Van-e jövője a 
magyar tejtermelésnek? – A világnak csak néhány csepp, a hazai termelőknek az egész világ

Hosszú távon van remény
A világ- és európai helyzetről és lehetőségekről dr. Udovecz Gábor számolt be, akitől megtudtuk, hogy a magyar tej csupán egy-két cseppet jelent a világ 800 millió tonnás termelésében. A professzor rövid távon elég sötéten látja a kilátásokat a Közös Agrárpolitika és a Vidékfejlesztési Program ismeretében. Véleménye szerint azonban ez nem a kvótakivezetés következménye, hanem az az Észak-Afrikában, a Közel-Keleten és Ukrajnában folyó há--bo-rúé és válságé, ami az Európai Unió exporttermelésének több mint tíz százalékát érinti. Kínában tőzsdei problémák vannak, így a kínai kereslet 30-40%-kal csökkent. Az elmúlt évben a tej ára Új-Zélandon 42%-kal, Az Egyesült Államokban 31%-kal, az unióban 20%-kal esett, nálunk pedig 26%-kal.
Középtávon már mindenki sokkal optimistább. Az OECD és a FAO előrejelzése alapján a világon a tejtermékek kereslete fokozódik egyrészt a népességszám, másrészt az egy főre jutó tejtermékfogyasztás emelkedésével, ami szoros összefüggésben van a GDP növekedésével. Az előrejelzés szerint 2010 és 2030 között a népesség 8,5%-kal, az összes fogyasztás 44%-kal, a termelés 35%-kal nőhet. Európában 2022-ben 2013-hoz képest a fogyasztás 4-5%-kal emelkedik, az árnövekedést mintegy 10%-ra teszik.
A fő kérdés az, hogyan lehetséges, hogy a nagy tejtermelő országok (Németország, Franciaország, Hollandia, Dánia, Lengyelország) az elmúlt években is képesek voltak növelni a termelésüket, miközben Magyarországon az EU-csatlakozás óta 400-500 ezer tonnával csökkent a tejtermelés, és az áresés is nálunk a legnagyobb. Sokan a támogatási rendszert okolják. A professzor szerint az unió országai között az alaptámogatások tekintetében a középmezőnyben helyezkedünk el, a problémát az jelenti, hogy a szigorú degresszió miatt – a 150 000 euró összeg feletti támogatást a vidékfejlesztésre csoportosítják át – a nagyobb vállalataink jelentős hátrányba kerülnek versenytársaikhoz képest. A megkülönböztetés hasonló a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program esetében is, pedig ezek a vállalatok tartják a magyarországi tehénállomány 55%-át. A termeléshez kapcsolt támogatások esetében Magyarország élen jár a tejelő tehenek támogatásában (354 euró/egyed), a fehérjenövények támogatásában a középmezőnyhöz tartozunk, ebben tehát a magyar tejszektor nem szenved hátrányt.

Magyarországon augusztus első felében 119 forintért volt kapható ugyanaz a szlovák UHT tej ugyanabban a csomagolásban, amely Szlovákiában legolcsóbban 55 eurócentbe kerül, ami 170 Ft/l-es árnak felel meg

