„Együttműködésre vagyunk ítélve” – A mennyiségi szemlélethez képest paradigmaváltásra van szükség

Csontos Attilát, a nagymúltú Júlia Malom egyik tulajdonosát és ügyvezetőjét arról kérdeztük, hogy mi a mai helyzet, milyen tényezők akadályozzák a prémium búza elterjedését Magyarországon? Technológiai hiányosságok, piaci torzulások vagy szemléletbeli problémák állnak a háttérben, és milyen feltételek mellett válhatna a minőségi termelés valódi alternatívává?

AgrárUnió: Milyen volt az idei év a hazai búza szempontjából? Önök az ország legjobb búzatermő területeiről vásárolnak fel búzát, és a kiválóan felszerelt laboratóriumukban vizsgálják, elemzik. Milyen „vizsgabizonyítványt” szereztek idén a hazai gabonák?

Csontos Attila: Nagyon fontos, hogyha „vizsgabizonyítványt” állítunk ki, akkor az ítész az maga a piac, a fogyasztók. Hajlamosak vagyunk ugyanis arra, hogy magunkról állítunk ki bizonyítványt, ami súlyos hiba. A piac ítéletét látjuk, tudjuk. A termés mennyiségileg hozta a szokásos 5 millió tonna körülit, a minőség átlagos, visszatükrözi a fajtapolitikát, a többnyire mennyiségi szemléletet. Jól látszik, hogy az export akadozik, a belföldi felhasználáson túl – hozzávetőlegesen 2,3-2,5 millió tonna –, nagyjából ugyanennyit kellene exportálni. Jelenleg mintegy 2,5 millió tonna búza keresi vevőjét, amiből 1,7-2 millió tonna exportra vár. A magyar búzát a kommersz kategóriába sorolja sajnos a piac, vannak persze kivételek, kisebb volumenű bosnyák, illetve olasz vevőkhöz került tételek.   

Hirdetés

„A magyar búzát a kommersz kategóriába sorolja sajnos a piac, vannak persze kivételek, kisebb volumenű bosnyák, illetve olasz vevőkhöz került tételek.”

AU: Van-e egyértelmű, egységes hazai vagy nemzetközi definíció a prémium búzára?

CsA: Vannak egyértelmű specifikációk, például a Canada Western Red Spring (CWRS), a világ egyik legjobb minőségű prémium búzája minimum 13,5 százalék, de inkább 14 százalék feletti fehérjetartalommal bír. Hektoliter tömege 79-84 kg/hl, magas a kemény szemek aránya, a reológiai mutatók – melyek fajtaspecifikusak – úgymint farinográf, 60-65 százalék vízfelvétel, hosszú stabilitás 10-20 perc, alveográfos (Chopin) értékeknél 300-400 W, 0,5-0,8 P/L, extenzográfos értékeknél 160-180 energia, 160-190 nyújthatóság.

A hazai szabvány tartalmaz hasonló értékeket, voltaképpen a felsoroltakat kellene alkalmazni. A hazai besorolás nagy hibája, hogy az A1-A2, sütőipari értékű (sajátságos magyar besorolás) búzákat „javítónak” nevezi, ami félrevezető, nemzetközi összehasonlításban nem állja meg a helyét.

AU: Miért dominál nálunk inkább a mennyiségi, nem pedig a minőségi szemlélet? Mi a legfőbb oka annak, hogy a magyar gazdák nem prémium búzát termelnek? Inkább fajtaválasztás-béli, technológiai, gazdasági vagy szemléletbeli probléma ez?

CsA: A mennyiségi szemlélethez képest paradigmaváltásra van szükség. Tévút a mennyiségi szemlélet. Túltermeléshez vezet, kommersz minőséget ad, ezáltal olcsó árakat eredményez, szakít a kiváló magyar genetikával. Ne feledjük, hogy a Bánkúti 1201 Kanadában nyerte el a világ legjobb búzafajtája díjat, igaz, hogy 1933-ban, de a genetika ma is rendelkezésre áll!

A klímaváltozás, a fenntarthatóság, a karbonlábnyom mind-mind ez ellen hat. Túl sok, észszerűtlenül sok fajta van a piacon, egyre több a kommersz minőségű, drasztikusan kell csökkenteni a fajták számát.

AU: Megéri-e gazdaságilag prémium búzát termelni Magyarországon? Megkapja-e a gazda a minőségért járó többletárat?

CsA: Az említett paraméterekkel bíró prémium búzákra van kereslet a hazai, a nyugat-európai piacokon, de a bosnyák, szlovén piacokon is. Azonban lényeges tisztában lenni azzal, hogy pontosan mit is jelent a prémium búza minőség. A kommersz búzához képest jelentős felára van, 50–80 euró/tonna, és ami nagyon lényeges, hogy biztosabb a piaca, mint a kommersz búzának.

AU:Van-e valódi, kiszámítható, tartós piaci kereslet a prémium búzára?

CsA: A felsorolt paraméterekkel bíró prémium búza a csúcs minőség. Európa néhány országában, hazánkban mindenképpen megközelíthető ez a minőség. Kereslet van és lesz is rá.

AU: Mennyire ösztönzi vagy éppen gátolja a felvásárlási rendszer a minőségi termelést?

CsA: A felvásárlási rendszerek a piaci mechanizmusokat követik. Többféle felhasználási célja van a búzának, elsősorban az élelmezés, sajnos a takarmányozás is. Azért sajnos, mert a búza a kenyér alapanyaga, maga az „élet”. Ennek megfelelően a felvásárlók más-más szempont alapján vannak a piacon.

„Ne feledjük, hogy a Bánkúti 1201 Kanadában nyerte el a világ legjobb búzafajtája díjat, igaz, hogy 1933-ban, de a genetika ma is rendelkezésre áll!” 

AU: Miben kellene először változtatni? Melyek lehetnek a kitörési pontok, ki tudná elindítani a változást? Az integrátorok, malmok, feldolgozók, vagy a termelők?

CsA: Amint már említésre került: paradigmaváltásra van szükség, minőségi szemléletre a mennyiségivel szemben. A kérdésben lévő összes szereplő szoros együttműködésére van óriási szükség, azt gondolom, hogy együttműködésre vagyunk ítélve. Drasztikusan csökkenteni kell a köztermesztésben lévő búzafajták számát, kizárólag szakmai alapon. Azt kell termelni, amit a piac igényel, kölcsönösen tanulni kell egymástól, a win-win alapon működő együttes gondolkodás elengedhetetlen. Kitörési pontok, ilyen jellegű együttműködések már vannak – aki tagja, vagy nyomon követi cégünk együttműködését a termelőkkel, integrátorokkal, vetőmag-nemesítőkkel, feldolgozókkal, az tudja, hogy a prémium minőségnek van piaca, méghozzá biztos piaca. 

Szerző: AgrárUnió