Őszi búza

Őszi búza: célkeresztben a minőség

Eltérő elővetemények és 
tápanyagdózisok hatása 
a beltartalomra

Az őszi búza jelentősége a táplálkozási értéke (jó egyensúlyban lévő szénhidrát- és fehérjetartalom) mellett nagyfokú ökológiai adaptációs képességében rejlik, valamint abban, hogy teljes gépesítettséggel gazdaságosan termeszthető. A kalászos gabonák közül a legnagyobb területen termesztik a világon, megközelítőleg 
220 millió hektáron, így a gabonatermesztés összes területének csaknem egyharmadát teszi ki.

Az őszi búza termékenysége, szemtermésének minősége alapvetően függ az abiotikus (télállóság, szárazság és aszálytűrés), biotikus (betegségek, gyomborítottság, kártevők) tényezőktől és az agronómiai jellemzőktől (megdőlés, tápanyag-reakció). 
A kedvező minőség kialakításában vannak faktorok, amelyekre a termelőnek nincs különösebb ráhatása, ilyenek az ökológiai tulajdonságok. Azonban az agrotechnikai beavatkozások meglétéről, optimális időben és eszközzel történő elvégzéséről teljes mértékben gondoskodhat.

Helyes fajtaválasztás

Napjainkban a nemesítés fő célja a nagy hozamok elérése mellett a megfelelő minőség kialakítása. A növénytermesztési szakembereket új kihívások elé állítja a természet, a növekvő népesség, a klímaváltozás és az egyre csökkenő természeti erőforrások megléte. Ellenben a búza minőségére számos termelési tényező hat. Magyarországon megközelítőleg 150 államilag elismert őszibúza-genotípus közül válogathat a termelő. Illetve válogathatna, azonban csak néhány, 10-15 fajtát részesítenek előnyben, gyakran nem igazodva a fajta igényeihez. Sok esetben a gazdák 
az extenzív fajtát intenzív körülmények közé helyezik, míg az 
a fajta, amely megkívánja az intenzív agrotechnikát, a nem megfelelő termesztéstechnológia alkalmazása miatt nem tudja potenciális teljesítőképességét realizálni. Tehát a sikeres termesztés egyik kulcskérdése a helyes genotípus-választás.

A klímaváltozás hatására felértékelődik a genetikai háttér, új, 
a szélsőséges körülményekhez alkalmazkodni tudó, a stresszhelyzetekben jól teljesítő búzák meglétét követeli meg a mezőgazdaság. A hibrid kalászosok közös jellemzője a nagy vitalitás, stressztűrő képesség és fiziológiai aktivitás. A tradicionális búzákkal szemben képesek a számukra kedvezőtlen körülmények között is stabil, magas hozamok elérésére. A másik elengedhetetlen faktor az elővetemény, valamint az őszi búza helyes elhelyezése a vetésforgóban. A vetésváltás a legegyszerűbben kivitelezhető beavatkozás a termesztéstechnológiában, hiszen nem kíván különösebb befektetést, de nagymértékben befolyásolja a hatékonyságot.

Az egészséges életmód, a kiegyensúlyozott táplálkozás megléte egyre nagyobb szerepet kap a mai világban. Ezeket a minőségi alapanyagokat ugyanakkor csak megfelelő termesztéstechnológiával tudjuk előállítani. Ahhoz, hogy jó minőségű sütőipari termékeket készülhessen, elengedhetetlen a megfelelő fehérje- és sikértartalom.

Kísérleti eredmények

1983 őszén került beállításra a szántóföldi kisparcellás tartamkísérlet a Debreceni Egyetem AKIT Látóképi Kísérleti Telepén, a hajdúsági löszháton, mészlepedékes csernozjom talajon. Évtizedek óta folyik a köztermesztésben lévő őszibúza-fajták vizsgálata termésmennyiségi és -minőségi szempontból egyaránt. Azonban az utóbbi években elterjedtek az őszibúza-hibridek a termelők körében, így a kísérlet kiegészítésre került több hibridgenotípussal is. A 2017/2018. tenyészévben négy különböző, köztermesztésben lévő őszibúza-genotípust vizsgáltunk.

A vizsgálataink célja az volt, hogy megismerjük az eltérő genotípusú búzák különböző agrotechnikai beavatkozásokra adott reakcióit. A kutatások három tápanyagszinten – kontroll, N90+PK és N150+PK (1. táblázat) – és három eltérő elővetemény esetében – csemegekukorica, kukorica, napraforgó – történtek.

