A tarlóápolás növényvédelmi hatásai
Növénytermesztés - 2024.06.29
Nyári betakarítású növényeink, a kalászos gabonák és őszi káposztarepce tarlójának szakszerű ápolása számtalan előnnyel járó, elhagyhatatlan munkaművelet. Már csupán a növényvédelmi hatásait nézve is több, rövid és hosszú távon egyaránt megmutatkozó előnye van. Melyek ezek?
Gyomirtás a tarlón
A tarlók nyári időszakban történő ápolásakor a legnagyobb figyelem a gyomnövényekre irányul. Ez a beavatkozás jó lehetőséget ad az évelő gyomok − pl. mezei acat és évelő fenyércirok (1. kép) − hatékony, hosszú távon is érvényesülő, ugyanakkor nem túl költséges irtására. E munka kulcsfontosságú elemei a glifozát-tartalmú gyomirtó készítmények.
1. kép: Évelő fenyércirokkal borított gabonatarló
A hatóanyag sorsa sokáig kérdéses volt, egy évvel ezelőtt még felhasználásának tilalmától, vagy a korlátozásától kellett tartani, azonban mára a tarlókezelés szempontjából a kérdés megnyugtatóan rendeződött. Erre a célra a döntés értelmében a következő tíz évben továbbra is alkalmazható. A hatóanyag a gyomnövények zöld részein felszívódva a nedvkeringés által a föld alatti részekbe is eljut, amelyeket hatékonyan képes pusztítani, legyen szó egy- vagy kétszikű gyomnövényről. Azonban a biztos hatás érdekében egyes helyzetekben segítenünk kell a gyomirtó szernek! A tarlón a nyári időszakban növekedő gyomnövények némelyike vastag, a permetlé által nehezen átjárható, szinte pajzsként működő viaszréteget fejleszt. A gyomirtás hatékonysága szempontjából kulcsfontosságú, hogy ezen a védőrétegen átjusson a hatóanyag. Ez a legegyszerűbb hatásfokozó adalékanyagokkal, vagy „tapadásfokozókkal” is elérhető, ezért fontos, hogy azokból kerüljön a permetlébe. Ezek nem csupán a viaszrétegen történő átjutást, hanem a permetlé terülését is segítik, amelynek az erősen szőrözött növényi felületek kezelésekor van fokozott jelentősége. A mezei acat egyes biotípusai részben az utóbbinak, részben pedig fokozott viaszképzésüknek köszönhetően kerülhetik el a totális gyomirtó hatást, ezért is fordulhat elő, hogy egy tarlókezelésben részesített táblán egyes acatfoltok látványosan pusztulnak, míg másokon a hatás mérsékeltebb. A hatásfokozó adalékanyagok alkalmazásával azonban ezek esetében is jobb gyomirtó hatás érhető el. A glifozáttal történő tarlókezelés más gyomnövény jelenlétében is kiegészítésre szorulhat. Ilyen az egyre nagyobb borítással jelentkező apró szulák, amely ellen akkor lehet valóban hatásosan védekezni, ha a tankkeverékbe tarlókezelésre engedélyezett hormonhatású gyomirtó hatóanyag (pl. dikamba) is kerül. Mindezeken túl érdemes a permetlébe hektáronként 4 kg ammóniumnitrát-tartalmú műtrágyát is keverni, amely fokozza a növény nedvkeringését, ezáltal segíti a gyomirtó hatóanyag szállítását, így hatáskifejtését.
A tarlóápolás gyomirtó hatása természetesen érvényesül a magról kelő gyomnövényekkel szemben is. A talaj bolygatása és annak nedvességmegőrzés érdekében végzett zárása ugyanis jó csírázási feltételeket teremthet ezek számára is. Tömeges kelésük után vagy a soron következő talajmunka, vagy a totális hatású glifozát-tartalmú gyomirtó szerrel történő kezelés (2. kép) pusztítja el őket.
2. kép: Totális glifozát-hatás a gabonatarlón
A tarlóápolás és kezelés sok gyomnövény esetében nyújt lehetőséget a talaj gyommagkészletének csökkentésére, mert ha minden problémás gyomnövény nem is bírható csírázásra a tarlón, jelentős részük azonban igen.
Az évelő gyomnövényekkel szembeni védekezés a tarlón eredményes, egyúttal költséghatékony beavatkozás.
Árvakelés irtása a tarlón
A kultúrnövények árvakelésére a gyomokhoz képest kisebb figyelem irányul, azonban irtásuk több szempontból is kifejezetten fontosnak tekinthető. A betakarításkor tarlóra hulló magok előbb vagy utóbb, amint a körülmények arra megfelelőek lesznek, csírázni és kelni fognak. Ha ez a már elvetett őszi kultúrában történik meg, komoly problémát okozhat. A nagy számban kelő árvakelés − például egy gabona után vetett repce esetében − kifejezetten kockázatosnak tekinthető, az már önmagában a tömegével is képes elnyomni a kezdetekben még gyámoltalan repcenövénykéket (3. kép).
3. kép: Az árvakelésű gabona önmagában a tömegével is képes elnyomni a fiatal repcét
Ezen túl folyamatosan fennálló konkurenciát jelent a kultúrnövény számára a vízért és tápanyagokért folytatott versengésben, amely megnehezíti, lelassítja a repce fejlődését, értékes időt véve el tőle a sikeres átteleléshez megfelelő fejlettségi állapot elérésében. De ugyanez elmondható fordítva is: a tömegesen megjelenő árvakelésű repce hasonló gondokat okozhat a következő kultúrában, ami általában valamilyen őszi kalászos. Ezért kell minél több magot csírázásra bírni a tarlóápolás során, amellyel akár egy őszi gyomirtó kezelés is kiváltható.
A szakszerű tarlóápolás egyes kórokozók árvakelésű növényeken vagy szármaradványokon történő fennmaradása, és az ennek hatására kialakuló korai fertőzésveszély mérséklése miatt is fontos. A kalászos gabonákat betegítő gombabetegségek közül több (pl. szeptóriás levélfoltosság, fahéjbarna levélfoltosság) szaporítóképletei maradnak fenn a fertőzött növényi részeken, azaz szármaradványokon (4. kép), amelyekről akár már az ősz során elindulhat a következő fertőzési hullám.
4. kép: Több gabonakórokozó a fertőzött növényi maradványokon marad fenn
Amennyiben azonban a tarló ápolását szolgáló talajmunka azokat leforgatja, vagy földdel letakarja, azzal lehetővé teszi a lebontó szervezetek munkáját, így a betegségek fertőző képletei elveszítik életképességüket. Azonban gombabetegségek az árvakelésű növényeken is fennmaradhatnak, sőt fel is szaporodhatnak. Ezek közé tartozik például az árpát betegítő hálózatos levélfoltosság (5. kép), a búzát fertőző rozsdabetegségek, vagy a mindkét kultúrát fenyegető gabonalisztharmat.
5. kép: Hálózatos levélfoltosság tömegesen megjelenő tünetei árpa árvakelésen
Ezek tünetei tömegesen is mutatkozhatnak az árvakelésű növényeken, amelyekről az őszi vetésű állományok is könnyen fertőződhetnek. A sorból nem kihagyhatók a gabonavírusok, amelyek egyes évjáratokban komoly problémát jelenthetnek az árpavetésekben. Ezek az árpa sárga törpülés vírusa (BYDV), valamint a búza törpülés vírusa (WDV) amelyek a gondozatlan gabonatarlókról (6. kép) vektorszervezeteik − az előbbinél a levéltetvek, az utóbbinál egyes kabócafajok – segítségével kerülnek át az új állományokba.
