldi piac sok esetben vonzóbb értékesítési lehetőséget kínál, számos termelő számára nem éri meg az exportpiacok által megkövetelt többletberuházások finanszírozása, megvalósítása.

Chile más okokból veszített exportvolumenéből. A dél-amerikai ország frissalma-kivitele évi átlagban 753 ezer tonnáról 532 ezer tonnára mérséklődött, ami 222 ezer tonnás, 29,4%-os csökkenésnek felel meg. A chilei termesztők az elmúlt évtizedben egyre nagyobb arányban cserélték le almaültetvényeiket magasabb jövedelmezőségű kultúrákra, elsősorban cseresznyére. A kínai újévi időszakban rendkívül keresett chilei cseresznye exportja jelentős bevételi lehetőséget kínál, ezért sok gazdaság inkább ebbe az ágazatba fektette tőkéjét. Ezzel párhuzamosan az almaültetvények területe a 2015/2016-os szezon 36 200 hektárjáról 2024/2025-re mintegy 25 000 hektárra zsugorodott. Az export visszaeséséhez hozzájárult a növekvő munkaerőköltség és a déli féltekén egyre erősebb versenyt támasztó Dél-Afrika térnyerése is.

Franciaországban a frissalma-export hanyatlása már hosszabb időtávon megfigyelhető, és elsősorban szerkezeti problémákra vezethető vissza. A kivitel átlagos volumene 514 ezer tonnáról 334 ezer tonnára csökkent, ami 35%-os visszaesést jelent. Még látványosabb a hosszabb idősor: a francia almaexport a 2003-as 800 ezer tonnáról 2023-ra mintegy 314 ezer tonnára zsugorodott. Az ország fokozatosan veszített piaci pozícióiból az Egyesült Királyságban, Spanyolországban és Németországban, miközben a magas munkaerőköltségek egyre nagyobb versenyhátrányt okoztak. A helyzetet tovább nehezítette a 2014-ben bevezetett orosz importtilalom, valamint az algériai piac korlátozásai. Az ezekre a piacokra szánt árumennyiség más célországokba került, fokozva a versenyt Európában, Afrikában és a Közel-Keleten. Közben a francia almák belföldi fogyasztása is jelentősen visszaesett: az egy főre jutó éves vásárolt mennyiség 2005 és 2023 között mintegy 20 kilogrammról 13 kilogrammra csökkent.

A négy ország közül Lengyelország helyzete különösen érdekes. Az export évi átlagban 915 ezer tonnáról 767 ezer tonnára mérséklődött, ami 148 ezer tonnás, 16,2%-os visszaesést jelent. Ugyanakkor a lengyel alma a világkereskedelemben továbbra is megőrizte hozzávetőleg 10%-os részesedését. Az ágazat legnagyobb problémáját egyértelműen az orosz piac elvesztése jelentette. 2013-ban Lengyelország még mintegy 600 ezer tonna almát exportált Oroszországba, ami a teljes kivitel hozzávetőleg felét adta. A kereskedők szerint a valós arány ennél magasabb lehetett, mivel Fehéroroszország jelentős részben tranzitországként működött. Az orosz embargót követően a lengyel exportőrök új piacok után néztek, de a korábbi értékesítési struktúra olyan piacokra épült, amelyek alacsonyabb minőségi követelményeket támasztottak, mint Nyugat-Európa vagy a Közel-Kelet. Egyiptom idővel az egyik legfontosabb célországgá vált, ám az oda irányuló szállítások a 2021/2022-es szezon 154 ezer tonnájáról egy év alatt 74 ezer tonnára estek vissza. A csökkenés mögött devizahiány, importfinanszírozási korlátozások és más gazdasági nehézségek álltak. Mindeközben Lengyelország almatermésének jelenleg 60-70%-a a feldolgozóiparban hasznosul, ami arra utal, hogy a termés jelentős része nem felel meg a magasabb minőségi követelményeket támasztó frisspiaci szegmensnek. Ez azért is különösen fontos, mert a frisspiaci alma értékesítési ára jellemzően 5-10-szer magasabb lehet, mint az ipari feldolgozásra szánt gyümölcsé.

A világ almaexportjának alakulása jól mutatja, hogy a versenyképesség ma már nem pusztán a megtermelt mennyiségen múlik. Egyre fontosabb szempont a megfelelő fajtaválaszték, a piaci igényekhez igazított minőség, a logisztikai megbízhatóság és a költséghatékony termelés. Azok az országok és termelők tudnak sikeresen működni, akik folyamatosan megújítják ültetvényeiket, fejlesztik csomagolási és tárolási technológiáikat, valamint gyorsan reagálnak a fogyasztói igények változására.

Erre jó példa Olaszország, amely az elmúlt évtized egyik legsikeresebb almaexportőrének számít. Az olasz termelők sok esetben még a termő időszak csúcsán levő ültetvényeket is lecserélik korszerűbb, piacképesebb fajtákra. Ezzel szemben Lengyelországban igen elterjedt gyakorlat, hogy a termelők a meglévő ültetvényeket a lehető legtovább fenntartják, a termés egy részét frisspiacon értékesítik, a többit pedig feldolgozóipari célra adják el. Az eredmény jól látható: miközben az olasz export bővül, a lengyel kivitel fokozatosan csökken.

A nemzetközi frissáru-kereskedelem az agrárgazdaság egyik legversengőbb és legkockázatosabb területe. A termelési költségek folyamatosan emelkednek, a kereskedelmi láncok egyre magasabb követelményeket támasztanak, miközben a nemzetközi almaárak reálértéken kilenc év alatt mindössze 3,9%-kal emelkedtek. Ilyen körülmények között a piac nem a legnagyobb termelőket jutalmazza, hanem azokat, akik a leggyorsabban képesek alkalmazkodni a változó kereskedelmi és fogyasztói elvárásokhoz.

Forrás: FruitVeb