Tarlóápolás, tarlókezelés

Örökzöld téma a nyári időszakban a tarlók ápolása, amelynek gondos elvégzésére számtalan szakmai indokot találhatunk, ám ezúttal csupán a növényvédelmi szempontokból nyújtunk ízelítőt. Ugyanis e munkának nem csupán a parlagfűbírság elkerülése az egyetlen értelme, saját magunk és környezetünkben dolgozó gazdatársaink életét könnyítjük meg, ha komolyan vesszük.

A tarlóápolás egyik nagy előnye az évelő gyomnövények eredményes és költséghatékony irtása. Milyen gyomokra kell itt gondolnunk? A beavatkozás a leggyakrabban a mezei acat, az évelő fenyércirok (1. kép),

1. kép: Évelő fenyércirok tömeges kelése a gabonatarlón

a tarackbúza, valamint a szulákfélék (2. kép) ellen irányul.

2. kép: Apró szulák által foltokban beszőtt búzaállomány

Ahhoz, hogy e fajok eredményesen gyéríthetők legyenek, a tarló talajának művelésére, valamint gyomirtó készítmények alkalmazására egyaránt szükség van. A művelés során a munkaműveletek felaprítják, talajjal takarják be az évelő gyomok szár- és gyökértarackjait, így azok kellő nedvesség megléte esetén újrahajtanak. Ezeket a hajtásokat újbóli talajmunkával vagy tovább gyengítjük (kimerítés, talajba fojtás), vagy gyomirtó készítmény kijuttatásával pusztítjuk el. A tarlókezelés klasszikus gyomirtó hatóanyaga a glifozát. Ennek óriási előnye, hogy a zöld növényi részeken felszívódva, majd a növényben szállítódva eljut a föld alatti részekbe is, amelyeket igen eredményesen pusztít.

Fokozhatjuk a gyomirtó hatást

Előfordulhatnak azonban olyan körülmények, amikor a glifozátnak is segítségre van szüksége ahhoz, hogy hatását kifejtse. A nyári időszak gyakori csapadékhiánya gyakran a gyomnövények életfolyamatainak lassulását eredményezi, miközben azok a zöld részeken vastag viaszréteget képeznek a párolgási veszteség mérséklése céljából. Az első lépés az, hogy ezen a védőpajzson átjuttassuk a hatóanyagot. Ebben segítségünkre lesz, ha akár a legegyszerűbb hatásfokozó adalékanyag engedélyezett dózisával együttesen, tankkeverékben juttatjuk ki a glifozáttartalmú tarlókezelő készítményünket. A permetlébe beoldott, hektáronként 4 kilogrammnyi ammónium-nitrát műtrágya pedig tovább fokozza a hatóanyag növényben való mozgását, szállítását. Ezzel a megoldással azok ellen a mezeiacat-biotípusok ellen is jó hatékonyságot érhetünk el, amelyek zöld részeik szőrözöttsége vagy a lombozaton képzett vastag viaszréteg miatt kevésbé érzékenyek a beavatkozásra.

A gabonatarlókat látva érzékelhető, hogy egyre növekszik a szulákfélék borítása, egyes területeken kifejezetten nagy számban találhatjuk meg például az apró szulákot. E gyomnövénnyel szemben a glifozát hatóanyagú készítmények önmagukban az esetek nagy részében nem érnek el kellő hatékonyságot, azonban ha a teljes dózisa mellé a tankkeverékbe tarlókezelés céljára engedélyezett hormonhatású hatóanyagot (például dikamba) tartalmazó gyomirtó szert keverünk, a várt hatás biztosan nem marad el.

A tarlókezelés az évelő gyomnövényekkel szembeni védekezés legköltséghatékonyabb és legeredményesebb módja.

Magról kelő gyomnövények irtása

A magról kelő gyomnövények esetében a tarlóápolás fő hangsúlya a talaj bolygatásán van, amellyel csírázási pozícióba hozzuk a talajban lévő gyommagokat. Ez a megoldás sajnos nem minden gyom esetében hatásos, vannak, amelyek ilyen módon nem bírhatók csírázásra még abban az esetben sem, ha a talaj nedvességtartalma egyébként kedvező. Azonban több olyan problémás gyomnövényünk is van, így a csattanó maszlag (3. kép), a parlagfű, de ide tartoznak a libatopfajok is, amelyek esetében ismételt talajműveléssel igen jó hatékonysággal csökkenthetjük a talaj gyommagkészletét.

3. kép: Csattanó maszlag tömeges megjelenése a gabonatarlón

Természetesen a gyomirtó hatóanyaggal elvégzett tarlókezelés is jó hatékonyságú e gyomokkal szemben, azonban a nyári viszonyok között megvastagodó viaszréteg egyeseknél problémát okozhat, ezért további hatásfokozó adalékanyag használata válhat szükségessé.

Ebbe a kategóriába sorolhatók az őszi vetésekben gondot okozó, kultúrnövényekhez köthető árvakelések is. Ebből a szempontból érdemi különbség nincs a gabona- és a repcetarlók között, az őszi búza vagy árpa után kerülő repcében általános problémát jelent a gabona árvakelése (4. kép),

4. kép: Sűrű gabona árvakelésben szenvedő repcenövénykék

de ugyanígy gondot okozhat a repce után kerülő őszi kalászosok állományaiban is a repcenövények tömeges kelése (5. kép).

5. kép: Kelőfélben lévő gabona az árvakelésű repcenövények között

Az árvakelésű növények mennyisége a tarló ápolásával jelentősen mérsékelhető. A talajmunkával bolygatott, lezárt, éppen ezért nem kiszáradó talajban csírázásnak indulnak az előveteményként szolgáló növénykultúra földre hulló magjai, amelyek egy következő tarlóápolási célú művelettel vagy glifozáttal végzett tarlókezeléssel, esetleg a későbbiekben a magágykészítés során egyszerűen eltüntethetők. Ezzel nem csupán azt kerülhetjük el, hogy az ősz során akár több menetben kelljen gyomirtó kezelésben részesítenünk a területet, hanem azt is, hogy a sokszor irdatlan tömegben megjelenő árvakelés megnehezítse az utóvetemény növény csírázását, kelését, kezdeti fejlődését.

Gombák a tarlón

A gyomnövények és az árvakelés kezelésén túl a tarlóápolás egyes gombabetegségek fellépésének mértékét is csökkentheti, ami két úton érhető el. A szakszerű tarlóápolás akár többszöri talajművelést jelent, amelynek során a talajfelszínen lévő, kórokozók által fertőzött növényi maradványok leforgatásra, letakarásra kerülnek. Ez nagyban elősegíti azok bomlását, aminek révén elkerülhető, hogy a kórokozók kitartóképletei életképesek maradjanak, azáltal a kórokozó fennmaradjon, vagy azokról újabb fertőzési hullám indulhasson el. Ezek közé a gombabetegségek közé olyan, nagy fertőzési és ezen keresztül károkozási potenciállal rendelkező megbetegedések tartoznak, mint a búzát fertőző szeptóriás és fahéjbarna levélfoltosság vagy az árpa veszélyes kórokozója, a hálózatos levélfoltosság.

A tarlóápolás gombabetegségek elleni hatását más típusú kórokozók esetében a kultúrnövények árvakelésének gyérítésén keresztül fejti ki. Ezek, amelyek közé például a lisztharmat, valamit a rozsdabetegségek tartoznak, az ápolatlan tarló árvakelésén maradnak fent, ahonnan a későbbiekben fertőzhetik a vetett állományokat.

Szakszerű tarlóápolással egyes gombabetegségek és rovarkártevők őszi vetésekben jelentkező károsítását is mérsékelhetjük.

Kártevők a tarlón

A gondozatlan, ápolatlan tarlók, legyenek azok egykori gabona- vagy repcetáblák, sok kártevő fennmaradását, sőt felszaporodását segíthetik. Az őszi kalászosok esetében a legnagyobb veszélyt a nyári időszakot az árvakeléseken átvészelő, azon szerencsétlen esetben felszaporodó és időnként óriási tömegben előforduló levéltetvek és kabócák (6. kép) jelentik.

6. kép: Kabócák szívogatásának nyomai az árvakelésű gabonán

E kártevők károkozásában a gabonavírusok terjesztése tölti be a fő szerepet, amelyekkel a vetett állományok fiatal növényeit fertőzhetik a számukra kedvező enyhe, sokszor sokáig fagymentes őszi időszak során. A gondozatlan gabonatarló a gabonafutrinka számára is jó lehetőséget biztosít a szaporodásra. A tarlón maradó szalmarendek vagy csomók alatt nedvesebb mikroklíma alakul ki, ami a kifejlett egyedek táplálkozását is segíti azzal, hogy ilyen körülmények között a földre hullott magok kissé felpuhulnak. Azonban segíti a kártevő szaporodását is, ugyanis ezek a foltok, mivel a takarás miatt nehezebben száradnak ki, általában a tábla nedvesebb részei közé tartoznak, ahol ideális körülmények alakulnak ki a tojásrakáshoz. Ha a területre újra gabona kerülne elvetésre, a gabonafutrinka lárvájának, a csócsárlónak kártétele nem kerülhető el.

De az őszi káposztarepce esetében is találunk olyan kártevőket, amelyek az árvakelésen vészelik át a nyári időszakot, ahonnan tömegesen települhetnek át az őszi vetésekbe. E kártevők közé tartoznak egyes földibolhafajok (7. kép), amelyek nehezen kivédhető, tömeges kártétükkel akár jelentős állományritkulást is okozhatnak a kelőfélben lévő repcevetésekben.

7. kép: Földibolhák tömeges jelenlétét mutató árvakelésű repceterület

Kevésbé látványos kártétellel jelentkezik ugyan a kis káposztalégy, de e kártevő esetében is van annak jelentősége, hogy a második nemzedéke sikerrel vészeli-e át a nyári időszakot. A nyár során kifejlődő egyedei ugyanis már a vetett állományokat fogják felkeresni tojásrakás céljából, így a harmadik nemzedék lárvái azokat károsítják majd.

Szerző: AgrárUnió