Rovarkártétel a kalászosokban – Károsító lárvák, kifejlett egyedek, kártételeik és védekezés ellenük

Kalászos gabonáink legismertebb kártevője a vetésfehérítő, azaz a vörösnyakú árpabogár (1. kép), amelynek kifejlett egyedei ugyanúgy károsítanak, mint lárvái.

1. kép: Vetésfehérítő bogár

A pontosság kedvéért tegyük hozzá, hogy hazánkban más vetésfehérítő fajok is jelen vannak, közöttük gyakoriságban a kéknyakú árpabogár következik, azonban annak egyedszáma, így jelentősége is messze elmarad a korábban említett kártevőétől. A vetésfehérítő kártétele pontosan lefedi a név által megfogalmazott tünetet, amikor a károsított növények levelei kifehérednek. Ennek oka, hogy a lárva és a kifejlett egyed egyaránt a lombozatot hámozgatja, jellemzően olyan módon, hogy a levél bőrszövete a rágással átellenes oldalon megmarad. Az ahogyan szárad úgy világosodik ki, kialakítva a messziről is feltűnő tünetet, a kiterjedt fehér foltokat az állományban. Nagy egyedszám esetén a lombozat jelentős kárt szenved (2. kép), a növények nagy asszimilációs felületet veszítenek el, amely egyértelműen kihat a tő termésmennyiségére és minőségére.

2. kép: Vetésfehérítő lárvák tömege és jellegzetes kártételük

A fő károkozónak a lárvák tekinthetők, amelyek, ha tömegesen vannak jelen, akkor akár egyik napról a másikra képesek komoly károkat okozni. A kártevő elleni védekezést az említett tünetek megjelenése előtt kell elvégezni. Maga a védekezés szerencsére nem túl nehéz, a legegyszerűbb és legolcsóbb kontakt hatású rovarölő szerek – például piretroidok − is tökéletes megoldást nyújtanak, feltéve, ha azokat olyan módon juttatjuk ki, hogy a kártevők érintkezzenek a permetlével. A védekezés irányulhat a kifejlett egyedek ellen is, amelyek gyérítésével csökkenthető a lerakott tojások száma, de az megtörténhet a tömeges lárvakelés idején is. A lerakott tojások vizsgálatával ez hozzávetőlegesen megbecsülhető, minél nagyobb számban találunk egészen sötét, borostyánszínű (3. kép) tojásokat, annál közelebb van a tömeges kelés ideje, a friss tojások ugyanis világos színűek.

3. kép: Keléshez közeledő vetésfehérítő tojások

 A leggyakoribb és leglátványosabb kártételt a kalászos gabonákban a vetésfehérítő okozhatja, amely ellen már kis odafigyeléssel is sikeresen védekezhetünk.

Hirdetés

Gabonapoloskák

A gabonapoloskákat nevezhetjük akár kalászosaink csendes kártevőinek is, mert kártételük viszonylag ritkán szembeötlő, azonban ez nem jelenti azt, hogy egyes esetekben ne okoznának komolyabb kárt. A károkozás több gabonapoloska faj egyedeihez kapcsolódhat, a leggyakrabban a mór- és osztrák poloskához, ritkábban a közönséges szipolypoloskához. A kártétel főként minőségi, ami annak ellenére is igaz, hogy a kalászorsót ért poloskaszúrás felett a kalász sokszor elhal, szemet nem nevel, kialakul a „zászlós kalász” (4. kép) jelensége.

4. kép: A poloskakártétel jellegzetes tünetei a zászlós kalászok

Ezt a jellegzetes tünetet nem szabad összekeverni a súlyos vízhiány okozta kalászelhalással (5. kép), amely annak ellenére, hogy szinte teljesen ugyanúgy néz ki, mint a poloskakártétel, élettani okok miatt következik be.

5. kép: Nem poloskakártétel, hanem vízhiány miatti részleges kalászelhalás tünetei

A gabonapoloskák kártételének a legnagyobb veszélye, hogy táplálkozásuk során a gabonaszemet „szúrják” meg, abba emésztőenzimeket bocsátanak, aminek számos káros következménye van. Amennyiben ez a tejesérés állapotában történik meg, akkor a szem gyakran ki sem fejlődik, aszott, töpörödött marad. Ha a viaszérés állapotában történik a károsítás, akkor a szem kifejlődik ugyan, de a malomipari felhasználása megnehezül, a sok poloskaszúrt szemet tartalmazó tételből készülő tészta elveszíti rugalmasságát, szétterül. Ez abban az esetben következik be, ha azok aránya meghaladja a termésben az 5-6 százalékot. Ez az oka annak, hogy a Magyar Szabvány a malmi búzában 4 százalékban maximálja a poloskaszúrt szemek mennyiségét, amelyek jelenléte javító búzában egyáltalán nem megengedett. A gabonapoloskák által károsított szemeken a kártétel jól beazonosítható, a szúrás helye sötét pontként látható, körülötte az emésztőenzimek hatására kialakuló világos színű udvarral. Az egyre melegebb és szárazabb termesztési körülmények összességében kedveznek a gabonapoloskák felszaporodásának, ezért, ha most ritkák is az erős poloskakártételt hozó évjáratok, e kártevők jelentősége a jövőben várhatóan növekedni fog.

A gabonapoloskák kártételének a legnagyobb veszélye, hogy táplálkozásuk során a gabonaszemet „szúrják” meg, abba emésztőenzimeket bocsátanak, aminek számos káros következménye van.

Hirdetés

Gabonaszipolyok

A korábban említett kártevőknél lényegesen kisebb jelentőséggel bír a gabonaszipolyok károkozása az őszi búzákban. A táblákon, de leginkább a táblaszéleken, több fajuk is megjelenhet, ezek a nagy méretű, a napos és meleg nappali órákban a kalászokon táplálkozó rovarok (6. kép) jellemzően széles és osztrák szipolyok.

6. kép: Gabonaszipolyok a kalászon

Kártételük a mai fajták esetében már nem a szemek kalászból való „kitúrásában”, hanem elsősorban azok megrágásában mutatkozik meg. Az érőfélben lévő szemek károsítása egyértelmű mennyiségi kárt okoz, de az akár minőségi is lehet. Nedves évjáratokban a rágás által okozott sérülésen át ugyanis gombabetegségek fertőzhetnek (7. kép), ami, ha az érintett szemeket nem távolítja el a terményből a kombájn vagy a szárítóüzemi tisztítóberendezés, a minősítés, de különösen egy hosszabb tárolási időszak során problémát okozhat.

7. kép: Szipolyrágás nyomán fellépő gombás fertőzés tünetei a búzaszemeken

Nem jellemző, hogy a kalászos gabonák termésében mérhető kárt okoznának a rovarkártevők, de igényes növényvédelemmel ennek az esélyét is kell kizárni. Minden kiló számít!

Gabonafutrinka

A gabonafutrinka az őszi kalászosok fajsúlyos kártevője, de kártétele inkább az őszi és téli időszakban jelentős, amikor a lárva, a „csócsárló” a fiatal növényeket pusztítja. Azonban a kifejlett egyed is jelentkezhet kártétellel, jellemzően a búzakalászokon találhatjuk meg ezeket a méretes, éjfekete bogarakat, amint a tejes- és viaszérésben lévő szemekkel táplálkoznak. A kártétel csupán korlátozott mértékű, annak azonban ugyanúgy lehet mennyiségi és minőségi következménye, mint a gabonaszipolyoknál.

Vírusvektor kártevők

A kalászos gabonákban a fentiekben felsoroltakon kívül más fajok is károsíthatnak, így levéltetű- és kabócafajok, de akár tripszek is. Ezek közvetlen károkozása azonban rendkívül mérsékelt, ugyan nem néz ki jól a levéltetvekkel borított búzakalász, azonban ez táblaszintű kártétellel nem jár. Ellenben sokkal fontosabb a levéltetveket és a kabócákat mint vírusvektor szervezeteket számon tartanunk, amelyek táplálkozásuk során fertőzhetik meg gabonavírusokkal a növényeket. Ez a közvetett károkozás elsősorban az őszi felszaporodásukkor léphet fel, ezért az állományban való jelenlétüket ebben az időszakban kell vizsgálnunk és szükség esetén kontrollálnunk.

A tavaszi rovarkártétel az őszi kalászosokban ritkán jelent olyan súlyosságú problémát, amely eljutna a gazdasági károkozás szintjére. Azonban akkor, amikor a jövedelmező gabonatermesztés eléréséhez minden egyes kilóra, mázsára szükség van, nem engedhető meg az ilyen okból bekövetkező termésveszteség. Ezért kell figyelemmel kísérnünk tábláinkban a rovarkártevők megjelenését, kártételük alakulását, és a nagyobb veszteség elkerülése érdekében szükség esetén be kell avatkoznunk.

Szerző: AgrárUnió