Növényorvos Nap

Főszerepben a növényvédelem

Veszélyes kórokozókra, fenyegető károsítókra kell felkészülni

Napjainkra a növényorvos szakma egyik legnagyobb érdeklődéssel övezett rendezvényévé vált a Növényorvos Nap. A november közepén megtartott találkozó színes szakmai programja közel 800 érdeklődőt vonzott a Szent István Egyetem gödöllői campusára az ország minden részéről.

A gazdag program számos aktuális növényvédelmi kérdést érintett: összeállításunkban ezekből szemezgetünk.

Új fajok közelednek

A globális kereskedelem a károsítók terjedését is felgyorsította, amelyek megjelenése egy-egy új területen nagy kihívást és sokszor addig ismeretlen növényvédelmi helyzetet teremt. Dr. Tuba Katalin (Soproni Egyetem) előadásában olyan kártevőkre és betegségekre hívta fel a figyelmet, melyeknek a környező országokban már érzékelhető a kártételük, és potenciális veszélyt jelentenek hazánkban is. Többségüknek még nincs magyar neve, így ezek tudományos nevét használjuk írásunkban.

japán cserebogárA japán cserebogár nevéhez hűen távol-keleti eredetű kártevő, de Európába Amerikából került be. A Portugáliához tartozó Azori-szigeteken észlelték először, majd Olaszországban és Svájcban. Rendkívül polifág faj: 106 növényfajt írtak le, amin gazdasági kárt okozott. Az imágó erdészeti fafajokon, gyümölcsfákon, dísznövényeken is károsít a levelek megrágásával, emellett a gyümölcsökön kráterszerű sebzéseket okoz. A japán cserebogár a mi klímánkon egynemzedékes faj, lárvaállapotban telel, az imágó előjövetele május végén, június elején jellemző. Más cserebogárfajokhoz hasonlóan az imágók csoportos kártétele jellemző.

A japán cserebogárhoz hasonló megjelenésű a Mimela julii. Fő elterjedési területe Franciaország, Olaszország, Svájc, Ausztria, de más közép-európai országban (köztük Magyarországon) is valószínűsítik a jelenlétét. Kárképe hasonló más cserebogárfajokéhoz.

Az Aromia bungii egy Ázsiában nagy elterjedési területű cincérfaj. Jelenléte Európában eddig Németországból és Olaszországból ismert néhány éve. Európában eddig kajszi-, őszibarack- és szilvaültetvényekben, illetve dísznövényeken okozott komoly károkat. Életmódjáról hiányosak az információk: a kéregben és a háncsban táplálkozó lárva 2–4 évig fejlődik a fában. A bábkamrát a gesztben alakítja ki, így a faiparban is jelentkezik a kártétele. Rejtett életmódja miatt a természetes ellenségek segítése, felhasználása tűnik perspektivikusnak a védekezésben.

Az Észak-Amerikából származó Euty­pella parasitica a juharfajok gombás be­­teg­sége. Főleg fiatal fákat fertőz, be nem gyógyuló, évelő rákos sebet okoz, mely az idő előre haladtával egyre nagyobbá és mélyebbé válik. A fákon keletkező sebzések segítik a fertőzést, így ezek elkerülésére lehet alapozni a védekezést: vadkárelhárítás, a gyakori, kisebb metszések kerülése, sebkezelők használata. A környező országok közül Szlovéniában, Horvátországban, Ausztriában a kétezres évek elején már jelezték a betegség előfordulását, majd 2015-ben hazánk délnyugati részén is megjelent.

Szintén észak-amerikai eredetű gombafaj a Cryptostroma corticale, melyet már több nyugat- és közép-európai országban észleltek juhar-, hárs-, nyírfajokon és almán. Kéregelhalást, a vázágak elszáradását vagy akár a teljes fa pusztulását okozhatja. A fertőzést segíti a fákat érő vízstressz (vízhiány vagy túlzott vízbőség). Humánegészségügyi problémát is okoz, mivel nagy mennyiségű spórája heves allergiás reakciót válthat ki.

Növényvédő növényi kivonatok

A növényvédelem egyik lehetséges iránya a természetes és természetazonos hatóanyagok használata, ezek alkalmasak lehetnek a szintetikus peszticidek kiegészítésére, helyenként kiváltására. A növényi kivonatok alkalmazásának feltételeit, lehetőségeit dr. Nagy Géza (Nébih NTAI) foglalta össze.

A növényi kivonatok növényvédelmi technológiába beillesztésének alapfeltételei:
• 
a standardizált hatóanyag-tartalom,
• 
a hatásmódok és hatásspektrumok minél jobb ismerete,
• 
a kellő pontossággal megbecsülhető hatásidő,
• 
minél jobb ellenállóság a környezeti hatásoknak.

Az esetek többségében a tudományos alapon összeállított, többkomponensű ter­­­­mékek tudják teljesíteni a fenti feltéte­leket. Ezekben jellemzően a biológiai hatásért felelős főkomponens mellett olyan mellékkomponensek is szerepelnek, melyek fokozzák a főkomponens hatását, javítják a hatás tartósságát, emellett az élettani folyamatokat is kedvező irányban befolyásolják.

A növényi kivonatok zömmel a kontakt szerekhez hasonlóan működnek, így kuratív hatásukkal nem lehet számolni. Ezek az anyagok a növények életfolyamatainak részesei, így nemcsak a célzott kórokozóra vagy kártevőre, de a kultúrnövényre is hatnak. Mindezek miatt a felhasználásuk fokozott körültekintést, alapos szakmai ismereteket igényel. Megfelelő alkalmazásukkal azonban hatékony helyettesítői, kiegészítői lehetnek a szintetikus peszticideknek, amiről számos vizsgálat eredménye tanúskodik szántóföldi és kertészeti kultúrákban egyaránt. Példaként említhető az őszi búzában nagy károkat okozó vörösrozsda, a kukorica csőfuzáriózisa, a kajszi virágzáskori moníliás betegsége, a paprikalisztharmat vagy a kártevők közül a pettyes szárnyú muslica.

A természetes növényi hatóanyagokat tartalmazó termékek előnye még, hogy sok esetben a munkaegészségügyi és élelmezés-egészségügyi várakozási idejük is nulla nap, így szedési időszakban is kijuttathatók, illetve használatukkal 
a kör­­nyezetterhelés is csökkenthető.

A növényi kivonatok hatékony helyettesítői, kiegészítői lehetnek 
a szintetikus peszticideknek.


Csonthéjasok 
veszélyes baktériuma

Dr. Süle Sándor (Gyümölcsért Kft.) a Xan­tho­monas arboricola pv. pruni okozta megbetegedés fellépéséről számolt be hazai csonthéjasültetvényekben. A be­­­tegség fellépését 2005-ben észlelték először Magyarországon japán szilván, de akkor a fertőzött ültetvény felszámolásával egy évtizedre sikerült megállítani a kórokozót. 2016-ban aztán újra megjelent kajszibarackon, majd a következő évben őszibarackon is. Ez a három gyümölcsfa tekinthető fő gazdanövényének.

A betegség tünetei a gyümölcsön és levélen is megjelennek, amit az előadó a kajszi példáján mutatott be. A gyümölcsök korai fertőzése esetén besüppedő, barnás-fekete foltok láthatók, melyek 
a gyümölcs növekedésével berepedeznek. A fertőzés a gyümölcs torzulását is okozhatja. A késői, érés előtt bekövetkező fertőzésnél már nem alakul ki besüppedő folt. A levelek fertőzésekor a fonákon először apró, üveges foltok jelennek meg, ezek később a levélerek által határolt, szögletes, nekrotikus foltokká alakulnak, amit sárga vagy világoszöld udvar vesz körül. Később a foltok összefolyhatnak, a közepük kihullik. A levéltüneteket a lyukacsosodás előtt a szögletes formájuk, a zömmel főér menti elhelyezkedésük különíti el a sztigminás levélfoltosságtól.

A baktérium rügyekben, kéregrepedésekben, gyümölcsmúmiákban telel, majd általában sziromhullás után indul a felszaporodása. Az erős fertőzések kialakulásának kedvez a tartósan nedves növényfelület és az ehhez társuló szeles időjárás. 
A fertőzött növényi részek sokáig megőrzik fertőzőképességüket. A betegség elleni védekezésben a megelőzésre kell nagy hangsúlyt fektetni. Súlyos veszélyforrást jelent a fertőzött szaporítóanyag, mert a szemzésekre használt rügyek látható tünetek nélkül is fertőzöttek lehetnek.

Fordítsunk figyelmet a növények ápolásához használt eszközök fertőtlenítésére, illetve a fertőzött növényi részek eltávolítására, meg­­­­­­­­­­­semmisítésére. Vegyszeres védekezésre korlátozottak a le­­­­­­hetőségek. Réztartalmú ké­­szít­mények nyújtanak részleges védelmet: amennyiben a baktérium megjelent az ültetvényben, és számára kedvező időjárás várható, preventív kezelést kell alkalmaznunk.

Vírusfertőzések káposztarepcén

A korábbi években, évtizedekben a kórokozók közül a gombák okoztak számottevő károkat a hazai repcetermesztésben. Manapság azonban felértékelődni látszik a rep­ce vírusbetegségeinek szerepe, amiről Garamvölgyi Péter (Limagrain Magyarország) adott összegzést.

Az enyhe, sokszor kifejezetten meleg őszi időjárás gyakoribbá válásával erősebb levéltetű-fertőzésekkel kell számolni, amelyek vírusvektorként nagy szerepet játszanak a korai vírusfertőzések kialakulásában. A repcén előforduló vírusbetegségek közül – gyakoriságából adódóan – a tarlórépa sárgaságvírusa (TuYV) a legjelentősebb. A vírus szinte minden nyugat-európai országban ismert, de Kö­­zép- és Kelet-Európában is azonosították. Magyarországi előfordulásáról 2016-tól vannak adatok.

A tarlórépa sárgaságvírusának jellemző tünete a levélszélek antociános elszíneződése, ez azonban összetéveszthető a tápanyaghiány és egyéb stresszhatások által kiváltott elszíneződéssel. A vírus egyértelmű azonosítása laborban, ELISA-teszttel lehetséges. A vírus felszaporodása a fer­­­­tőzött növényben az edénynyalábok el­­­­záródását okozza, így akadályozottá vá­­­lik az asszimiláták szállítása. A fertőzés kö­­­­­­vetkezményei a levélfelület elégtelen növekedése, az elsődleges oldalhajtások számának csökkenése, a termés mennyiségi és minőségi vesztesége. A termésveszteség a fajta fogékonyságától, a fertőzés erősségétől függően a vizsgálatokban 0,3-1 t/ha közé esett.

A védekezésben fontos szerep jut a ví­­­­­­­rusrezisztens repcehibrideknek, melyek már a hazai kínálatban is elérhetők. A vé­­dekezésnek ez a módja nem jár további rovarölőszer-felhasználással, így a környezet peszticidterhelését sem növeli.

Az olaszperje mint gabonagyom

A gabona gyomnövényei között egyre meghatározóbbá válnak az egyszikű fajok. Jelentős károkozó képességük mellett a kétszikűeknél gyakran költségesebb irtásuk miatt jelentős problémát okoznak. Vannak közöttük széles körben elterjedt fajok, mint például a nagy széltippan, héla zab vagy egyelőre kisebb területen károsítók, mint például a szálkás borjúpázsit.

Labant-Hoffmann Éva (Növénypathyka Kft.) ezúttal az olaszperje gabonagyomként való előfordulására hívta fel a figyelmet. A takarmánynövényként sokfelé hasznosított olaszperje a termesztése után jelentős gyomosodási problémát okozhat őszi vetésű gabonában. Intenzív fejlődése, kiváló nitrogénhasznosítása miatt rendkívül nagy károkozásra képes. Különösen olyan területeken kell tömeges felszaporodásával számolni, ahol a vetésváltásban dominálnak az őszi vetésű növények, például jellemző az őszi búza és repce váltogatása. Egy ilyen területen állítottak be kísérletet az olaszperje őszi búzából való irtására, aminek tapasztalatairól beszámolt az előadó.

Több őszi preemergens és posztemergens, továbbá tavaszi posztemergens kezelés is elfogadható vagy jó gyomirtó hatékonyságot mutatott az olaszperje ellen, a termésmérés eredményei azonban rávilágítottak, hogy a korábbi kezelésekkel jóval több termést menthetünk meg.

