
A kukorica betegségei - gombás betegségek képekkel
Növénytermesztés - 2024.02.10
A kukorica az egyik legnagyobb területen termesztett szántóföldi növénykultúránk, amely komoly gazdasági jelentőséggel bír. Növényvédelmében elsősorban a gyomnövények, valamint a rovarkártevők elleni védekezés kap fontos szerepet, azonban nem szabad megfeledkeznünk a gombabetegségekről sem. Ezek gyakorta kevés figyelmet kapnak, miközben akár a gazdasági kár szintjét is elérheti a károkozásuk. Melyek ezek a megbetegedések?
A kukorica betegségei - a kukorica gombás betegségei képekkel
Csírakori betegségek
A talajokban mindenhol megtalálható kórokozók a vetőmagot, a csírát, valamint a fiatal növény gyökérzetét fertőzhetik meg. Erre általában nedves, hideg talajnál, elhúzódó kelés esetén lehet számítani. Okozói Fusarium-, Pythium-, Penicillium-, valamint Rhizoctonia-fajok lehetnek. Fertőzésük következménye csíraelhalás lehet, amely a talajfelszínen tőszámhiány formájában jelentkezik. Ennek ellenére a csírakori megbetegedések gazdasági jelentősége kicsi, mivel a vetőmag gombaölő hatóanyagokkal történő csávázása szinte tökéletes védelmet nyújt ellenük, csak egészen extrém körülmények között okozhatnak jelentősebb problémát.
A kukorica betegségei: a szár és levél gyakori betegségei
A kukorica szinte minden föld feletti részét betegíthetik gombabetegségek, ezek között egyaránt előfordulnak éves gyakorisággal, de rendkívüli ritkasággal előforduló megbetegedések is. A kukorica betegségei közül, a szárat és a leveleket érintve, az alábbiakkal találkozhatunk a leggyakrabban.
Golyvásüszög (Ustilago maydis)
Gyakoriság szempontjából a növény föld felett jelentkező gombabetegségei közül a golyvásüszög lehet az első helyen.
Golyvásüszög tünetei a lombozaton
A kórokozó jellegzetes tünetei általában a sebzéseken keresztül történő fertőződés nyomán a növény bármely föld feletti részén jelentkezhetnek.
Golyvásüszög tünetei a címeren
Ezek a sebzések származhatnak jégverésből, rovarrágásból, de bármilyen más, akár műveléssel összefüggő mechanikai sérülésekből is. A tünetek a legnagyobb problémát -a cső fertőzésén túl- akkor okozzák, amikor a szár alsó részén jelennek meg, ami a növény gyengült fejlődéséhez, akár pusztulásához is vezethet. Ez különösen azokon az öntözött csemegekukorica-termő területeken jellemző, ahol nem érvényesül a vetésforgó, mivel e kultúra magas jövedelmezősége miatt gyakran kerül vetésre.
Hamuszürke szárkorhadás (Macrophomina phaseolina)
A hamuszürke szárkorhadás kórokozója az utóbbi években kelt egyre nagyobb figyelmet, károsítása ugyanis növekszik. Míg kártételét elsősorban a napraforgóban és cukorrépában tartjuk számon, az a kukoricában is megjelenhet. Bár most a gyakori betegségek között mutatjuk be e kórokozót, azt kell mondanunk, hogy jelenleg nem tudjuk megmondani, milyen mértékű lehet a jelenléte a kukoricában. Azonban tudva azt, hogy tápnövényköre rendkívül széles, valamint azt, hogy az éghajlatunk változásából fakadó időjárási körülmények rendkívüli módon kedveznek neki, feltételezhetjük, hogy az ország egyes részein gyakran fertőzheti a kukoricaállományokat.
A hamuszürke szárkorhadás fertőzése a talajból, a fertőzött növényi maradványokon áttelelő mikroszkleróciumokról indul. A növényben fejlődve a gomba a gátolja a szállító edénynyalábok működését a növény gyökérnyaki részén, valamint a szár alsó szakaszán, amellyel gyakran teljesen megszünteti a föld feletti részek víz- és tápanyagellátását. Ennek következménye a növény gyors elhalása, a termés kényszerérése lesz. Mivel a szár a fertőzés következtében korhad, gyengül, a tünetek között a szártörés is megemlíthető.
Makrofominás fertőzés miatt bekövetkező szártörés
Mivel a kórokozó melegigényes, ezért fellépésére elsősorban a száraz és meleg évjáratokban lehet számítani, gyakran egy-egy hőhullámot követően napok alatt szárad le a megbetegített állomány. Emiatt sokszor nem is gyanakszunk gombabetegségre, egyszerű aszálytünetnek véljük a levelek gyors száradását, a növény elhalását.
Amennyiben gyanúsan gyors az állomány leszáradása, érdemes az elhalt növények talaj feletti szárrészét átvágva meggyőződni, arról, hogy abban találhatók-e apró, fekete, mákszemnél is kisebb mikroszkleróciumok. Amennyiben igen, a vizsgált rész a mikroszkleróciumok tömege miatt szemmel láthatóan szürkés, a növény makrofominás fertőzés miatt pusztult el.
A szürke bélszövet a makrofominás fertőzés jellegzetes tünete
A kórokozó ellen jelen ismereteink szerint nincs igazán hatékony védekezési lehetőség, sem agrotechnikai, sem növényvédelmi. Az egyetlen segítség, amikor kihasználva az egyes fajták fogékonysága közötti különbségeket, olyat kerül vetésre, amellyel mérsékelhető a fertőzés kockázata.
Kukoricarozsda (Puccinia sorghi)
A kukoricarozsda főként a csapadékosabb országrészek vagy évjáratok gombabetegsége, amely szemeskukorica termelése során ritkán okoz hazánkban gazdasági kárt. Azonban párás, csapadékos környezetben főként a hosszú tenyészidejű fajtákban jelenhetnek meg tünetei. Ezek apró vörösesbarna foltok a levélen, annak színén és fonákán, amelyek felett a bőrszövet felszakad.
Kukoricarozsda tünetei a levélen
A tenyészidőszak végéhez közeledve a fertőzött részeken apró, fekete rozsdafoltok is megjelenhetnek, amelyek a kórokozó teleutotelepei. A kukoricarozsda a legnagyobb figyelmet a vetőmagelőállítás során igényli, részben a szülővonalak esetleges érzékenysége, részben az általában intenzív öntözés miatti párás mikroklíma miatt.
A kukoricarozsda fertőzése a levelek elhalásához vezethet, amely jelentős mértékben is csökkentheti az aktív, asszimiláló levélfelület nagyságát.
Kukoricarozsda fertőzésem miatti levélszáradás
A védekezés elsősorban agrotechnikai módszerekkel valósulhat meg, a vetésváltással, valamit a fertőzött növényi maradványok talajba forgatásával.
A levél és a szár ritkán jelentkező megbetegedései
Kabatiellás levélfoltosság (Kabatiella zeae)
A kabatiellás szemfoltosság a kukorica lombozatának ritkán jelentkező gombabetegsége, amelynek megjelenésére a csapadékos és párás évjáratokban lehet számítani. A fertőzött növényi maradványokon áttelelő kórokozó tünetei a leveleken jelenhetnek meg, apró, kivilágosodó, a szélükön antociános foltok formájában.
Kabatiellás szemfoltosság tünete a levélen
A foltok közepén lévő szövetek a fertőzés előrehaladtával elszáradnak, ezért a betegség károkozás a lombozat pusztulásán, az asszimiláló felület csökkenésén keresztül jelentkezik. A védekezés alapja a monokultúra elkerülése, valamint a fertőzött növényi maradványok leforgatása.
Északi levélfoltosság ((Setosphaeria turcica)
Az északi levélfoltosság egyike a kukoricát betegítő helminthospóriumos megbetegedéseknek, amely a lombozatot károsítja. Megjelenésének a meleg és kifejezetten csapadékos, párás környezeti körülmények kedveznek. Tünetei a tenyészidőszak második felében megjelenő leveleken jelentkező hosszúkás, orsó alakú foltok, amelyek a levélerekkel párhuzamosan nőnek. Ezek a későbbiekben összefolynak, beszáradnak, ezzel pedig a kórokozó igen jelentős mértékben képes csökkenteni az asszimiláló levélfelület nagyságát.
A megbetegedés hazánkban ritkán mutatkozik, akkor is inkább az erősen csapadékos termőtájakon és évjáratokban. A védekezési eljárások alapvetően agrotechnikai eljárások, így a monokultúra elkerülése, a fertőzött növényi maradványok leforgatása, az ellenálló kukoricafajták vetése. Mivel a megbetegedés a csíranövényt is támadhatja, elengedhetetlen a mag gombaölő szerekkel történő csávázása.
A kukorica lombozatát a fentiekben felsoroltakon kívül más gombabetegségek is veszélyeztethetik, azonban azok gazdasági jelentősége hazánkban csekély. Ezek a gombabetegségek a kukorica déli levélfoltossága (Bipolaris maydis), valamint a kohliobóluszos levélfoltosság (Cochliobolus carbonum).
A kukoricacső megbetegedései
A kukoricacső legfontosabb megbetegedése annak csőfertőző kórokozók által okozott megbetegedése. Sok esetben ezt „csőfuzáriózisként” említjük, azonban a fuzárium-fajokon kívül más kórokozó is okozhatja annak fertőződését. A probléma ebben az esetben nem a termés mennyiségének esetleges csökkenéséből fakad, hanem annak minőségével kapcsolatos. A csőfertőző betegségek legtöbbje ugyanis olyan vegyületeket, mikotoxinokat termel, amelyek már kis mennyiségben is komoly veszélyt jelentenek a fertőzött tételből készült állati takarmányt, vagy humán élelmezési céllal készülő terméket fogyasztó számára.
A mikotoxinok termelődése nem automatikus, a kukoricacső fertőződése nem jelenti azt, hogy biztosan megtörténik a szemekben a káros mikotoxinok felhalmozódása. Ez még a penészgyeppel vastagon borított cső esetében is igaz, sőt, az is előfordulhat, hogy olyan kukoricacsövön történik meg a toxinszennyezés, amelyeken egyáltalán nem mutatkoznak gombafertőzés tünetei. A toxintermelést az arra képes gombafajok akkor kezdik meg, amikor a környezeti körülmények számukra kedvezőtlenül alakulnak, ilyen lehet pl. a gyors vízleadás, a kényszerérés. A vegyületek képzésének helye eltérő, míg egyes fajoknál az már a szántóföldön megkezdődik, addig másoknál az a tárolótérben történik.
Csőfuzáriózis
A kukoricacsövek a leggyakrabban fuzáriumfajokkal fertőződhetnek.
Kiterjedt, világos színű penészgyep, a fuzáriumos fertőzés tünete
Az általános vélekedés szerint erre csupán a csapadékos és hűvös évjáratokban van esély, azonban van olyan faj, amely meleg és száraz viszonyok között is fertőz.
A száraz és meleg időjárási körülményeket a Fusarium verticillioides gomba kedveli, ez a faj fogja egy meleg nyári időszakban a kukoricacsövet fertőzni. A fertőzés a virágzás időszakában a bibeszálakon keresztül is megtörténhet, különösen mérsékelten meleg, párás körülmények között. Azonban az a leggyakrabban valamilyen sebzésen keresztül történik meg, arra a kukorica lepkekártevőinek (kukoricamoly, gyapottok-bagolylepke) csövet érő kértétele is lehetőséget nyújt. A beteg csövön fehér, lilás vagy lazacszínű penészgyep alakulhat ki. Azonban a fertőzésre utal a magban megjelenő, a bibepontból sugárirányban futó fehér elszíneződés, a „csillagseprű” jellegzetes tünete is.
A fuzáriumos fertőzésre utaló „csillagseprű” tünet
A kórokozóra a fumonizin mikotoxinok termelése a jellemző, amelyek erősen karcinogén, egyúttal májkárosító hatású vegyületek.
A kukoricacsöveket gyakran fertőző fuzárium-faj a Fusarium graminearum, amely számára a virágzás időszakában fennálló hűvösebb és nedvesebb környezeti körülmények a kedvezőek, de a fertőzés mértékét nagyban növeli az átlagosnál hűvösebb és csapadékosabb augusztusi és szeptemberi időjárás is. E kórokozó esetében a cső bármely része megbetegedhet, jellegzetes tünete, hogy az ilyen területeken a csuhélevelek erősen tapadnak a cső felszínéhez, azokat nehéz lefosztani. A kialakuló penészgyep színe a fehérestől a rózsaszínesig terjedhet. A termelt mikotoxinok a deoxinivalenol (DON), a zearalenon (ZON), valamint a nivalenol.
Fuzáriumos penészgyep a csuhélevélen
Mindkét fuzárium-faj esetében igaz, hogy a fertőzött növényi maradványokon maradnak fent. Amennyiben ezek lefogatás hiányában a talajfelszínen maradnak, az azokon képződött spórákat a szél a növényekre juttatja indítja el az adott évi fertőzést.
A kukorica betegségei - Aspergillus flavus
A csőfertőző kórokozók közül az egyik legveszélyesebb az Aspergillus flavus, amelynek alapja, hogy ez a faj termeli a rendkívül veszélyes aflatoxint. E gombabetegség szinte mindenhol fellelhető a környezetünkben, ezért fellépésének mértékét csupán a környezeti körülmények határozzák meg.
A kórokozó számára a meleg, száraz, sőt forró időjárási körülmények a kedvezőek, ezért éghajlatunk változása egyre nagyobb mértékben segíti. Fertőzése sokszor a csöveket ért sebzéseken keresztül történik meg, ezért a leggyakrabban azok a csövek betegednek meg, amelyeken megjelenik a kukoricamoly és a gyapottok-bagolylepke lárváinak szemeket ért rágása. Tünete a megbetegedett szemeken és csőrészeken kialakuló sárgászöld, vagy olívazöld penészgyep.
Az olívazöld penészgyep az aszpergilluszos csőfertőzés tipikus tünete
Korábban az Aspergillus flavus esetében a toxintermelődés fő helyeként a tárolótér került megjelölésre, mára azonban már bizonyított tény, hogy az aflatoxin képződése már a szántóföldön megkezdődik, majd az rossz tárolási körülmények között tovább folytatódik. Azonban az aflatoxin-szennyezés nem csupán a szemes terményt érinti, annak felhalmozódása megtörténhet a tömegtakarmányban is, így egy rosszul elkészített silóban is magas szintje alakulhat ki.
A kukorica gombás betegségei - A Penicillium-fajok
A penicillium-fajok is megtalálhatók a toxintermelő kórokozók sorában, ezek az ochratoxinnal történő szennyeződésért felelnek. Terményben történő felhalmozódása főként a raktározás során történik meg, azonban a gomba tüneteit a szántóföldön is megtalálhatjuk. Fertőzésére a csöveken mutatkozó kékesszürke penészgyep utal.
Penicilliumos csőfertőzés tünete, a szürkéskék penészgyep
A kukoricacsöveket a fentieken kívül más kórokozók is betegíthetik. Ezek egyike a korábban már tárgyalt golyvásüszög, amely sebzéseken keresztül fertőzi a csövet. Ismert, de hazánkban ritkán megjelenő kórokozók a nigrospórás szárazkorhadás (Nigrospora oryzae), valamint a rostosüszög (Sorosporium holci-sorghi).
Golyvásüszög a kukoricacsövön
A kukorica gombabetegségei a hazai körülmények között a legtöbb esetben nem jelentkeznek erőteljes, járványszerű, szemmel látható tünetekkel, ennek köszönhetően azoknak kisebb jelentőséget tulajdonítanak a kukoricatermesztők. Azonban ezen a szemléleten változtatni kell, mert a csőfertőző kórokozók mellett már más fajok is egyre komolyabb problémát okoznak, ezért hiba lenne figyelmen kívül hagyni azokat.
Szerző: AgrárUnió
Címkék: kukorica, kukoricatermesztés, kukoricatermés
Megjelent Magyarországon a kiskérődzők pestise

Változások a traktorok energiaellátásában (3. rész) – Az olasz ...

Rekordszámú új traktorregisztráció volt a Fendt-nél 2024-ben

Növényvédelem és ami mögötte van – A HORSCH fejlett talajművelő ...

Magas olajsavas koncentráció jelentősége napraforgóban

Korai Pioneer® kukorica hibridek nagy termésátlaggal

Hatályba lépett az agrárgazdaságok generációs átadását ...

Változás az AXIÁL Kft. vezetőségében: Holán Balázs csatlakozik ...

Továbbra is magas a napraforgó ára

Terméshozam és ellenállóképesség – Jönnek a szezon legjobb ...