Lehetőségek a kukoricatermesztésben – Tapasztalatok rövid tenyészidejű (FAO 200-299) hibridekkel

A 2022-es hatalmas aszály óta nagy kihívások elé állítja e növény termesztését az időjárás, minden évben. Az 1. ábrán a bevezetőben leírtak következménye látszik, 2022 óta nagy ütemben csökken a betakarított terület nagysága: a korábbi, több mint 1 millió hektárról visszaesett 770-800 ezer hektárra, 2023-at kivéve az országos termésátlag nem éri el a 8 tonna/hektárt sem. A termelői kedv – érthető módon – alábbhagyni látszik, vannak gazdák, akik keresik a kukoricát helyettesítő növényt a vetésszerkezetükbe. A kukorica viszont országos szinten nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem cserélhető ki más növénnyel, viszont vannak próbálkozások, kisebb tartalékok még, amelyekkel – kicsit másképp – folytatható lehetne a kukorica sikeressége. Ehhez szeretnénk most alternatívával szolgálni.

1. ábra: A kukorica betakarított területe és termésátlaga az elmúlt 10 évben Magyarországon (forrás: KSH)

Az aszályos időszakokkal tűzdelt időjárás következtében talán biztosabbnak tűnik a rövidebb tenyészidejű hibridek felé fordulni.

Hibridkísérletek 2024–2025

A kukorica 450-550 mm vizet igényel tenyészideje során, amelynek eloszlása jó lenne, ha egyenletes lenne, de főként a virágzás-terméskötés, valamint a szemtelítődés időszakában esne nagy mennyiségű csapadék. Sajnos ezek az elvárások, így napjainkban egyre inkább nem teljesülnek, sőt akkor van szárazság és hosszú ideig, amikor éppen nagyon szükség lenne a vízre.

Hirdetés

A kukoricák tenyészidejét az úgynevezett FAO számmal jelöljük, amely alapján 9 csoportot különböztetünk meg: FAO 100-tól egészen FAO 999-ig.

A FAO 100-199 éréscsoportot a szuperkorai kukoricák alkotják, őket követik az igen koraiak (FAO 200-299), majd a különösen népszerű korai hibridek csoportja (FAO 300-399). A FAO 400-499 éréscsoport inkább a déli, melegebb országrészben jellemző, így a hosszabb tenyészidejük alatt is megkapják igényelt hőösszegüket. A következő szakasz kukoricái (FAO 500-599) nagy zöldtömegük miatt silózásra alkalmasak.

A kiszámíthatatlan, sokszor a kukorica tenyészidejében aszályos időszakokkal tűzdelt időjárás következtében talán biztosabbnak tűnik a rövidebb tenyészidejű hibridek felé fordulni. Azt gondolnánk, hogy a FAO 200-299 éréscsoportba tartozó genotípusok termésátlaga csekély, azonban a mai hibridek már meglepően jól szerepelnek mind hozam, mind vízleadás tekintetében.

A Debreceni Egyetem, az AKIT DTTI és a Farmsaat AG már második éve tesztel ilyen hibrideket, az eredményeket a Farmsaat kukoricagenotípusok tesztelése című tanulmányban rögzítettük. 2024-ben két FAO 300-399, míg 2025-ben egy 300-399 és egy 400-499 érésű, köztermesztésben már alkalmazott hibriddel vetettük őket össze. Az eredmények igen meglepőek, mindkét évjáratban jól szerepeltek.

A 2024. kísérleti évben forró és száraz volt a tenyészidőszak, összesen 192,6 mm, de az idei év is csak 213,8 mm csapadékot hozott úgy, hogy júniusban az állomány egyszeri alkalommal 11,9 mm csapadékot kapott.

Hirdetés

A 2025. kísérleti évben három alkalommal mértük a kukoricák magasságát: nyár elején, közepén és a betakarítást közvetlenül megelőző időszakban. A három időpont közül a kora nyári az érdekes, amikor a FAO 200-299 kukoricák már megközelítették, vagy el is érték a 2 méteres magasságot, tehát amire a júniusi szárazság éreztette hatását, vegetatív fejlődésük végéhez közeledtek, míg a hosszabb tenyészidejűek még intenzív fejlődésben voltak, így a 150 cm-t sem érték el. A későbbi adatokból látszik, hogy a nyár eleji aszály következtében nem is tudták túlnőni a többieket (2. ábra).

2. ábra: A rövid tenyészidejű kukoricák intenzív kezdeti fejlődéssel jellemezhetők (magasságmérés, Debrecen, 2025.)

A 2025. kísérleti évben a hibridek vízleadásának az ütemét, dinamikáját is néztük. A FAO 200-299 hibridek szeptember elejére elérték a 16-18 százalék közötti értékeket, betakaríthatóak voltak, míg a FAO 380-400, illetve a FAO 410 hibridek ezt az értéket szeptember utolsó napjaira érték csak el. A hibridek vetése április közepén történt, így az igen korai hibridek után elegendő idő lett volna az őszi búza talajelőkészítésére és optimális időben történő vetésére (3. ábra).

3. ábra: A tesztelt hibridek szemnedvesség-tartalma szeptember elején (Debrecen, 2025.)

A hosszabb tenyészidejű kukoricák is elérték szeptember végére ezeket az értékeket, azonban kicsúsztunk volna az őszi vetés optimális idejéből (4. ábra). 

4. ábra: A vizsgált hibridek terméseredményei (14% szemnedvesség-tartalomra standardizálva) (kg/ha; Debrecen, 2024., 2025)

Milyen lett a termés?

A terméseredményeket tekintve a 2024. évben igazán versenyképes termésekkel bizonyították szükségességüket a hazai hibridkínálatban. A 2025. évi eredmények gyengébbek, azonban, ha a szeptember eleji betakarításhoz hozzávesszük az alacsony szemnedvesség-tartalmakat – ami egy hosszabb tenyészidejű hibridnél a magasabb termésekkel együtt jóval magasabb –, a szárítási költségek elviszik a terméskülönbségből adódó bevételbeli többletet.

A Farmsaat Farmpax és Farmluke FAO 310 éréscsoportú hibridek a hosszabb tenyészidejű (st. FAO 380-400) kukorica terméshozamát megközelítették, meg is haladták, ugyanolyan körülmények között.

A kukoricaszemek fehérjetartalma is kedvezően alakult a rövidebb tenyészidejű hibridek esetében: 10 százalék körüli vagy azt meghaladó fehérjetartalmukkal szemestakarmányként történő etetésre különösen alkalmasak (5. ábra).

5. ábra: A kukorica hibridek szemtermésének fehérjetartalma (%) (Debrecen, 2024-2025.)

Ennek megfelelően keményítőtartalmuk kisebb, de nagyon kevéssel marad el a FAO 300-400 hibridekétől (6. ábra).

6.ábra: A kukoricahibridek szemtermésének keményítőtartalma (%) (Debrecen, 2024-2025)

A kétéves vizsgálati eredmények alapján az is lemondható, hogy azok a hibridek, amelyek mindkét évben szerepeltek, stabil beltartalmi paraméterekkel jellemezhetők.

Összegzés

Az itt említett hibridek akár másodvetésben is termeszthetők, rövid tenyészidejükhöz versenyképes termés társul, jó vízleadóképességgel együtt.

A rapszodikus időjárás, annak szélsőségei a korábbi termesztéstechnológiától részbeni vagy teljes elszakadást követel tőlünk. Ha nem is teljesen váltjuk le a múltbéli technológiáinkat, de odafigyelünk a genotípus megválasztására, kipróbálunk korábban elképzelhetetlennek tűnő lehetőségeket, mindezek segíthetnek a termelés sikerességének javításában.                                                                                                                

Az itt említett hibridek akár másodvetésben is termeszthetők, rövid tenyészidejükhöz versenyképes termés társul, jó vízleadó képességgel együtt.

Szerző: Dr. Dóka Lajos Fülöp – Dr. Szabó András Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar