
A sokarcú vadkár: problémák és megoldások − II. Rész
Növénytermesztés - 2024.07.22
Előző lapszámunkban a vadkár-kérdés kapcsán probléma- és megoldástérkép felrajzolását kezdtem el. Eddig szóba került többek között a vadállomány életterének szűkülése miatti, emelkedő relatív vadsűrűség; a csülkös nagyvadak élőhely- és táplálkozási preferenciáinak áttekintése. Továbbá vizsgálat alá vettem a gímszarvas által a mezőgazdaságban okozott károk csökkentésének gyakorlati lehetőséget, ez utóbbival pedig indítványoztam az adott vadgazdálkodási tájon belüli vadászterületek besorolását: magterületek, átmeneti és peremterületek alapján. Ezúttal a jogszabályi, hatósági szintű megoldási javaslatokra térek ki.
VADÁSZATI IDÉNYEK
E cikksorozatunk I. részében részletesen kifejtett okok (élőhelyhasználat, táplálkozási preferencia) alapján, a szántóföldi vadkárok csökkentése érdekében, vadászatiidény-oldalról, jelenleg a gímbikák vadászati idényét diverzifikáltan szükséges meghosszabbítani, az alábbiak szerint:
1.) 3 éves korig bezárólag (1.−2. agancs), a gímbikák vadászati idényét, mindhárom élőhelytípuson (magterületek, átmeneti és peremterületek – a szerk.) meg kell hosszabbítani április 10-ig, illetve március 10-ig. Ezeknek a fiatal bikáknak ekkor még fent van az agancsa, így a trófeaminőség alapján ugyanolyan jól elbírálhatóak, mint például októberben. A repcében, gabonában legelő, vagy éppen a gyümölcsfák ágait, a szőlő zöld hajtásait rágó bika rudliból egy-egy példány elejtése a leghatékonyabb visszatartó erő a csapat többi tagja számára a szántóföldre, gyümölcsösbe, szőlőbe kijárástól.
2.) A perem- és átmeneti területeken, a gímbikák vadászati idényének kezdetét, 5 éves korig előre kell hozni augusztus 1-re. Ezzel egy hónappal lerövidülne a kukoricában és napraforgóban a kártétel időtartama! Ekkora már látszik az agancs minősége, ugyanúgy elbírálható az egyed, mint szeptemberben. A magterületeken, a bőgés előtti zavarás megakadályozása érdekében, ezt nem tenném meg. A gím tarvad vadászati idényének legutóbbi módosítása miatt, a nőivarú egyedeknél és a borjaknál további idényhosszabbítás nem indokolt!
Legyen konkrétabb a szabályozás a földhasználó és a vadászatra jogosult között a kármegelőzésről: a villanypásztor közös üzemeltetéséről, nyomvonalának költségéről.
VADGAZDÁLKODÁSI TERVEZÉS
Egyes megyékben, például nálunk, Somogyban, még mindig szinte automatikus, hogy a vadászatra jogosult számára a hatóság írja elő − a bika elejtési számok duplázásával − az elejtendő sutavad mennyiségét, jórészt figyelmen kívül hagyva a jogosult saját szándékait. Ennek oka az állomány növekedésének meggátlása, esetenként csökkentése. Ez jelenleg helyes cél, mégis, a perem- és átmeneti területek számára sokszor nehezen, vagy nem teljesíthető. Emiatt ezeket a jogosultakat rendszeresen bírsággal sújtják, holott csak a rájuk erőltetett tervet nem tudták teljesíteni, mert nem volt miből meglőni azt. Erre megoldásul, a jogosultak saját sutavad lelövési tervét kell elfogadni, amennyiben azt a tájegységi fővadász megerősíti.
Szükséges az egyszerűbb és életszerűbb a vadkárfelmérési eljárás, mert például az Egységes Mezőgazdasági Vadkárfelmérési Útmutató tele van „íróasztalszagú”, életképtelen adathalmozással, úgymint GPS-koordináták és fotók rögzítése minden mintavételi helyen, mert a jelenlegi „Útmutató” a szakértőből betanított munkást akar csinálni!
TRÓFEABÍRÁLAT („mínusz pontok”)
A jelenlegi szabályozás rendszerének fenntartását mindenképpen megőrzésre érdemesnek gondolom. Javaslom azonban a szakszerűtlen elejtés követelményeinek jelentős lazítását. A jelenlegi előírások már az átlag trófeaminőség felső szintjét védik, ami mellett hatékony állománycsökkentést végrehajtani nem lehet. Kívánatosnak azt tartom, ha a „szakszerűtlen elejtés” minősítéssel csak a valóban kiváló képességű egyedeket védenénk, legfeljebb a bikaállomány 10 százalékát. Jelenleg sok vadász azért nem mer meglőni 1-1 bikát, mert az előtte álló rudlinak fele-harmada mínuszpontos lenne.
Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy a gímszarvas agancsának heritabilitása (öröklődési mutatója) igen alacsony (0,33 +/-0,12)*. Ennek két fő oka: az agancsméret egy erősen poligénes, multifaktoriálisan meghatározott tulajdonság, melyben sok recesszív gén is szerepet játszik. Emiatt a megjelenő (fenotípusos) tulajdonság nem tükrözi annak genetikai hátterét, így az agancs fizikai tulajdonságai alapján történő kiválogatás eredményessége alacsony. Másik ok, hogy a nőivarú egyedeknél ez a tulajdonság nem is jelenik meg, ezért őket erre szelektálni nem lehet. Röviden: kár a mínusz pontoknak túlzott jelentőséget tulajdonítani, az állományra gyakorolt hatásuk az öröklődés terén csekély. Az egyes egyedek agancsfejlődésére viszont abszolút pozitív hatása van! Azaz: érett korában az lesz nagy bika, amit nem ejtettek el középkorúként, de a jó agancsfejlesztési tulajdonságát csekély valószínűséggel fogja örökíteni.
Véleményem szerint a mezőgazdasági vadkárok felméréséhez legalább középfokú mezőgazdasági végzettség előírása szükséges, ahogy erdei vadkár felméréséhez is erdészeti szakképesítés az előírás!
VADKÁROK KEZELÉSE: VADKÁRÉRT VALÓ FELELŐSSÉG, VADKÁROK ELLENI VÉDEKEZÉS
Mint a fentebb írtakból következik, ennek legjobb módja a vadnak a mezőgazdasági kultúráktól való távoltartása, vagyis gyakorlatilag az erőben való megtartása. Itt utalnék vissza ismételten az állam, mint a vad, a nemzeti vagyon tulajdonosának szükséges szerepvállalására: a nagy, gímszarvas élőhely szempontjából kiemelten fontos magterületek, nagyrészt állami tulajdonú és/vagy kezelésű erdőtömbök. A hatékony élőhelykezelés lényeges elemei, a vad természetes élőhelyein megfelelő állománysűrűség és ivararány kialakítása; a vad számára fontos, de egyszerű élőhelyi fejlesztések (pl. fúrt kutakból rendszeresen feltöltött itatók és dagonyák rendszere, vadrejtő csenderesek létesítése, cserjeszint meghagyása) mellett, a szükségtelen és káros élőhelyi zavarás (quad, crossmotor, off-road járművek) megszüntetése, azt ezt kiváltó tevékenységeknek szigorúan az erre kijelölt területekre történő korlátozásával.
A szántóföldi vadkár elleni védekezésnek rendkívül lényeges eleme lenne, hogy a táblák gépjárművel megközelíthetőek és körüljárhatóak legyenek. Praktikusan: útként nyilvántartott területet elvetni azt a következményt vonja maga után, hogy arra a táblára ne járjon vadkártérítés! A vadászatra jogosultakat viszont kötelezném, hogy a táblák körüli utak járhatóvá tételében anyagilag vagy munkával (a tulajdonossal kötött megállapodás szerint), jogszabályban meghatározott arányban vegyenek részt.
Az az 1996. évi LV. törvény (Vtv.), és annak végrehajtási rendelete által szabályozott 5 méteres szegély, melyen a gazdálkodó, bizonyos körülmények esetén (például erdősült terület, nádas) köteles olyan magasságú növénykultúrát fenntartani, melyből a kárt okozó vad kilátszik, és annak vadászata lehetséges, szerintem felesleges, amennyiben a körülautózhatóság biztosított (ezt lehetne, mondjuk egy 2,5−3 méteres nyomvonal fenntartáshoz kötni). A jelenleg előírt 5 méter az ott átváltó vad észlelésére, majd célzott, biztos lövés leadására kevés, a termelőnek viszont ennek fenntartása, gondozása, részben bevételkiesést, másrészt többletköltséget jelent, így a szegély hasznossága ezektől messze elmarad. A gépkocsival történő körüljárhatóság biztosításának megtagadása viszont, amennyiben a vadászatra jogosult az útvonal járhatóvá tételéhez a fentiek szerint hozzájárulna, szintén kizárná a termelőt a vadkár megtérítésének jogosultságából az adott területre. Jó megoldás viszont erre az AÖP (Agro-ökológiai Program) területek kialakítása a vadkárveszélyes-táblák körül.
Legyen konkrétabb a szabályozás a földhasználó és a vadászatra jogosult között a kármegelőzésről: a villanypásztor közös üzemeltetéséről, nyomvonalának költségéről (területkiesés, vagy utólagos elhelyezéskor a nyomvonalon kikaszált termény hozamkiesése, ide/erre ráfordított felesleges költség). Ha a vadászatra jogosult a törvény ellenére nem épít villanypásztort, de a gazda megépíti helyette, akkor annak költségét milyen arányban kell viselni a feleknek? Egyáltalán, hogyan számítódik annak költsége? Ki ítéli meg, hogy valóban nagyobb kárt előzött-e meg a telepítése, mint amibe belekerült?
Állandó kerítéssel bekerített szántóterületek után nem kell vadászati jog haszonbérletet fizetni, viszont ezek részei a vadászterületnek. A kerítés építőjét kötelezném a kerítésen belül egy autózható nyomvonal fenntartására. A vadkár lehetősége a kerítéssel nem szűnt meg, sokszor ezeken belül is keletkezik, jelentős mértékben. Ennek térítése is gyakran képezi vita tárgyát.
Néhány szó még az ültetvények, lakóházak udvarának, kertjének védelméről. Cikkem előző részében már említettem ezt a témát. A védendő értékkel sokszor köszönőviszonyban sincs a földhasználó általi védelem. Úgy gondolom, hogy sokéves beruházás vagy meglevő termelési érték esetében annak használója is ki kell, hogy vegye a részét a megfelelő védekezésből, természetesen a vadászatra jogosult arányos hozzájárulásával.
Szükséges az egyszerűbb és életszerűbb a vadkárfelmérési eljárás, mert például az Egységes Mezőgazdasági Vadkárfelmérési Útmutató tele van „íróasztalszagú”, életképtelen adathalmozással, úgymint GPS-koordináták és fotók rögzítése minden mintavételi helyen, mert a jelenlegi „Útmutató” a szakértőből betanított munkást akar csinálni! A „V” és „W” alakú területbejárás pedig, annak elhelyezése által, akár az eredmények manipulálására is alkalmas lehet, a párhuzamos bejárással viszont a terület minden szegletét pontosan lehet jellemezni. Elegendő a fontosabb irányelveket rögzíteni: kötelező mintaszám/ha, amennyiben mintavételezés egyáltalán lehetséges; fotódokumentáció készítése a szükséges mértékben, de az GPS-koordinátákat és időbélyegzőt tartalmazzon; mérések elvégzése és dokumentálása stb.
Véleményem szerint a mezőgazdasági vadkárok felméréséhez legalább középfokú mezőgazdasági végzettség előírása szükséges, ahogy erdei vadkár felméréséhez is erdészeti szakképesítés az előírás! (Lásd Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara 1/2022. (IV/20.) számú szakmai iránymutatás a termésbecslés és mezőgazdasági kár szakterületeken!) A szántóföldi vadkárfelmérés alapja ugyanis a mezőgazdasági termésbecslés és a mezőgazdasági kárbecslés.
Hasznosnak tartanám a megegyezés nélküli ügyekben, mezőgazdasági és vadászati szakértőkből álló, megyei vadkár döntőbizottságok létrehozását a bírósági szakasz előtt; kármegosztás-javaslati feladattal, a tájegységi fővadászok bevonásával. Ezen bizottságok elé már a szakértők által készített vadkárfelmérések kerülnének, melyeket a felek egyszeri, közös meghallgatása után, valós és érdemi szempontok alapján bírálnának el. Ezek döntését, ha a felek nem fogadják el, a bíróság egyszerűsített eljárásban jóváhagyja vagy elutasítja. Jelenleg sajnos a „kinek van furfangosabb/rámenősebb/gátlástalanabb jogi képviselője” kérdés dönt a perek túlnyomó többségében.
A fentebb írtak mindenképpen továbbgondolásra érdemesek, több évtized valódi, az érintett szakterületeken a gyakorlatban szerzett tapasztalatokra épülő koncepciók. A problémakör valóban rendkívül komplex (például a vadkárok összefüggése a jogellenes off-road-ozással), de rendszerszinten kezelve és szabályozva a megfelelő, termelésben és vadgazdálkodásban jártas gyakorlati szakemberek bevonásával (doktori címek nélkülözhetőek), sok ponton lehetne jó megoldásokat találni a legtöbb részére.
A szövegben jelölt hivatkozás forrása: *E B Kruuk, Jon Slate, Josephine M Pemberton, Sue Brotherstone, Fiona Guinness, Tim Clutton-Brock (2002): Antler size in red deer: heritability and selection but no evolution
Szerző: Darányi Zsolt
Címkék: vadkár
Hatályba lépett az agrárgazdaságok generációs átadását ...

A mezőgépek veteránjai – KÜHNE HUNGÁRIA DRILL vetőgép

Weidemann T6025 teleszkópos rakodó – Ember, gép és szerszám ...

Magas olajsavas koncentráció jelentősége napraforgóban

Továbbra is magas a napraforgó ára

Vessen napraforgót, a klímaváltozás nyertesét!

A szőke szépség (2. rész) – Haflingi ló felvezetésben, ...

Növényvédelem és ami mögötte van – A HORSCH fejlett talajművelő ...

Megjelent Magyarországon a kiskérődzők pestise

Pöttinger Plano VT 6060 – A teljes keresztmetszetű ...