6. kép: A tarlókon sárguló gabonatövek gabonavírus fertőzésére is utalhatnak
A kártevők említése azért is fontos, mert több fajuk is fennmaradhat, sőt felszaporodhat a tarlókon. Ezek egyike az újra egyre nagyobb számban megjelenő gabonafutrinka, amelynek kifejlett egyedei a gabonatarlón maradó rendek és szalmacsomók alatt találnak táplálkozó, egyben tojásrakó helyet. A szűkülő vetésforgó, a kalászos gabonák egyre erősödő aránya mind jobb lehetőséget biztosít a kártevő számára, amelynek lárvája, a csócsárló nem egy helyen már gazdasági kárt okozó szinten károsít. Több, a nyarat a tarló növényzetén töltő, esetleg ott fel is szaporodó kártevő az ősz során tömegesen települhet az új vetésekbe, amelyeket közvetlen (pl. repcében a földibolha-fajok), valamint a vírusok átadása révén (kalászos gabonákban levéltetvek, kabócák) közvetett módon is károsíthatnak. A tarlók szakszerű ápolása, az árvakelésű növények irtása mind a kórokozók, mind pedig a kártevők problémáját hatékonyan kezeli.
A tarlók szakszerű ápolása több növényvédelmi jellegű probléma kezelésében is segíthet.
Védekezés tarlón a mezei pocokkal szemben
Az elmúlt év ismételten ráirányította a figyelmet a mezei pocok jelenlétére és károkozására. E helyenként gradációs mértékben felszaporodó rágcsáló az előző évben jelentős károkat okozott több szántóföldi kultúrában is. Felszaporodásának okai összetettek, ezért az ellene történő védekezés is több elemből álló, komplex megközelítést igénylő tevékenység. E munkából nem maradhat ki a tarlók szakszerű ápolása sem. A tarlókon végzett talajmunkák bolygatják, rombolják a rágcsáló viszonylag sekélyen kialakított járatrendszerét, ezzel direkt módon is gyérítik, de a búvóhelyek megszüntetésével több lehetőséget is adnak természetes ellenségei számára a sikeres vadászathoz, így a pocokszám csökkentéséhez. A műveletek során a munkát végzőknek azokat a szalmacsomókat is szükséges széthúzniuk, leforgatniuk (7. kép), amelyek alatt háborítatlanul élhetnek és szaporodhatnak fel a mezei pockok.
7. kép: A tarlón maradó szalmacsomók biztos menedéket kínálnak a mezei pockok számára
A tarló ápolása és gyomirtó szerrel történő kezelése kizárja a méretes gyomokból álló, gyakran meglehetősen zárt növénytakaró kialakulását, amely fedett, ragadozóktól védett élőhelyet biztosít a rágcsáló számára. A mezei pocok nagy károkozásra képes, intenzív felszaporodásakor már nehezen leküzdhető ellenfél, ezért meg kell becsülni és meg is kell ragadni gyérítésének minden egyes lehetőségét.
A gabona és repcetarlók szakszerű ápolása nem csupán a parlagfűbírság elkerülését szolgálja, hanem több növényvédelmi probléma kezelésében nyújt valódi segítséget. Érdemes élni a lehetőséggel, mert az elvégzett munka nem kizárólag a következő kultúrát segíti, pozitív hatásai hosszabb távon is megmutatkozhatnak.
Szerző: AgrárUnió
Címkék: tarlóápolásA szőke szépség (1. rész) – Haflingi ló tenyésztésben, ...
Az őszi búza okszerű és gazdaságos őszi tápanyag-utánpótlása
Az őstermelők már saját maguk is létrehozhatják hatósági ...
Elmarad a januári AgrárgépShow, de az AGROmashEXPO meg lesz ...
Jön a valódi áttörés a hazai ökológiai gazdálkodásban?
Kiderült mekkora összegre számíthatnak a gazdák a közvetlen ...
Hogyan lesz a jó zongoraművészből kiváló marketinges? – ...
Pusztított az aszály 2024-ben: a kukoricánál a legnagyobb a ...
A pálma téliesítése lépésről lépésre
Megjelent az ökológiai gazdálkodás támogatására irányuló ...