„Az elveszett piacokat csak minőségi búzával lehet visszaszerezni”

Minőség, minőség, minőség! A piac a minőséget igényli, azt fizeti jól meg, ám szakértők szerint a Magyarországon megtermelt búzának hozzávetőlegesen 70-80 százaléka tömeg, és csak 20-30 százaléka prémium minőségű. A hírek ezen a nyáron is arról szólnak, hogy kevés a malmi minőségű búza. A miértekről és hogyanokról, a buktatókról és lehetőségekről kérdeztük Ádám Jenőt, Párkányi Gábort és dr. Mesterházi Ákost.

VAN IGÉNY A JÓ ÁRURA, A PRÉMIUM MINŐSÉGRE

Ádám Jenő agrármérnök; Ádám és Tsa Kft., Debrecen, ügyvezető igazgató, tulajdonos.

A gabonatárolási technológia terén kiemelkedő ismeretekkel, tapasztalatokkal rendelkező agrárszakember sarkosan fogalmaz, véleménye szerint alapból nem igaz, nem állja meg a helyét, tévhit, hogy a piac nem ismeri el, nem fizeti meg a minőséget. „Az osztrákok több mint 500 ezer tonna búzát vettek tőlünk, Olaszországba is megy több mint egymillió tonna – sorolja Ádám Jenő. – Mivel a tavalyi búzának 80 százaléka takarmány minőségű, tehát kiment a gyengébb minőségű takarmánybúza, megvették. De nem szereztük vissza a minőségi piacot, elvesztettük! Nincs minőség! És most sem lesz jó minőség, ami azért is baj, mert mi kicsik vagyunk, és mi a világpiacon csak a magas minőségű termékekkel tudnánk labdába rúgni, olyan minőséggel, ami másnak nincs.”

A piac az szent

A nagykereskedőket, akik nagy tételeket vesznek, elsősorban természetesen az érdekli, hogy lesz-e hasznuk az árun. „A kereskedők érdekeltek a gyengébb és jobb minőség eladásában, és mindenképpen árrést kívánnak elérni. A gyenge takarmány EURO vagy malmi búzát nehezebb értékesíteni, mint a kiváló minőségű búzát, amelyik kell az olasz malmoknak – vélekedik Ádám Jenő. – Ha most szakmailag az Agrárkamara, a Minisztérium, a termelők és a kereskedők nem fognak össze, akkor nem is jutunk egyről a kettőre – fogalmaz, és sorolja: –  már az sem mindegy, milyen a búza előveteménye, majd a következő fontos döntés a megfelelő fajtaválasztás. A hibridbúza, ha minden feltétel adott számára, nagyobb hozam mellett alacsonyabb fehérjetartalmat eredményez. Az is gond, hogy körülbelül 160 búzafajta van regisztrálva, de nagy része hozam- és nem magas beltartalmú párti.”

De akár magas a terményár a piacon, akár alacsony, a magas minőségű és a gyenge között 100-120 euró a különbség tonnánként! „Meg kell tanulni, hogy a piacnak mi az igénye. A piac az szent. Olyan elővetemény kell, olyan fajta és agrotechnika, valamint műtrágya, növényvédelem és vízgazdálkodás, ami a minőséget megalapozza. Szükségeltetik továbbá egy komoly betakarítási technológia, amit én minőség és fertőzöttség szerint elkülönített betakarítási technológiának, valamint elkülönített tárolásnak is nevezek, minőség és esetleges fertőzöttség szerint. Ez azt jelenti, hogy már a táblán belül szekcionálni kell a termést, mert ha van egy százhektáros tábla, abban lehet háromféle minőség.” 

Mintázva, minőség szerint szortírozva tárolni

Tehát elkülönítetten kell betakarítani, és elkülönítetten kell tárolni, mintázni, minősíteni, és elkülönítve silókba, tömlőkbe betárolni. „Erre is megvan a technológiánk – utal saját tapasztalataira a szakember –, de amíg az történik, hogy elszállítja a termelő, a mondjuk húsz kilométerre lévő felvásárló telephelyre, ott állni kell a traktorral, aztán leminősítik – van most a malmi, a takarmány és az EURO búza –, és már abban a pillanatban vége a minőségnek. A gazdának tehát mintázva, minőség szerint szortírozva a saját silóban, magtárban, tömlőben kellene tárolni a gabonáját, hogy meg is legyen a haszna, ha minőséget termelt. De amíg ez úgy történik, hogy ami megtermett, azt csak fogja, és beviszi valahová, ahol sokezer tonnát tudnak fogadni, addig ebből nem lesz semmi.”

A kényelmi állapotnak vége

Ádám Jenő szerint ott kezdődik a gond, hogy a termelők takarékossági okokból kevés fémzárolt vetőmagot vesznek, és visszavetik a sajátjukat. „Ami a minőségieket illeti – mondja −, sajnos alig van magyar fajta, a nemesítők elmentek a nagy hozamúak irányába, mert versenyezni akartak a nyugati fajtákkal, a hibriddel, meg mindennel. Merthogy kevesebbet terem a magas minőségű fajta. Pedig a nemesítésben volt olyan ígéretes törzs, amelyik 16-os fehérjetartalmat adott, de kiselejtezték a kutatóintézetben, mert kevesebbet terem.”

A magas minőséget képviselő fajtákról szólva arra is kitér a szakember: a lehetőség bennük van, igaz, de azt ki is kell tudni használni! „Csak annak érdemes ezt az utat választania, aki hajlandó a technológiában is alkalmazkodni, gondolok itt az elkülönített betakarításra, tárolásra is. Ha ugyanolyan módszerekkel folytatja a gazda, mint tette eddig, akkor nemigen hoz a konyhára, csak többe került a vetőmag. De észre kell végre venni, annak a kényelmi állapotnak vége, annak kitelt az ideje, hogy mindegy, milyen minőség, úgyis megveszik. Ráadásul van igény a jó árura, a prémium minőségre, az extra minőségre, lehetőleg feldolgozott formában – és jól meg is fizetik. A világpiacon nagy a kereslet, lenne vevő, érdekli a magyar áru a távol-keleti piacokat is. Sorra előznek le bennünket mások, szereznek meg jó piacokat, ahová mi akár jobb árut is tudnánk termelni. A törökök például sehol nem voltak, most pedig ott vannak a világ legnagyobb liszt-exportőrei között. És megjelent a piacokon a kazah búza, kazah tészta. De említhetem a lengyel példát is.”

Most gyorsan össze kellene fogni

A kérdésre, hogy tudniillik akkor miért nem termelnek erre a piacra a magyar gazdák, a tulajdonos-ügyvezető sommásan válaszol: „Már régen tenni, lépni kellett volna, kutatásfejlesztést, gyakorlatorientált felsőoktatást és eredményes piackutatást végezni. Nemcsak a kutatás hiányos, hanem a teljes oktatásban a gabona precíziós és digitális betakarítása és tárolása nem szerepelnek az egyetemek képzési palettáján, egyáltalán nincs. A szuper minőségű búzára a feldolgozóiparnak van szüksége, és azokat a termékeket lehetne eladni, különösen a távol-keleti piacra. Végezetül a hosszú évek során elérnénk azt, hogy ha a kb. 6 000 000 tonna búzatermés negyede, 1,5 millió tonna extra minőségű lenne, akkor az 180 000 000 euró többletbevételt jelentene. Ez kb. 70 milliárd forint. Most gyorsan össze kellene fogni, összefogni a gazdáknak, a szakmának, az ágazatnak, hogy versenyben maradhassunk, hiszen minden adottságunk megvan hozzá.” – hívja fel a figyelmet Ádám Jenő.

„mi a világpiacon csak a magas minőségű termékekkel tudnánk labdába rúgni, olyan minőséggel, ami másnak nincs.”

„Már régen tenni, lépni kellett volna, kutatásfejlesztést, gyakorlatorientált felsőoktatást és eredményes piackutatást végezni. Nemcsak a kutatás hiányos, hanem a teljes oktatásban a gabona precíziós és digitális betakarítása és tárolása nem szerepelnek az egyetemek képzési palettáján…”

NAGYON KEVÉS JÓ MINŐSÉGŰ BÚZA VAN A PIACON

Párkányi Gábor agrárközgazdász, a tanúsító vizsgálati tevékenységet szolgáltató Mertcontrol Hungary Kft. ügyvezető igazgatója. Több mint 25 éve foglalkozik nemzetközi szinten is mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek minőségellenőrzésével.





 

AgrárUnió: A gabonapiacon a minőség a varázsszó: ha van kereslet, akkor az a minőséget preferálja. De van-e kereslet a gabonára, jelesül a hazánkban termett búzára; ez mennyiben felel meg a nemzetközi piacokon a minőségi kívánalmaknak? Egyáltalán, mi az elvárás, milyen a prémium minőségű búza, amit megfizet a piac?

Párkányi Gábor: Kicsi ország vagyunk, a termesztési területünk, a környező országokkal hasonlítva sokkal gazdaságtalanabb, ráadásul a parcellaszerkezetünk is eléggé tagolt. Ötven hektáron nehéz versenyképesen gazdálkodni. Ezen a helyzeten úgy lehetne javítani, hogyha nem is tízezer hektárokban gondolkodunk, de többszáz hektárok legalább egyben lennének kezelve, akkor a gépesítés és a növényvédelem, a talajművelés, a beszerzés, az input anyagok; vetőmag, műtrágya, növényvédőszer… minden sokkal egységesebb, költségkímélőbb lehetne. Természetesen nem szeretnék újra sok-sok ezer hektáros téeszvilágban élni, de ötszáz hektáron, ezer-kétezer hektáron biztos, hogy jövedelmezőbben lehet gazdálkodni, termelni, hiszen látjuk, a Lajtán túl ez működik. Ha pedig ez a helyzet, ez az adottságunk, akkor mit lehet tenni?

A.U.: Mit lehet tenni?

P. G.: Több mint 150 fajta búza engedélyezett az országunkban. Nagyon sokféle a fajtaszerkezet, szélsőséges az időjárás. Ezek a búzák így hoznak hektáronként 6-8 tonnás termést, 11-12-es fehérje tartalmat 76-os hektolitersúllyal, ami egy takarmány EURO-minőség. Az a helyzet, hogy ezt a minőséget tudják az oroszok, az ukránok és a balkáni országok is. A korábbi években alacsony felára volt a prémium minőségnek. Amikor százezer forint volt a búza − és annál is több, mert nagy szükség volt rá −, mindenki vette-vitte a háború kirobbanása után. 120 ezer forint volt a csúcson a búzaár, és mindegy volt, hogy 11-es vagy 13-as fehérjét tud, mert akkora volt a kereslet, akkora volt az igény, hogy ezt a hatalmas felárat megfizették érte a vevők. Vitték, mindegy volt, hogy milyen a minőség. Az előállítási költség alacsonyabb volt a mostanihoz képest is. Kialakult hát az a gondolkodás, miszerint az a lényeg, hogy sok legyen, és mindegy, hogy milyen minőségű.

A.U.: Jelenleg mi a helyzet?

P. G.: Most viszont a 11-12-es fehérjetartalmú, 76-os hektolitersúlyú, 220-as minimum esésszámú, átlagosan gyenge minőségű búzából, ha terem, mondjuk 6 tonna, úgy számol a gazda: amennyiben 50-60 ezer forintért el lehet adni, az 350-400 ezer forint hektáronkénti bevétel. Ezzel nagy eredményt nem realizált, sőt lehet, hogy veszteséget termel – az megint más kérdés, hogy kinek mennyi az önköltsége. Ha valaki egy prémium minőséget termel – amivel szintén el lehet érni a 6 tonnát hektáronként –, az 80-90 ezer forintért ma elkel, így 500-550 ezer forint hektáronkénti árbevétel realizálható. Ha azt nézzük, hogy 400-450 ezer forint körül lehet az önköltsége a búzának hektáronként, akkor látjuk, hogyan tud eredményt realizálni a prémium minőséggel – és akkor még csak az egyik oldalról, a számokról beszéltünk. A másik pedig a keresleti oldal. Úgy látom, sokkal nehezebb ma eladni ezt a 11-12-es fehérjetartalmú búzát, mert van belőle sok, és ott az ukrán búza is, ami azokba az országokba megy, ahová mi is exportálunk. Viszont az ukránok nem nagyon tudják ezt a 14-15-ös fehérjét, amit mi egy kis odafigyeléssel elő tudunk állítani.  Most is van sok új búza mintánk, ahol odafigyelt a termelő, jó fajtával, jó agronómiával simán megtermelte, és most ezt nemhogy drágábban tudja eladni, de meg tudja termelni az 500 ezer forintos bevételt hektáronként, szemben a 400 ezerrel! Nagyon kevés jó minőségű búza van a piacon, pedig igenis van piaca. Látjuk a szerződéseket, a németek, az olaszok, ez a két nagy felvevőpiac, de a görögök, románok, bolgárok is, és minden minőségi malom keresi a 14-es fehérjetartalmú búzát. Ezt az adottságunkat tehát, hogy itt, a Kárpát-medencében, ahol nagyon speciális a klíma, ki kellene használnunk, mert korábban ez még működött. Továbbá figyelni kell a raktározás alatt is a terményre, fontos a piac monitorozása; és a folyamatos alkalmazkodás a változó körülményekhez elengedhetetlen.

