OECD-FAO Mezőgazdasági Kilátások 2025-2034

Az új kiadás a következő évtized piaci trendjeit vizsgálja, különös tekintettel a kibocsátások mérséklésére és a világ legszegényebbjei élelmezésbiztonságának növelésére.

Az országokon belüli és az országok közötti tartós egyenlőtlenségek továbbra is kihívást jelentenek

Az OECD-FAO Mezőgazdasági Kilátások 2025-2034 kulcsfontosságú globális referenciaként szolgál a mezőgazdasági és halpiacok középtávú kilátásaival kapcsolatban nemzeti, regionális és globális szinten. A közös elemzés 21. kiadása azt vetíti előre, hogy az állatállomány és a haltermékek globális egy főre jutó kalóriabevitele 6 százalékkal fog növekedni a következő évtizedben, amit nagyrészt az alacsonyabb közepes jövedelmű országokban tapasztalható gyors növekedés fog vezérelni, ahol a növekedés várhatóan eléri a 24 százalékot, ami közel négyszer gyorsabb, mint a globális átlag.

Míg a tápanyagban gazdag élelmiszerek bevitelének ez a növekedése az alsó-közepes jövedelmű országokban az átlagos egy főre jutó bevitelt napi 364 kcal-ra emeli, az országokon belüli és az országok közötti tartós egyenlőtlenségek továbbra is kihívást jelentenek. Az alacsony jövedelmű országokban az állati eredetű élelmiszerek átlagos napi egy főre jutó bevitele várhatóan 143 kcal lesz, ami jóval a FAO által az egészséges táplálkozás költségeinek és megfizethetőségének elemzésére használt 300 kcal-os referenciaérték alatt van.

„Jól összehangolt politikákra van szükség ahhoz, hogy a globális élelmiszerpiacok nyitva maradjanak”

„Rendelkezünk az eszközökkel az éhezés megszüntetéséhez és a globális élelmezésbiztonság növeléséhez” – mondta Mathias Cormann, az OECD főtitkára. „Jól összehangolt politikákra van szükség ahhoz, hogy a globális élelmiszerpiacok nyitva maradjanak, miközben elősegítjük a hosszú távú termelékenységnövelést és a fenntarthatóságot a mezőgazdasági ágazatban. Az OECD és az FAO adatainkkal, elemzéseinkkel és bizonyítékokon alapuló ajánlásainkkal támogathatja a politikai döntéshozókat világszerte ezekben az erőfeszítésekben.”
„Ezek az előrejelzések a fejlődő országokban élők jobb táplálkozására utalnak, ami egy üdvözlendő eredmény, amelyet ki kell terjeszteni, hogy elérjük a legalacsonyabb jövedelmű országokban élőket is” – mondta Qu Dongyu, az FAO főigazgatója. „Az agrár-élelmiszeripari rendszerek alacsonyabb szén-dioxid-intenzitása is üdvözlendő, de ennél jobban is teljesíthetünk, és az FAO és az OECD készen áll arra, hogy segítsen még jobban csökkenteni ezt.”

A kormányoknak azt is biztosítaniuk kell, hogy a gazdálkodók jobb hozzáféréssel rendelkezzenek a piacokhoz

A mezőgazdasági és halászati termékek globális termelése várhatóan mintegy 14 százalékkal bővül 2034-ig, főként a közepes jövedelmű országokban tapasztalható termelékenységnövekedésnek köszönhetően. Ez a növekedés azonban az állatállomány és a termőföldek bővülésével jár. Míg a hús, a tejtermékek és a tojás termelése várhatóan 17 százalékkal fog növekedni, a szarvasmarha-, juh-, sertés- és baromfikészletek teljes globális mennyisége 7 százalékkal fog bővülni. Ezek a fejlemények a közvetlen mezőgazdasági ÜHG-kibocsátás 6 százalékos növekedéséhez vezetnek a következő évtizedben, ami a mezőgazdasági termeléssel összefüggő globális közvetlen kibocsátások csökkenő szén-dioxid-intenzitását tükrözi.

A várható termelékenységjavulás várhatóan lefelé irányuló nyomást gyakorol a mezőgazdasági termékek reáláraira. Ez jelentős kihívásokat jelenthet a kisgazdálkodók számára, akik ki vannak téve a piaci volatilitásnak, és korlátozottan képesek alkalmazni a termelékenység növeléséhez szükséges innovatív technológiákat. A termelékenységnövekedés javítására irányuló erőfeszítések támogatása mellett a kormányoknak azt is biztosítaniuk kell, hogy a gazdálkodók jobb hozzáféréssel rendelkezzenek a piacokhoz és a helyileg testreszabott támogatási programokhoz.

…mint például a vetésforgó és a köztes vetés

A Kilátások szerint fokozott erőfeszítésekre van szükség a mezőgazdasági termelékenység javítása érdekében az alultápláltság csökkentésének és a mezőgazdasági ÜHG-kibocsátásnak a kettős kihívásainak kezelése érdekében. Egy forgatókönyv-elemzés szerint a globális alultápláltság megszüntethető, és a közvetlen mezőgazdasági ÜHG-kibocsátás a jelenlegi szinthez képest 7 százalékkal csökkenthető, ha a kibocsátás-csökkentő technológiákba és az élelmiszertermelés növelésébe együttesen fektetnek be a 15 százalékos termelékenységnövekedés révén. E célok eléréséhez a jelenleg elérhető kibocsátás-csökkentő technológiák széles körű elterjedésére lesz szükség, beleértve a precíziós gazdálkodást, az állati takarmányok javítását, a tápanyag- és vízgazdálkodás javítását, valamint a skálázható, alacsony költségű gyakorlatokat, mint például a vetésforgó és a köztes vetés.

Az ellátási lánc esetleges zavaraival szemben a többoldalú együttműködés és a szabályokon alapuló mezőgazdasági kereskedelmi rendszer is kulcsfontosságú, mivel a Kilátások előrejelzése szerint az összes kalória 22 százaléka átlépi a nemzetközi határokat a végső fogyasztás előtt. A mezőgazdasági kereskedelmi áramlások megkönnyítése előnyös lesz az élelmiszerhiány és -felesleg kiegyensúlyozásában, az árak stabilizálásában, valamint az élelmezésbiztonság és a fenntarthatóság fokozásában.

Főbb tanulságok

• A globális gabonatermelés várhatóan átlagosan évi 1,1%-kal fog növekedni, nagyrészt a hozamok 0,9 százalékos éves növekedésének köszönhetően. A betakarított terület várhatóan mindössze évi 0,14 százalékkal fog bővülni, ami kevesebb mint a fele az előző évtized 0,33 százalékos ütemének.
• 2034-re az összes gabona 40 százalékát közvetlenül az emberek fogyasztják majd, míg 33 százalékát állati takarmányozásra használják fel. A fennmaradó részt várhatóan a bioüzemanyag-termelés és egyéb ipari felhasználások teszik ki.
• A bioüzemanyagok iránti globális kereslet várhatóan átlagosan évi 0,9 százalékkal fog növekedni, elsősorban a brazil, indiai és indonéz keresletnövekedésnek köszönhetően.

• A szubszaharai Afrika jól mutatja a termelékenység javítását célzó robusztus kezdeményezések jelentős lehetőségeit: a régió húsmarha-állománya háromszor nagyobb, mint Észak-Amerikában, és a várakozások szerint 15 százalékkal fog növekedni, míg az egy állatra jutó kibocsátás csak körülbelül tizede akkora.
• India és a délkelet-ázsiai országok várhatóan a globális fogyasztásnövekedés 39 százalékát teszik ki 2034-re, szemben az elmúlt évtized 32 százalékával, míg Kína részesedése várhatóan 13 százalék lesz, szemben az elmúlt évtized 32 százalékával.
• A magas jövedelmű országokban az egy főre jutó zsír- és édesítőszer-fogyasztás várhatóan csökkenni fog a változó preferenciák, a politikai változások és az újonnan felmerülő egészségügyi aggályok miatt.

©FAO és OECD

Állati eredetű élelmiszerek a teljes élelmiszer-bevitelben

(Forrás: fao.org/)

Forrás: www.fao.org/