Őszi búza: célkeresztben a minőség

Az őszi búza termékenysége, szemtermésének minősége alapvetően függ az abiotikus (télállóság, szárazság és aszálytűrés), biotikus (betegségek, gyomborítottság, kártevők) tényezőktől és az agronómiai jellemzőktől (megdőlés, tápanyag-reakció). 
A kedvező minőség kialakításában vannak faktorok, amelyekre a termelőnek nincs különösebb ráhatása, ilyenek az ökológiai tulajdonságok. Azonban az agrotechnikai beavatkozások meglétéről, optimális időben és eszközzel történő elvégzéséről teljes mértékben gondoskodhat.

Helyes fajtaválasztás

Napjainkban a nemesítés fő célja a nagy hozamok elérése mellett a megfelelő minőség kialakítása. A növénytermesztési szakembereket új kihívások elé állítja a természet, a növekvő népesség, a klímaváltozás és az egyre csökkenő természeti erőforrások megléte. Ellenben a búza minőségére számos termelési tényező hat. Magyarországon megközelítőleg 150 államilag elismert őszibúza-genotípus közül válogathat a termelő. Illetve válogathatna, azonban csak néhány, 10-15 fajtát részesítenek előnyben, gyakran nem igazodva a fajta igényeihez. Sok esetben a gazdák 
az extenzív fajtát intenzív körülmények közé helyezik, míg az 
a fajta, amely megkívánja az intenzív agrotechnikát, a nem megfelelő termesztéstechnológia alkalmazása miatt nem tudja potenciális teljesítőképességét realizálni. Tehát a sikeres termesztés egyik kulcskérdése a helyes genotípus-választás.

A klímaváltozás hatására felértékelődik a genetikai háttér, új, 
a szélsőséges körülményekhez alkalmazkodni tudó, a stresszhelyzetekben jól teljesítő búzák meglétét követeli meg a mezőgazdaság. A hibrid kalászosok közös jellemzője a nagy vitalitás, stressztűrő képesség és fiziológiai aktivitás. A tradicionális búzákkal szemben képesek a számukra kedvezőtlen körülmények között is stabil, magas hozamok elérésére. A másik elengedhetetlen faktor az elővetemény, valamint az őszi búza helyes elhelyezése a vetésforgóban. A vetésváltás a legegyszerűbben kivitelezhető beavatkozás a termesztéstechnológiában, hiszen nem kíván különösebb befektetést, de nagymértékben befolyásolja a hatékonyságot.

Az egészséges életmód, a kiegyensúlyozott táplálkozás megléte egyre nagyobb szerepet kap a mai világban. Ezeket a minőségi alapanyagokat ugyanakkor csak megfelelő termesztéstechnológiával tudjuk előállítani. Ahhoz, hogy jó minőségű sütőipari termékeket készülhessen, elengedhetetlen a megfelelő fehérje- és sikértartalom.

Kísérleti eredmények

1983 őszén került beállításra a szántóföldi kisparcellás tartamkísérlet a Debreceni Egyetem AKIT Látóképi Kísérleti Telepén, a hajdúsági löszháton, mészlepedékes csernozjom talajon. Évtizedek óta folyik a köztermesztésben lévő őszibúza-fajták vizsgálata termésmennyiségi és -minőségi szempontból egyaránt. Azonban az utóbbi években elterjedtek az őszibúza-hibridek a termelők körében, így a kísérlet kiegészítésre került több hibridgenotípussal is. A 2017/2018. tenyészévben négy különböző, köztermesztésben lévő őszibúza-genotípust vizsgáltunk.

A vizsgálataink célja az volt, hogy megismerjük az eltérő genotípusú búzák különböző agrotechnikai beavatkozásokra adott reakcióit. A kutatások három tápanyagszinten – kontroll, N90+PK és N150+PK (1. táblázat) – és három eltérő elővetemény esetében – csemegekukorica, kukorica, napraforgó – történtek.

Ha a 2017–2018-as tenyészév elővetemény-hatásra vonatkozó eredményeit összehasonlítjuk, jól látható, hogy a kezelések átlagában a csemegekukorica bizonyult a legkedvezőbbnek mindkét vizsgált beltartalmi paraméter esetében (1. ábra). Korán lekerülő, nagy zöldtömeget maga után hagyó, az ökológiai gazdálkodásban is szívesen vetett növény. A kukorica és napraforgó negatív hatása a későn történő betakarítás, a mélyre hatoló gyökérzet, 
a talajnedvesség és tápanyag-kizsaroló képesség következménye. Legtöbb esetben a kései lekerülés miatt a termelők nem tudnak megfelelő magágyat készíteni az őszi búzának, pedig kiemelkedő szerepe van, hiszen a termesztés egyik sikere az egyöntetű, homogén csírázás és kelés. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy Magyarország vetésszerkezete leszűkült. A kukoricát gabona, a gabonát kukorica váltja fel. Kukorica után a talaj tápanyagkészlete jobban kimerül, főképpen ami a tartalék nitrogén mennyiségét illeti. A talaj-előkészítési nehézségek mellett gyakorivá vált az esős májusban nagyobb eséllyel kialakuló fuzárium betegség is. Mindezek nagyban veszélyeztethetik termesztésünk sikerességét, ezáltal a minőség alakulását.

A genotípusok elért eredményeit összevetve megállapítottuk, hogy mind a fehérje-, mind a sikértartalom kedvezően alakult a fajták esetében. Mind a négy kiválasztott genotípus malmi minőségi kategóriába tartozott. A vizsgált évben a hibrid búza realizálódott a legkisebb értékeket. Összehasonlítva a leggyengébben teljesítő malmi fajtával, fehérjetartalom esetén 7%-kal, míg sikértartalom esetében jelentős, 10%-kal kisebb mennyiséget mutatott, így ezen értékek alapján csak takarmányminőség-kategóriába sorolható (2. ábra).

Műtrágyázás hatására a minőségi paraméterek eredményei javultak (3. ábra). A kezelések átlagában mind a fehérje-, mind a sikértartalom az N150+PK tápanyagszinten realizálták a legnagyobb eredmény. Tehát a harmonikus tápanyagellátás nagymértékben befolyásolja a beltartalom pozitív irányba történő alakulását.

Az eredmények alapján látszik, hogy az eltérő búzagenotípusok jelenős mértékben különböznek egymástól, valamint a genetikai háttér nagymértékben képes befolyásolni a termés mennyisége mellett a minőséget is. Minden genotípusnak megvan a jellemző természetes tápanyag-hasznosító képessége, trágyareakciója, előveteményre adott válaszreakciója.

A hibrid búza térhódítása egyre nagyobb, nem is csoda, hiszen a hibrid búzára jellemző, hogy jobban képes adaptálódni 
a különböző termesztési körülményekhez, ezáltal nagyobb terméseredmények elérésére is alkalmas, azonban minőségben még nem éri el teljesen a malmi vagy javító fajtákat. Remélhetőleg a közeljövőben a termésátlagok mellett felértékelődik a búza minősége is, és a gazdálkodók számára nemcsak a magas hozam elérése, hanem a kiváló minőségű búza termesztése is célja lesz a termesztésnek.

A vetésváltás jelentősége

A vetésváltás fontossága megkérdőjelezhetetlen. A vetésváltásnak nagy szerepe van a talajélet fenntartásában, a talaj megfelelő tápanyagtartalmának és tápanyag-szolgáltató képességének kialakításában, megtartásában, a betegségek, kártevők számának, gyomosság kialakulásának csökkentésében. Alapvetően meghatározza a főnövényünk termőképességét. Törekednünk kell, hogy korán kerüljön le az elővetemény, hogy elegendő időnk legyen a megfelelő talaj és magágy előkészítésére. Továbbá a kielégítő talajállapot elérése érdekében fektessünk nagy hangsúlyt a visszahagyott növényi maradványok mennyiségére és minőségére.

Természetesen ha kevesebb biomassza kerül talajba dolgozásra, a munka gyorsabban és precízebben elvégezhető. Az elmúlt év tapasztalatai alapján is elmondható, hogy a különböző elővetemények más-más módon és mennyiségben veszik igénybe a talajt. A csemegekukorica friss zöld szármaradványai aprítva és beforgatva tápanyagokkal gazdagítják a talajt, jó fizikai talajszerkezetet kialakítva, míg a később lekerülő, nagy gyökér- és szártömeget visszahagyó, a talaj víz- és tápanyagkészletét kimerítő kukorica és napraforgó megnehezíti az őszi búza sikeres termesztését.

Természetesen a leegyszerűsödött vetésváltási rendszer, 
a nagyüzemi táblák és a felvásárlópiac meghatározza a termeszteni kívánt növényt. Ebben az esetben a lehetőségekhez mérten igyekezzünk korai érésű kukoricahibridet választani, a talaj-előkészítő munkákat előre megtervezetten, optimális időben, precízen elvégezni, a szármaradványokat a betegségek, kártevők elleni védekezés céljából alaposan aprítani és talajba forgatni. Tudatosan válasszunk a termőhelyünkhöz megfelelő, fuzáriummal szemben kevésbé érzékeny genotípust, alkalmazzuk az optimális tápanyag-utánpótlás eszközeit és intenzív növényvédelmet.

Szerző: Fekete Ágnes – dr. Szabó Éva