Minden ötödik megszűnt – A kisebb gazdaságok lemorzsolódása megállíthatatlannak tűnik

Megszűnő magyar gazdaságok

Minden ötödik gazdaság megszűnt egy év alatt Magyarországon. A KSH adatai szerint 2023-ban alig 200 ezer mezőgazdasági üzem működött az országban, 10 év alatt 100 ezer gazdaság szűnt meg, egy év alatt minden ötödik. Ennek ellenére nálunk még mindig az 5 hektárnál is kisebb gazdaságok kezében van a földterület harmada, miközben a 200–500 hektár közötti méretű gazdaságok a terület bő egyötödét művelik. Akárcsak a németeknél, nálunk is egyre nehezebb új gazdaságokat alapítani, noha a kisebb gazdaságokat és családi vállalkozásokat számos rendelkezéssel próbálja segíteni a kormány, egyelőre úgy tűnik, nem sok eredménnyel. A 10 hektár alatti területek vásárlását megkönnyítő rendelkezések (a földtörvény módosítása), a gazdaságátadási pályázat 2024-es bővítése elméletileg a kisebb és/vagy családi gazdaságoknak kedvez. Kérdés, lesz-e ennek látható eredménye, vagy tovább folytatódik a pár hektáros gazdaságok megszűnése. Mindenesetre nem véletlen, hogy 2022-ben az értékesített termőföldek területe 18 százalékkal csökkent az előző évhez képest; a KSH 2023 végi adatai szerint 2022-ben az ország mező- és erdőgazdasági hasznosítású területeinek 0,9 százaléka, összesen 59 ezer hektár cserélt gazdát.

Németország borúsabb

Németországban borúsabbak az előrejelzések: a DZ Bank elemzői a következő 2 évtizedre nagyon komoly lemorzsolódást jósolnak. A társadalom elöregedése ott is jellemző, a fiatalok pályát váltanak, a kis gazdaságok egyszerűen megszűnnek. Szakemberek szerint olyannyira komoly a helyzet, hogy 2040-re várhatóan a kisgazdaságok jelentős része feladja a gazdálkodást: a 2022. évi 256 ezres üzemszám 2040-re 100 ezerre csökkenhet a mezőgazdaságban. A folyamat azonban már 2024-től komoly méreteket ölthet, de tömeges pályaelhagyásra az elemzők 2030-tól számítanak. Nemcsak a zöldebb termelés megkövetelése nehezíti a helyzetet, hanem – akárcsak itthon - a legnépesebb generációk kiöregedése a mezőgazdaságból. A német kutatás alapján azon üzemek aránya, ahol biztosnak látják az utódlás kérdését a gazdaságvezetők, 500 hektár felett 73 százalék fölé ugrik. 100 hektáros méret alatt viszont minden második gazdálkodó bizonytalan helyzetben van, és 5 hektár alatt már biztosra vehető, hogy nincs olyan utód, aki tovább gazdálkodna. Végeredményben – akárcsak várhatóan Magyarországon, így ott is – egyre kevesebb gazdaság működik majd egyre nagyobb birtokmérettel. Ez Németország esetében azt jelenti, hogy 2040-re az átlagos 65 hektárról 160-ra nő az egy kézben lévő terület.

Mindeközben az árak…

… tovább emelkednek. Noha ezen a téren Románia „hasít” a maga csaknem 300 százalékos áremelkedésével, ez nem csökkenti a magyar gazdák terheit, még ha nálunk az emelkedés mértéke ennek töredékét sem éri el. Hazánkban 2020-ban a mező- és erdőgazdasági területek ára – az előző két év 11, majd 5,4%-os növekedése után – átlagosan 8,2%-kal haladta meg a 2019. évit. 2022-ben gyorsult az áremelkedés üteme: a KSH adatai szerint a mező- és erdőgazdasági területek ára – a 2021-es 9,6 százalékos növekedése után – átlagosan 12 százalékkal volt magasabb a 2021. évinél; az emelkedés mértéke minden művelési ágban meghaladta az előző évit. A szántó átlagára 9,7 százalékkal nőtt, így egy hektár átlagosan 2,1 millió forintba került, míg bérbe venni 81 600 forintért lehetett.  Az értékesített szántók átlagára 2022-ben, vármegyei összehasonlításban
Tolna, Békés és Hajdú-Bihar vármegyében volt a legmagasabb (2,5–2,7 millió forint/hektár);
Nógrád, Zala és Heves vármegyében volt a legalacsonyabb (1,2–1,5 millió forint/hektár); a többi vármegyében pedig 1,5–2,4 millió forint/hektár között alakult. Legnagyobb mértékben a gyümölcsös drágult: 22 százalékkal 2021-hez képest. Az erdő átlagára 18, a gyepé 16, a szőlőé 15 százalékkal volt magasabb. A legdrágább művelési ágak, a szőlő és a gyümölcsös egy-egy hektárjáért 3,0–3,0 millió forintot kellett fizetni. Ugyancsak a fenti 3 megyében volt a legmagasabb a szántó éves bérleti díja: Hajdú-Biharban ez meghaladta a 105 ezer forintot is.

„Be kellene látni, hogy a földtörvényen változtatni kell, mert az elmúlt évek során kétszer még ugyanúgy nem sikerült a földvásárlás. Minden alkalommal mások voltak a jogszabályok.”

„Ideális” birtokméret

Vincz László úgy véli, 5 hektár alatti területen igen nehéz megélni: ez a méret kertészkedni sok, a megélhetéshez kevés. „Az ukrán háború előtt a kertészkedésben kicsit több pénz volt, de most már ez sem biztos. Eddig szántóföldi gazdálkodáshoz adott esetben még éppen elég lehetett 50 hektár, de ma már ez is kevés a megélhetéshez. Azt gondolom, jelenleg a 250-300 hektár az a méret, ami okszerű gazdálkodás mellett nyereséges lehet. De ez sem jelent felhőtlen életet – teszi hozzá gyorsan a gazda –, ez egy nagyon áldozatos munka és életforma. A Balatonnál én például még csak gépet javítani voltam. Sokan irigykednek a szó jó értelmében a gazdákra, de ők nem tudják, mennyi minden van benne. Az egész életünk erről szól.”

2023 – minden rossz egy évbe sűrítve

„Ennyi rosszat begyűjteni egy évre, mint tavaly, óriási balszerencse. Az ukrán háború előtt már elindult egy számunkra érthetetlen drágulás. Amikor kitört a háború, mint a mérgezett egerek, mindenki azt csinált, amit akart, néhányan gyorsan meg is gazdagodtak ekkor. A termények ára harmadára esett, az ukránok ránk szabadították a több éve tárolt, sokszor romlott, dohos, bogaras terményt, a Tisza vonaláig megtöltötték az összes magtárat – magyarázza Vincze László. – Erre akartuk mi ráhordani és hordtuk is rá a 2023-as terményt, amivel a korábbi rossz tárolást tovább növeltük. Most több évre való készlet van az országban, és már rég nem tudni, hogy ebből mi az ukrán, mi a hazai. Összekeveredett az egész, fogalmunk sem lehet, az adott lisztben, amit leveszünk a boltban a polcról, vajon mi van. Mivel a kormány az exporttilalommal behatárolta a kereskedelmet, elvesztettük a piacot is. Nyolc-tíz évet gondolok elegendőnek arra, hogy rendeződjön a helyzet. Ez sem motiválja a fiatalokat. Ki akarna még évekig úgy dolgozni, hogy nem termel hasznot?”

Ügyfélkapu sarokvassal, tolózárral

„Mindezek mellett olyan plusz költségek terhelik a gazdákat, amiket már felsorolni is nehéz – mondja Vincze László, aki azért megpróbálja felsorolni ezeket. – A kamarai tagdíjam például évi 175 ezer forint, de nem tudom, mit is kapok érte. Miközben több mint 500 ezer forintot fizetek azért, hogy hektáronként 2000 forintért felvigye valaki az elektronikus naplóba az adatokat. És örüljek, hogy legalább találtam embert, aki vállalta. A gazdatársadalom jó része nem is képes ezeket teljesíteni. A mi generációnk még nem tanulta ezt, mi nem számítógépekkel nőttünk fel, de az éjjel-nappali munka mellett amúgy sem lenne időnk ilyenre. A nálam idősebbek pedig azt sem tudják, mi az az ügyfélkapu. Ők még úgy tudják, hogy a kapu az, aminek sarokvasa van, és tolózár van rajta. Lehet mondani, hogy akkor adjuk át a fiataloknak, de a fiatalok enélkül sem voltak lelkesek.

Aztán itt van egy újabb őrület, a biztosítás a hulladékra. Mindenféle kedvezménnyel is évi 110 ezer forintomba kerül a hulladékgazdálkodási biztosítás. Miközben erre a hulladékra például én már egyszer a termékdíjat megfizettem, ráadásul a cég, ahonnan az adott terméket veszem, szintén kifizeti a hulladékgazdálkodási díjat. Vagyis ugyanarra a konzervesdobozra háromszor is megfizetjük a díjat azért, hogy az még egyszer ne kerüljön a szemétbe. Ez nem hulladékgazdálkodás. Megkockáztatom, mindezek miatt a közeljövőben nem is a három-öt hektáros kis gazdák mennek tönkre első körben, hanem a nagyok. Miközben most neveljük fel azt a fenekén ülő nemzedéket, amelynek tagjai, ha nem tudják majd az okostelefonjaikon befizetni a nyugdíjunkat, akkor nem lesz befizetve a nyugdíjunk.”

Címkék: gazdaság
MEGOSZTÁS
-
Minden ötödik megszűnt – A kisebb gazdaságok lemorzsolódása megállíthatatlannak tűnik