A gyomirtó szeres kezelésekkel kapcso­latban Labant-Hoffmann Éva a her­bicid­rezisztencia problémájára is felhívta a fi­­­­gyelmet, ami az olaszperje esetében sajnos gyakori jelenség Európában és vi­­­lágszerte is. A rezisztencia kialakulásának veszélyét csökkenthetjük, ha a kémiai növényvédelmen kívül egyéb lehetőségeket is kihasználunk a gyomnövény visszaszorításában. Ilyenek például a kapás kultúrák beillesztése a vetésváltásba vagy a forgatásos művelés alkalmazása 
a veszélyeztetett táblákon.

Vízminőség hatása a permetlére

A növényvédelmi kezelés sikere több tényezőn múlik, melyek közül a növényvédő szer megválasztása, a dózis, az időzítés jut elsőként az eszünkbe, esetleg 
a megfelelő permetezőgép, a fúvókaválasztás vagy a permetlé mennyisége. 
A per­­metlé egy nagyon fontos össze­te­vőjé­ről azonban sok esetben alig tudunk valamit: ez a permetezéshez használt víz. Pedig a víz minősége a legfontosabb tényezők között szerepel, hangsúlyozta Both Gyula (Vas Megyei Növényorvosi Ka­­­mara).

A permetezővíz tulajdonságai közül meghatározók a következők:
• 
a tisztaság,
• 
a hőmérséklet,
• 
az oldott sók,
• 
a kémhatás.

A növényvédelmi kezelésekhez használt víz nem homogén: különféle kationokat és anionokat tartalmaz, melyek közül a kalcium, magnézium és vas okozza a legtöbb problémát a permetlében. Emellett tartalmazhatnak agyagszemcséket, szerves anyagokat (ide értve algákat, baktériumokat is), melyek jelentős mennyiségű növényvédő szert megköthetnek.

A hőmérsékletet illetően problémás le­­­­­het az extrém alacsony érték, amikor 
a ha­­­­tóanyagok gélesedése következ­het be, kijuttatási problémákat előidéz­­ve, de a túl meleg víz is káros lehet, mert ebben fel­­­­gyorsul a lebomlás. A víz­­­­­­­­­ben oldott sók a hatóanyagok inaktiválását, kicsapódását eredményezhetik, azok érzékenységétől függően. Általában 1000 ppm sótartalom felett a víz nem alkalmas növényvédelmi kezeléshez. A teljes sótartalom részét képezi a változó és állandó vízkeménység, mely utóbbit a vízben oldott kalcium és magnézium okozza. Lágy vízről – mely permetezéshez ajánlható – 12 német ke­­ménységi fok alatt beszélhetünk.

A lágy víz azonban még önmagában nem jelent garanciát arra, hogy a növényvédő szer számára optimális permetlevet tudunk készíteni, ebben ugyanis jelentős szerep jut a kémhatásnak is. Az adott hatóanyag számára kedvezőtlen kémhatáson romolhat az oldékonyság vagy felgyorsulhat a lebomlás. A víz optimális pH-értékét illetően van némi különbség a hatóanyagok között, illetve az ettől való eltérést is különböző mértékben tolerálják, összességében azonban kijelenthető, hogy az enyhén savas kémhatás általában kedvező.

Ahhoz, hogy a nem megfelelő vízminőségből eredő problémákat elkerüljük, először is meg kell ismerni a permetezéshez használt víz legfontosabb paramétereit. Ennek ismeretében meg tudjuk választani a legkedvezőbb vízkivételi helyet, illetve – szükség esetén – megfelelő irányba tudjuk módosítani a vízkeménységet és a kémhatást, amihez kereskedelmi forgalomban elérhetők erre alkalmas adalékanyagok.

Elismerések és kitüntetések

A hagyományokhoz híven miniszteri el­­­­­­­­­­­­ismerő oklevelek és Kiváló Növény­or­­vos kitüntetések átadására is sor került a Nö­­­­­­­vényorvos Nap keretein belül. Ebben az esztendőben miniszteri elismerő ok­­levélben részesültek: Böröczky Károly, Hu­­szárné Bodor Éva és dr. Kiss László.

Növényorvos Nap

 

 

A Kiváló Növényorvos címet és az azzal járó aranygyűrűt Dövényi-Nagyné Szabó Anikó, Benke Mihály, Balgh László, Szántó Dávidné, Németh Csaba és Simonfalvi Elemér érdemelte ki. A kitüntetetteknek ezúton is gratulálunk.

 Növényorvos Nap

 

 

Szerző: AgrárUnió

Tags: káposztarepce, Növényorvos Nap, japán cserebogár, olaszperje

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom