Kalászosok kártevői, betegségei

Az őszi fertőzéseknek sokszor csak tavasszal észleljük a tüneteit

A kalászos gabonákat a tavaszi időszakban számos kártevő és betegség fenyegetheti, melyek a lombozaton és a termésen is károsíthatnak, amivel jelentős termésveszteséget 
és minőségi problémákat okoznak.

Az alábbiakban áttekintjük azokat a fajokat, amelyek 
a búza és az árpa növényvédelmét meghatározzák.

Őszről hozott gondok

kalvetesfeherito minVetésfehérítő lárvája és kárképe

 

Az őszi vetésű kalászosokat az állati kártevők már a vetést követően megtámadják. A csírázó magvakat és fiatal növényeket számos faj veszélyezteti. A talajlakók közül említést érdemelnek a pajorok, különösen a szipolyok (Anisoplia sp.) pajorjai, melyek megjelenése kifejezetten nyílt területekhez, illetve pázsitfűfélékhez köthető. Mellettük jelentős kárt okozhatnak a kis vagy más néven fűpattanók, azaz az Agriotes nemzetség drótférgei, bár jelentőségük a kis tőszámú kapás kultúrákban jóval nagyobb. Bár ezen fajok kártétele a téli időszakban leáll, tavasszal újra „rohamra” indulnak az őszi, illetve 
a tavaszi vetések ellen. A szintén talajlakó gabonafutrinka (Zabrus teneboides) lárvái, a csócsárolók azonban télen sem pihennek. Ősszel megkezdett kártételüket enyhe időjárás esetén kisebb-nagyobb lendülettel a téli időszakban és tavasszal is folytatják. A talajlakó lárva éjjel jár ki és a fiatal leveleket rágja, illetve talajüregébe húzva is képes azok károsítására. 
A talajból támadó búzafonálféreg (Anguina tritici) később a virágzatban okoz gubacsot és a növény törpülését, valamint a levelek jellegzetes sodródását, ám támadására a kelés időszakában kerül sor. A vetésváltás betartása és a talajmunkák megfelelő elvégzése az említett talajlakók állományát nagymértékben csökkenti, de a fajtaválasztás (tenyészidőszak, szárvastagság, bokrosodóképesség stb.) is jelentősen befolyásolhatja a kártétel mértékét. Helyes agrotechnika mellett a gabona növényvédelme nem igényel sok beavatkozást, de a kártevők szignalizációja itt sem nélkülözhető.

Tavaszi kártevők

A gabonalegyek és a levéltetvek kártétele szintén már ősszel megindul, és a tavaszi időszakban is folytatódik. A legyek közül az ugarlégynek (Delia coarctata) évi egy nemzedéke fejlődik, és az áttelelő lárvák tavasszal furakszanak a növénybe, míg a csíkoshátú búzalégy és a fritlégy (Chlorops pumilionis és Oscinella frit), illetve a gabonalegyek (Chloropidae család) más fajai évi több (2-4) nemzedéket nevelnek, így az őszi, illetve a tavaszi időszakban egyaránt károsíthatnak. A legyekkel rokon szúnyogok közül a gubacsszúnyogok jelenthetnek fenyegetést. Közülük a hesszeni és a nyereggubacsszúnyog (Mayetiola destructor és Haplodiplosis equestris) a vegetatív, míg a citrom- és narancssárga búzagubacsszúnyogok (Contarinia tritici és Sitodiplosis mosellana) a generatív részeket károsítják.

kalleveltetu min

Levéltetű-kolónia búza levelén

A bokrosodás időszakának jellemző és tömeges kártevői a vetésfehérítő bogarak (Oulema fajok, Crysomelidae – levélbogárfélék), melyeket a gabona tavaszi kártevők elleni védelmének mintegy vezérfajaiként említhetünk. Közülük a veres- és 
a kéknyakú árpabogarat érdemes kiemelni (Oulema melanopus és O. gallaeciana). Az imágó és a lárva egyaránt a kalászosok levelén hámozgat, jelentősen csökkentve az asszimilációs felületet. Az imágók áttelelés után tavasszal keresik fel a gabonavetéseket, ahol a párzást követően petéiket a levelekre helyezik, és a kikelő lárvák is megkezdik a kártételt. A védekezést a tömeges lárvakelés idejére kell időzíteni. A rajzásmegfigyelést egyszerű eszközzel, fűhálóval oldhatjuk meg.

A szívó kártevők közül a gabonapoloskák, azaz az Eurigaster (Scutelleridae – pajzsos poloskák) és az Aelia (Pentatomidae – címeres poloskák) fajok imágói is a tavaszi időszakban települnek be a vetésekbe. Az imágók és a kikelő lárvák a növény föld feletti vegetatív és generatív részeit egyaránt szívogatják, fehér- és zászlós kalászúságot, illetve léha szemek kialakulását okozva. Az ellenük való védekezés szükségességéről szintén fűhálós mintavétel alapján dönthetünk. Felszaporodásukra egymást követő száraz, meleg évjáratokban lehet számítani. A levéltetvek népes táborából (Aphididae – levéltetűfélék) a gabona- és a zöld gabona-levéltetű (Macrosiphum avenae és Schizaphis graminum), valamint a zselnicemeggy-levéltetű (Rhopalosiphum padi) emelhető ki. Fő kártételi időszakuk őszre, illetve tavasszal a bokrosodás időszakára esik. 
A szívogatás hatására a levelek sodródnak, turgort vesztenek, de nagy jelentőséggel bír vírusvektor szerepük is. Tavaszi kártételüket a vetésfehérítők ellen időben végzett, hatékony kezelés rendszerint megakadályozza. A mezei kabócák közül szintén tömeges gabonakárosító fajok kerülnek ki (például törpe gabonakabóca – Macrosteles laevis).

A szárba indulást követően a kalászkép-zés és érés időszakában az említett fajok közül a gabonapoloskák, a levéltetvek, a gabonafutrinka és a szipolyok imágói, valamint a búzafonálféreg mellé a tripszek, például a búzatripsz (Haplothrips tritici) kártétele is társulhat, de a kalászokat számos kistestű énekesmadár is szívesen támadja. A gerincesek közül azonban 
a legjelentősebbnek mégis a mezei pocok (Microtus arvalis) ítélhető, amely a növény szinte minden részét károsíthatja, különösen tömegszaporodásai alkalmával.

Terméscsökkentő betegségek

A kalászosokat támadó kórokozók közül a lisztharmat (Blumeria graminis f. sp. tritici) az utóbbi időben a vetésterületek egyre nagyobb hányadát veszélyezteti. A betegség tünetei már kora tavasszal jelentkezhetnek. A kórokozó jelenléte 
a levél felszínén lévő, könnyen letörölhető szürkés-fehéres gombatelepekről könnyen felismerhető. A gomba felszaporodásának a meleg, párás időjárás kedvez, így esetenként járvány is kialakulhat. 
A védekezés időzítése szempontjából kulcsfontosságú megelőzni a zászlós levelek fertőződését, melyek a termésképzés 60 százalékáért felelősek. Megfelelő, nem túlzott nitrogén tápanyagellátással és időben elvégzett (például kéntartalmú) fungicides védekezéssel az állomány egészségesen tartható.

kalsargarozsda minSárgarozsda az őszi búzában

 

A kalászosok termését leginkább veszélyeztető gombák a rozsdabetegségek. Régebben a fekete vagy szárrozsda (Puccinia graminis) és a vörös vagy levélrozsda (Puccinia recondita) okozott nagyobb károkat, az utóbbi években azonban a sárga vagy pelyvarozsda (Puccinia striiformis) egy melegigényes rassza okoz fertőzéseket országszerte, aminek feltűnő tünete a gépöltésszerű, sárga uredotelepek megjelenése, amelyek főleg a pelyva belső oldalán tömegesen gyűlnek össze. Árpában a törperozsda (Puccinia hrodei), zabban pedig a koronás rozsda (Puccinia coronata) jelenlétére kell számítani, viszont súlyos, gazdasági kártételt általában nem okoznak. Megfelelő fajtaválasztással, rendszeres állományfelméréssel és ennek alapján történő időszerű kémiai védekezéssel a fertőzés visszaszorítható.

A levélfoltosságot okozó gombák, mint a szeptóriás levélfoltosság (Septoria tritici), a szeptóriás pelyvabarnulás (Septoria nodorum), valamint a pirenofórás vagy fahéjbarna levélfoltosság (Pyrenophora tritici-repentis) fontos, főként csapadékos időjárási körülmények között fellépő kórokozók. Ezek közös jellemzője, hogy nekrotrófok, valamint alulról felfelé terjedő fertőzésük következtében levélelszáradást, ezen keresztül pedig az asszimilációs felület jelentős veszteségét okozzák. A kórokozók fertőzött növényi maradványokban történő telelése miatt a fertőzés megelőzése érdekében a mély szántásos aláforgatás jelentősége nagy.

Árpában a levélfoltosságot okozó betegségek még nagyobb figyelmet igényelnek. A hálózatos levélfoltosság (Dreschlera teres), valamint az árpa levélcsíkoltsága (Dreschlera graminea) okozza a legnagyobb károsításokat és jelentős termésveszteséget.

A fuzárium a legveszélyesebb

A kalászfuzáriózis a búza legfontosabb, legtöbb figyelmet igénylő betegsége. 
A termésveszteség mellett különösen nagy probléma a Fusarium fajok által termelt mikotoxinok (DON, F2, zearalenon stb.) humán- és állategészségügyre gyakorolt káros hatása. A fuzáriózis korai tünete a kalászok elfehéredése, majd 
a kórokozó számára kedvező meleg, csapadékos időjárási körülmények esetén a kalászt bevonó rózsaszínes, narancsos penészbevonat jelenik meg, végül a szemek is fertőződnek. Habár belső magfertőzöttség esetén külső tünetek nem észlelhetők, a mikotoxin-szennyezettség miatt szintén fontos ennek vizsgálata. 
A fuzáriózis elleni állományvédelem kulcsfontosságú a sikeres növényvédelem során, melyet legtöbbször a kalászhányás időszakára időzítenek. A permetezés során fontos a kalász mindkét oldalán 
a megfelelő permetlé-borítottság biztosítása, hiszen még a legjobban felszívódó hatóanyagok sem tudnak kellően mozogni a generatív szervekben.

kalszeptoria min

Szeptóriás levélfoltosság őszi búzában


Védelem átgondolt technológiával

Az integrált szemléletű növényvédelem során lehetőségeinkhez mérten a különböző védekezési megoldásokat okszerűen összehangoljuk. A növényi sorrend megválasztásánál tekintettel kell lenni a Fusarium fajok másik fő gazdanövényére, a kukoricára, így a búza-kukorica vetésváltás rendkívül megnehezíti a kórokozók elleni védekezést. A növényi maradványok minél apróbbra történő aprításával és mély aláforgatással csökkenthetjük 
a fertőzési források mennyiségét. A vetés jó minősége és megfelelő időzítése egyöntetű, gyors kelést biztosít, ami a későbbiekben fejlettebb, ellenállóbb állományt eredményez. A kalászosok tavaszi fejtrágyázása növényvédelmi szempontból is kiemelkedően fontos. Egy jól bokrosodó, tápanyagokkal megfelelően ellátott állomány a betegségekkel szemben is ellenállóbb. A betakarítás időpontjának helyes megválasztása szintén fontos növényvédelmi eljárás, hiszen ha egy betakarításra váró, érett termés nagyobb mennyiségű csapadékot kap, a kései betakarítás mellett súlyos kórtani következményekkel – például mikotoxin-szennyezettség növekedésével és korompenész gombák megtelepedésével – is számolnunk kell.

 

Dr. Nagy Antal
Rácz Dalma
DE, MÉK Növényvédelmi Intézet





Tags: fuzárium, növényvédelem, kalászosok, lisztharmat, levéltetű, levélfoltosság, gabonalégy, rozsdabetegség, pajor, gabonafutrinka, búzafonálféreg

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom