Hogyan tovább magyar búza?

Nem átlag búzát kell termeszteni, hanem javítót

Dr. Farkas Béla, tulajdonos-ügyvezető (Agrohungária Kft., Karcag)

Agrármérnök, öntözéses-meliorációs mérnök, növényvédelmi szakmérnök. Gyakorló agrárszakember, aktív a szakmai, tudományos életben. Neve fogalom az agrártársadalomban. 1991-ben alapította meg Karcagon az Agrohungária Kft.-t. Jelenleg 400 hektár földterületet művelnek. A növénytermesztés mellett állattenyésztésben és a halászati ágazatban is tevékenykednek, a cégcsoport neve különösen a vetőmagtermesztés és -előállítás révén ismert még az agrárvilágon túl is. Beszélgetésünk elején kértük, tisztázzuk: mit takar a minőségi búza kifejezés, és hogyan látja a minőségi búza helyzetét a hazai termelésben?

„Több mint 50 éve vagyok a pályán, ahol termeltem, honosítási, nemesítési és fajtafenntartási tevékenységet folytattam, kísérleteket végeztem, publikáltam, előadásokat tartottam és a szakmaszervezésből is kivettem a részemet. Azt tapasztaltam és tapasztalom, hogy a minőségi gabona termesztésének legnagyobb gátja a gabonakereskedelem. A kereskedelemnek ugyanis nem érdeke, hogy javító, vagyis prémium minőségű búzát termeltessen. Az eltelt évtizedek alatt nagyjából három olyan korszakot éltem meg, amikor azt mondhattuk, hogy van a piacon takarmánybúza, van étkezési/malmi és van javító/prémiumbúza is. Ezeken a rövid korszakokon kívül a kínálat mindig leszűkült a takarmány és a malmi búzák kategóriájára. De ez nem jelenti azt, hogy ne került volna be a hazai gabonakereskedőkhöz jó minőségű vagy akár prémiumbúza. Egyszerűen az történt, hogy beérkezett, bevizsgálták, majd malmi áron vették át a gazdálkodótól, de külföldre már javító búza áron adták el. Mivel ez bevett gyakorlat volt, semmi ösztönző nem volt a rendszerben, hogy nagyobb teret kapjon a javító búza termesztése a hazai agráriumban. Miközben a hazai nemesítők tudtak és állítottak is elő kiváló minőségű búzákat, azonban a gabonaipar ezeket nem különösebben preferálta.”

Hirdetés

A gabonatermesztő jelenleg nem érdekelt abban, hogy a minőség felé mozduljon el. De a termelői érdektelenség oka összetettebb. A rendszerváltás után megszűntek korábbi modifikációk. Az állami felvásárláskor a tsz-eknek, állami gazdaságoknak plusz pénz járt például, ha 12-14 százalék volt a beszállított gabona nedvességtartalma és csökkentett áron, de az ún. ocsú után is járt térítés. Majd a 1990-es években a gabonaipari résztvevők a kifejezetten szigorú vetőmagszabványhoz hasonlóan erős gabonaszabványt szavaztak meg, mikor is a termelők már nem térítésben részesültek, hanem tisztítási költség címén levonást kaptak. Vagyis a felvásárlás és részben a szabályozás gátolják a prémium felé való elmozdulást. Pedig a piaci igények és körülmények a prémiumbúza irányába mutatnak.

„A klimatikus változások a takarmányt, az étkezésit, a javítót egyaránt sújtják. Sajnos ennek a problémának a kezelésében is komoly elmaradásaink vannak, gondoljunk csak az öntözésfejlesztésre. A klimatikus változások miatt minden minőségi kategóriában kevesebb termés jön le – láthattuk például a 2022-es év termésátlagain. A prémiumbúza-fajták esetében nem arról van szó, hogy jobban bírják a változó klímát, vagy hogy a malmihoz, a takarmányhoz képest különleges technológiát, körülményeket igényelne a termesztésük. A nemesített fajtákban genetikailag benne van a potenciál, hogy ők jó minőségűek, de kb. 5-7 mázsával kevesebbet teremnek, mint az átlag. A malmi kb. 4-5 mázsával kevesebbet terem, mint a takarmány. Egy gabonatermesztőnek jelenleg nem éri meg átállni, mert nem kapja meg azt a különbözetet az árban, ami a malmi és a javító között van. A prémiumra való átállás a termesztés során többletköltséget nem igazán jelent, kiesést azonban igen az árbevételből.”

