A direktvetés élteti a talajt

A direktvetés során a vetőmagot közvetlenül az elővetemény tarlójába juttatjuk, minimális talajbolygatás mellett. 
A no-till művelés számtalan előnnyel bír 
a hagyományos szántásos technológiához képest, a gazdaságba való bevezetése azonban rengeteg időt és türelmet kíván meg, és jó néhány kihívást tartogat. A takarónövények szakértőjének számító Démétér Biosystems közel fél évtizede foglalkozik intenzíven ezzel a területtel. „Az elmúlt négy-öt évben nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy a no-till művelésnek rendszerszemlélet mentén kell felépülnie, nem lehet csak bizonyos elemeit használni. A talajtömörödöttség megszüntetése, a tápanyagegyensúly beállítása éppolyan fontos, mint a megfelelő takarónövények és vetőgép kiválasztása” – emelte ki az AgrárUniónak Diriczi Zsombor, a cég kereskedelmi vezetője. Véleménye szerint előbb érdemes a szántásról átállni a forgatás nélküli művelésre, például tárcsát használni középmély lazítóval, esetleg szántóföldi kultivátort, vagyis elhagyni az ekét, de 3-4 esztendeig még valamilyen szintű forgatást alkalmazni. „Fokozatosan csökkentsük a menetszámokat, és amit a vasak munkájával elveszítünk, azt 
a gyökerekkel próbáljuk pótolni. Elsődleges fontosságú tehát a megfelelő takarónövények, a talajtípushoz, vetésforgóhoz, klímához illeszkedő mixek megtalálása” – mondta Diriczi Zsombor.

Többéves folyamat az átállás

A no-till művelés meghonosítása valóban nem „lóverseny”: nagyjából 6-7 évre van szükség, hogy a gazdák szakszerűen és eredményesen alkalmazhassák a direktvetést, ennyi idő kell ahhoz, hogy beálljon a talajbiológia, a tápanyag-gazdálkodás, és megtalálják a megfelelő technológiai eszközöket. A termelőknek azt is meg kell szokniuk, hogy a forgatás nélküli, környezetkímélő művelés során nem szabad a korábban megszokott magágyat, talajfel­színt keresniük a tábláikon. Sokakat elriaszt a folytatástól az átmeneti hozamcsökkenés is, ám ez többnyire azzal áll összefüggésben, hogy a forgatás mellőzésével a nagyfokú nitrogén-mineralizáció elvész a talajból. Megfelelő mennyiségű plusz tápanyag kihelyezésével azonban a probléma orvosolható, tapasztalatok szerint a 10-20 százalékkal emelt nitrogéndózis megoldást jelenthet a gondra. Mivel a mechanikai gyomirtás sekélyen történik, a gazdák átalakult gyomflórával találkozhatnak a földjeiken. Megváltozik a talajszerkezet is: a Démétér Biosystems egyik kísérlete során azt vizsgálták meg, hogy háromévnyi no-till művelés után, takarónövényekkel vagy azok nélkül milyen módosulások tapasztalhatók. Első pillantásra hasonló eredmények születtek, hiszen ásónyomonként mindenhol megjelent az 5-6 giliszta, ám a takarónövények alkalmazásával, vagyis a folyamatos gyökérjelenlét révén a talajból gyorsabban eltűnt a lemezes, kagylós törés, ami a ha­gyományosan művelt földekre jellemző.

