Minden évben kísért a kalászfuzáriózis

Mi is ez a kalászfuzáriózis?

A fuzáriumos betegségeket jellemzően nem egy faj idézi elő, hanem a Fusarium nemzetség akár több tajga. E fajok környezeti igényei (pl. hőmérséklet igény) eltérhetnek egymástól, így egyik évjárat az egyik, a másik évjárat a másik faj számára lehet kedvező. A számos faj közül Magyarországon többnyire a Fusarium graminearum és Fusarium culmorum jelentőségét emelik ki: a virágzás idején csapadékos, párás, nagy harmatokkal együtt járó idő mindkettő számára kedvező, de az előbbi inkább azt kedveli, ha ez meleggel, az utóbbi pedig, ha alacsonyabb hőmérséklettel párosul. Területileg és évjáratonként eltérő mértékben ezekhez más fajok is csatlakoznak – sokszor kórokozóként, sokszor az elhalt kalászrészeken szaprofitaként.
A fertőzés következtében mennyiségi és minőségi kárral is számolni kell: ezek mértéke a fertőzés idejétől, a fertőzés erősségétől is függ, de a gabona betakarítása, a tárolási körülményei is nagyban befolyásolhatják.
A gabona virágzása kifejezetten fogékony időszak ezekkel a kórokozókkal szemben. A virágzásban bekövetkező fertőzés eredményezi a legnagyobb mennyiségi veszteséget a termésben. A fertőzött virágok egy része nem is termékenyül, más részéből csökött szemek fejlődnek. A betegség jellemző kísérő tünete a fertőzött kalászkák, kalász részek, vagy a teljes kalász kifehéredése, ami szembetűnő a még zöld, egészséges kalászok között. A későbbi fertőzések egyre kevésbé eredményezik a szemek összetöppedését, de a hektoliter tömeget érezhetően csökkenthetik.
A fuzáriumos betegségekkel járó másik probléma a gomba által termelt toxinok (mérgek) jelenléte a terményben. Ezek az anyagok állatokra és emberre nézve is mérgezők. A kalász fertőzésében fő szerepet vállaló Fusarium fajok jellemzően zearalenonnal, B típusú trichotecénekkel (DON toxinok) szennyezik a terményt. A mikotoxinok termelésével kapcsolatban érdemes tudni, hogy aratás után, a nem megfelelően szárított és tárolt terményben is folytatódik, így a tárolás során növekedhet a mikotoxin szint.

Összetett a védekezés

A Fusarium fajok kártételének elkerülése, enyhítése számos összetevőből álló feladat. A gazdanövény oldaláról megközelítve a dolgot, a fajták ellenállóságát, illetve az ebben rejlő lehetőségeket kell megemlíteni. Ezen a területen folyamatos az előrehaladás a nemesítésben, de a fuzáriumos betegségekkel, és ezen belül a kalászfuzáriózissal szemben a mai napig nem létezik olyan mértékű rezisztencia, ami szükségtelenné tenné az egyéb védekezési módszerek alkalmazását. A betegség jellegéből adódóan nem is várható, hogy egyhamar lesz ilyen. Mindezekkel együtt a kevésbé fogékony fajták jó alapot adnak a sikeres védekezéshez: járványos és „nyugodtabb” években is látható ezek előnye a fogékony fajtákkal szemben, pl. a termés mikotoxin tartalmában.
A vetésszerkezet és az ehhez kapcsolódó agrotechnika jelentős mértékben meghatározza a fuzárium veszély mértékét. A kukorica és búza – a két legnagyobb vetésterületű növényünk – egyaránt gazdája a fuzáriumos betegségeket okozó gombáknak. Maradványaikon szaprofita módon, a talajban is fennmaradnak a kórokozók, fertőzési forrást biztosítva a következő évre. A problémát súlyosbítja, hogy a vetésterület meghatározó részén a teljes szártömeg a táblán marad, mivel országos szinten nincs akkora állatállomány, amivel ezt hasznosítani lehetne, hogy aztán szerves trágya formájában kerüljön vissza a táblára. A szármaradványok leforgatása is gyakran hagy kívánni valót maga után, így a hátrahagyott óriási szártömeg egyben óriási fertőzési forrás is. Nem tűnik valószínűnek, hogy a vetésszerkezet drasztikus átalakulása, vagy az állatállomány megtöbbszöröződése egyhamar megoldást kínál erre a problémára. Ugyanakkor a szármaradványok talajba keverése, emellett egy intenzív talajélet fenntartása, a talajba kerülő szervesanyag kolonizálásával, annak a gyors lebontásával csökkentheti a szaprofita módon túlélő Fusarium fajok életterét. A fertőzési forrás csökkentésében ez egy fontos eszköz.
A gabona jó egészségi állapotának, jó kondíciójának a biztosítása ugyancsak fontos eszköz a Fusarium fajokkal szembeni ellenálló képesség javításában. A vetőmag csávázása egy alapvető védelmet ad a korai fertőzésekkel szemben, de érdemes megemlíteni a harmonikus (nitrogénen kívül más tápelemeket is figyelembe vevő) tápanyagellátást is.
A fertőzés a talaj felszínéről, az ott szaprofita módon túlélő gombáktól indul. A fertőző anyag innen leginkább a csapadék segítségével verődik fel a levelekre és a kalászra. A megdőlés elkerülésével nagyban javíthatjuk az esélyeinket a kalászfuzáriózis kórokozóival szemben, hiszen a kalászt így a lehető legtávolabb tartjuk a fertőző anyagtól, nem beszélve arról, hogy a ledőlt gabona kalásza sokkal nehezebben szárad harmat vagy csapadék után. A lombozat egészségesen tartása szintén a segítségünkre lehet a kalász védelmében. Egy szükség esetén elvégzett gombaölő szeres lombvédelem a fertőzési útban jelenthet akadályt.

A kalász gombaölő szeres védelme

A kalászvédelem sikerében fontos tényező az időzítés: általános tapasztalat, hogy a kalászhányás-virágzás elején elvégzett kezelések adják a legjobb eredményt. (Ha a zászlós levél védelmét külön kezeléssel biztosították, akkor a fővirágzás a javasolt időszak a permetezésre.) Az időzítéshez hasonló súllyal esik latba, hogy a gombaölő szerrel minél jobb fedettséget érjünk el a kalászon. A kalászban a gombaölő hatóanyagok mozgása korlátozott, így nem számíthatunk rá, hogy a kalász permetlével fedett feléről elszállítódik a másik oldalra is. A függőlegesen álló kalász minden oldalát érnie kell permetének. Éppen ezért érdemes a lémennyiséget, a menetsebességet, a fúvókát ennek figyelembevételével választani. Megfelelő időzítéssel és permetezés technikával jelentős mértékben javítható a kalászvédelem hatékonysága, de tökéletes hatás így sem érhető el. Valójában azt várhatjuk el a kalászvédelemtől, hogy – a megelőzést szolgáló agrotechnikai elemekre alapozva – fuzáriumos évben is elfogadható szint alá csökkenti a fertőzést, és egyúttal a termény toxin tartalmát. Éppen ezért kell nagy hangsúlyt fektetni a Fusarium fajok elleni védekezésnek a kalászpermetezést megelőző feladataira is, mert ezekkel tudjuk érdemben csökkenteni a fertőző anyagot, meghatározva ezzel a gombaölő szeres kezelés eredményességét is.
A kalászvédelem az utolsó gombaölő szeres kezelés, de nem az utolsó tennivaló a kártétel elkerülésében. A megkésett betakarítás – ami gyakran a csapadékos időjárás miatt késik – jelentősen növeli a búza kitettségét a kalászfuzáriózis kórokozóival szemben. Időben elvégzett betakarítással ennek elejét vehetjük. A betakarított termés tisztításával, szárításával, a megfelelő tárolási körülményekkel szintén sokat tehetünk azért, hogy a kártétel ne fokozódjon. Az optimálisnál nagyobb nedvességtartalmú terményben, nem megfelelően szellőzött raktárban, párás körülmények között nem áll le a fuzáriumok életműködése, és a mikotoxin termelés is folytatódik.

Szerző: Dávid István