A nagyvállalatok hátrányban
A fejlesztési forrásokból 74 milliárd forint jut az állattenyésztésre, míg az előző ciklusban 300 milliárd forint állt rendelkezésre, és a visszaesés egyharmada a tejágazatra jut. Kikötés, hogy a támogatások 80%-a kis- és közepes vállalatoknak jusson. Az élelmiszer-feldolgozásra vonatkozó vidékfejlesztési programokban mezőgazdasági cég mérettől függetlenül részt vehet, az élelmiszer-ipari vállalatok esetében viszont ez a méret alapján megoszlik, a 250 főnél többet foglalkoztató nagyvállalatok nem pályázhatnak.
Udovecz professzor úgy látja, a magyar tejiparban megvannak a jó alapadottságok, a problémát az együttműködés alacsony szintje, a tudáshiány, a tartástechnológia színvonala jelenti, de a legnagyobb baj a takarmánygazdálkodásunk színvonalával, illetve a tejiparunk állapotával van. Probléma az is, hogy az agrárpolitika hajlamos egyoldalú állásfoglalásokra, az egyik időszakban a nagyüzemeket támogatják jobban, míg a következőben a kisüzemeket, pedig mindkettőre szükség van. Véleménye szerint az ágazat összefogása és a tejipar fejlesztése nélkül nincs megoldás. Beszédét mégis optimistán zárta, szerinte a megkopott vagy hiányzó tudás fejleszthető. 
A fejlesztési forrásokat pedig a megcélzott kör (kkv) nem lesz képes felhasználni, így bízik abban, hogy a ciklus közepe felé felülvizsgálják a döntéseket.
Harcz Zoltán, a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács ügyvezető igazgatója a tejágazat helyzetéről, a lehetőségekről, kihívásokról és a megoldási javaslataikról számolt be. Kiemelte, Magyarországon az export és az import egyenlege nagyjából azonos nagyságrendű a tej egyenértékére vetítve. A gond az, hogy alacsony feldolgozottsági fokú, nyers tejet viszünk ki, és magas feldolgozottsági fokú termékeket hozunk be, tehát mások munkáját fizetjük meg. 2014-ben és 2015-ben nem várt piaci jelenség mutatkozott: a kiviteli ár alacsonyabb volt, mint a hazai felvásárlási ár, így kénytelenek voltak a termelők itthon, nyomott áron értékesíteni a terméküket. Az orosz embargó is negatív hatású, mivel az uniós tejtermelés 15-20%-a az orosz piacra került volna. És az sem segít a hazai nagyvállalatoknak, hogy egyes holland, dán és német tejfeldolgozó óriások tízszer-hússzor több tejet dolgoznak fel, mint a teljes hazai tejtermelés, ezzel pedig nehéz versenyezni.

Magyar tejesgazdák az unió fővárosában

Szükség lenne az 5%-os áfára
Az igazgató elmondta, a tejterméktanács feladatának tekinti az áfacsalás miatt fellépő kedvezőtlen piaci helyzet megszüntetését, amire az áfa csökkentése jelenthet megoldást. Azt javasolják, hogy az első körben a fogyasztói folyadéktejek kerüljenek az 5%-os áfakörbe, hiszen ezáltal a jelenleg legalább tízmilliárd forintot elcsaló nagykereskedők visszaszorulnának. Az áfacsalás érzékeltetésére jó példa, hogy Magyarországon augusztus első felében 119 forintért volt kapható ugyanaz a szlovák UHT tej ugyanabban a csomagolásban, amely Szlovákiában legolcsóbban 55 eurócentbe kerül, ami 
170 Ft/l-es árnak felel meg.
Harcz Zoltán egyetért abban, hogy a nagyobb vállalatok támogatását aránytalanul csökkentették. Ezt alátámasztja, hogy 10 000-nél több üzem tart tehenet Magyarországon, ebből az első száz-kétszáz termeli meg a hazai nyers tej 80%-át, három-négy üzem dolgozza fel az összes hazai nyers tej 80-90%-át, és pont ez a két csoport részesül a támogatásokból jelentős korlátokkal, illetve az áfacsalással is küzdeniük kell. Kiemelte, szükség van a magyar feldolgozóipar fejlesztésére, a kicsikre, a közepesekre és a nagyokra. A kicsiknek kézművesként kellene a tejtermékeket megszerettetniük a fogyasztókkal, a közepes feldolgozók a regionális közétkeztetésben vállalhatnak fontos szerepet, míg a nagyoknak a tejek, félkemény sajtok előállításában lehetne stratégiai szerepük – utóbbiak nélkül hazai tejtermelés jövője is kérdőjeles. Mindebben jelentős szerephez jut a marketing, a hazai fogyasztók visszaszoktatása a hazai termékekhez.
A konferenciát követően, szeptember 7-én tejtermelők tüntettek Brüsszelben az EU intézményei előtt. Több ezer elégedetlen gazda bénította meg a forgalmat. Az Európai Bizottság bejelentette, hogy hozzájutást tesz lehetővé 500 millió euró értékű, átfogó válságkezelő csomaghoz az európai agrártermelők számára. A csomag a tejágazat válságának enyhítésére háromféle intézkedést tartalmaz: orvosolni igyekszik a gazdák forráshiányát, kísérletet tesz a piacok stabilizálására, illetve az élelmiszerlánc működésében előforduló problémák kezelésére koncentrál.

Szerző: Tóth Noémi