Bealkonyult…– …avagy a növényvédő állomások kálváriája és hattyúdala

Egy évvel ezelőtt, 2014. szeptember 16-án konferenciával és emlékplakettek átadásával ünnepelték meg a növényvédelmi szolgálatok a növényvédelmi igazgatóság fennállásának hatvanadik évfordulóját abból az alkalomból, hogy a megyei növényvédő állomások 1954-es megalapítása óta működtek hazánkban a mai Növény- és Talajvédelmi Szolgálat jogelődei.

Alapító tagok, munkatársak ünnepelték a növényvédelmi szolgálatot, és gondolatban velük voltak a dicsőséges szép időket megélt azon kollégák is, akik nem vehettek részt a központi ünnepségeken. Jólesett visszaemlékezni az elmúlt hatvan évre. Az ünnepi beszédek azonban sejtették, hogy a növényvédő állomások ideje „lejárt”. A folyamat a rendszerváltáskor kezdődött. A korábban etalonnak számító, dr. Nagy Bálint nevével fémjelzett, világhírű magyar növényvédelmi szervezetet, a növény-egészségügyi szakigazgatást megkezdték „lebontani” a minden szakmai tudást és hozzáértést nélkülöző politikus „stratégák”, akik ekkor még nem is uniós parancsra cselekedtek.
„A mai Növény- és Talajvédelmi Szolgálat feladatát nehéz lenne egy mondattal kifejezni, de azt megígérhetjük, hogy a ma és a holnap igényének megfelelően visszük tovább a növényvédő állomások örökségét!” – mondta ünnepi bevezető beszédében Jordán László, a NÉBIH alelnöke.
Ekkor már sejteni lehetett, hogy a gyomrot szorongató várakozás csak néhány hónapig tart. 2015 májusára a növényvédelmi szakigazgatást elérte „Mohács” – szétveretett. A növényvédő állomások kiüresedtek.

Felmérhetetlen károk
A 2010. január 22-én az AgrárUnióban megjelenő, Növényvédő Állomások alkonya: hihetetlen tájékozatlanság vagy a szakigazgatás tudatos szétverése című írásom szinte már előrevetítette a Növényvédő Állomások katasztrófáját. Nagyon sokat veszítettünk ezzel. A rendkívül fontos és addig kiválóan működő szakterületek elsorvasztásának egyik eredménye: az uniós csatlakozást követően az áru szabad áramlása a kártevőkkel, kórokozókkal és a szermaradványokkal együtt.
Kezdjük azonban az elején, miként indult el a kártevők, kórokozók elleni védekezés, mi indokolta a növényvédő állomások létrejöttét. A növényvédelmi problémák jelenléte egyidős a növénytermesztéssel (gombakártevők, baktériumok, rovarkártevők, gyomok).
1760-ban Debrecen Város Szenátusa adja ki az első magyar nyelvű, kézzel írott felhívást a hernyófészkek megsemmisítéséről.
1848-ból az első felelős magyar kormány miniszterének tavaszi átiratát ismerhetjük meg az 1847-ben feltárt sáskatojásrakó helyek megsemmisítéséről, tehát Magyarországon 1848-ban már volt államilag szervezett előrejelzés.
1845-ben Írországban egymillió ember éhen hal, kétmillióan, a lakosság egynegyede kivándorol az Amerikából behurcolt Phytophtora infestans (burgonyavész) hatására.
1858 januárjában életbe lép az 1852-es Erdőtörvény, amely előírja a hernyók irtását.
Az 1870-es évek közepén a földművelésügyi miniszter irányításával összehangolt karanténintézkedések történnek Magyarországon a burgonyabogár behurcolása ellen és felderítéséért.
1875-ben Pancsova határában pusztít az azonosított Phylloxera vastatrix.
Az 1876. évi XXIX. törvénycikk intézkedik a kártevő terjedésének és kártételeinek megakadályozásáról, a károsító és a gazdanövényeinek megsemmisítéséről, a szőlőtermesztés betiltásáról, az érintett területek és az ültetvény tulajdonosainak kárpótlásáról. Ezzel függ össze az önálló növényvédelmi intézményrendszer kialakítása, amely 1880-ban az Országos Phylloxera Bizottság megalakulásával, majd 1881-ben az Országos Phylloxera Kísérleti Állomás létrehozásával kezdődött.
1890-ben az intézmény a rovartani állomás nevet veszi fel, feladata a mező-, kert- és erdőgazdasági növényeket károsító kórokozók és kártevők biológiájának vizsgálata, védekezési kísérletek végzése és védekezési módszerek kidolgozása.
1877-ben külföldön megjelenik az Amerikából behurcolt, óriási gazdasági károkat okozó burgonyabogár.

A növényorvosok megjelenése
1894-ben jelent meg I. Ferenc József XII. törvénycikke „A mezőgazdaságról és a mezőrendőrségről”, a kártékony állatok és növények irtásáról, a hasznos szervezetek védelméről, valamint a mulasztókkal szemben alkalmazható szankciókról.
Az I. világháborút követően Kern Hermann, Urbányi Jenő, Grenczer Béla, Gesztelyi Nagy László, Jablonowszky József, Révy Dezső, Fáber György javasolja önálló növény-egészségügyi szervezet létrehozását, és felvetik a felsőfokú növényvédelmi szakemberek képzésének szükségességét, valamint Dégen Árpád, Grentzer Béla és Urbányi Jenő fontosnak tartja a „növényorvos” elnevezés használatát.
1929-ben Rómában Magyarország is aláírja a nemzetközi növényvédelmi egyezményt, és kötelezettséget vállal a szolgálatból és kutatóintézetből álló hivatalos növényvédelmi szervezet létrehozására.
1932-ben a 49.000/1932. FM-rendelet létrehozza a Magyar Növényvédelmi Szolgálatot, a növényvédelmi igazgatási rendszer első szervezetét (1936), amelynek szervei:
Növényvédelmi Tanács
1. Magyar Királyi Növényvédelmi Kutató Intézet
2. Gyakorlati Növényvédelmi Központ szervezete:
Növényvédelmi Iroda
Növényvédelmi Gyakorlati Szolgálat
3. A növényvédelem vidéki szervei:
növényvédelmi körzeti központok
növényvédelmi helyi megbízottak
4. A Magyar Királyi Növényegészségügyi Intézet; igazgatási szervei
Magyar Királyi Növényegészségügyi Szolgálat,
magyar királyi növény-egészségügyi körzetek
növényvédelmi helyi megbízottak
1940. augusztus 5-én a csepeli szabadkikötőben feltűnik az amerikai fehér medvelepke.
A II. világháború és az azt követő évek súlyos gondokat okoznak a nem kielégítő védekezések miatt. Magyarországon nem honos károsítók jelennek meg és okoznak gradációt.
1946-ban miniszteri rendeletek szabályozzák a károsítók elleni védekezéseket, a növényvédő szerek forgalmazását és engedélyezését, valamint az óvó rendszabályokat.
1947. július 17-én Héderváron megjelenik a burgonyabogár.
1948-ra az amerikai fehér medvelepke az egész országban megtalálható.
A 6210/1949. sz. kormányrendelet, illetve a 10.427/1949. sz. FM-rendelet vármegyénként létrehozza a mezőgazdasági igazgatóságokat, amelyek hatáskörébe kerülnek három körzet kivételével a növény-egészségügyi körzetek. A Növényvédelmi Szervezet irányítása alatt álló Növényvédelmi Kutató Intézet a minisztérium Kísérletügyi Főosztályának hatáskörébe kerül. Egyre több, hatékonyabb és korszerűbb növényvédő szer és eszköz szolgálja a termelést, és nő a szakértelem is.
1951-ben állami feladattá válik az amerikai fehér medvelepke elleni védekezés.
1952-ben az eperfa után már 103 gazdanövénye van az amerikai fehér medvelepkének.
Keszthelyen felállítják a Burgonyabogár Kutató Laboratóriumot.

Megyei állomások
1954-ben megalakul a tizenhét megyei növényvédő állomás. Növényvédelmi brigádok végzik a megye növényvédelmi feladatait.
1955-ben még további két megyében most már összesen tizenkilenc megyei növényvédő állomás működik. Fő feladatuk a burgonyabogár és az amerikai fehér szövőlepke elleni védekezés. Teljes körű állami finanszírozással beindul a zsizsiktelenítés és a magfogásra szerződött lucerna- és vöröshere-területek porozása. Kis területeken elkezdődik a vegyszeres gyomirtás.
1956-ban a IX. tvr. határozza meg a növényvédelem feladatait, elválasztva az állam és a termelő feladatát és kötelezettségeit, szabályozza a növény-egészségügyi karantént is.
1957-ben megindul a biológiai labormunka. Megkezdődik a megyei terményraktárak, malmok számbavétele, növény-egészségügyi ellenőrzése, bevezetik a háromnyelvű (magyar, orosz, német) növény-egészségügyi bizonyítványokat, a felügyelők új körbélyegzőket kapnak.
1958-ban elkezdődik a növényvédelmi alap-, közép- és felsőfokú képzés.
1959-ben kinevezik az FM Növényvédelmi Szolgálatának vezetésére Nagy Bálintot, aki huszonnégy éven át meghatározó, innovatív szemléletű vezetője volt a növényvédelemnek, majd az agrokémiának, fényévekre megelőzve az akkori európai intézkedéseket.
Megalakul a Repülőgépes Növényvédő Állomás, majdani nevén a Repülőgépes Szolgálat.
Az 1964. évi Növényvédelmi Kódex megalapozza a mezőgazdasági termelés kemizálását.
Az 1960-as években lezárult a mezőgazdasági termelőszövetkezetek szervezése, ami kedvez a központi irányítású növényvédelmi tevékenységnek. A nagyüzemek átveszik a burgonyabogár és szövőlepke elleni védekezést. Az állami védekezés a közterületekre korlátozódik. A szövetkezetek szakmai munkájának segítésére a hatósági munkát járási rendszerben szervezik újjá. A hatvanas évek közepén a minisztérium fejleszti a megyei állomások biológiai laboratóriumait, amelyek fő feladata az engedélyezési és a technológiafejlesztési munkák beindítása, valamint az előrejelzési tevékenység megszervezése.
Az 1968. évi kódex megteremti:
• a hatósági munka jogszabályi hátterét,
• elrendeli a növényvédelmi szakemberek alkalmazását,
• szabályozza a növényvédőszer-maradékot tartalmazó növények felhasználását.
A világon az elsők között betiltják Magyarországon a DDT-t.

Fejlesztések és megtorpanás
1964–69 között Nagy József, a Velencei Növényvédő Állomás műszaki vezetője kifejleszti a PCB folyadékcsávázó gépet, amelynek nagy szériában gyártása megkezdődik.
1969-ben megérkeznek a megyékbe a Steyer-Puch Haflinger 700 AP terepjáró autók, amelyekre a velencei Trefán László vezetésével permetezéstechnikát fejlesztenek ki és gyártanak le minden megye számára.
1971-ben velencei fejlesztés alapján megkezdődik a NOVOR 1005 permetezőgép gyártása.
Nyolc különböző megyében speciális laboratóriumokat alakítanak ki.
A hetvenes évek elején minden megyében növényvédőszer-maradékok vizsgálatára alkalmas labor épül.
1973-ban létrejön a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium (MÉM) Növényvédelmi Központ.
1976-ban a növényvédelmi országos rendszer kiegészül az agrokémiai feladatokkal. A növényvédelmi hálózathoz csatolják az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet (OMMI) talajtannal és agrokémiával foglalkozó részlegeit, így a mezőgazdaság kemizálásának irányítása egy szervezethez kerül. Országos Talaj- és Növényvizsgáló Laboratóriumi Hálózat épül ki a megyei állomásokon, amelyekben az ország valamennyi művelt területén ötévenként vizsgálták a talaj tápanyag-ellátottságát és szaktanácsot adtak a termelőknek.
Létrejön:
• MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Főosztály
• MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központ
• megyei növényvédelmi és agrokémiai állomások.
• Kidolgozzák az egységes talaj-mintavételi, vizsgálati és agrokémiai szaktanácsolási rendszert.
1977–78 között két év alatt 11 TVG-laboratóriumot építenek fel.
1982–83 között hat megyében épül fel Talajfizikai Laboratórium.
1983-ban volt a növényvédelem első gyásznapja. Felmentik dr. Nagy Bálintot, a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Főosztály vezetőjét. Innentől kezdve megtorpannak a világhírű fejlesztések, az intézményrendszerben megszűnnek a járások, létrejönnek a felügyelői körzetek.

Csapás az önállóságra
Az 1988. évi II. tvr. létrehozza a növényvédő szerek besorolásában a három kategóriát. 1989-ben egy szakmaiatlan döntés értelmében kettéválik a szervezet hatósági állomásokra és növényvédelmi szolgálatokra.
A nyolcvanas években még mintegy 2500 fővel működő növényvédelmi hálózat a rendszerváltást nagy vérveszteséggel élte túl, de 2002-ig stabilizálta helyzetét, és körülbelül 1400 fővel még európai színvonalú hatóság kialakítására lett volna alkalmas.
1992-ben a szolgálattól 200 fős létszámveszteséggel és a talajvédelmi területről tizenkét labor elvesztésével újra egyesül a növény- és talajvédelmi szervezet. Elindul a talajvédelmi hatósági munka, létrejön a Talajvédelmi Felügyelet.
Egy ismételt szakmaiatlan döntés miatt megszűnik a szaktanácsadás és szolgáltatás, pont amikor a növekvő számú gazdának a legnagyobb szüksége lett volna rá.
1994-ben megjelenik az 1994. évi LV. tv. a termőföldről, amelynek 6. fejezete a talajvédelemről szól.
1995-ben Békés, Csongrád megyében megjelenik a kukoricabogár, Bács-Kiskun megyében, Nyárlőrincen az Erwinia amilovora, a tűzelhalás baktériuma.
1996-ban volt a növényvédelem második gyásznapja. Összevonják a Növényvédelmi, Állategészségügyi és Földművelésügyi Igazgatás pénzügyi területét a megyékben, és fizikai dolgozókat szerveznek ki vállalkozókhoz. Ez az első csapás az állomások önállóságára.
2000-ben megjelenik a 2000. évi XXXV. tv. a növényvédelemről, majd 2001-ben az intézményrendszer neve Növény és Talajvédelmi Szolgálat.
Elfogadják a Magyar Növényvédő-mérnöki és Növényorvosi Kamaráról szóló LXXXIV. tv.-t. Hat megyében kialakítják a térinformatikai szakterületet.
A Food and Veterinary Office (FVO) 2003-ban ajánlást fogalmaz meg, hogy Magyarországon az EU-tagságból adódó növény-egészségügyi és engedélyezési tevékenység ellátásához az országos hálózat létszámát 151 fővel növeljék. Az FVO éves országprofil-jelentésében 2005-ben és 2006-ban is kiemelte, hogy Magyarország a javaslat ellenére a létszámot tovább csökkentette.
A 2003-tól induló sorozatos megszorítások végül 700 fő alá vitték le a kapacitást, ami a szakmai feladatok ellátásának nagy részét lehetetlenné tette, a hatósági jellegű munkákat pedig rendkívül megnehezítette.

Uniós csatlakozás, új helyzet
2004 az EU-csatlakozás éve, amivel új helyzet állt elő a magyar növényvédelemben. Szabályok és rendeletek tömege zúdult a növényvédelmi szakigazgatásra, amely általános elbizonytalanodást és a stratégia homályos irányvonalát hozta.
Az EU tagjaként le kellett bontani a nemzetállamok közötti határállomásokat, meg kellett szüntetni a tagországok közötti, a mezőgazdasági termékekre vonatkozó növény-egészségügyi vizsgálatokat, mivel az „áruk szabad áramlása” mint EU alapelv ezt nem tette lehetővé. (Következmény: szermaradvánnyal termelt mezőgazdasági termékek, kórokozókkal, kártevőkkel fertőzött szaporítóanyag: a kár felmérhetetlen.)
Lebontottuk a korábban évtizedekig jól működő nyugat-európai növény-egészségügyi határkirendeltségeinket.
Felépítettük az új keleti EU-s határokat sok felesleges ingatlannal.
Harmonizálni kellett a növény-egészségügyi rendszerünket. Elkezdődött egy jogharmonizáció, amelynek következtében számos vonatkozásban erősen „lazítanunk” kellett korábbi szigorú növényvédelmi szabályozásunkon. A növényvédelmi szakmai döntések folyamatosan átkerültek Brüsszelbe, a tagországoknak nagyrészt csak egy kötelességük marad, végrehajtani azokat:
növényútlevelek bevezetése,
exportellenőrzések radikális csökkentése,
belső karanténfelderítés átalakítása,
parlagfű-mentesítés szigorítása.

