Mi áll a mezőgazdasági vadkár kialakulásának hátterében?

A termelők számára a vadlétszám növekedése gyakran komoly bevételkiesést eredményez, miközben a vadgazdálkodók számára is egyre nehezebb feladat az állomány megfelelő szinten tartása és a konfliktusok kezelése. A vad és a mezőgazdaság kapcsolata évszázadok óta együtt formálja a magyar tájat. Az elmúlt évtizedekben azonban a természetes egyensúly jelentősen megváltozott. A nagyvadfajok – elsősorban a gímszarvas, a dámszarvas, az őz és a vaddisznó – állománya feldúsult, miközben a mezőgazdasági termelés szerkezete is átalakult. A több száz hektáros kukorica- vagy napraforgótáblák bőséges táplálékot és kiváló búvóhelyet biztosítanak a vad számára, ezért az állatok egyre nagyobb arányban jelennek meg a mezőgazdasági területeken.

A mezőgazdasági vadkár okozta veszteségek kérdése egyszerre természetvédelmi, gazdasági és társadalmi ügy.

A bagózás során a vaddisznó letépi a gabonakalászt, majd megrágja, hogy a még lágy, tápanyagban gazdag szemeket kinyerje. Ez annyira csábító számára, hogy rendszeresen visszajár a területre

Károsító fajok

A hatályos magyar jogszabályok pontosan meghatározzák, mely fajok okozta károsítás minősül mezőgazdasági vadkárnak. Ide tartozik többek között a gímszarvas, dámszarvas, őz, muflon és vaddisznó által előidézett terményveszteség, valamint bizonyos esetekben a mezei nyúl és a fácán károsítása is. A probléma azonban jóval összetettebb annál, mint hogy kizárólag a megsemmisült termés mennyiségét vizsgáljuk. A vad jelenléte ugyanis sok esetben nemcsak közvetlen pusztítást okoz, hanem jelentős többletköltségeket is generál a gazdálkodók számára.

Hirdetés

A legnagyobb problémát hazánkban a vaddisznó és a szarvasfélék jelentik. Előbbi a túrásával egész vetésterületeket képes tönkretenni, különösen kukoricában, burgonyában vagy frissen telepített gyepekben. A szarvasfélék ezzel szemben főként taposással, rágással és töréssel idéznek elő veszteséget. A kukoricatáblákban gyakran több sor szélességben dőlnek ki a növények, a napraforgóban pedig a tányérok lerágása és a taposás egyaránt jelentős kiesést okoz. A repce, a szója és az őszi kalászosok szintén érzékenyek a vad jelenlétére, különösen a fiatal fejlődési szakaszban.

Az ültetvények még sérülékenyebbek. A gyümölcsösökben és szőlőkben a vad nemcsak a termést fogyasztja el, hanem a hajtások és törzsek károsításával hosszú távon is visszaveti a növény fejlődését. Erdészeti területeken a fiatal csemeték károsítása, a kéreg lehántása vagy a hajtások visszarágása akár az erdőfelújítás sikerét is veszélyeztetheti. A szakemberek szerint különösen problémás, hogy az intenzív mezőgazdasági területek és az erdők mozaikos találkozása ideális élőhelyet teremt a nagyvad számára.

  A megrágott növényi részeket nem nyeli le, hanem a rágást követően kiköpi, így jelentős termésveszteséget, látványos károsítást okozhat a kultúrában

Időjárás és növénykultúrák

A veszteségek mértékét jelentősen befolyásolja az időjárás és a termesztett kultúrák szerkezete is. Az elmúlt évek egyre gyakoribb aszályos időszakai tovább erősítik a vad és a mezőgazdasági kultúrák közötti konfliktusokat. A tartós vízhiány következtében a természetes vízforrások és lágyszárú növényzet mennyisége jelentősen csökken, ezért a nagyvad egyre inkább a termesztett növényállományokból próbálja fedezni folyadék- és tápanyagszükségletét. A kukorica, a napraforgó vagy akár a fiatal repceállomány nemcsak táplálékot, hanem úgynevezett vegetációs vizet is biztosít az állatok számára. Emiatt száraz időszakban a vad intenzívebben keresi fel a mezőgazdasági területeket, ami fokozott taposáshoz, rágáshoz és terményveszteséghez vezethet. A szakemberek szerint a klímaváltozás következtében várhatóan egyre gyakoribbá váló szélsőséges időjárási helyzetek tovább növelhetik ezt a nyomást, ezért a jövőben a vízvisszatartó élőhelyfejlesztéseknek és a korszerű vadkármegelőző rendszereknek is kiemelt szerep jut majd. A nagy összefüggő monokultúrák tovább növelik a veszélyt, hiszen a vad számára szinte korlátlan táplálkozási lehetőséget kínálnak. A klímaváltozás következtében kialakuló enyhébb telek ráadásul hozzájárulnak a vadállomány magasabb áttelelési arányához, így a populációk természetes szabályozása egyre kevésbé érvényesül.

Hirdetés

A gazdálkodók számára a probléma nem kizárólag a megsemmisült termény értékében mérhető. Jelentős költséget jelent az újravetés, a talaj helyreállítása, a vadriasztó rendszerek kiépítése, valamint az állományvédelmi technológiák alkalmazása is. A villanypásztorok, fix kerítések, akusztikus és fényalapú riasztók hatékonyak lehetnek, azonban telepítésük és fenntartásuk sok esetben komoly anyagi terhet ró a termelőkre. Különösen a kisebb családi gazdaságok számára jelent nehézséget a megfelelő védekezési rendszer kiépítése.

A nagyvad egyre inkább a termesztett növényállományokból próbálja fedezni folyadék- és tápanyagszükségletét.

  A bagózásnak kézzelfogható jelei is vannak. A színbeli eltérést az adja, hogy mennyire régiek a kiköpött növényi részek

Komplex szemlélet kell

A jelenlegi szabályozás szerint a vadászatra jogosult és a földhasználó közösen felelős a megelőzésért. A vadgazdálkodóknak kötelességük az állomány szabályozása, a vadriasztás megszervezése és szükség esetén vadkárelhárító vadászat végrehajtása. A földhasználóknak ugyanakkor szintén együtt kell működniük a védekezésben, jelezniük kell a fokozott veszélyeztetettséget, valamint alkalmazniuk kell az észszerű megelőző intézkedéseket.

A gyakorlatban azonban a felelősségi kérdések gyakran vitákhoz vezetnek. A veszteségek felmérése összetett szakértői feladat, amely során figyelembe kell venni a károsodás jellegét, a terméskiesés mértékét, az adott növény fejlettségi állapotát és a terület adottságait is. Magyarországon részletes módszertani útmutatók készültek a becslési eljárások egységesítésére, mégis sok esetben nehéz pontosan meghatározni a tényleges veszteséget.

Hirdetés

A szakmai szervezetek egyetértenek abban, hogy hosszú távon kizárólag komplex megközelítéssel kezelhető a probléma. Ennek egyik legfontosabb eleme a nagyvadállomány fenntartható szabályozása, amelynek célja az élőhely eltartóképességéhez igazodó létszám kialakítása. Emellett kiemelt szerepet kap az élőhelyfejlesztés, a vadföldek fenntartása és a mezőgazdasági kultúrák térszerkezetének átgondolása is.

A jövőben egyre fontosabb lehet a modern technológiák alkalmazása. A drónos megfigyelés, a vadmozgást érzékelő intelligens riasztórendszerek, valamint az adatvezérelt vadgazdálkodási megoldások jelentősen javíthatják a megelőzés hatékonyságát. Emellett nélkülözhetetlen a gazdálkodók, erdészek és vadászatra jogosultak közötti folyamatos kommunikáció is, hiszen a konfliktusok jelentős része megfelelő együttműködéssel mérsékelhető.

A mezőgazdasági vadkár okozta veszteségek kérdése tehát egyszerre természetvédelmi, gazdasági és társadalmi ügy. Magyarország számára a legnagyobb kihívást az jelenti, miként lehet úgy fenntartani gazdag vadállományát, hogy közben a mezőgazdasági termelés biztonsága és jövedelmezősége se sérüljön. Az egyensúly megteremtése hosszú távú szakmai együttműködést, korszerű szabályozást és tudatos tájhasználatot igényel.

Szerző: Tarjányi Lili – AgrárUnió