Alternatív hüvelyesek (II. rész) – A lencse és termesztése

Az 1920-40 közötti években 10 000 hektáron termesztették, dez 1970-es évekre nagyon lecsökkent területe: még a 200 hektárt sem érte el. A 10 000 hektáros volument újra majd csak a ’80-as évek derekára érte el, 2010–2020 között az 50 hektár, míg 2020 utáni években pedig újra 200 hektár körülire állt be a vetésterülete.

Pedig a táplálóértéke kimagasló. Az emberi élelmezés mellett az állatok takarmányozásában is felhasználható, mind a magja, mind a növény teljes föld feletti része. Magjának fehérjetartalma 26-28 százalék, emellett A-, B₁- és B₂-vitamint, vasat, foszfort, magnéziumot és kalciumot is tartalmaz.

Agrotechnikai szempontból is értékes, nitrogénmegkötésének köszönhetően megközelítőleg 80-100 kg nitrogént hagy vissza a talajban. Megkülönböztetünk kis- (ezermagtömege 20-35 g), közepes- (ezermagtömege 35-50 g) és nagymagvú (ezermagtömege 50-80 g) fajtákat, amelyek nemcsak magméretben, hanem igényeikben is kissé különböznek. A kismagvúak az extenzívebb termesztési körülményeket is jól tolerálják, azonban az élelmezésben leginkább a nagymagvúakat keresik.

Termesztési körülmények

A lencse a kissé hűvösebb, kiegyenlítettebb klímájú, csapadékosabb időjárású helyeket szereti. Ennek megfelelően a nagymagvúak fő termőkörzetei a Dunántúlon, valamint az Északi-középhegységben vannak, míg a kismagvúak az Alföld szárazabb, melegebb klímáját is elviselik.

Mivel ő is hüvelyes, így a gyökerén élő Rhizobium baktériumok miatt alapvetően a jól levegőző, jó vízháztartású talajokat igényli. Barna erdőtalajokon, csernozjomon, csernozjom dinamikájú talajokon, humuszos homoktalajokon érzi jól magát. A túl savanyú, laza szerkezetű homoktalajok, vagy a túl kötött, hideg réti talajok nem alkalmasak számára.

Hirdetés

Előveteményként a kalászosok a legjobbak, de megfelelőek még a keresztesvirágúak is. Hüvelyesek, napraforgó, dohány után ne kerüljön! A fentebb említett nitrogénkötés miatt pedig a legkedvezőbb, ha kalászos (kivéve az őszi-tavaszi árpa) kerül utána. Ugyanarra a területre legalább 3, de inkább 4 év után kerüljön vissza!

Talajművelése során azt kell szem előtt tartanunk, hogy a vetése tavasszal korán kezdődik, így az ősszel korán lekerülő elővetemény után van időnk a tarlóhántásra, -ápolásra, így a gyomok gyérítésére. Érdemes ősszel 25-28 cm-es mélységben szántanunk, hiszen a téli csapadék talajba jutását elősegítjük vele, valamint a fagyok talajmegmunkáló szerepe segít nekünk a kora tavaszi magágykészítésnél. Ha a nedvességi állapotok lehetővé teszik, még ősszel munkáljuk el az alapművelésünket. Tavasszal a minél egyenletesebb, simább felszín kialakítására kell törekednünk a betakarítási nehézségek elkerülése érdekében. Ha nem sikerül ősszel a szántás elmunkálás, tavasszal – felszín száradásával egyidejűleg – simítózzunk, a felszín egyengetése, a vízvesztés csökkenése érdekében.

Tápanyagigényes növény, 1 tonna fő és melléktermékhez 45 kg nitrogénre, 22 kg foszforra és 40 kg káliumra van szüksége, valamint kalciumból is 40 kg az igénye. A nitrogén műtrágyákkal vigyáznunk kell, mert a betegségellenállóságot nagymértékben csökkentik, amúgy is ebből a tápelemből a szimbiózis kialakulása után önellátóvá válik a növény. A baktériumok tevékenységének elősegítése érdekében molibdén-tartalmú lombtrágyát érdemes használnunk. Az istállótrágyázást nem hálálja meg, sőt még gyomosíthat is, így inkább az elővetemény alá juttassuk ki.

Tápanyagigényes növény, de az istállótrágyázást nem hálálja meg. Vetését már 6 oC-os talajhőmérsékletnél el lehet kezd

Vetését már 6 ^oC-os talajhőmérsékletnél el lehet kezdeni, így tavasszal március elejétől áprilisig végezhetjük. Léteznek a Mendlerné Dr. Drienyovszki Nóra (Debreceni Egyetem AKIT Nyíregyházi Kutatóintézet) által nemesített fajták, amelyek vetésideje ősszel, szeptember végén–október elején van. Télállóak, így a tavaszi szárazság idejére már elég fejlettek, ezáltal biztonságosabban termeszthetők. Gabona-, vagy dupla gabonasortávolságot alkalmazhatunk. Az utóbbi azért kedvezőbb, mert több hely lesz a növényeknek elágazásaik fejlesztésére, valamint szellősebbé válik az állomány, így a betegségek fellépése is kisebb mértékű lehet. A csíraszám 1,4-1,6 millió hektáronként, ami 70-100 kg/hektár vetőmagnak felel meg. A vetési után ajánlott a hengerezés, hatására gyorsabb, egyenletesebb lesz a kelés.

Kártevők, kórokozók

Viszonylag kevés kártevője van. A fiatal növényeket a polifág talajlakók, drótférgek, pajorok a gyökerek károsításával pusztíthatják, a föld feletti részeiket a csipkézőbarkók rágják, akár teljesen tarra is. Az egyik legnagyobb kárt a lencsezsizsik okozhatja, már kint a földön a hüvelybe rakja petéit, a kikelő lárvák pedig a magkezdeményeket fogyasztják. A lencsebimbó-gubacsszúnyog lárvái a bimbókat rágják belülről, azok elhalnak, termésveszteséget eredményeznek. Levéltetvek a fiatal hajtásokon, leveleken szívogatnak, vírusterjesztők is lehetnek. Meg kell még említeni a borsóormányost, a borsómolyt a cickányféléket és a tripszeket is. Védekezés egyrészt a megelőzés, vetésváltással, minél korábbi vetéssel, valamint a periodikus mélyszántással, másrészt – főként bimbóképzés-virágzás idején – a vegyszeres védekezés.

A fuzáriumos hervadás talajból fertőz, a növények hervadnak, elhalnak. Barnás foltok formájában jelentkezik az aszkohitás foltosság a levélen, a száron és a hüvelyen is, ami komoly károkat tud okozni, a növények el is pusztulnak. Csapadékos, párás időjárás esetén fertőzhet a botritisz is, a lombozat, a hüvely károsodik általa. Jellemző betegségei még a peronoszpóra, lisztharmat, a lencserozsda. A védekezés itt is alapvetően a vetésváltás szabályainak betartása, a fertőzött növényi részek talajba forgatása, valamint a nitrogén-adagokra való odafigyelés.

Gyomosodás, betakarítás

Kezdetben – a többi hüvelyeshez hasonlóan – a növények kis lombfelülettel rendelkeznek, így gyomelnyomó képességük ebben az időszakban kicsi. A legveszélyesebb a lencsebükköny, mert magját – a nagyfokú hasonlóság miatt – nehéz elkülöníteni a lencsétől. Jellemzőek még a beléndek, libatopfélék, kövér porcsin, kakaslábfű és muharfajok. A fiatal állományban gyomfésűzhetünk, a vegyszeres védekezésnél figyelembe kell vennünk, hogy csíranövény és a fiatal állomány érzékeny a gyomirtó szerekre.

Betakarítása július elején-közepén történik. Egyenlőtlen érése, esetleg csapadékosabb időjárás esetén érdemes deszikkálni. A betakarítás akkor kezdhető, amikor az alsó és a középső szinteken lévő hüvelyek már sárgulnak, bennük a magok nem összenyomhatók. Az összes hüvely betakarítása érdekében érdemes flexibilis vágóasztalt használni. Létezik a kétmenetes betakarítása, amikor először kaszálják, majd 16 százalékos szemnedvesség-tartalomnál csépelik. Termésmennyisége 1-2 tonna között alakul hektáronként. Szalmája is felhasználható takarmányként, a szénához hasonló értékkel bír. A mag tárolását 14 százalék nedvességtartalom alatt végezhetjük biztonsággal.

Odafigyeléssel, kellő technológiai fegyelem mellett extenzív módon is termeszthető, így biotermesztésben is lehet szerepe, kár, hogy napjainkban kevésbé értékelt növényünk. 

Alternatív hüvelyesek (1. rész) – A szegletes lednek és termesztése

TOVÁBB OLVASOM

Szerző: AgrárUnió