Kertészkedés az új klíma árnyékában – Túlélési stratégia a szélsőségek korában

A szélkár, az aszály, a magas UV, a talajaink állapotának romlása mind megnehezítik a termelést.  A növények közel sem tudnak olyan gyorsan adaptálódni az új körülményekhez, ezért nekünk kell alkalmazkodni, felfrissíteni az ismereteinket és mindezt átültetni a gyakorlatba.

A kiszámíthatatlan szélkár

Régebben az erős széllökések a nyári zápor közeledtét jelezték. Manapság azonban azt tapasztaljuk, hogy a tartós, száraz szelek, csak azért támadnak, hogy kiszippantsák a vizet a talajból. A forró, erős lökéshullámú szelek nemcsak fizikailag ártanak a növényeknek, hanem azzal is, hogy fokozzák a párologtatásukat. Kifújják a növényzet környezetéből azt a páradús levegőt, amit saját maguk köré teremtettek. A vízhiányt további vízfelvétellel próbálják pótolni gyökereiken keresztül, amennyiben a víz elérhető.

Hirdetés

Nem a tömör kerítés a megoldás! Az elődjeink még tudták, hogy a szelet nem megfogni, vagy eltéríteni kell, hanem le kell lassítani. Át kell engedni a telkünkön, de nem mindegy, hogyan. A legfontosabb, hogy ne emeljünk a kertünk köré zárt falakat, tömör kerítéseket, mert az csupán arra kényszeríti a légtömeget, hogy felfelé szálljon, ami bukószélként a kerítésünk belső oldalán fut majd le, tönkre téve az útjába kerülő növényeket.

A szelet nem megfogni, vagy eltéríteni kell, hanem le kell lassítani.

A valódi megoldás a szélfogó sövény. A többszintes sövények kialakításával nemcsak lelassítjuk a szelet, de meg is szűrjük. Ha lehetőségünk és elég helyünk van, akkor bontsuk meg a teret 3 szintben. A kerítés tövébe magasabb, nem túl tömör lombkoronájú fákat ültessünk, elé következhetnek a sűrű ágrendszerű bokrok, és végül jöhetnek a kisebb termetű lágyszárú növények, amelyek a föld körüli légmozgást fogják meg. 

Aszálykár: A víz az úr!

Az aszály már szinte állandó kísérőnké vált. Az országunk nagy részén évek óta komoly aszályhelyzet van. A csapadékhiány ellen a megoldás nemcsak a mértéktelen locsolásban rejlik, hanem a vízmegtartásban is. Fogjuk meg a kincset érő víz minden cseppjét!

• Javítsuk a talaj állapotát! – A szerves anyagban gazdag talaj több vizet képes felfogni és megtartani.
• Ne engedjük el a vizet! – Alakítsunk ki a növények köré vízfogó tányérokat, ahol kényelmesen el tud szivárogni a víz.
• Tegyük hatékonnyá a locsolást! – Slaggal locsolni elég pazarló. Ha lehetőségünk engedi, váltsunk a csepegtető öntözésre. Sokkal kevesebb vizet, időt és energiát igényel.
• Mulcsozzunk! – A talajtakarás, számos előnye mellett, megtartja a talajban tárolt vizet, amivel hűti a növény környezetét és emiatt csökkenti a túlzott párolgást és párologtatást.
• Gyűjtsünk esővizet! – Ezt a lehetőséget nem szabad kihagyni. A legkörnyezetbarátabb megoldás, ha a tetőről lefolyó vizet tartályokba gyűjtjük és azzal oltjuk a kultúrnövényeink szomját.

Hirdetés

A Nap ereje: extrém magas UV-sugárzás

A klímaváltozás minden évben visszatérő főszereplője a magas UV-sugárzás. Lépten-nyomon hallhatjuk a híradásokból, hogy milyen káros ránk nézve, viszont a növények ugyanúgy megszenvedik a hatásait. Az UV-sugárzás sejtszinten roncsolja a növényt, emiatt először sárguló, nagyobbodó foltokat láthatunk rajtuk, amelyek később elhalnak.

Az UV-sugárzás sejtszinten roncsolja a növényt: sárguló, nagyobbodó foltokat okoz a levélen, a levelek idővel elhalnak

A megoldás az árnyék!

• Árnyékoló háló használata: A speciális hálók lehetővé teszik a növényeknek, hogy megkapják a fotoszintézishez elegendő fényt, de közben megszűrik a káros sugarakat. A kifeszített háló alatt a növények hőmérséklete több °C-kal alacsonyabb lehet, ezzel megadva a lehetőséget nekik, hogy teremjenek is, ne csak túléljenek.
• Többszintes növénytársítás: Használjuk ki a magasabb növények árnyékoló hatását! A kukorica és napraforgó kiváló árnyékot nyújt a mellé ültetett növényeknek. Régebben szőlőkből alakítottak ki lugasokat, de manapság már a kivivel is próbálkozhatunk. Ezek az évelő növények külön mikroklímát alakítanak ki a társnövényeiknek.
• Sűrű ültetés: A lombozat összezáródása után a növény a saját tövét árnyékolja és hűti, ezzel együtt pedig csökkenti a párologtatás mértékét.

A jó talaj kincs. Vigyázzunk rá!

Az utóbbi évek legfontosabb témájává vált a talajmegújítás. Ez nemcsak egy divatos téma, komolyan kell venni. A növénytermesztéssel foglalkozók felismerték, hogy a végtelenségig nem aknázhatjuk ki a talajaink tartalékait. A talaj él, ha hagyjuk neki, sőt segíthetünk neki élővé válni.

• Ne hagyjuk csupaszon a talajt! – A növénymentes talaj a nyári kánikulában olyan magas hőmérsékletet érhet el, amely elpusztítja a talajban élő hasznos élőlényeket. Ez a talaj szerkezetromlásához, tömörödéséhez, végső soron pedig elsivatagodáshoz vezet.
• A mulcsozás a megoldás itt is! – A szerves talajtakarók nemcsak javítják a talaj víz-, és hőháztartását, de kiváló tápanyagnak is bizonyulnak. Lebomolva a talajlakó szervezetek élelemforrásává válnak.

A szerves talajtakarók javítják a talaj víz-, és hőháztartását és kiváló tápanyagot is jelentenek

• Az ásás elhagyásának előnyei – Nem romboljuk tovább a talajunk szerkezetét. Jobb lesz a talaj levegő-, víz-, és tápanyag-gazdálkodása. A forgatás nélküli talaj lazább, morzsalékosabb, élettel teli. A talajban élő mikro-, és makroorganizmusok feldúsulása miatt sokkal eredményesebb lesz a lebontás. Több gilisztánk lesz, ami az egészséges talaj indikátora. Több vizet tudunk megtartani a talajban. Minél több hasznos szervezet él a talajban, annál kevesebb tér jut a kórokozóknak, kártevőknek. Egészségesebb növényt tudunk termelni.
• Zöldtrágyázás a holtszezonban: A gyomok egyből elfoglalják a csupasz talajt. Legyünk mi a gyorsabbak! A parlagon hagyott területre vethetünk például facéliát, bükkönyt vagy mustárt. Ezek a növények a mélyre hatoló gyökereikkel felhozzák a felszín közelébe a tápanyagokat, lazítják a talajt, szerves anyagot biztosítanak neki és megvédik a kiszáradástól.

Ha jobban megismerjük a fenti jelenségeket, fel tudjuk venni a kesztyűt ezekkel szemben.

Szerző: Tóth Fanni Enikő – AgrárUnió