oszbtabl min

Ha a 2017–2018-as tenyészév elővetemény-hatásra vonatkozó eredményeit összehasonlítjuk, jól látható, hogy a kezelések átlagában a csemegekukorica bizonyult a legkedvezőbbnek mindkét vizsgált beltartalmi paraméter esetében (1. ábra). Korán lekerülő, nagy zöldtömeget maga után hagyó, az ökológiai gazdálkodásban is szívesen vetett növény. A kukorica és napraforgó negatív hatása a későn történő betakarítás, a mélyre hatoló gyökérzet, 
a talajnedvesség és tápanyag-kizsaroló képesség következménye. Legtöbb esetben a kései lekerülés miatt a termelők nem tudnak megfelelő magágyat készíteni az őszi búzának, pedig kiemelkedő szerepe van, hiszen a termesztés egyik sikere az egyöntetű, homogén csírázás és kelés. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy Magyarország vetésszerkezete leszűkült. A kukoricát gabona, a gabonát kukorica váltja fel. Kukorica után a talaj tápanyagkészlete jobban kimerül, főképpen ami a tartalék nitrogén mennyiségét illeti. A talaj-előkészítési nehézségek mellett gyakorivá vált az esős májusban nagyobb eséllyel kialakuló fuzárium betegség is. Mindezek nagyban veszélyeztethetik termesztésünk sikerességét, ezáltal a minőség alakulását.

oszibdiagr1 min

A genotípusok elért eredményeit összevetve megállapítottuk, hogy mind a fehérje-, mind a sikértartalom kedvezően alakult a fajták esetében. Mind a négy kiválasztott genotípus malmi minőségi kategóriába tartozott. A vizsgált évben a hibrid búza realizálódott a legkisebb értékeket. Összehasonlítva a leggyengébben teljesítő malmi fajtával, fehérjetartalom esetén 7%-kal, míg sikértartalom esetében jelentős, 10%-kal kisebb mennyiséget mutatott, így ezen értékek alapján csak takarmányminőség-kategóriába sorolható (2. ábra).

oszibdiagr2 min

Műtrágyázás hatására a minőségi paraméterek eredményei javultak (3. ábra). A kezelések átlagában mind a fehérje-, mind a sikértartalom az N150+PK tápanyagszinten realizálták a legnagyobb eredmény. Tehát a harmonikus tápanyagellátás nagymértékben befolyásolja a beltartalom pozitív irányba történő alakulását.

oszibdiagr3 min

Az eredmények alapján látszik, hogy az eltérő búzagenotípusok jelenős mértékben különböznek egymástól, valamint a genetikai háttér nagymértékben képes befolyásolni a termés mennyisége mellett a minőséget is. Minden genotípusnak megvan a jellemző természetes tápanyag-hasznosító képessége, trágyareakciója, előveteményre adott válaszreakciója.

A hibrid búza térhódítása egyre nagyobb, nem is csoda, hiszen a hibrid búzára jellemző, hogy jobban képes adaptálódni 
a különböző termesztési körülményekhez, ezáltal nagyobb terméseredmények elérésére is alkalmas, azonban minőségben még nem éri el teljesen a malmi vagy javító fajtákat. Remélhetőleg a közeljövőben a termésátlagok mellett felértékelődik a búza minősége is, és a gazdálkodók számára nemcsak a magas hozam elérése, hanem a kiváló minőségű búza termesztése is célja lesz a termesztésnek.

A vetésváltás jelentősége

A vetésváltás fontossága megkérdőjelezhetetlen. A vetésváltásnak nagy szerepe van a talajélet fenntartásában, a talaj megfelelő tápanyagtartalmának és tápanyag-szolgáltató képességének kialakításában, megtartásában, a betegségek, kártevők számának, gyomosság kialakulásának csökkentésében. Alapvetően meghatározza a főnövényünk termőképességét. Törekednünk kell, hogy korán kerüljön le az elővetemény, hogy elegendő időnk legyen a megfelelő talaj és magágy előkészítésére. Továbbá a kielégítő talajállapot elérése érdekében fektessünk nagy hangsúlyt a visszahagyott növényi maradványok mennyiségére és minőségére.

Természetesen ha kevesebb biomassza kerül talajba dolgozásra, a munka gyorsabban és precízebben elvégezhető. Az elmúlt év tapasztalatai alapján is elmondható, hogy a különböző elővetemények más-más módon és mennyiségben veszik igénybe a talajt. A csemegekukorica friss zöld szármaradványai aprítva és beforgatva tápanyagokkal gazdagítják a talajt, jó fizikai talajszerkezetet kialakítva, míg a később lekerülő, nagy gyökér- és szártömeget visszahagyó, a talaj víz- és tápanyagkészletét kimerítő kukorica és napraforgó megnehezíti az őszi búza sikeres termesztését.

Természetesen a leegyszerűsödött vetésváltási rendszer, 
a nagyüzemi táblák és a felvásárlópiac meghatározza a termeszteni kívánt növényt. Ebben az esetben a lehetőségekhez mérten igyekezzünk korai érésű kukoricahibridet választani, a talaj-előkészítő munkákat előre megtervezetten, optimális időben, precízen elvégezni, a szármaradványokat a betegségek, kártevők elleni védekezés céljából alaposan aprítani és talajba forgatni. Tudatosan válasszunk a termőhelyünkhöz megfelelő, fuzáriummal szemben kevésbé érzékeny genotípust, alkalmazzuk az optimális tápanyag-utánpótlás eszközeit és intenzív növényvédelmet.

 

Szerző: Fekete Ágnes – dr. Szabó Éva

Tags: búza, őszi búza

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom