Zártkert, kert, belterület, 
külterület? – Zártkerti ingatlanok művelés alóli kivonása díjmentesen december 31-íg

Az 1967-es törvény – a kor szocialista mezőgazdasági tulajdon személetét tükrözve – kimondta, hogy a zártkert a község (város) külterületének nagyüzemileg nem művelhető, elkülönített része, amelynek rendeltetése, hogy az állampolgárok személyi földtulajdona és földhasználata – a belterületen kívül – ott állandósuljon. 1987. szeptember 1. napjától ugyan hatályon kívül helyezték az 1967. évi IV. törvényt, azonban mind a mai napig sok tulajdoni lapon még mindig „zártkerti” vagy „zártkert” megjelöléssel szerepelnek az ingatlanok.

A zártkert fogalmában megőrizte a „háztáji”, mai kifejezést használva őstermelő jellegű mezőgazdasági műveléssel összefüggésben kialakított karakterét, elkülönülve a nagyobb mezőgazdasági termelőszövetkezetek, mezőgazdasági nagyüzemek, mezőgazdasági nagybirtokok gazdálkodásától. A törvényalkotó 2007-ben is úgy ítélte meg, hogy a zártkertek mint a mezőgazdasági tevékenység „alapsejtjei” maradjanak a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény szigorú szabályozása alatt.

Termőföld? Külterület? Zártkert? Kert? Művelés alatt álló belterület?

Termőföldnek minősül az a földrészlet, amely a település külterületén fekszik, és az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő (gyep), nádas vagy fásított terület művelési ágban van nyilvántartva.
A mező- és erdőgazdasági művelés alatt álló földet – a rendszeres földhasznosítási módra tekintettel, a természetbeni állapotnak megfelelően – szántó, rét, legelő, szőlő, kert, gyümölcsös, nádas, erdő és fásított terület művelési ágban, illetve halastóként kell nyilvántartani. A termőföldre, a termőföld védelmére vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni kell a mező-, erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi földre is. Mielőtt visszatérnénk a zártkerthez, vessünk egy pillantást a kertre. Sokan keverik ugyanis a kertet a zártkerttel.
A kert egy művelési ág megjelölése, amely a zöldségfélével, virág- vagy dísznövénnyel (fa, cserje, pázsit) beültetett, valamint gyümölcsfával (gyümölcstermő bokorral), szőlővel, zöldségfélével, virág- vagy dísznövénnyel vegyesen hasznosított területet jelent. Ezeken túlmenően kert művelési ágban kell nyilvántartani még a komlóültetvényeket, a fóliasátrak, valamint a melegágyak és palántanevelő telepek területét, az Evt.-ben meghatározott erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterületek közül az erdészeti szaporítóanyag, karácsonyfa, díszítőgally, vadgyümölcs és vessző termelését szolgáló területet és a csemetekertet.
Nem alaptalan a fogalomzavar. Az 1967-es törvény szövegezéséből kitűnik, hogy sok zártkertet mint a szocializmus alatt megtűrt „személyi földtulajdon” formát a tulajdonosok leginkább családi felhasználásra szánt gyümölcs-, zöldség- és dísznövénytermesztés céljára, néha háziállatok tenyésztésre (takarmánytermesztés), hobbikertészkedésre hasznosítottak. Gyakran építettek rájuk gazdasági épületeket, fóliasátrakat, szerszám- és ideiglenes terménytárolókat, de gyakori volt az olyan zártkerti épületek építése is, amelyeket hétvégi házakként használtak.