Ebből a piaci koordináta-rendszerből az jön ki, hogy a legtöbbet a takarmánybúza hozza, de ez a kategória lassan már nem eladható. „Olyan nagy most már a verseny, olyan nagy volument termelők vannak a nemzetközi piacokon, már a minőségi malmi területén is – kazahok, ukránok, oroszok stb. –, hogy nekünk ezzel már nem kellene foglalkoznunk. Muszáj felismernünk, hogy akkor tudunk megint exportálni, ha tényleg prémiumminőséget termesztünk. Ehhez a gazdáknak tudomásul kell venniük, hogy a prémium 5-7 mázsával kevesebbet terem, a kereskedőknek pedig, tudomásul kell venniük, hogy nyereségük egy részét – amely kompenzálja a terméskiesést – át kell adni a termelőknek. (Persze, ez nem azt jelenti, hogy 100 százalékban, kizárólag javító minőségű búzára kell átállnunk.) A javító minőséget a gabonaipar mindig nagyon jól el tudta adni külföldre. A jövőben pedig csak ezt tudja majd eladni.”

A gabonakereskedelem szerepén túl, szó került még arról, hogy most már tényleg létre kell jönnie egy a politikától független érdekvédelmi szervezetnek. És beszéltünk a hazai kutatóhálózat megszüntetésről, amit a szakember óriási hibának tart. Hangsúlyozta: a magyar kalászosokkal foglalkozó egykori nemesítőházak – Szeged, Karcag, Kompolt, és a ma is nagyon jól működő Martonvásár – évtizedek alatt eljutottak oda, hogy a helyi éghajlatra specializált, jól teljesítő prémiumbúzákat nemesítettek. Ezzel az örökséggel, tudással, értékkel szakmai és piaci érdekünk is, hogy foglalkozzunk.

„A minőségi gabona termesztésének legnagyobb gátja a gabonakereskedelem”

Tudatos stratégiával a prémiumbúza termesztésért

Bene Zoltán, cégvezető (Karintia Kft.)

Agrármérnök, minőségirányítási és logisztikai szakmérnök. A Magyarországi Agrárvállalkozók Egyesületének elnökségi tagja. Közel 30 éve a szója, lágy és durumbúza, napraforgó nemesítéssel is foglalkozó Mauthner-csoporthoz tartozó Karintia munkatársa. 2006 óta cégvezetőként irányítja az elsősorban, vetőmagtermesztéssel, -feldolgozással és értékesítéssel, inputanyag-forgalmazással és terménykereskedelemmel foglalkozó országos integrátor céget. Véleménye szerint a jövőt kevésbé jósolni kell, mint inkább alakítani. Évtizedek óta szemléletváltást sürget a hazai agráriumban: a mennyiségi megközelítés helyett jöjjön a minőség! Külföldön miként szerepel/szerepelhet a magyar minőségi búza? Ezt is megkérdeztük tőle.

„Magyarországon nagyjából 5-6 millió tonna búza terem évente. Ennek a mennyiségnek a fele a hazai kereskedelembe, a fele exportra megy. A belföldi felhasználásból nagyjából 1-1 millió 50 ezer tonna a malmi falhasználás, a többi takarmány és egyéb ipari célra megy el. Az exportra szánt mennyiségnek – 2,5-3 millió tonnának – egy átlagos évben a fele az olaszországi piacokon talál gazdára évről évre. Vagyis csak az olasz piacra kerülő búza volumene nagyobb, mint a teljes éves hazai malmi felhasználás.”

Hirdetés

Ez jelenti azt a hazai termésszerkezetre nézve, hogy van egyrészről a hazai, illetve a megfelelő minőségű exportkínálat? „Ez alapvető szemléletbeli hiba. Még mindig a kínálat felől közelíti meg a gazdák többsége a kérdést. Pedig egyre kevésbé működik, hogy termelek valamilyen minőségű búzát, és keresek rá vevőt. A vevő igényeire alkalmas, piacképes, a versenytársakkal versenyezni tudó, jövedelmezőbb termesztési irányra van szükség. Arra a szegmensre, aminek a reológiája megállja a helyét akár az olasz, akár a második legfontosabb osztrák piacon. A gabona reológiája genetikailag kódolt, így már a fajtaválasztáskor eldől, hogy alkalmasak leszünk-e a prémium minőségre. A fehérje minősége nem összekeverendő a fehérje mennyiséggel! Ezt azért kell hangsúlyoznom, mert sok gazda még mindig a tömegtermelésű, alacsonyabb minőségű malmi búzát állítja elő, vagy ha az átlaghoz képest magasabb fehérjetartalmú étkezési búzát termel, akkor sem figyel a választott fajta reológiai tulajdonságaira.”

Az olvasóban felmerülhet a kérdés: ha genetikailag adott a reológia, azaz a sütőipari teljesítmény, fehérjeminőség, akkor mit befolyásolhat a tápanyagmenedzsment? „A fajtaválasztás alapvetően eldönti a prémiumminőséget, de a megfelelő tápanyag-utánpótlás »hangolási« lehetőségeket ad a gazdálkodó kezébe, és a fehérje mennyiséget is befolyásolhatja. Van összefüggés a fajtaválasztás és a tápanyag-utánpótlás között: nyilván egy jobb nitrogén-hasznosító képességű búzából, megfelelő időzítésű tápanyag-utánpótlással magasabb fehérjetartalmú gabonát tudok létrehozni. De attól még, hogy van egy magas fehérje-, sikértudású tételem, az önmagában nem lesz elegendő ahhoz, hogy prémium minőséget állítsak elő.”

A prémiummal mindenképpen el kell fogadnia a termelőnek, hogy drágábban termel és hogy lényegesen kevesebb gabonamennyiség jön be az adott tábláról? A szakember szerint nem feltétlenül. „A költséget tekintve épp ellenkezőleg, mert egy prémium tudású modern fajta jellemzői: az alacsony tőszám, a magas nitrogén-hasznosító és kiemelkedő betegségellenálló képesség. Tehát takarékosan is lehet prémium minőséget termelni. Az idei év sajnos igazolja, hogy víz nélkül nincs élet. De ha egy átlagos évet veszünk alapul, akkor a 6-6,5, sőt akár 8 tonnás prémium minőség is előállítható. Hogy hova érdemes bő termőképességű, hova pedig prémium minőséget tudó fajtát vetni, az a gazdálkodási körülmény és a matek kérdése. Az okszerű takarékosság egy ilyen aszályos évben kulcskérdés.”

„A vevő igényeire alkalmas, piacképes, a versenytársakkal versenyezni tudó, jövedelmezőbb termesztési irányra van szükség.”

A prémium irányt a piac szerkezete is indokolja. Egyre inkább szükségszerűség, amit abból adódik, hogy kikkel kell versenyeznünk a külföldi marketeken. „Ha a volumen felől nézzük, akkor láthatjuk, hogy Ukrajna és Oroszország abszolút top-ok a világpiacon a termésmennyiségeikkel. Fel sem tudjuk venni a versenyt velük. Megnézve az ukrán búza minőségét, azt látjuk, hogy 5 minőségi kategória alapján dolgoznak. Az 1-3 kategóriába soroltakat nevezhetjük malmi minőségűnek, fentről lefelé haladva: 14, 12,5 és 11 százalékos fehérjetartalmúak. A 4-es esetében nincs elvárás a fehérje, a hektoliter- és az esésszám tekintetében. Az 5-ös pedig osztályon kívüli minőséget jelent. 2024-es adatok alapján a megtermelt mennyiség 73 százaléka (!) a 4-5-ös kategóriából került a raktárakba, a továbbiak megoszlása pedig így alakult:

• 3-as kategória: 19 százalék
• 2-es kategória (az ún. alapbelépő-szint az olasz piacon): 7-7,5 százalék
• 1-es kategória, a 14 százalékos fehérjetartalmú: éppen csak hogy megközelítette az 1 százalékot! Az össztermésre vetítve ez nagyjából 220 ezer tonnát jelentett.

Oroszország a maga 80-90 millió tonna/éves termelésével az ukránhoz hasonló minőségi pályát fut be. Az osztályozásukban az a különbség, hogy ők 6 minőségi kategóriába sorolják a búzát: 14, 13, 12, 11, 10 százalékos fehérjeminőségű, és kategórián kívüli. Itt már van 2025-ös adatom, ami azt mutatja, hogy a 10-12 százalék közötti csoportból származik a piacon eladott búza 99,8 százaléka. Vagyis a legmagasabb kategória szinte csak kerekítési százalék. Mindezek az alacsony minőségű, európai szigorú szabályokat mellőző, kedvező logisztikai adottságokkal rendelkező régiókból származó tételek. Európa fuldoklik az átlagos minőségű búzától. Az európai piacok – ahová mi is tartozunk – igénylik és megfizetik a magas reológiai tulajdonságokkal rendelkező prémium minőséget. De ha nem tudják a magas minőséget tőlünk az olaszok beszerezni, ahogy évről évre sajnos tapasztalják, akkor örömmel szállítják nekik azt Kanadából és Ausztriából. Mi, a Karintiánál már több mint 25 éve tudatos stratégiával tapossuk az ösvényt a feldolgozóknál is. Az más kérdés, hogy csak az elmúlt néhány évben kezdték el a gazdák nagyobb számban követni a prémium irányt. A határozott irányváltást azért is kell megtenniük, mert a szélsőséges időjárás takarékosságra fogja ösztönözni őket. A takarékossági irányába pedig egy alacsonyabb vetőmagnormával, hatékonyabb nitrogénfelvétellel és kedvezőbb vegyszer használattal léphetünk. A prémiumbúza átírja a hazai búzatermesztési szokásokat, az átállást a nemzetközi konfliktusok miatt megemelkedett energia-, fuvar- és műtrágyaárak csak tovább fokozzák.” 

Szerző: Molnár Szilvia – AgrárUnió