A.U.: Mi kell ahhoz, hogy változzon az arány a prémium minőség javára?

P. G.: Ha a termelők oldaláról nézzük, akkor náluk szemléletváltásra lenne szükség. Azt gondolom, hogy érdemes lenne támogatni a minőségi búzatermesztést pályázati úton. Az Agrárminisztérium mindenképpen, és az Agrárkamara tud ebben még közreműködni. Ha nem is törvénnyel és jogszabállyal, mert ennyire nem lehet beleavatkozni, de egy ilyen irányú támogatással érdemes lenne segíteni ezen a területen a gazdákat. Központilag is megtámogatni a minőségi búzatermesztést.  

„Nagyon kevés jó minőségű búza van a piacon, pedig igenis van piaca. Látjuk a szerződéseket, a németek, az olaszok, ez a két nagy felvevőpiac, de a görögök, románok, bolgárok is, és minden minőségi malom keresi a 14-es fehérjetartalmú búzát.”

„Ha a termelők oldaláról nézzük, akkor náluk szemléletváltásra lenne szükség. Azt gondolom, hogy érdemes lenne támogatni a minőségi búzatermesztést pályázati úton. Az Agrárminisztérium mindenképpen, és az Agrárkamara tud ebben még közreműködni.”

A MINŐSÉG ÉS A TOXINPROBLÉMA A MAGYAR BÚZATERMESZTÉSBEN. MI A MEGOLDÁS?

Dr. Mesterházy Ákos agrármérnök, növénynemesítő, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja. Kutatási területe a búza- és kukoricanemesítés, a növényi rezisztencia (ellenállóság) és az élelmiszer-​biztonság, e témákban a nemzetközi élvonalat képviseli. 2007-től a szegedi Gabonakutató Kft. kutatóprofesszora.



 

Nem létező piacra termelünk

A búzapiac erőteljesen a minőséget preferálja. Hogyan látja Dr. Mesterházy Ákos a hazai gabonatermesztés, a prémium búza termelésének helyzetét, piaci lehetőségeit, különös tekintettel a hazai fajtakínálatra? Kérdeztük őt arról is, hogy miért a tömegbúza-fajtakínálat dominál nálunk, továbbá, hogy vannak-e „születőben” prémium minőséget produkáló, piacképes új fajták? A professzor visszatekintéssel indította válaszsorát. „1985−90-hez képest az ötéves országos átlagok lényegében nem nőttek, annak ellenére, hogy már legalább négyszer kicserélődött a fajtaszortiment termőképesebb fajtákkal. Közben a termőterület csaknem 400 000 hektárral csökkent, ami a jelentős gyengébb termőterület eltűnése miatt inkább a termésátlag növekedést indokolta volna. A Nébih adatok alapján már a 90-es évek elején is voltak fajták, amelyek megadták a 12 tonnát, ezt a szintet azóta sem haladtuk meg. Feláldoztuk viszont a minőséget, mert a gyengébb fehérjetartalom ugyan nagyobb termést enged, de messze nem annyival, mint amennyit feltételeznek, és bármelyik minőségi fajta tud optimális körülmények között 10 tonna/hektár feletti termést adni, de az országos termésátlagokon ez sem látszik. Az viszont látszik, hogy a learatott búza 50−80 százaléka takarmánybúza, azaz fehérjehiányos, ami igazából takarmánynak sem jó. Vagyis a nagy ívű elgondolások nem igazolódtak be, megbuktak, annak ellenére, hogy mindig vannak kivételek. A magyar búzatermelés egy nem létező piacra termel.” – fogalmaz a szakember.  

Többek között a termelésről, piacszervezésről, tennivalókról a következőket mondta el: „Az orosz−ukrán térség korábbi több tízmillió tonnás importja ma 70-80 millió tonnás olcsó exportversenyt teremtett, amely a magyar búza- és gabonatermesztés összes baját nyilvánvalóvá tette. A termelés versenyképtelen, nem képes jelentős tömegű egységes minőségű árualapot előállítani, termelési anarchia van, valódi piac nincs, mindenki arra vár, hogy a piac majd megszervezi magát. Az eddigiek alapján ez nem fog működni. A gabonatőzsde működésképtelen, így piacszabályozó szerep nincs, külföldi piacainkat nagyrészt elvesztettük. Azaz nincs az a minőség, ami eladható lenne, az a kevés, ami van, osztrák és bosnyák felvásárlók veszik meg a hazai áraknál lényegesen jobb áron. Ezért a piacot meg kell szervezni.”  

„Abba kellene végre hagyni a mennyiségi propagandát, amely oly látványosan megbukott, és végre tenni kell annak érdekében, hogy az országban a minőség iránti igény tényleg uralkodóvá válhasson és kifizetődő legyen.”

A konkrétumok szintjén mit kellene tenni?

„Helyre kellene tenni a mezőgazdaságot az ország gazdasági térképén – szögezi le a professzor. – Az alapanyagtermelés értéke (4000 milliárd forint volt 2022-ben, ez 3,2 százalék GDP), ami »elhanyagolható« tétel. Az élelmiszeripar, kereskedelem és így tovább, azaz az egész agrár vonatkozású gazdaság 2,5 multiplikátor-hatással már 10 000 milliárdos értéket képvisel (összehasonlításképpen az autóipar 12 000 milliárd forintnyit; forrás: Szíjjártó). Az USA-ban ez 1 százalék, illetve 15-20 százalék, azaz a multiplikátor-hatás 15-20-szoros. A magyar versenyhátránynak ez az alapvető oka! Vagyis például 400 milliárdos gabonatermesztési kiesés 1000 milliárd feletti GDP csökkenést okoz. Ha a minőségi gabona előállításával 400 milliárdos plusz alaptevékenységi többletet generálunk, az viszont ugyanennyi, azaz 1000 milliárd feletti GDP növekedést okoz.”

A gazdaság újrakeretezésével paralel a tőzsdei jelenlét és az állam, a döntéshozók helye a feladatban is felkerül. „Be kell vezetni a bécsi tőzsde fajtaminősítő módszerét – hangsúlyozza dr. Mesterházy –, amely szerint ma 350 euró körül van 1 tonna 15,5 százalék fehérjetartalmú, prémium minőségű búza ára (mindkettőt 61 euró/tonna szállítási költség terheli), míg a 12,5−13 százalék közötti malmi búzáért mindössze 220 eurót adnak. Ezalatt már nincs tőzsdei jegyzés. A nettó ár 118 500 és 62 288, a különbség csaknem kétszeres. Igaz, ennek sem az infrastrukturális, sem az államigazgatási, sem a szemléleti feltételei nincsenek meg. Ne felejtsük el, a bécsi tőzsde nélkül a magyar búza soha nem lett volna világhírű! Ez állami szabályozási feladat. Ma tényleg nem fizetik meg a minőséget. Ennek ez az oka. Ezt a piac magától soha nem fogja megoldani.  A következetes állami szabályozást csak az állam vitelezheti ki. Az állam tehet még valamit. Létrehoz kellő tőkével egy olyan kereskedelmi társaságot, amely beáll az átszervezett pesti tőzsde mögé, amely tud tárolni, eladni, rendelkezik megfelelő infrastruktúrával, és biztosítani képes akár 100 000 tonnás tételben is egységes minőségű gabonát leszállítani adott helyre, időben és minőségben. Enélkül maradnak a karvalyfelvásárlók, a kiszolgáltatott termelők és az alacsony árak, továbbá a millió tonnás eladhatatlan készletek. Ha kell, ebben tudunk segíteni.”

 „Nekünk elsősorban nem alapanyagot, hanem nagy hozzáadott értéket adó termékeket kell exportálni, illetve itthon forgalmazni.”

A piacszerzés és a mennyiség/minőség kapcsolatáról kiemeli: „Az elveszett piacokat csak minőségi búzával lehet visszaszerezni, ezért gyenge minőséget adó és többnyire értékesíthetetlen vagy veszteséget adó fajtákat ki kell vonni a köztermesztésből! Abba kellene végre hagyni a mennyiségi propagandát, amely oly látványosan megbukott, és végre tenni kell annak érdekében, hogy az országban a minőség iránti igény tényleg uralkodóvá válhasson és kifizetődő legyen. Alapérv: a minőséget nem fizetik meg. Példának okáért a 63 000 forint kenyérbúza ár és az 59 000 forint takarmánybúza ár különbsége nem indokolja a minőségi fajta termesztését. A probléma csupán annyi, hogy a takarmánybúzának már ezen az áron sincs piaca, ha meg a raktárban marad, akkor a különbség 63 000 forint lesz. A minőségi fajták még gyengébb évjáratokban is túlnyomórészt étkezési búzát adnak, és nem eladhatatlan terménytömeget. A fajták között fuzárium-fogékony nem lehet, ezt az állami fajtaminősítésnek garantálnia kell. Élelmiszerbiztonság nélkül sikeres gabonatermesztés nincs. Ez állami feladat, ennek megoldása folyamatban van. Ma a köztermesztésben vannak jó minőséget adó fajták, ezeket kell előnyben részesíteni, illetve a prémium minőségűeket is kellene nemesíteni, amelyek egyébként szintén vannak, akár 17-18 százalék fehérjével, 40 százalék feletti nedvessikérrel, és kiváló tésztaipari minőséggel − de ezeknek kell 3-4 év, amíg fajtává érnek, tehát nem 10-15 év kell a megoldáshoz. Ilyen törzsek vannak a GK-ban, de én is számosat állítottam elő, ahol még a fuzárium- és egyéb rezisztencia is megvan. A biológiai alapok még léteznek, ennek hiánya a gyors fordulatnak nem akadálya. A prémium minőségből minimum egy, de lehet, hogy 2-3 millió tonnára is lenne igény. A kenyérbúzából (mostani A1, A2, esetleg B1) 1-2 millió tonnát elbír, ezeknél gyengébb minőséget már nem szabad termelni, így is összejön az úgynevezett 1-2 millió tonna takarmánybúza kedvezőtlen körülmények esetén. A legnagyobb probléma a fejekben van.” 

Deák Ferenc újragombolja a mellényét

A sürgető termelésszerkezet-átalakítás nyilvánvalóan üzemi, növényvédelmi és növénytermesztési átalakítást is igényel. „Aratáskor mind a minőséget, mind a toxintartalmat ellenőrizni kell, így az adott silót egységes minőségű áruval lehet feltölteni. – mondja a szakember.  – Egy-egy gazdaságnak célszerű csak egy minőségi kategóriára átállni, így a toxin szerinti elválasztás már sokkal kisebb gondot okoz az elkülönített tárolás megoldásában.  Mind a nemesítést, mind a növénytermesztés rendszerét át kell alakítani, hiszen tényleges termésnövekedést már csak az alkalmazkodóképesség javulásától várhatunk, és ettől várhatjuk a minőségi termény arányának megtöbbszörözését, a versenyképesség lényeges emelkedését is. Ehhez kell a növénytermesztést, a talajművelést, az öntözést, az aratási logisztikát és a raktározás totális minőségalapú hozzárendelését is megoldani. Nemzeti program kell, amely az összes gabonafélére kiterjed, és ráférne az egész mezőgazdaságra. Ha a vízellátást nem tudjuk megoldani, részben szárazságtűrőbb fajtákkal, részben víztartóbb talajműveléssel és részben öntözéssel, akkor az összes többi feladatról már nem érdemes beszélni. Egyben költségcsökkentés is lehetséges. Itt a pillanat, amikor Deák Ferenc újragombolja a mellényét. Még egyszer: az első gomb a gabonatőzsde rendbetétele. Nekünk elsősorban nem alapanyagot, hanem nagy hozzáadott értéket adó termékeket kell exportálni, illetve itthon forgalmazni, kiváltva egy sor felesleges importterméket jobb minőségű és sokkal olcsóbb hazaiakkal, amelyek alapanyagát olcsón mi szállítottuk ki, és sokszoros áron vásároljuk vissza. Legyen nekünk is Magyarország a legelső!” –  vallja zárásként dr. Mesterházy Ákos. 

Szerző: AgrárUnió