Fehér mák

A legősibb kultúrnövényünk a mák. A termesztett változatok (Papaver somniferum) „génközpontjai” Kelet-Ázsia (Kína, Nepál) és Elő-Ázsia/Délnyugat-Ázsia (köztük Irán, Türkmenisztán felföldjei) területei. Régészeti bizonyítékok alapján kijelenthető, hogy évezredek óta jelen van a Kárpát-medence kultúráiban. A legkorábbi mákmaradványokat a neolitikumi (újkőkorszak, kb. Kr. e. 5000–4000) rétegekben találták meg, főként a Dunántúlon és a Kárpát-medence nyugati részén, feltehető, hogy táplálékként és gyógyászati célra egyaránt alkalmazták a növényt. 

Fókuszunkban az étkezési mák

A boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjébe tartozó, a mákfélék (Papaveraceae) családjának névadó nemzetségét alkotó mák gasztronómiai felhasználása Európában, különösen a kontinens közép és keleti részein (így nálunk is) rendkívül gazdag. Ezt a termelési adatok is tükrözik: napjainkban Európa legnagyobb máktermelője Csehország, ahol körülbelül 830 gazdálkodó „mákol” (2018–2022 átlag), megközelítőleg 32 400 hektáron. (Máskülönben jelentős máktermesztő Franciaország, Spanyolország és Németország is – mindezzel együtt a németek az egyik legnagyobb felvásárlói a Magyarországon termesztett prémiummáknak). A világ legnagyobb termelője (2024-ben) Törökország.

A fehér mák jellemzői

A „kék” típusokhoz (kék mák) képest lágyabb aromájú, dió ízű, és kifejezetten étkezési céllal termesztik a fehér mákot, ami szinte minden receptben kiváltható a kék mákkal. A diós ízvilág több szempontból sikerre viszi (viheti akár nagyobb vetésterületen is):

• Az ételekben helyettesítheti a diót, és a dióérzékenyek is fogyaszthatják

• Nyilván ez elsősorban a kiskerttulajdonosok számára jelenthet alternatívát a dióburok-fúrólégy vissza-visszatérő károkozása miatt: mert az íze miatt dióhelyettesítő lehet, így a dió mellett/helyett növelhető a házikerti termesztésben a vetésterülete (saját felhasználásra 500 m² alatti vetésterületen, 0,06% alatti alkaloidtartalmú mák vethető)

A kék mákhoz képest magasabb ásványianyag- és rosttartalommal rendelkezik, gazdag kalciumban és telítetlen zsírsavakban, B-vitaminokban. Nevezik ázsiai vagy indiai máknak is, ami a típus legfőbb földrajzi felhasználási területeire utal.  

Hirdetés

Kifejlett magasságra közel azonos a kék mákkal, de gubója kisebb. Virága fehér sziromleves, magjai enyhén sárgás vagy piszkosfehér színűek. Forrásaink szerint már létezik hazai vetőmagja is: a szentesi fehér mák. Szaporítása magról történik (a magfogáshoz legalább 20-30 tő szükséges), rovarmegporzású, egyéves növény. Tavasszal és ősszel is vethető, az éghajlatváltozás miatti fokozódó aszályproblémák miatt azonban érdemes az őszi (biztonságosabb) vetést – szeptember közepe–október közepe – választani (a tavaszi vetés a talaj felmelegedésének függvényében: február közepétől április közepéig tart).

Az őszi vetés további előnyei:

• A tavaszihoz képest nagyobb a terméshozam
• Fagytűrés: az őszi fagyokra nem érzékeny, a tavaszi fagyok már nem bántják
• Az őszi vetés megakadályozza a máktokbarkó/máktokormányos (Stenocarus ruficornis) megtelepedését (a kártevő nőstény egyed tojásrakásakor (április vége-május eleje) az őszi vetés héja már megvastagszik, így a kártevő nem képes azt átfúrni.

Az ételekben helyettesítheti a diót, és a dióérzékenyek is fogyaszthatják

Vetés-előkészítés, a vetésforgó fontossága

A jó vízvezető, hőtartó képességű, enyhén meszes (7-8 pH) talajok növénye a mák, homokon, szikes talajokon, a 6-nál alacsonyabb pH-jú talajokon nem fejlődik. Manapság, és várhatóan a jövőben is elsősorban a Dunántúlon jellemző a termesztése.

Akár tavaszi, akár őszi vetésről legyen is szó, nagyon fontos a magágy megfelelő előkészítése. A mákot sekély műveléssel termesztik: optimális vetésmélysége mindössze: 0,5–1,5 cm, gabonavetőgép, szemenkénti vetőgép egyaránt alkalmas a vetésre (vetés előtt és után érdemes tömöríteni a talajt); fontos a talaj nedvesen tartása a keléshez, az egyenletes kezdeti fejlődéshez.

Hirdetés

Őszi vetés esetén a sűrűbb, 30 cm körüli gabonasortáv (kisparcellás) a kedvező, tavaszi esetében a 45 cm sortávolságú.

Kezdeti fejlődése lassú, fokozott gondozást, a teljes termesztési ciklusban sok, és könnyen felvehető tápanyagokat (különösen nitrogén, foszfor, kálium, kalcium, bór, magnézium) igényel.

Az említett kezdeti lassú fejlődés miatt a mák gyomelnyomó képessége gyenge (8-10 leveles állapotában már kielégítő), ezért fokozottan kell ügyelni a gyomirtására, különösen, hogy néhány T4-es gyom esetében nehéz a gyomkezelés (pld. fehér libatop); jellemzően a tembotrion hatóanyagú szerekkel karbantartható a mákállomány. Ugyanakkor tudni kell, hogy a mák viszonylag érzékeny a fitotoxicitásra, ezt a kémiai gyomirtás választása esetén figyelembe kell venni! A fent leírtak alapján szintén ki kell emelnünk a vetésforgót: mákot legfeljebb 5-6 évente érdemes ugyanarra a helyre vetni, ezért a vetésforgó fontos eleme a máktermesztésnek, mivel ez segít megelőzni a kártevők és betegségek felhalmozódását a talajban.

Már létezik hazai vetőmag is: a szentesi fehér mák

Kártevők, korokozók

Jelenleg kevés növényvédő szer használható a mákhoz, ezért nagyon fontos a fent említett talajelőkészítés, gyomszabályozás, a folyamatos monitoring és a megfelelő szerek kiválasztása. A főbb növényvédelmi kihívások között elsősorban a máktokbarkó és a levéltetvek támadását kell megemlítenünk, valami gombás fertőzéseket. De az úgynevezett mák-gyökérormányos fokozott (korábban nem igazán jellemző méretű) kártételére 2025 tavaszán több jelzés érkezett dunántúli termesztőktől. Így a források alapján egyértelmű: az egyre nagyobb területen termesztett mák megvédése (hazai viszonyokra növényvédelmi technológia kidolgozása, célzott rovarölőszer-hatóanyagok piaci bevezetése) a mák-gyökérormányossal szemben egyre sürgetőbb feladattá válik. 

Az AgrárUnió korábbi cikkei mákról: https://www.agrarunio.hu/tags/mak

Szerző: AgrárUnió