kukorica

Lesz még lejjebb is a kukoricatermesztőknek

Vakarhatják a fejüket azok az amerikai gazdák, akik elsősorban a kukoricára alapozva próbálnak megélni. Bekövetkezett ugyanis a korábban elképzelhetetlennek hitt forgatókönyv: a termesztésből származó bevételek már öt esztendeje folyamatosan csökkenek, és a 2018-as év sem ígér semmi jót.

Rossz idők járnak az amerikai kukoricatermesztőkre, akik már most attól tartanak, hogy az idei év is csupán minimális profitot hoz számukra – ha nem éppen ráfizetést. Egyelőre azzal vigasztalják magukat, hogy az 1980-as évek hasonló krízise sokkal rosszabb volt, hiszen akkoriban a rekordmagas termésmennyiségek óriási árzuhanást hoztak magukkal. A szovjetekkel szembeni embargó miatt az export jócskán visszaesett, de a gazdák ellen dolgozott a magas olajár és az erős dollár is. Most hasonló irányba tartunk – adtak sokan vészjósló előrejelzést, arra alapozva, hogy az inputanyag-árak változása egyáltalán nem követi a gabonafélék áresését.

A terméseladásból származó bevételt a 2017-es évre 189,9 milliárd dollárra becsüli az amerikai mezőgazdasági minisztérium (USDA), ami 2 százalékkal alacsonyabb az előző évinél. Ez önmagában még nem volna baj, viszont a bevételek már öt esztendeje folyamatosan esnek, és a 2009-es mélypont óta most lesznek a legalacsonyabbak. Pedig az Egyesült Államokban a kukorica az egyik legfontosabb állati takarmány, közel 40 százalékából pedig etanolt állítanak elő, a kereslet tehát óriási és folyamatos iránta, ám mindez a felvásárlási árakban nem realizálódik.

Szakértők szerint mára igencsak beszűkült az az idősáv, amikor a farmerek nyereséggel tudják értékesíteni terményeiket. 2017-ben a kukorica átlagos havi ára 3,5 dollár alá került vékánként (egy véka 25,4 kg-ot jelent), ami körülbelül 35 500 forintos tonnánkénti árat jelent. 2014 közepén érte el legutóbb a 4 dollárt, miközben 2012–2013 folyamán 7 dollár körül mozgott a vékánként ár. Az esztendők óta tartó visszaesés természetesen a gépbeszerzésekre is rányomta bélyegét, most csak az vásárol új eszközt, akinek halaszthatatlanul szükséges.

A sűrűsödő természeti katasztrófákról akkor még nem is beszéltünk, pedig tavaly például Nebraskában az októberi szélviharok néhol a termés harmadát is tönkretették, reménytelenül veszteségessé téve ezáltal a gazdálkodást. A farmerek tekintélyes része már most arra kényszerül, hogy mellékállást vállaljon, ha ki akarja fizetni a számláit. Sokan ki is lépnének a ráfizetéses bizniszből, de napjainkban nem olyan könnyű jó áron megválni a földtől. Az USA középső részén viszonylag rövid idő alatt 20–25 százalékot is estek a földárak. Egyelőre csak azért nem történt nagyobb összeomlás, mert viszonylag kevés a gazdáknál kint lévő hitelállomány, és a kamatkörnyezet is sokkal kedvezőbb, mint a nyolcvanas években.

A termelők feje fölött ott lebeg fenyegetésként az is, hogy az Egyesült Államok ki akar lépni a negyedszázada létező Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezményből (NAFTA). Mivel ilyen sanyarú körülmények közt az export létfontosságú a gazdák számára, egy ilyen határozott és nem túl átgondolt lépés alighanem katasztrófával járna a legtöbbjük számára. Egy csapásra eltűnne ugyanis a kanadai és mexikói piac, amelyek jelenleg csaknem az amerikai kivitel harmadát szippantják fel.

Szerző: AgrárUnió

Tags: növénytermesztés, kukorica, állattenyésztés, etanol, veszteség

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom