Amerikai kukoricabogár lárvái-NapiKép 2023.06.20.
Kárkép - 2023.06.20
Amerikai kukoricabogár lárvái és egy kukoricatő általuk súlyosan károsított gyökérzete.
Az amerikai kukoricabogár néhány évtizede jelent meg hazánk területén, de az eltelt évek alatt a kukorica egyik legnagyobb károkozásra képes kártevőjévé nőtt ki magát.
A kártevő esetében mind a lárva, mind a kifejlett egyed képes a károkozásra. A meghatározó a lárva gyökérkártétele, amelynek során képes olyan súlyosan károsítani a megtámadott növény gyökérzetét, amely miatt annak víz- és tápanyagellátása zavart szenved, sőt, a gyökér romló megtartóképessége miatt gyakran meg is dőlhet. Ez nagy lárvaszám és erős kártétel esetén foltszerű, vagy akár táblaszintű dőlést is eredményezhet, amelynek a következménye a lelassuló, problémás betakarítás, valamint a nagy betakarítási veszteség, amennyiben a kombájnok vágóasztala már nem képes a földön fekvő növények csöveit felszedni.
A kifejlett egyedek fő kártétele a virágzó növények károsítása, amikor a bibeszálakat, vagy a címerben a portokokat károsítják. A kettő közül egyértelműen az első a veszélyesebb, amennyiben a kártétel olyan mértékű, hogy a rágás következtében a bibeszálak hossza 1,5 cm alá csökken, elégtelen terméskötődés következhet be. A kukoricabogarak a generatív részeken túl a lombozatot is károsíthatják. Ennek során széles, zegzugos hámozgatásukkal csökkentik a levél asszimiláló felületét, a kártétel nyomán ugyanis a károsított levélfelület elszárad.
A kártevő elleni védekezés legbiztosabb módja a vetésváltás, amikor a vetésforgóban elkerüljük, hogy kukorica önmaga után kerüljön elvetésre. A monokultúra, a kukorica két vagy akár több éven keresztüli önmaga utáni vetése komoly kockázatot jelent a kukoricabogár kártétele szempontjából. A lárvakártétellel szemben rovarölő hatású talajfertőtlenítő készítmények vetéskori, magárokba történő adagolásával védekezhetünk, ezek többnyire jelentősen mérséklik a gyökér károsodását, ha teljesen nem is zárják azt ki. A kifejlett egyedekkel szemben egyes, állománykezelésre alkalmazott rovarölő szerek alkalmazhatók, azok képesek lehetnek olyan mértékben gyéríteni a számukat, amely lecsökkenti a tábla talajába lerakott tojások számát, amivel monokultúra esetén is mérséklik a visszavetés kockázatát. Azonban a kukoricabogarakkal szembeni, állományban történő védekezés sokszor csak mérsékelt eredményhez vezet. A szigetszerű védekezés, amikor egy körzetben csak kis felületen történik ilyen kezelés, azt váltja ki, hogy a környező, kezeletlen táblákról meginduló betelepedés miatt már röviddel a kezelést követően hasonló számban lesz jelen a kártevő, mint korábban. Különösen igaz ez akkor, ha a környéken a kezelt tábla az egyetlen öntözött, amely még elegendő táplálékot és ideális tojásrakó helyet biztosít a nőstények számára a környező, esetleg szárazság miatt szenvedő, felsülőben lévő kukoricatáblákhoz képest.
Címkék: kukorica, kukoricabogár, kukoricabogár gyökérkártétel, amerikai kukoricabogár
Másfélszeresére emelkedett a kifizetett kárenyhítő ...
Vadlétszám és élőhelyfejlesztés – A fenntartható ...
Aranyat érő raktár: Így tárold a kerti terményeket télen!
Trófeacentrikusság és túlszaporodás – A vadgazdálkodás ...
Változások következnek az antibiotikumok felírásában és az ...
Babérmeggy metszése ősszel: Így csináld a szakértő szerint
Mi jön az átvilágítás után? Jelentősen átalakulhat az ...
Szabadgyökerű vagy konténeres fa ültetése? Útmutató a biztos ...
Magosz: a magyar gazdák egyelőre hiába várnak az uniós ...
Megjelent hazánkban a pöttyös lámpahordó-kabóca