Speciális gépek

Direktvetésnél olyan vetőgépre van szük­­­­­ség, amely megfelelően átvágja a szár­­­­­­­­­maradványokat (például elővágó tárcsával vagy sortisztítóval, esetleg erős magároknyitó tárcsával), utána pedig megbízhatóan lehelyezi abba a mélységbe a magokat, ahol azok nedvességet találnak. A kielégítő talaj-mag kapcsolat mellett ugyanolyan fontos a mag­árok megfelelő lezárása, hogy az a száradással se nyíljon szét. Ennek érdekében a gumi lezárókerekek egy részét tüskés, küllős lezárókerekekre szokták cserélni 
a vetőgépeken. A nagy géptömeg mellett a – rugós vagy hidraulikus megoldású – csoroszlyanyomás-állításra is szükség van, a vastag mulcsrétegen való áthatoláshoz ugyanis 250-300 kg-ot is rá kell helyeznünk a talajra. Szintén nagy előny, ha 
a ve­­­­­­­tőgép szilárd vagy folyékony műtrá­gya kijuttatására is alkalmas, mert a no-till rendszerben tápanyagot a talajba juttatni szinte csak a vetéssel egy menetben lehet (a másik megoldás az injektálóberendezések alkalmazása, ezek terjedése az elmúlt egy-két évben kezdődött). 
A Démétér Biosystems tavaly októberben Baranya megyében őszi búzát vetett el szudánifűre épülő takarónövény-keverékbe, és a kísérlet során többfajta vetőgépet tettek próbára a mechanikus Unia Amber modelltől a csúcskategóriát képviselő Horsch, Väderstad és John Deere eszközökig. Pozitív meglepetést jelentett, hogy mindegyik megfelelő munkát végzett (annak ellenére, hogy a kelleténél kissé mélyebbre helyezték a magot), és a búza kelésével csak a pockok felszaporodása miatt adódtak problémák. Kipróbálták 
a talajmegújító technológiákat egy évti­­zede alkalmazó Kökény Attila által fejlesztett RAD vetőgépet is, amely álló takarónövényben kevésbé szép munkát végzett, az emiatt lezúzott állomány viszont azzal a járulékos előnnyel járt, hogy a kártevő pockok nem tudtak elbújni benne a ragadozó madarak elől.

Mi várható idén?

Ami az aktuális helyzetet illeti, az aszályos tél és tavasz a búzát, repcét, borsót nagyon „megkínozta”, ezen a téren a Dé­métér Biosystems nem vár rekordtermést, a május közepén szemlézett napraforgó és kukorica azonban biztatóbb képet mutat. „A direktvetéses tavaszi növényeknek mindig kicsit vontatottabb a fejlődésük, ami a talaj felett is észrevehető. Ám ha megássuk a földet, jól látható, hogy gyökértömegben sokkal előrébb tarta­­­nak" – hangsúlyozta Diriczi Zsombor.

Az intenzív műveléssel előkészített talajok nedvesebbnek is tűnnek, a mag­árok alján szinte gyurmázni lehet a földet, de ez szintén megtévesztő. A magágytalp, tárcsatalp készítésével ugyanis leszigeteljük a talajt, akadályozzuk a vízmozgást, ezért tűnik a művelt talaj a magágy szintjén nedvesebbnek április–májusban. Ha azonban mélyebbre ásunk, azt tapasztalhatjuk, hogy direktvetésnél folyamatos a talajnedvesség föl-le áramlása, nem alakul ki gát, a talajszerkezet összehasonlíthatatlanul jobb, és csupán azért lassabb 
a felszín feletti biomassza fejlődése, mert a csíranövény előbb megkeresi a vizes réteget, majd utána ugrik ki a földből.”

A no-till művelés alkalmazásakor talán a napraforgó fejlődése indul a legnehezebben, ami nem feltétlenül baj, hiszen így a növények elkerülhetik az idén áprilisban is tapasztalt komoly éjszakai fagyokat. Egy Dél-Somogyban folyó kísérlet során 
a Démétér Biosystems partnerei másodvetésű szója után rozsos-borsós keveréket vetettek október végén, április 8-án pedig napraforgót raktak a földbe. Az őszi takarónövény-állománynak a vetés előtt 4, 11, illetve 18 nappal glifozátos kezelést adtak, mert arra voltak kíváncsiak, melyik a legmegfelelőbb terminálási dátum az áttelelő takarónövények számára. Már most látható, hogy a plusz egy-két hetes eltérés jó lehetőséget teremtett a rozsos-borsós keveréknek arra, hogy dús takarót hozzon létre, így az jobb talajtakarást eredményezett. Mivel a rozs maradványa hosszabb ideig ott van a földön, a napraforgót 
a csapadék hatására történő szerfelverődés is kevésbé „kínozza”. Hogy mindez milyen eredménnyel jár, arra a napraforgó betakarításakor kapják meg a választ.

Szerző: AgrárUnió