A napraforgó tányérpusztító megbetegedései – Kórokozóktól a tányérvédelmi tervezésen át a gyakorlati növényvédelemig

A napraforgó termesztési körülményei termőtájtól függően jelentősen eltérhetnek, amely leginkább a csapadékellátottság tekintetében mutatkozik meg, de általánosságban nézve is vannak szárazabb és vannak nedvesebb évjáratok. Egyes kórokozók megjelenése és károkozása ezzel a ritmussal szorosan összefügg.

Elsősorban a nedvesebb és párásabb körülmények között jelentkezik a szürkepenészes tányérrothadás (1. kép), amely a leggyakrabban fellépő tányérbetegség.

1. kép: Szürkepenészes tányérrothadás tünete

Ezek a viszonyok azonban nem tekinthetők kizárólagos kritériumnak, e kórokozó gyakran a szárazabb évjáratokban is nagy számban fertőzheti a virágzatot, hiszen a napraforgó fogékonysága egyes fejlődési szakaszokban kiemelkedő. A legveszélyesebb időszak a virágzás, az ilyenkor hulló csapadék, vagy erős harmatképződés nyomán a virágzaton kialakuló vízborításban a növény virágporából kioldódó vegyületek serkentik a szürkepenész szaporító-képleteinek csírázását. Ezért ebben az időszakban dől el, milyen mértékű lesz az állományban a szürkepenészes tányérfertőzés aránya. A nedves körülmények a továbbiakban a megbetegedés tányéron való kiterjedését is befolyásolják, csapadékos időjárás mellett akár annak nagy része is elrothadhat. E fertőzési módon kívül a sebzéseken keresztül növénybe jutva is képes a szürkepenész a tányér megbetegítésére. Az azon jégverés, vagy rovarrágás (2. kép) stb. miatt kialakult sérüléseken keresztüli fertőzés miatt is elveszhet a tányér jelentős része.

2. kép: Rovarrágás nyomán kialakuló szürkepenészes tányérfertőzés

A szürkepenészes megbetegedés a tányér kisebb-nagyobb részének rothadás miatti elvesztéséhez vezethet, a fertőzés nyomán a kaszatok gyakran üresek, a bekötöttek bélszövete töppedt, értéktelen.

Hirdetés

A napraforgótányér kórokozóktól való védelme nem egyenlő a tányérvédelmi kezelés elvégzésével.

Gyakoriság szempontjából a második helyre zárkózik fel a rizópuszos tányérrothadás (3. kép), amely új fejlemény a napraforgó gombás megbetegedései terén. Ahogyan az a teljes növény pusztulását okozó makrofominás fertőzésnél sem, ebben az esetben sem újonnan érkező megbetegedésről beszélhetünk.

3. kép: Rizópuszos fertőzés miatt elhalt tányér

A rizópuszos tányérrothadás kórokozói − több faj is betegíthet – régóta ismertek már hazánkban, erősödő fertőzési nyomásuk a változó környezeti körülményeknek köszönhető. E gombafajok melegkedvelők, számukra a meleg, sőt forró időjárási körülmények a kedvezőek, még csak csapadék sem feltétlenül szükséges fertőzésükhöz: az erőteljesebb éjszakai harmatképződés is elegendő lehet. A rizópuszos fertőzés a körülményektől függően nedves rothadást vagy száraz korhadást okoz a napraforgótányéron. Egyes tünetei, így például a fertőzött tányéron, illetve annak szövetei között kialakuló szürke penészgyep miatt könnyű összekeverni a szürkepenészes megbetegedéssel. Azonban a felső levelek levélnyelén, illetve a tányéron kialakuló bizarr tünet, a habos, ragacsos váladék (4. kép) egyértelmű azonosítást tesz lehetővé.

4. kép:  A növényeken megjelenő habos, ragacsos váladék rizópuszos fertőzésre utal

A kórokozó a leggyakrabban sérüléseken keresztül fertőz, ehhez azonban nem feltétlenül kell nagy kiterjedésű rovarrágás, vagy jégverés okozta seb, ahhoz elegendőek lehetnek a nagy hőingadozás, esetleg magas UV-sugárzás miatt kialakuló szöveti sérülések is. A rizópuszos tányérrothadás miatt a tányér egy része vagy egésze elhal, ami mennyiségi és minőségi kárt egyaránt okoz.

Hirdetés

Ritkábban fellépő, de kockázatos kórokozók

Sokak számára lehet furcsa első látásra, ha a fehérpenészes tányérrothadás a kisebb jelentőségű tányérbetegségek között kerül említésre. Ennek oka, hogy bár a kórokozó továbbra is veszélyes megbetegedés, amely járványszerű fellépésekor komoly terméskiesést okozhat, azonban a környezeti változások miatt egyre kevésbé jelent fenyegetést. A mind szárazabb és melegebb körülmények között a fehérpenész egyre kevésbé találja meg a fertőzéséhez és fejlődéséhez szükséges viszonyokat. A szkleróciumokból kiinduló, a növény száralapi részét a talajból fertőző primer fertőzés nyomán hervadó, pusztuló növényeket még találhatunk ugyan az állományokban, azonban tányérfertőzést már csupán nagyon ritkán. Ehhez hozzá kell tenni, hogy ez a jelenlegi száraz periódusban igaz, amennyiben nedvesebb évek következnének, a fehérpenész jelentősége biztosan ismételten növekedne.

5. kép: Elhalt, fehérpenésszel fertőzött napraforgótányér

A kórokozó tányérfertőzése a termés mennyiségének csökkenéséhez vezet, a megbetegített tányérok elpusztulnak (5. kép), gyakran szétesnek (6. kép), az abban lévő kaszatok a földre hullanak.

6. kép: A fehérpenészes tányérok gyakran szétesnek, a kaszatok és a szkleróciumok a földre hullanak

A tányérvédelmi kezelés elhagyása rossz megoldás a költségcsökkentésre, az könnyen megbosszulhatja magát.

Védekezés a tányérbetegítő kórokozókkal szemben

A közvélekedéssel szemben a tányér védelme az azt betegítő kórokozókkal szemben nem egyenlő a tányérvédelmi permetezéssel. A megbetegedések fellépését számos környezeti és agrotechnikai körülmény befolyásolja, az előbbiekkel szemben nincs sok védekezési lehetősége a napraforgó-termesztőknek, azonban a termesztéstechnológiát alakíthatják úgy, hogy azzal önmagában mérsékeljék a tányérbetegségek fellépésének valószínűségét.

Az első lépések egyike a megfelelő fajtaválasztás. A kórokozókkal szembeni fogékonyságban jelentős különbségek tapasztalhatók az egyes hibridek között, kellő tájékozódással ezek az információk a fajtatulajdonostól általában beszerezhetők. Még mindig hibridkérdés a tányérállás, aminek a jelentősége olyan egyszerű okra vezethető vissza, hogy megáll-e a víz a lehajló tányér fonáki részén, vagy sem. Amennyiben egy bókoló tányérállású hibridnél igen, az ugrásszerűen megnöveli fertőzés veszélyét.

Hirdetés

Agrotechnikai kérdés a megfelelő vetésforgó kialakítása is. Hosszú évtizedeken át alapvető szakmai szabály volt, hogy napraforgó önmaga után négy évig nem kerülhet, sőt olyan növény − például repce, szója − után sem, amellyel közös betegségük a fehérpenészes megbetegedés. Ma ez a gyakorlat a kórokozó ritkább fellépése miatt átalakulóban van, találkozhatunk két évre önmaga után vetett napraforgókkal is. Amíg száraz az évjárat, addig vállalható kockázatnak tűnhet, de ha éppen egy csapadékosabb év köszönt be, a fehérpenészes fertőzés fellépése és az emiatt elszenvedett terméskiesés súlyos is lehet.

A megbetegedések fellépését számos környezeti és agrotechnikai körülmény befolyásolja

A gyomosodás ugyancsak fontos szempont, alakulása hatással van a gombás tányérbetegségek fellépésre is. Egy felgyomosodott, akár az állomány fölé tornyosuló gyomnövényekkel borított táblán olyan párás mikroklíma alakulhat ki, amely kedvező körülményeket teremt a gombák számára. Az ilyen állományok egy eső vagy erősebb hajnali harmatképződést követően nehezen száradnak fel, tartós vízborítás alakulhat ki a tányér felületén, ami ugyancsak kedvez a kórokozók fertőzésének.

A fentieken kívül a tányérvédelmi kezelések elvégzését is az agrotechnikai elemek közé kell sorolnunk. Ebben az esetben azonban nem a felhasznált készítményre kell gondolni − bár természetesen a szerválasztásnál a lehető legjobb hatással bíró terméket érdemes választani −, hanem a tányérvédelmi kezelés elvégzésnek időzítésére. Többszörösen igazolt tény, hogy a megelőzésképpen kijuttatott gombaölő szerek tudják a legnagyobb hatékonysággal védeni az állományt, a fertőzés megtörténte után elvégzett kezelés hatékonysága akár a felére-harmadára is csökkenhet. Ezért a csillagbimbós állapotban vagy a virágzás elején ajánlott a tányérvédelmi kezelés rutinszerű elvégzése, különösen akkor, ha az előrejelzések csapadék érkezését valószínűsítik.

Mire a napraforgó eljut a tányérképzésig, addigra komoly költség van már egy hektárban, azt sok bajtól és károsítótól óvták már meg gazdái. Mondhatjuk, ez a szakasz már-már a célegyenes, ezért nem szabad rosszul értelmezett takarékosság miatt elhagyni a tányérok védelmét, mert könnyen megbosszulhatja magát a későbbiekben. Akár a termesztés jövedelmezősége múlhat rajta!

Szerző: AgrárUnió