Vadgazdálkodás az elmúlt években – Évtizedes áttekintés és a 2024–2025-ös év szakmai jellemzése

Kijelenthető, hogy a nagyvadfajok többsége hosszú távon növekedést vagy stabilitást mutatott, ugyanakkor a vaddisznóállomány radikális és tartós csökkenése alapvetően befolyásolta az országos vadgazdálkodási helyzetet. Az alábbiakban részletes elemzést olvashatnak.

Nézzük elsőként, hogyan alakult az egyes vadfajok állománya és terítékadatai az elmúlt 10 évben. A tízéves időszak elején a nagyvadfajok állományainál általában fokozatos emelkedés figyelhető meg, különösen a szarvasféléknél. A gímszarvasállomány 2015–2022 között dinamikusan nőtt, és a teríték évről évre történő emelése sem eredményezett visszaesést. A 2022. tavaszi állomány 122 400 példány volt, ami 2023-ra 128 151 példányra emelkedett, 4,7 százalékos növekedést mutatva. A 2022/2023-as vadászati évben 81 141 gímszarvas került terítékre, amely 6,4 százalékkal több az előző évinél, és a 66,3 százalékos hasznosítási arány arra utal, hogy a tényleges állomány a jelentett értéknél akár másfélszer nagyobb is lehet. A trófeabírálati adatok szerint 19 489 gímtrófeát bíráltak, amelyek 34,2 százaléka érmes volt, ami tovább erősíti, hogy az állomány mind mennyiségi, mind minőségi szempontból stabil és nagy produktivitású.

Hirdetés

A dámszarvasállomány növekedése még markánsabb. A 2022. tavaszi 42 344 példányos állomány 2023 tavaszára 45 953 példányra emelkedett, ami 8,5 százalékos gyarapodás. A 2022/2023-as vadászati évben 20 638 dám került terítékre, 7,3 százalékkal több, mint az előző évben, miközben az állomány tovább nőtt. A dámszarvas trófeaminősége szintén kedvező képet mutat: az 5 115 elbírált trófeából 38,2 százalék volt érmes, köztük 767 aranyérem. Ez a tendencia is azt jelzi, hogy a dámállomány mennyiségi szabályozása továbbra is indokolt, hiszen a kilövési kvóták emelése sem csökkentette az állományt.

A 2022-es tavaszi 379 104 egyedhez képest 2023 tavaszán 369 326 egyedet jelentettek, ami mérsékelt, 2,6 százalékos csökkenés. A 2022/2023-as évben 109 423 őz került terítékre, ami 2 százalékos visszaesés, de még így is történelmi összevetésben magas érték. A trófeák minősége növekvő tendenciát mutat: a 43 595 bírált őzagancs 9,8 százaléka volt érmes, ami az utóbbi évtizedek pozitív minőségi hullámzásának következő állomása.

A nagyvadfajok állományainál általában fokozatos emelkedés figyelhető meg, különösen a szarvasféléknél

A muflonállomány 2022-ben 12 995 egyedet számlált, amely 2023-ra 12 750-re mérséklődött (–1,9%). Bár a teríték 5,8 százalékkal csökkent, a trófeaminőség kimagasló: a 1319 bírált mufloncsigából 51 százalék volt érmes, köztük 169 aranyéremmel. A muflon esetében a minőségi állomány fenntartása továbbra is megfelelő, ugyanakkor a faj regionális állományváltozásai érzékenyen reagálnak az élőhelyi és predációs viszonyokra.

Hirdetés

A vadgazdálkodás elmúlt tíz évének egyik legsúlyosabb kihívása a vaddisznóállomány jelentős visszaesése volt, amely közvetlenül az afrikai sertéspestis (ASP) megjelenésére és terjedésére vezethető vissza. A vaddisznó terítéke 2010–2018 között 100–110 ezer példány között mozgott, majd az ASP hatására a lelövések és az elhullások együttes eredményeként 2019 után gyakorlatilag megfeleződött. A 2022/2023-as vadászati évben a 130 170 példányos teríték 19,3 százalékkal maradt el az előző évtől, és a 2023 tavaszi állomány már csak 55 847 egyed volt, ami 5,2 százalékos csökkenés. A szakmai álláspont egyértelműen kimondja, hogy a vaddisznóállomány radikális visszaszorítása – különösen az alföldi, mezőgazdasági térségekben – elkerülhetetlen, és a 0,5 db/km² alatti állományszint elérése reális és szükséges cél.

Az apróvad helyzete kevésbé kedvező. A mezei nyúl, a fácán és a szürke fogoly állománya évtizedek óta folyamatosan csökken, amelyet a 2022–2023-as adatok is megerősítenek. A kedvezőtlen agrárélőhelyi változások, a ragadozók növekvő száma és a vaddisznó alföldi területeken megfigyelhető terjeszkedése együttesen okoznak olyan nyomást, amelynek kezeléséhez komplex, mezőgazdasági együttműködésen alapuló beavatkozásokra van szükség.

A trófeabírálati adatok alapján a 2022/2023-as vadászati évben országosan 72 351 trófeát bíráltak el. A fajok részaránya nem változott jelentősen: az őz 60,3 százalékkal, a gím 26,9 százalékkal, a dám 7,1 százalékkal, a vaddisznó 3,9 százalékkal, a muflon 1,8 százalékkal részesedett. A külföldi vadászok által zsákmányolt trófeák száma 12,3 százalékkal nőtt, de így is elmarad a 2020 előtti, 35 százalék feletti arányoktól. A hazai vadászok által terítékre hozott trófeás vad aránya ugyanakkor 3,87 százalékkal csökkent, ami a hazai vadászati aktivitás mérsékelt visszaesésére utal.

A 2024–2025-ös vadgazdálkodási időszakban a nagyvadfajok állományalakulásában továbbra is markáns különbségek láthatók.

A 2024–2025-ös év szakmai jellemzése

A 2024–2025-ös vadgazdálkodási időszakban a nagyvadfajok állományalakulásában továbbra is markáns különbségek láthatók. A szarvasfélék – különösen a gímszarvas és a dámszarvas – állománya a rekordmagas lelövések ellenére is növekedést mutat, ami megerősíti, hogy a jelenlegi hasznosítási szint fenntartása és további emelése indokolt. A trófeabírálati adatok tanúsága szerint az érmes trófeák aránya a gímnél és a dámnál stabil, az őznél pedig újra növekszik, ami arra utal, hogy a minőség nem romlott, sőt egyes térségekben javult. A muflon esetében a kiemelkedően magas érmes arány a faj trófeaminőségének továbbra is erős állapotát bizonyítja.

Az őzállomány esetében az elmúlt évek azt mutatják, hogy a több évtizedes intenzív vadászat és a markáns nagyságrendű éves teríték ellenére az állomány hosszú távon stabil maradt.

A vaddisznóállomány csökkenése nem állt meg: a 2024-re jellemző trendek alapján a faj állománya történelmi mélypontra esik vissza, ami egyfelől kedvező az ASP-mentesítési és agrárkár-megelőzési célok szempontjából, másfelől komoly kihívást jelent a vadgazdálkodók számára. A szakmai ajánlások szerint a további radikális csökkentés, különösen az alföldi állományok felszámolása, továbbra is elengedhetetlen.

Hirdetés

A vadgazdálkodás feladata a következő években az lesz, hogy a mennyiségi szabályozást a minőségi paraméterekkel összehangolva, hosszú távon fenntartható állománystruktúrát alakítson ki.

Afrikai sertéspestis: rövid áttekintés

Az ASP a házi sertések és vaddisznók rendkívül ragályos vírusos betegsége. Emberre nem veszélyes, de a sertésállományokra súlyos hatással van, gyakran tömeges elhullást okoz. A vírus ellenálló, a környezetben, a sertéshúsban és az abból készült termékekben hosszú ideig fertőzőképes marad.

A fertőzés terjedhet közvetlen érintkezéssel, fertőzött állatokkal vagy termékekkel, szennyezett takarmánnyal, eszközökkel, ruházattal, valamint vaddisznókon keresztül. A tünetek általában magas láz, bágyadtság, étvágytalanság, koordinálatlan mozgás, bőr- és végtag-elszíneződés, valamint vemhes kocáknál vetélés. A fertőzött állatok gyorsan elpusztulhatnak, így a jellegzetes vérzéses tünetek nem mindig alakulnak ki.

Mivel nincs elérhető vakcina vagy gyógyszer, a betegség terjedését csak a fertőzött állományok gyors felszámolásával lehet megállítani. Kiemelt fontosságú a szigorú biológiai biztonsági intézkedések betartása, valamint az állatok és az istállók alapos tisztítása és fertőtlenítése. A korszerű, környezetbarát fertőtlenítőszerek hatékonyan csökkenthetik a vírus terjedésének kockázatát.

Sertéspestis gyanúja esetén a hatósági intézkedések és a fertőtlenítés gyors alkalmazása elengedhetetlen a gazdasági károk minimalizálása érdekében.

Összegezve tehát a 2024–2025-ös időszakot a nagyvadfajok esetében a kettősség jellemzi: miközben a szarvasfélék állománya tovább nőtt, a vaddisznóé drasztikusan csökkent, és az apróvadfajok helyzete továbbra is kritikus maradt. A vadgazdálkodás feladata a következő években az lesz, hogy a mennyiségi szabályozást a minőségi paraméterekkel összehangolva, hosszú távon fenntartható állománystruktúrát alakítson ki – mindezt a rendelkezésre álló statisztikai adatokra, az agrárkörnyezet változásaira és a vadállomány dinamikájára alapozva.

Szerző: Tarjányi Lili – AgrárUnió, Fotó: Herb János