A szakmai értékrendtől és realitásoktól teljesen elszakítva, politikai tartalommal feltöltve példátlanul szigorú parlagfű-mentesítési programba kényszerítették bele a növényvédelmi hatóságot, ami szakmailag semmilyen hozadékkal nem jár, az alapproblémát nem oldja meg, mégis óriási növényvédelmi bírságokat szabnak ki hatóságaink, mindezt az ügyfélbarát közigazgatás jelszavával.
Valójában a korábban kiválóan felépített növényvédelmi szabályozás „lebontása” indult el, aminek a mai napig nincs vége. Eredmény:
drasztikus mértékben megnőtt a hazánkban nem honos károsítók száma,
felbecsülhetetlen gazdasági károk keletkeztek.
Az EU-szabályozás alapvető reformokra szorul, az előkészítő munka megkezdődött, várható eredmény egy évtized múlva.
2005-ben az intézményrendszerhez kerül a zöldség-gyümölcs ellenőrzés, ami fontos lépésnek tűnik az élelmiszer-biztonság szempontjából. A Budaörsi úton az EU-s forrásból megépült a Központi Károsítódiagnosztikai Laboratórium, amely:
koncepciós és kihasználási problémákkal küzdött,
a létszámfeltöltés nem sikerült,
a nagy értékű műszerektől beüzemelés nélkül „megszabadultunk” (eladtuk?!).
2006-ban megszűnik a Fácánkerti Vadtoxikológiai Laboratórium is. 1992 óta több mint húsz laboratórium szűnik meg.
Dr. Szeőke Kálmán Csákvár térségében megtalálja az amerikai keleti cseresznyelegyet.

Szakmaiatlan döntések sora

2007-től a növényvédelmi hálózatot beolvasztották a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalba (MGSZH), ami a felállított struktúrában a szakterület további háttérbe szorulását eredményezte. Az 1954-es megalakulás óta először szűnik meg az intézményrendszer önállósága. Szakmaiatlan döntések sorozata követi egymást. Mai napig nem tudjuk, ki találta ki az MGSZH-t és miért. Sikertelenségének okai:

kezelhetetlen anomáliák,
állatorvosi dominancia és gőg a vezetésben,
a megyei vezető jogkörök megnyirbálása, központosítás,
pótlékrendszer kurtítása,
gépkocsipark eladása-elherdálása (?!) 2009-ben. Vajon ki volt a felelős?
2008-ban életbe lép a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény. Kismértékben átalakul a talajvédelmi hatósági munka.
Hatályba lép a 2008. évi XLVI. tv. az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletről. Ezzel megszűnik a növényvédelmi törvény. A minisztériumban az állat-egészségügyi főosztályi szintről helyettes államtitkári szintre kerül az élelmiszerlánc felügyelete, a növényvédelem pedig főosztályi szintről osztályszintre „süllyedt”. Az évtizedeken keresztül jól működő mellérendelt viszony alárendelt helyzetté változott.
2010-ben a minisztériumi átalakítás során a növény- és talajvédelmi szakmai feladatokat már államtitkári rangban felügyeli az országos főállatorvos. (Mintha az acélgyártást kertészmérnök felügyelné.) Fejér megyében kísérleti céllal légi felderítés történik a parlagfű-felderítés felmérésére.
A kezdetben Csopakon elhelyezett, Szentgyörgyi László nyugalmazott miniszteri főtanácsos által magángyűjteményként létrehozott Növényvédelmi Gyűjteménytár átköltözik Velencére.
2011-ben az országba bekerült GMO-s kukorica-vetőmaggal fertőzött területeken a növények megsemmisítésére kerül sor.
2011-től az addig egységes hálózatból a megyei növényvédő állomások a kormányhivatalok alá kerültek (növény- és talajvédelmi igazgatóság néven), míg a szakmai irányító szerv, a Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság az MGSZH-ban maradt. Az elmúlt évi tapasztalatok alapján a kormányhivatalok alatt a megyei igazgatóságok tevékenysége soha nem látott hanyatlásnak indult. A kapcsolattartást, a koordinációt, a szakmai és hatósági munkához szükséges közlekedést, beszerzéseket a kormányhivatalok hihetetlenül megnehezítették, néha szándékosan akadályozták. Az állatorvosi lobbi kiszervezi a laboratóriumokat.
A növényvédelmi intézményrendszer az MGSZH-s létszámleépítések után eszközök nélkül kerül a kormányhivatalba.
Újabb szakmaiatlanság: az intézményrendszer számára teljesen testidegen a kormányhivatali struktúra. A növény- és talajvédelmi tevékenység nem „hivatali munka”, hanem folyamatosan a mezőgazdasági területeken végrehajtott kontrolláló, ellenőrző feladat. Az intézményrendszerhez került a korábban OMMI-s struktúrában működő Vetőmag- és Szaporítóanyag Ellenőrző Osztály. Súlyos működési nehézségek lépnek fel:
pénzügyi és
adminisztrációs problémák.

A növényvédelem fogyókúrája

2012-ben újabb létszámleépítés („fogyókúra”). A fenti előzmények után jelentették be januárban a váratlan létszámcsökkentést, amely mind erkölcsileg, mind állományában tovább rombolta a szakmai szervezetet. Különösen kirívó, ami Pest megyében történt, ahol a megyei növény- és talajvédelmi igazgatóság dolgozói több mint harminc százalékának elbocsátását rendelte el a kormányhivatal, gyakorlatilag megbénítva ezzel a felügyeleti munkát.
Összegezve 2003-tól a növény- és talajvédelmi hatóság létszáma kevesebb mint felére zsugorodott, jóval nagyobb mértékben, mint bármely más mezőgazdasági szakigazgatási szervé.

Az MGSZH átalakul Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatallá.
Bevezetik a felügyeleti díjat.
Megváltozik a légi növényvédelmi szabályozás.
Követhetetlen a folyamatos EU-s jogszabályváltozás utáni „kullogás”.
Az eddig leírtak tapasztalataiból ítélve látható, hogy a növény- és talajvédelem összevonása az állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrzési részlegekkel, illetve azok alárendelése nem járt egyértelmű előnyökkel, tevékenységük funkcionálisan továbbra is elkülönül, feladatmegosztásra, helyettesíthetőségre nincs lehetőség.
2013-ban újra bevezetik, visszahozzák a járási rendszert.
Megjelenik a szőlő aranyszínű sárgaságát okozó fitoplazma Magyarországon először Zala megyében, majd a Badacsonyban.
2014-ben már bizonyított a károsító jelenléte Vas megyében és Fejér megyében is.
Az elmondottak alapján, mielőtt a 2015. évi eseményeivel folytatnám, érdemes összefoglalni, néhány mondatba sűríteni az elmúlt évek történetét, amely akár tiborci panasz is lehetne. Mint ahogy azt az eseményekből is láttuk, megalakulását követően a növényvédelmi szolgálat (igazgatás 1954–2015) hosszú éveken át hűséggel, szigorral, példaértékűen védte határainkat. A növénytermesztés szerves részeként fejlesztett növényvédelmi intézeti rendszer jobbított, magas szintű szakértelemmel támogatott, s ha kellett, megfelelő szigorral sújtott. Előrejelzési rendszere a világ számára is példaértékű módon segítette a szakemberek munkáját, döntéseit. Magas szintű szakmai segítséget biztosított a szakmai kihívások leküzdéséhez a laborháttere, amely a rendszerváltást követően a megváltozott társadalmi, gazdasági feltételek között méltatlanul mellőzötté vált. A határellenőrzések jó részének megszűnésével a karantén- és veszélyes károsítók terjedése felgyorsult, ennek kezeléséhez a szakmai háttér és lehetőségek folyamatosan csökkentek. Megsokszorozódott a gazdaságok száma, lecsökkent a birtokméret, aminek következtében a növényvédelem képzetlen emberek kezébe is került. Az új felállás nem igényelte, nem igényli a segítséget, az irányítást. A rendszerváltozást követően a fuzáriumfertőzés búzabombává, a fitoplazma szőlő- és csonthéjasbombává nőtte ki magát, a mezei pocok szaporodási kedve pedig rettegésben tartott egy országot. A szervezet egyik kiemelt feladata a parlagfűbírságok futószalagszerű kiszabása lett. Ettől kezdve ez alapján ítélték meg hatóságunkat. A szakmaiság napról napra a szakigazgatási jog, az uniós jogszabályok kiismerhetetlen útvesztőjének lett alárendelve. A laborháttér az anyagiak racionalizálása miatt „elpárolgott”, a még meglévő szakemberek pedig megtűrtként a bürokrácia útvesztőjében a növényvédelmi jog életlen kardjával sújtanak le. A munka a források megvonásával, a kockázatelemzés csalóka leple alatt folyik. A célok megváltoztak, de a problémák kimondatlanul vagy nem megfelelő helyen és időben kimondva megvannak, és csak nőnek, fokozódnak.

Teljes leépülés

2015. Újabb államreform. Minden korábbinál súlyosabb strukturális átalakulás következett be.
Új szervezet jött létre: megyei kormányhivatal élelmiszerlánc-biztonsági, növény- és talajvédelmi főosztály, növény- és talajvédelmi osztály néven. A főosztály vezetője szinte valamennyi megyében a volt kormányhivatal élelmiszerlánc-biztonsági és állat-egészségügyi igazgatóság igazgatója (főállatorvosa) lett. A létrejött új növény- és talajvédelmi osztályok éléről a volt igazgatók vagy nyugdíjba mentek, vagy osztályvezetői visszasorolást kaptak, helyenként pedig osztályvezetőként sem folytathatták volt igazgatói munkájukat, hanem más, a tűzhöz közel álló felügyelők itt-ott néhány éves tevékenység után kerültek osztályvezetői székbe. A volt osztályvezetők megbízásait visszavonták, fizetéseiket redukálták. A közigazgatási reform legutolsó integrációs lépése végképp elvágta a köldökzsinórt a NÉBIH és a volt gigaszervezet, egy erőtlen osztályává törpült növényvédelmi igazgatási szerv között. A biolaborok léte, jövője megpecsételődött, elkezdődött a rendszert a vállán hordozó szakemberek, a szürkeállomány menekülése a bizonytalanság elől az addig bírált multik szolgasorába. A felügyelőkkel szemben támasztott követelmények „fellazultak”, bár semmilyen rendelet ezt nem támasztja alá. A kormányhivatalok nagyon szigorú pénzügyi racionalizálást hajtanak végre a költségvetési sarokszámok árnyékában, amelyben a növény- és talajvédelem szakmai érvei erőtlenek, sokadrangúak, figyelemre se méltóak.
A speciálisan képzett növényvédő mérnöki és növényorvosi kar tagjait ma már bármilyen felsőfokú szakmai végzettséggel, például gazdasági agrármérnöki diplomával is lehet ellenőrizni, illetve felügyelni (szakmaiság nem szükséges).
Külön érdekesség, amikor az országos hírű, a szakmában többszörösen kitüntetett és elismert, kiváló gyombiológus specialistának általános agrármérnöki levelező tagozaton frissen végzett volt beosztottja mondja meg, hogy mi a teendője a speciális, kipróbálásra kerülő herbicidek gyomkísérletei során. A felügyelői létszám folyamatosan csökken, a nyugdíjba vonulók helyett újak nem vehetők fel.
A mezőgazdasági termékek volumenét, előállításuk, értékesítésük szociális hátterét, illetve a mezőgazdasági áruk kereskedelmét tekintve a magyar agrárium alappillérét a talajművelés és a növénytermesztés adja. A szükséges igazgatási jellegű koordináció, ellenőrzés, szabályozás, a termesztésbiztonság, a termőképesség megőrzése, a kötelezően ellátandó certifikációs tevékenység, az export-import forgalom, a környezetkímélő és egészségtudatos gazdálkodás garanciáját ehhez csak a multidiszciplináris növény- és talajvédelem képes biztosítani, ennek szakigazgatási megfelelői a növény- és talajvédelmi szolgálatok, amelyek most szertefoszlani látszanak.

Mit lehetne tenni?
Ha már kormányhivatalba került a hatósági munka, megyénként újra fel kell építeni a növényvédelmi szolgálatokat.
Az életünk folytatásához nélkülözhetetlen a biztonságos, a termőföldtől az asztalig ellenőrzött, a jó gazda gondosságával ápolt talajokról származó takarmányok, élelmiszer-alapanyagok, zöldség-gyümölcsök szermaradvány-vizsgálata. Következésképpen decentralizálni szükséges, azaz megyénként fel kell állítani a vizsgáló laboratóriumokat. (A hetvenes évek elején minden megyében volt ilyen labor.) Szükséges ez azért is, hogy az egyre inkább teret nyerő, hamisított és tiltott növényvédő szerek megyei szinten is jóval gyorsabban és nagyobb gyakorisággal kerüljenek felderítésre. Hatékonyabb és árukövetőbb lenne a felderítés a friss zöldség-gyümölcs ellenőrzéseken, és nem csak az éves terv szerinti ellenőrzés (sok hibalehetőséggel) derítené fel a törvénysértőket.
Itt szeretném felhívni a döntéshozók figyelmét, hogy az elmúlt években Magyarországon több tucat olyan új növényi károsító és kártevő jelent meg, amely korábban nem volt jelen, és már eddig is nagyon komoly gazdasági károkat okozott.
A klímaváltozás miatt megjelenő új kórokozók és a már meglévők biztonságos azonosításához megyénként inkubátorral és megfelelő műszerezettséggel, jól felszerelt biológiai laboratóriumra és az azt üzemeletető szakember(ek)re van szükség, hogy ne fordulhasson ismételten elő, hogy a hatósághoz betévedő gazdálkodó követelje a „cégtábla” leszerelését a kormányhivatal növény- és talajvédelmi szolgálata épületének faláról, mint történt az tavaly tavasszal az egyik hivatalban. (A táblát azóta kicserélték, más tartalommal.)
Ugyancsak szükség van és azonnali hatállyal fel kell állítani a Fitoplazma-vizsgáló Állomást és újból be kell indítani a méh- és vadtoxikológiai laborokat is, az utóbbit legalább regionális szinten.
Amennyiben igaz az a kormányzati állítás, és komolyan is gondoljuk (márpedig a növényvédelem globális és gazdasági szerepe növekedett), hogy az agrárium lehet az egyik potenciális kitörési pont, akkor a növényvédelmi szolgálatokat kell létrehozni, hogy a felderítési és identifikációs munkát – nem javítani, hanem – a kor igényeihez lehessen igazítani. A jelentősen megszaporodott számú kártevők identifikálásához, az ellenük való védekezés segítéséért folyamatosan dolgozó szakemberekre van szükség. A gyombiológiai változásokhoz alkalmazkodást csak a herbicidekkel való folyamatos kísérletekkel, azok hatékonyságának szigorú ellenőrzésével lehet megoldani, ehhez pedig gyombiológusra van szükség.
Ha a felsoroltakat az állam nem tudja vagy nem akarja megoldani, akkor a növényorvosi kamara hatáskörébe kell utalni, megfelelő állami támogatás mellett (épület, labor, eszközök, rezsi, munkabér). Ez adna lehetőséget az integrált növényvédelmet végrehajtó gazdákat segítő növényvédelmi előrejelzés magasabb szintre emeléséhez is.
Meg kell menteni a magyar növényvédelmi szolgálatot, újjá kell éleszteni, hogy a fennen hangoztatott élelmiszer-biztonság valós tartalmat kapjon, és az ne csak az állati és ipari élelmiszer-ipari termékekben nyilvánuljon meg, hanem az azok nélkülözhetetlen alapját képező talaj-, és növényvédelem biztonságában is. Tegyük ezt mindaddig, amíg nem késő. Bízom benne, hogy a kormányzati politika, a szakminisztérium felismeri a probléma komolyságát és a magyar nép érdekében megteszi a szükséges intézkedéseket.
Végezetül, de nem utolsósorban szeretném megköszönni növényvédős kollégáimnak, volt állomásigazgatóknak és felügyelőknek mindazt a segítséget, amit írásom elkészítéséhez nyújtottak, amelyhez igénybe vettem korábbi agráruniós cikkeimet és a NÉBIH ide vonatkozó adatait.

Szerző: dr. Kiss László, növényvédelmi szakmérnök

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom