Takarmányváltás tavasszal – Biztonságos átállás a zöldtakarmányra

A bendő mikroorganizmusai alkalmazkodnak a takarmány összetételéhez, ez pedig az állat táplálkozásában időigényes folyamat. A téli takarmányozásban adott táplálék több strukturális rostot és szárazanyagot tartalmaz, tavasszal viszont (a váltással) megjelenik a nagy víztartalmú, fehérjében gazdag, könnyen fermentálódó zöldtakarmány.

Például a zsenge fű, aminek jellemzői: a magas nyersfehérje-tartalom, az alacsonyabb strukturálisrost-szint, a gyors bendőbeli lebomlás és nagy víztartalom miatti térfogati telítő hatás. Ez a kombináció kedvezhet a bendőacidózisnak (anyagcsere-forgalmi betegség szarvasmarháknál – a szerk.) és – főleg a pillangósokban gazdag legelőn – a habos felfúvódásnak.

A kiegyensúlyozott abrakkiegészítés segíthet a bendőmikrobák optimális működésének fenntartásában.

A leggyakoribb hibák

Gyakori probléma, hogy az állatok hirtelen, korlátozás nélkül kerülnek ki a legelőre. Ilyenkor a bendőflóra nem tud megfelelően alkalmazkodni, a zsenge fűfélék, pillangósok fogyasztása az említett kockázatokat rejtheti magában, amihez az abrakadag-csökkentés és az ásványianyag-kiegészítés hiánya is kapcsolódhat. (A harmatos legelő önmagában nem okoz problémát, de a gyors, nagy mennyiségű felvétellel együtt növelheti a kockázatokat.)

A széna etetése az átállás időszakában is fontos

További gondot jelenthet, hogy a gazdaságok sokszor nem veszik figyelembe a napi időjárási ingadozásokat, a hideg éjszakákat követő gyors nappali felmelegedés hatására a fű cukortartalma jelentősen változhat. Az így megnövekedett vízoldható szénhidráttartalom pedig gyors fermentációt eredményez, ami tovább növelheti az acidózis kockázatát. Ezért célszerű a tavaszi (különösen a kora tavaszi) legeltetési időt a stabilabb délelőtti–kora délutáni órákra időzíteni.

Fehérje–energia egyensúly

Mindenképp fontos (a takarmányváltás idején különösen) az előzetes takarmányvizsgálat. A zöldtakarmány beltartalmi értékei ugyanis jelentősen ingadozhatnak a növényfaj, a fenológiai állapot és a trágyázás függvényében. Az előzetes laboratóriumi vizsgálatok segítségével azonban pontosabb képet kaphatunk a fehérje-, energia- és ásványianyag-tartalomról, ami megalapozza a célzott kiegészítést.

Hirdetés

A fehérje–energia egyensúly fenntartása külön figyelmet érdemel, mert a túlzott fehérjeellátás nemcsak pazarlás, hanem metabolikus terhelést is jelent az állat számára, a fehérjék lebontásával járó karbamidképzés energiaigényes folyamat, amely fölösleges terhet ró a májműködésre.

Kondíció, vízpótlás

A legelőre hajtás előtt javasolt az állatok kondíciójának felmérése is, mert a túl sovány vagy épp túl kövér egyedek érzékenyebben reagálnak a takarmányozási változásokra. Az ún. kondíciópontozás bevált módszer a takarmányozási döntések támogatására, különösen tejelő állományokban. Ezen felül lényeges az itatás, mert a zöldtakarmány magas víztartalma ellenére a nagy tejtermelésű állatok napi vízigénye jelentős. A nem megfelelő vízminőség és -mennyiség csökkentheti a takarmányfelvételt és ezen keresztül a termelési szintet.

Kora tavasszal gyakori probléma, hogy az állatok korlátozás nélkül kerülnek ki a legelőre

Állategészségügyi szempontból a parazitaterhelés alakulása szorosan kapcsolódik a legeltetési szezon kezdetéhez. A legelőhigiénia, a fokozatosság elve (fokozatos szoktatás a legelőhöz), váltott legeltetés és az indokolt féreghajtási program hozzájárul az állomány egészségének megőrzéséhez. De a túlzott vagy indokolatlan kezelések rezisztenciaproblémákhoz vezethetnek, ezért minden esetben állatorvosi konzultáció javasolt!

Hirdetés

Gazdasági oldalról a jól menedzselt, tudatos takarmányváltás csökkenti a vásárolt takarmányok arányát, javítja a fajlagos takarmányköltséget és hozzájárul a fenntarthatóbb termeléshez és a állatjóléthez.

A tavaszi takarmányváltás minden évben visszatérő munka, de nem rutinfeladat!

A fokozatosság elve

A sikeres átállás alapja tehát szakaszosság.

• A legeltetési időt eleinte napi 1–2 órára célszerű korlátozni, majd 2–3 hét alatt növelni, Az átmeneti időszakban a téli takarmányadag egy részét indokolt megtartani,
• A széna etetése az átállás időszakában is fontos, mivel a strukturális rost stabilizálja a bendőműködést, serkenti a kérődzést és segít fenntartani a megfelelő bendő-pH-t.

Néhány szó az ásványi anyagokról

Az ásványi anyagok esetében érdemes figyelembe venni a termőterület adottságait is, mivel a talaj ásványianyag-ellátottsága közvetlenül befolyásolja a takarmány összetételét. (Egyes térségekben a szelén- vagy rézhiány rendszeresen visszatérő probléma lehet.)

A legelőre szoktatáskor a zsenge fűfélék, pillangósok fogyasztása kockázatokat rejthet eleinte

A tavaszi zöldtakarmány ásványianyag-összetétele jelentősen eltérhet a téli takarmányokétól. A gyorsan fejlődő növényeknek gyakran magas a káliumtartalmuk (K), miközben a magnézium- és nátriumszint (Mg/Na) alacsonyabb lehet, a magas káliumszint pedig éppen rontja a magnézium felszívódását a bendőben, mindez együtt növeli a hipomagnezémia, közismert nevén fűtetánia/istállótetánia (görcskészség) kockázatát.

Hirdetés

A fűtetánia elsősorban nagy tejtermelésű teheneknél és szoptató húsmarháknál jelent veszélyt. Tünetei lehetnek az idegesség, izomremegés, bizonytalan mozgás, súlyos esetben elhullás, a megelőzés ezért kulcskérdés.

A magnéziumkiegészítés tavasszal szinte minden legelőre alapozott rendszerben indokolt. Ez történhet:

• Mg-tartalmú nyalósóval
• ásványi premixekkel
• abrakkeverékbe kevert kiegészítőkkel
• a szakirodalom szerint a napi 20–30 g Mg/állat (kiegészítés sok esetben indokolt lehet tejelő teheneknél a kritikus időszakban)

A nátrium pótlása szintén fontos, mivel a friss fű gyakran nátriumszegény. A sóhiány csökkentheti a takarmányfelvételt és a termelési szintet. A folyamatosan elérhető nyalósó egyszerű és hatékony megoldás. A mikroelemek – például réz, cink, szelén – szerepe sem elhanyagolható, mert hozzájárulnak az immunrendszer megfelelő működéséhez, a szaporodásbiológiai mutatókhoz és az általános kondícióhoz. A hiányállapotok sokszor nem látványosak, de termeléscsökkenésben jelentkeznek.

Termelési hatások

A jól kivitelezett takarmányváltás javíthatja a tejtermelést, a takarmányhasznosítást és az állatok általános kondícióját. A hibás átállás viszont tejcsökkenést, kondícióromlást és szaporodásbiológiai problémákat eredményezhet.

A tavaszi takarmányváltás tehát minden évben visszatérő munka, de nem rutinfeladat. A gyepállapot, az időjárás és az állomány igényei szezononként változnak. A siker kulcsa a fokozatosság, az ásványianyag-ellátás biztosítása és a folyamatos megfigyelés. A jól menedzselt átállás egyszerre szolgálja az állategészségügyet és a gazdaság jövedelmezőségét. 

Szerző: AgrárUnió