alma

Mi lett veled, magyar alma?

A siker érdekében modernizálni kellene 
a termesztéstechnológiát

Fél évszázada még almatermesztő nagyhatalomnak tűntünk, ma viszont szinte csak demonstrációkról, a felvásárlási árakkal elégedetlen gazdákról és elmaradott, a támogatások által életben tartott, korszerűtlen ültetvényekről szólnak az ágazati hírek. Hol tévesztettünk utat?

Magyarországon a nyolcvanas években közel egymillió tonna alma termett évente, ma ennek csupán a fele. A tízéves átlagtermés 586 ezer tonnát tesz ki, az viszont rendkívül rossz termésbiztonságról árulkodik, hogy az elmúlt 15 évben 214-920 ezer tonna közötti ingadozásnak lehettünk tanúi. Piacokat építeni és megtartani így nagyon nehéz, ráadásul az elavult, korszerűtlen ültetvények nagy aránya miatt a fény sem látszik 
az alagút végén. Tavaly augusztusban már demonstrációt is tartottak a termesztők a léalma megalázóan alacsony (13 Ft/kg-os) felvásárlási ára miatt. A probléma azonban nem ilyen egyszerű, tudomásul kellene venni, hogy az ipari alma csakis megfelelő ültetvényméret és gépesítettség mellett lehet kifizetődő. A rentábilis termesztéshez legalább 40 t/ha hozamot kellene produkálnia egy ültetvénynek, ám ennek jelenleg a felét sem érjük el Magyarországon. Miközben az almatermelés gazdaságosságát az étkezési minőségű termékek biztosítanák, idehaza a léalma – ellentétben Olaszországgal, Németországgal, Ausztriával, Hollandiával – nem melléktermék, hanem fő produktum, amely a megtermelt mennyiség bő 70 százalékát teszi ki. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a hazai gazdák rendkívül érzékenyek az ipari alma árváltozásaira. Az átlag 26 Ft/kg körül alakult az elmúlt tíz évben, a piac számára ennél nem ért többet, miközben a léalmát még ipari célültetvényeken sem lehet 25-30 forintos önköltség alatt megtermelni. Amíg a támogatási rendszer életben tartja az idős, korszerűtlen ültetvényeket, addig nem várható jelentős változás 
az ágazatban, vagyis konzerválódik a versenyképtelen szerkezet.

mahunyadi istvan 1

Hunyadi István (jobbról) az almafogyasztást ösztönző kampány őszi nyitó sajtótájékoztatóján

Hová tűnt a magyar alma régi dicsősége? Erről beszélgettünk Hunyadi Istvánnal, a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet (FruitVeB) szakmai igazgatójával.

Véget ért az aranykor

 – A mai állapotokhoz képest a hatvanas-nyolcvanas évek szinte aranykornak tűnnek. Miben volt más akkoriban az ágazat helyzete?

 – Létezett egy óriási szovjet felvevőpiac, akadt elegendő kézi munkaerő és kisebb volt a konkurencia, a választék is gyümölcsök terén. Mindez szerencsés együttállásnak nevezhető, ráadásul a nyolcvanas években a hazai almatermő terület elérte az 50 ezer hektárt, vagyis a mai 25 ezernek a kétszeresét. A technológiai színvonal ugyanakkor nem volt kimagasló, 
a szovjet mintára kialakított, termőkaros fákkal rendelkező ültetvényeken sem az átlagtermés, sem pedig a minőség nem ütötte meg azt a szintet, ami tőlünk nyugatabbra már akkoriban is a termesztéshez kapcsolódott. Viszont hatalmas területen termeltek, így összességében nagy mennyiséget tudtak előállítani, bár a mainál szűkebb fajtakínálattal. Ám volt egy óriási piac, amely ezt hajlandó volt felvenni.

 – Látszólag ma sincs nagy baj, hiszen Magyarország a világ 10 legnagyobb almasűrítmény-termelője közt szerepel, de termőterület tekintetében is benne van a top 20-ban. Miért nem vagyunk mégsem versenyképesek?

 – Ha közelebbről megnézzük a jelenlegi 25 ezer hektárnyi termőterületünket, akkor láthatjuk, hogy abból közel 10 ezer hektár erősen elöregedett, idejétmúlt ültetvény. Becslések szerint mindössze 2500-3000 hektárra tehető az európai, sőt akár világszínvonalúnak nevezhető termőterület, vagyis az öntözőrendszerrel, jéghálóval is ellátott, intenzív művelésű ültetvények összterülete. Arányaiban tehát még mindig a rosszabból van több, és ezek adják az ipari alma túlnyomó részét. Magyarországon ma 4-5000 hektárra teszik a ki­­­­fejezetten iparialma-ültetvé­­nyek méretét, bár az én definícióm szerint ezek nagy része nem illik a megnevezett kategóriába. A fajtahasználat és 
a térállás még csak-csak megfelel a követelményeknek, de idehaza valójában nincs igazán olyan iparialma-ültetvény, mint például az Egyesült Államokban, ahol több tíz hektáros egybefüggő területeken termelnek, 75-80 tonna hektáronkénti átlaghozam mellett. Vagy említhetnénk Franciaországot is, ahol a ciderhez szükséges alapanyag céltermelése folyik 30-40-50 hektáros egybefüggő ültetvényeken, mindössze négy-öt alkalmazott felügyelete mellett, hiszen ott lényegében már minden munkafolyamatot gépesítettek. Nálunk mindez hiányzik, mert ha máskor nem, akkor szüretkor bizonyosan kézi munkaerőt kell alkalmazni, ez pedig rettenetesen megdrágítja a termelést. Nem csoda, hogy a hazai léalmatermelők állandóan amiatt panaszkodnak, hogy nem jó nekik az ár.

Hol rontottuk el?

 – Európa fejlett részében az étkezési alma teszi ki a termesztett mennyiség közel 80 százalékát, nálunk viszont fordított a helyzet. Mi bátorítja az ilyen volumenű iparialma-termelést?

 – Volt egy hullám, amikor Magyarországra bejöttek a zömmel német és osztrák multicégek, átvették az egykori állami feldolgozóüzemeket, és kedvezményes áron adták a gazdáknak a fajtákat, valamint némi szaktanácsadással is szolgáltak, ami a termesztéstechnológiát illeti. Akkoriban sok ültetvény települt, ám egészen szétaprózottak lettek, ezért ma is meglehetősen fragmentált az iparialma-termelés, rengeteg néhány száz fás és egy-két hektáros termelő színesíti 
a palettát. Gépesítés híján azonban ezek nehezen működtethetők rentábilisan. Hozzátenném, hogy semmilyen ipari célú mezőgazdasági termék nem termelhető nyereségesen, ha kézzel kell hozzányúlni. Képzelje el, mennyibe kerülne a kenyér, ha még mindig kaszával aratnák a búzát! Nem igazán lettek tehát megfelelően felkészítve azok a termelők, akik annak idején hittek abban, hogy ezt jól lehet csinálni. Pedig lehetne, csupán hiányzik hozzá néhányfeltétel, például a gazdaságos üzemméret és a lehető legtöbb munkafolyamat gépesítése. Az Egyesült Államokban sem kap sokkal többet 
a termelő az ipari almáért, csak gazdaságosabban tudja előállítani.

 – Mivel az étkezési alma aránya 25-30 százalékra csökkent a teljes termelésünkben, ebből is nettó importőrökké váltunk.

 – Valóban, az importnak bőven van he­­lye, és éppen azért, mert a termelésünk nem tudja fedezni a hazai szükségleteket. Persze ebben az is benne van, hogy a kereskedelem igyekszik mindent a lehető legolcsóbban beszerezni, elfogadható minőség mellett. Ha pedig ezt – mondjuk – Lengyelországból teheti meg, akkor nem különösebb érdekli, mi lesz a magyar termelőkkel, hiszen a profit számukra előrébb való a hazai áru preferálásánál. Tegyük azért hozzá, hogy itt is vannak kivételek, teljesen általánosítva nem vádolhatjuk meg a kereskedelem minden szereplőjét.

Az olcsót veszik, nem a helyit

 – Jelentősen visszaesett a magyar almafogyasztás is. A 15 évvel ezelőtti, 30 kilogrammot kitevő átlaghoz képest megfeleződött, sőt bizonyos felmérések szerint a lakosság harmada nem fogyaszt rendszeresen gyümölcsöt. Ez is visszahat a termelésre?

 – Kitágult a világ, a globális kereskedelem számottevően bővítette a kínálatot ezen a téren is. Rengeteg mindenhez hozzá lehet férni, amihez korábban nem, banánért és narancsért sem kell már sorban állni a boltok előtt. Sőt, az egzotikumokhoz gyakran olcsóbban lehet hozzájutni, mint a hazai termésű gyümölcsökhöz. Ha az árérzékeny magyar fogyasztó 350 forintért tudna egy kiló almát megvenni, akkor lehet, hogy inkább a 200 forintért kínált narancs mellett fog dönteni. Valóban van egy jelentős réteg is, amely nagyon ritkán fogyaszt gyümölcsöt, egyrészt megszokásból, mert gyerekkorban nem nevelték rá, másrészt pedig anyagi okokból, ugyanis az alapélelmiszerek beszerzése után egyszerűen nem jut rá pénze.

 – Más interjúkban többször is említette, hogy 25 éves lemaradásban van a magyar almatermesztés. Milyen lenne a korszerű ültetvény?

 – Míg nyugaton 8-10-15 éves ültetvények a jellemzők, és 15 év után cserélgetik 
az intenzív almákat, nálunk ez nem feltétlenül jellemző. Az ültetvények átlagéletkora meglehetősen magas, sok köztük az elavult és korszerűtlen, mind a fajtát tekintve, mind pedig a technológiai színvonalat. Komoly ráfordítással, jelentős létszámú munkaerővel – főleg, ami a szüreti időszakot illeti – lehet csak fenntartani őket, ezáltal pedig gazdaságtalanul. Sok hazai almatermelő támogatás nélkül már valószínűleg nem lenne a piacon, érdemes volna tehát átgondolni a támogatási rendszert is. Olyan irányba kellene elmenni, ahol nem pusztán a termelés tényét díjazzák, hanem értékmérés, teljesítménymérés is történne. A rendszer jelenlegi működésében vannak olyan kiskapuk, amelyeket egyéni érdektől vezérelve többen kihasználnak, azonban ezek a kiskapuk az ágazatnak hosszú távon károkat okoznak. Ma egy AKG-s almaültetvénynél például bő 600 ezer forintos hektáronkénti támogatást lehet igényelni, vagyis 10 hektár „mondvacsinált” területből már egész szépen meg lehet élni. Az itt képződő termék – mivel nem 
a minőségi alma termelése a cél – csak rontja más, a termelést komolyan vevő gazdák piacát. Az alma kereskedelmét is a legmagasabb színvonalra kellene hozni, mert kevés az olyan létesítmény, ahol profi módon tudják kezelni a gyümölcsöt a beérkezéstől a kiszállításig.

Kevés a tároló, kevés a munkaerő

 – A tárolókapacitás hiánya mekkora gondot jelent?

 – Jelenleg nagyjából 80 ezer tonna almát tudunk korszerűnek mondható körülmények között eltárolni. Van még körülbelül ugyanennyi ideiglenes tároló, ahol rövid ideig, egy-két hónapig elállhat a gyümölcs. Ehhez hasonló, égető kérdés a munkaerőhiány is, bár az ipari almát ma már célszerűbb lenne szinte kizárólag gépekkel betakarítani. Az étkezési almát viszont még mindig kézzel kell szedni, s a munkacsúcsnak számító szüret idején egyre nagyobb gondot okoz a termelőknek, honnan tudnak megfelelő létszámú és – ami ugyanilyen fontos – megfelelő minőségű munkaerőt szerezni. Sokaknak ugyanis a hozzáállásával, képességeivel is gond van. Nem almás példa, a közelmúltban dinnyénél fordult elő, hogy felvettek a csomagolóházba egy komplett brigádot, de három nap után kénytelenek voltak elküldeni őket, mert kiderült, hogy nem ismerték a számokat.

 – Tavaly szeptemberben közös almafogyasztási kampányt indított az Agrárminisztérium, az Agrármarketing Centrum, 
a NAK és a FruitVeB. Milyen eredményük lehet az ilyen akcióknak?

 – A hazai vásárlók figyelmét akartuk ráirányítani arra, hogy létezik magyar alma, és ha lehet, akkor ezeket keressék a polcokon. A kampány hatását nagyon nehéz megítélni, különösen azért, mert időközben megérkezett a lengyel alma, az árérzékeny fogyasztók pedig inkább afelé fordulnak. Mindennek ellenére bízunk benne, hogy a figyelemfelhívásnak lesz hosszabb távon is érzékelhető hatása.

 – Hogyan alakult eddig az almatermesztési szezon?

 – Elég érdekes évünk volt, decembertől áprilisig lényegében alig hullott csapadék, májusban viszont szinte folyama­tosan esett az eső. Ez elsősorban a növényvédelmet nehezítette meg, hiszen kiváló körülményeket teremtett az alma egyik legfőbb kórokozójának, a varasodást okozó Venturia tömlősgombának. A virágzást ennek ellenére jó közepesre „osztályozhatjuk”, az ültetvények tavalyi leterhelése viszont meglátszik, közel sem lesz annyira sok alma, mint tavaly. Némileg rontotta a helyzetet az is, hogy húsvét környékén az északkelet-magyarországi termőterületeken lokálisan kialakult fagyok okoztak károkat a virágzás idején. Jelenleg 500-600 ezer tonna közé várjuk az országos termést, de a gyümölcs még nagyon sokat alszik kint a fákon. Nem hiszem ugyanakkor, hogy a múlt évihez képest túlságosan meg fog drágulni. Az európai készletek fogynak, legkésőbb júliusban 
a lengyelek is ki fogják üríteni a tárolókat, és „ráküldik” az iparra, mert akkor már a minőségromlástól igencsak versenyképtelenné válik. Lengyelországban egyébként idén feleannyi terméssel számolnak, mint tavaly, mert az ültetvények a hírek szerint nagyon csúnya fagykárokat szenvedtek.

Érdemes lenne átgondolni a támogatási rendszert is, és olyan irányba elmenni, ahol nem pusztán a termelést díjazzák, hanem teljesítménymérés is történne.

malma1

Szüret után (MTI Fotó/Balázs Attila)

Szerző: AgrárUnió

Tags: alma, almatermesztés

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom